Mármint a John Luther nyomozóról szóló, a csodálatos Idris Elba főszereplésével!

Előzetes sajnos még nincs hozzá, a "tovább" mögött viszont megnézhettek még egy képet, kattintsatok!:)

A blog 10. születésnapja alkalmából ezúttal Csillával és Kingával fogtam össze. Közösen írtunk Sarah Perry Az essexi kígyó című regényéről, és az abból készült sorozatról. Három eltérő vélemény, három izgalmas írás. Fogadjátok szeretettel!

Bori

Új tollakat kaptam a minap, a kéket ki is próbálom rögvest, írok valami újat. Az essexi kígyót, Sarah Perry angol írónő második regényét ebben a percben fejeztem be. Az először 2016-ban megjelent regény (amely magyarul 2017-ben látott napvilágot, a XXI. Század Kiadó gyönyörű gondozásában) modern, friss szemlélettel mutatja be a viktoriánus kori Angliát. Szereplői mindannyian szembe mennek a korról alkotott általános elképzelésinkkel: nincs bennük álszemérem vagy félénkség, sem képmutatás. Bátran és szenvedélyesen lépnek fel az életüket gúzsba kötő szokások ellen.

1893-ban járunk, Londonban. A történet főszereplője Cora Seaborne, egy frissen megözvegyült asszony, aki nagyon fiatalon ment férjhez. Egész eddigi életét aranykalitkában élte, napjait férje birtoklási vágya és kegyetlensége határozta meg. De most kiszabadult, és szeretné megtudni, milyen is ő valójában. Kopott tweedkabátban, otromba férficsizmában, kócosan jár, és a földet kémleli. Cora mindig is vonzódott a földben rejlő ősi titkokhoz, a fosszíliákhoz. Amikor hírét veszi, hogy hosszú idő után újra fölbukkant az essexi kígyó, nem is habozik: fiával, Francisszal és társalkodónőjével, Marthával útnak indul, hogy fölkutassa a misztikum és valóság határán lebegő ősi lényt. Van-e tudományos magyarázat a kígyó létezésére?

A Melletted a helyem Egyesület legfőbb célja, hogy Magyarországon is egyre több koraszülött intenzívosztály legyen családbarát. Azaz olyan hely, ahol a koraszülöttek szülei bármikor a babájukkal lehetnek, és az ápolásba mindvégig bevonják őket. Az egyesület létrejöttéről, jövőbeni céljairól és eddig elért eredményeiről az alapítók közül, Nagy Líviával és Dr. Nádor Csaba neonatológussal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin decemberi számában olvashatjátok. A bejegyzésben szereplő képek a Melletted a helyem Egyesület tulajdonát képzik, és az Egyesület engedélyével jelennek meg.

Mi volt az egyesület létrejöttének célja?

Dr. Nádor Csaba: Az induláskor Lívia és én azt a kérdést tettük föl, hogy hogyan kellene ma Magyarországon elfogatható minőségű koraszülött ellátást biztosítani. Ezt két szemszögből néztük meg, az ellátók és az ellátottak oldaláról. Az ellátottak ebben az esetben még csak nem is tudnak kiállni magukért, hiszen kisbabák, úgyhogy valakinek képviselnie kell az érdekeiket. Innen jött az az igény, hogy a koraszülött ellátás témájáról kezdjünk el beszélgetni az említett két szemszögből. Ebből a beszélgetésből jött létre az egyesület. Az egyesület egy híd, amely összeköti az ellátókat és az ellátottakat. Abban nyújt segítséget, hogy a két oldal megértse egymást. A koraszülöttek szülei megértsék az orvosokat, ápolókat. Az orvosok és ápolók pedig megértsék, hogy a szülőknek milyen információkra van szükségük, milyen bánásmódot szeretnének, mennyire szeretnék, ha bevonnák őket a folyamatokba. De hét évvel ezelőtt, az egyesület indulásakor nem gondoltuk volna, hogy idáig fogunk jutni. Amellett, hogy információkat nyújtunk, például olyan egész országra kiterjedő oktatási programunk van, amelyhez fogható máshol jelenleg nincs.

Bizony ám, végre elkészült a sorozat a Zavaros vér (Troubled Blood) című regényből! Az első részt 2022. december 11-én, vasárnap láthatjuk a BBC-n, londoni idő szerint 21:00 órakor. 

A regényről még tavaly októberben így írtam a blogon:

"A Zavaros vér (Troubled Blood) Robert Galbraith (J.K. Rowling) 5. Cormoran Strike-regénye, és szerintem az eddigi legjobb is. Strike, a zaklatott életű magánnyomozó, és társa, Robin, ebben a regényben először nyúl „döglött aktához”, ráadásul rögtön egy majd’ negyven éve megoldatlan ügyet kell újra megvizsgálniuk.

