A fejlesztőpedagógia kreatív, folyamatos alkalmazkodást igénylő hivatás. A fejlesztési folyamat azonban bizonyítja, hogy egy tanulási nehézségekkel küzdő gyermek is szárnyalhat. Bányai Réka fejlesztőpedagógussal, gyógypedagógussal beszélgettem hivatásának kihívásairól és szépségeiről. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

fotó: Varga Ilona

Miért a fejlesztőpedagógiát választottad hivatásodnak?

Családomban hagyománya van annak, hogy segítő szakmát választunk. Édesanyám konduktor, főiskolai oktató; kiskoromban figyeltem őt, csodáltam, ahogy dolgozik. Innen jött az indíttatás, hogy én is ezt az irányt válasszam.

Először magyar nyelv és irodalom szakon bölcsész diplomát szereztem, amit tanári végzettséggel egészítettem ki. Az egyetem elvégzése közben körvonalazódott bennem, hogy azok felé a gyerekek felé szeretnék fordulni, akik valamilyen tanulási problémával, nehézséggel küzdenek, és így nehezebben tudnak lépést tartani társaikkal. Rövidesen a fejlesztőpedagógia állt érdeklődésem középpontjában. Fejlesztőpedagógusi végzettségem megszerzése után szerettem volna tovább bővíteni tudásomat, így gyógypedagógusként logopédia és tanulásban akadályozottak szakirányon végeztem.

A fejlesztőpedagógia összetett, több elemből áll. 

Ez egy jó megközelítés. A fejlesztőpedagógia esetében sok társszakma és különböző területek kapcsolódnak össze. A fejlesztőpedagógusoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a tanárokkal, pszichológusokkal, logopédusokkal és a mozgásfejlesztő szakemberekkel is. A sérülésspecifikus fejlesztés érdekében a szakembereknek együtt kell működniük.

Szerencsére mindig olyan munkahelyen dolgozhattam, ahol az adott intézmény kiemelten fontosnak tekintette a különleges bánásmódban részesülő gyermekek hatékony fejlesztését.

2011 óta, mint fejlesztőpedagógus, majd 2016-tól mint fejlesztőpedagógus és gyógypedagógus sok tapasztalatot gyűjtöttem óvodás korú és általános iskolás gyermekek ellátásával kapcsolatban is. Alapellátásban részt vevő kisgyermekek logopédiai terápiája, valamint a tanulási nehézséggel küzdő és a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése különleges és izgalmas kihívást jelentett.

2021 novemberétől új munkahelyemen, egy általános iskolában, látom el a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN-es) tanulókat.

A gyermekek eredményes fejlesztéséhez a tanítókkal és tanárokkal való együttműködés is nélkülözhetetlen. Lehetőségem van arra, hogy a tanórákon én is részt vegyek, és közvetlenül segítséget nyújtsak azoknak a gyermekeknek, akik számára nehézséget okoz a tananyag követése. Később az egyéni vagy kiscsoportos fejlesztő órákon az adott tananyagrészt újra elővesszük és (természetesen az életkori sajátosságokat is figyelembe véve) játékos formában, pl. társasjátékkal rögzítjük a tanultakat. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek sikerélményük legyen, és ne kudarcként éljék meg, ha valami elsőre nem sikerül.

A tanulási nehézség mellett magatartási problémák és szorongás is megjelenhet. Ilyenkor szükséges lehet az iskolapszichológus vagy a szakszolgálatban dolgozó pszichológus bevonása a folyamatba.

Rendkívül fontosnak tartom a szülőkkel való kapcsolattartást is. Előfordul, hogy a szülő megbélyegzésnek tartja, ha gyermekét a szakszolgálat tanulási nehézséggel diagnosztizálja. A szakértői véleményben foglaltak azonban iránymutatást jelentenek a szakemberek számára a fejlesztésre vonatkozóan, a gyermek pedig a képességfejlesztés mellett kedvezményekre is jogosult lehet. Ezeket a kedvezményeket (pl.: számonkérésnél többletidő vagy segédeszköz használata) a differenciált bánásmód alapján a tanároknak is figyelembe kell venniük.

A hatékony fejlesztést a szülő is nagymértékben segítheti azáltal, hogy a mindennapi tevékenységekbe (pl. közös sütés-főzés) bevonja a gyermeket, így játékos módon, észrevétlenül fejlesztheti pl. a finommotoros képességeket. Közös játék, kirándulás, mesehallgatás alkalmával pedig a szókincsbővítésre, beszédértés fejlesztésére is lehetőség nyílik.

Olykor konduktor vagy egyéb mozgásfejlesztő szakember segítségére is szükség lehet. A mozgáskoordináció, az egyensúly fejlesztése, a nagymozgások ügyesítése - különösen az óvodás és alsó tagozatos gyermekek esetében - hatékonyan elősegíti az idegrendszer érését, továbbá hatással van a beszéd, valamint a finommotorika fejlődésére is.

Tehát nagyon fontos a holisztikus, több szempont alapján történő megközelítés, a különböző szakemberek, valamint a szülő bevonása annak érdekében, hogy a fejlesztés hatékony legyen és élményt nyújtson a gyermek számára.

Mi dönti el, hogy valaki egyéni terápiára jár, vagy csoportos foglalkozáson vesz részt?

Ez sok mindentől függ. Nem csupán a logopédiai terápia alkalmával (pl.: nyelvlökéses nyelés terápiája), hanem tanulási nehézséggel diagnosztizált gyerekek esetében is hatékony lehet, ha a gyermek egyéni megsegítést kap. Ha egy tanuló magatartási, figyelmi problémával küzd, vagy éppen szorongás jellemzi, hasznos lehet, ha egyéni órán vesz részt. Ugyanakkor a kiscsoportos fejlesztés is megoldás lehet, hiszen ilyen alkalmakkor az egymásra figyelést, együttműködést is tanulhatja.

Az egyéni és kiscsoportos fejlesztő órák kialakítását az ellátandó gyermekek létszáma is befolyásolja. Ez a szám pedig egyre inkább növekszik.

Mi az oka annak, hogy az ellátandó gyerekek száma növekszik?

Ennek sok oka lehet. Problémát jelenthet például a mozgás hiánya, illetve a digitális kultúra előtérbe kerülése. A gyerekek szabadban, hintázással, kerékpározással, mászókázással eltöltött ideje lecsökkent, helyette sokukat elvarázsolta a digitális világ, aminek túlságosan sok időt szentelnek. Az utóbbi években pedig a koronavírus járvány által előidézett távoktatás is megnehezítette a tanulási folyamatokat.

Fejlesztőpedagógusként nagyon fontosnak tartom az olvasást, írást, a hatékony tanulást támogató részképességek fejlesztését. Ide tartoznak a különböző kognitív és motoros