A történet szerint Margot Bamborough doktornő 1974. október 11-én a nap végén elindult a rendelőjéből, hogy egy barátnőjével találkozzon, de a megbeszélt helyre már soha nem érkezett meg, nyom nélkül eltűnt. 2013-ban a doktornő lánya fordul Strike-hoz és Robinhoz, hogy segítsenek neki megnyugvást találni, derítsék ki, mi történt az édesanyjával." A teljes írást ITT találjátok, a sorozathoz készült előzetest pedig megnézhetitek a "tovább" mögött.

10 éves A Kihagyhatatlan blog, és ez nagy ünneplésre ad okot! Itt is van az első ünnepi ajánló, amelyben Tamással és Ferivel A tökéletes trükk című filmről írunk közösen. Tamás már nem először ír a blogra, olvashattátok gondolatait többek között az Easttowni rejtélyekről és a Kódjátszmáról is. Ha figyelmesek voltatok, Feri fantasztikus videóklipjeit már fölfedezhettétek itt a blogon, de vendégszerzőként most jelentkezik először, fogadjátok szeretettel! Egy kihagyhatatlan film, három érdekes megközelítés. Jó olvasást kívánok!:)

Bori

Amikor Tamás azt javasolta, hogy írjunk együtt A tökéletes trükkről, nagyon megörültem, és egy kicsit meg is ijedtem. Mert mint minden Christopher Nolan-film, a 2006-ban bemutatott A tökéletes trükk (The Prestige) is próbára teszi a nézőt. Hogyan fogom én megfogalmazni mindazt, amit érzek? De egy 10 éves blognak kellenek a kihívások, nem igaz? Én pedig állok elébe!

A Vitéz János Gimnázium udvarán álló ősöreg fa gyökerei közt a múltba vezető alagutak kanyarognak. Egyre több gyerek szeretné megnézni, milyen is egy másik korszak. Karola, Bende és Fejó 1914-be látogatnak, hogy megismerkedjenek az akkor még kezdő rendezővel, Kertész Mihállyal és a némafilm gyártás titkaival. Pezsgő, színes korszaka ez a Monarchiának, de a gyerekek tudják, amit más még nem: mindjárt kitör az I. világháború… A magával ragadó, érzelemgazdag, ugyanakkor az apró részletekig hiteles ismeretterjesztő ifjúsági regényről a szerzővel, Zágoni Balázzsal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

A regényed az Abszolút töri sorozat része. Hogyan kezdted írni a könyvet, volt valamilyen kötelező elem, kiindulási pont?

Nem volt megadott kiindulási pont. Felkérés érkezett hozzám a Pagony Kiadótól, hogy szeretnék, hogyha írnék egy kötetet ebbe a sorozatba. Azt mondták, gyakorlatilag szabadon választhatok kort, ami a magyar történelemhez kapcsolódik. Akkor én éppen egy európai uniós projekten dolgoztam, ami a késő bronzkorról szólt, és nagyon izgalmas volt, gondoltam, hogy „hú, hát én egy ilyenbe belevágnék”. Mondták, hogy szuper, csak egyetlen egy probléma van: a bronzkort nem tanítják az iskolában a magyar történelem kapcsán. Akkor ugrott be, hogy, hát, itt van valami, amihez nagyon sok közöm van, az én városomban történt, ahol ráadásul filmet oktatok a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, ez pedig nem más, mint a kolozsvári némafilmgyártás. Néhány sorban megírtam, hogy mi az elképzelésem, a Kiadó pedig rábólintott. Így indult a regényírás. Végül abszolút nem bántam meg, hogy ez lett a téma. Biztos, hogy a bronzkor sokkal több szabadságot adott volna, hiszen nincsenek írásos emlékeink. A némafilmek esetében ellenben rengeteg forrást el kellett olvasnom, de nagyon szerettem ezt az időutazást.

Kedves, Drága, Kihagyhatatlan Olvasók!

Bizony ám, az első bejegyzésnél látható "beragadt" dátum ne tévesszen meg senkit! Én pontosan emlékszem, hogy a Kihagyhatatlan blog 10 évvel ezelőtt ezen a napon, 2012. november 23-án indult! Büszke vagyok rá, hogy tíz éve kitartóan és lelkesen írok Nektek! Sőt, most, a blog 10. születésnapján több ötletem van, mint valaha. Remélem, Kedves Olvasók, hogy nektek is örömet szerzett ez az évtized, és várjátok a folytatást!:)

Most azonban itt a köszönőbeszéd ideje!:) Köszönöm szépen Erzsinek és Csillának, akiknek annak idején elkezdtem filmajánlókat írni. (Éljen a DVD-gyűjteményem!:D) Köszönöm Editnek, aki rávett, hogy írjak szélesebb közönségnek is. Köszönöm Petrának, aki nem hagyta, hogy a blog ötlete elvesszen, és segített nevet választani! Köszönöm Leventének, aki megtervezte, hogyan nézzen ki a blog, és rajza a mai napig inspirál. A fentebb látható ünnepi fejlécre, amely szintén Levente munkája, pedig nem is találok szavakat! Szívből köszönöm!

Köszönöm fáradhatatlan előolvasóimnak, Anyukámnak és Pannának. Panna még a legkisebb és legviccesebb elgépeléseimet is észreveszi, és neki vannak a legjobb észrevételei. Köszönöm Csillának, Erzsinek, Gáspárnak, Kingának, Veronikának és Tamásnak, hogy kihagyhatatlan gondolataikkal már mindannyian gazdagították a blogot, és még fogják is! Köszönöm Ferinek, aki a blog legújabb vendégszerzője. Mesteri szavai hamarosan érkeznek.

Köszönöm mindenkinek, aki szereti és olvassa a blogot!

Bizony ám, ünnepelni fogunk! Ünnepeljetek velünk! November-december folyamán négy különleges ajánló érkezik a blog születésnapja alkalmából. Aki figyelmesen megnézi a fenti fényképet, az egynek már ki is találhatja a témáját. Addig is, amíg az új ajánlókra várunk, összegyűjtöttem nektek a blog eddigi évfordulói alkalmából született ajánlókat. A "tovább" mögött kilenc (+1) fantasztikus bejegyzés vár rátok.

Jó olvasást kívánok, maradjatok a bloggal továbbra is, ünnepeljünk együtt még sokszor tíz szülinapot! :)

                                                                                                        Bori

Az indulás: Sherlock Holmes körülvesz

A fejlesztőpedagógia kreatív, folyamatos alkalmazkodást igénylő hivatás. A fejlesztési folyamat azonban bizonyítja, hogy egy tanulási nehézségekkel küzdő gyermek is szárnyalhat. Bányai Réka fejlesztőpedagógussal, gyógypedagógussal beszélgettem hivatásának kihívásairól és szépségeiről. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

fotó: Varga Ilona

Miért a fejlesztőpedagógiát választottad hivatásodnak?

Családomban hagyománya van annak, hogy segítő szakmát választunk. Édesanyám konduktor, főiskolai oktató; kiskoromban figyeltem őt, csodáltam, ahogy dolgozik. Innen jött az indíttatás, hogy én is ezt az irányt válasszam.

„A puszta szokás, hogy szeretni tanulunk, a legfontosabb”[1] – Roxinak és a Concordia Olvasókör tagjainak, szeretettel. Mert együtt olvasni a legjobb.

Öt nő és egy férfi havonta egyszer találkozik, hogy Jane Austen befejezett műveit, hat teljes regényét megvitassa. Jocelyn, Sylvia, Bernadette, Prudie, Allegra és Grigg mind éppen válságot élnek át, vagy fordulópont előtt állnak életükben, és szükségük van Jane Austen múlhatatlan derűjére, bölcsességére és bátorságára, hogy tovább tudjanak haladni. Mit tenne Jane? Segíthetnek-e az írónő történetei modern problémáink megoldásában?

Karen Joy Fowler először 2004-ben megjelent, A Jane Austen könyvklub című regényének alapkérdése ez. Nagyon vártam már, hogy legyen időm elolvasni, és végre írhassak nektek erről a regényről. Mert hát kell ennél jobb alapötlet egy magával ragadó történethez? Egy könyvklub, amely bemutatja, hogy Jane Austen a mai napig hatással van az emberekre, segíti őket az akadályok leküzdésében.

Panka, a lelkes és kíváncsi kislány a betonrengetegben is képes megtalálni a természet csodáit. A Hová bújt a süni? és a Segíthetek, méhecske? című mesék főszereplője ő, aki arra keresi a választ, hogyan élhetnek az emberek és az állatok együtt, harmóniában. A könyvekben sok hasznos, gyakorlati ötletet is találunk, amelyeket, hogyha a gyerekek kipróbálnak önállóbbakká, magabiztosabbakká, környezettudatosabbakká válhatnak. Czernák Eszter szerzővel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin októberi számában olvashatjátok.

A könyveid megmutatják, hogy nem csak a vidéki kertben, hanem a városban is föl lehet fedezni, milyen varázslatos és sokszínű a természet. Mi inspirálta a könyveket? Mi adta az ötletet?

Panelban laktunk, amikor megszülettek a gyerekeim, de szerettem volna, ha ők is úgy szeretik (és tisztelik) az állatokat, ahogy én. Saját állatunk sajnos nem lehetett, így végül a legegyszerűbb megoldást választottam: az óvodából hazafelé, a paneldzsungel kellős közepén mutogattam a gyerekeimnek a rengeteg féle állatot. Egy kiadós eső után a járdán giliszták tekergőztek, a falakon csigák másztak. A leejtett morzsákért versengtek a madarak és a hangyák, de olyan is volt, hogy estefelé egyszer csak satufékkel álltunk meg az autóval, mert megláttunk egy sünit, amint épp átkelt az úton. A férjem gyorsan lehúzódott az út szélére, kikaptuk a gyerekeket, és rohantunk a süni után zseblámpával. Nem tudom, mit gondolhattak, akik láttak minket…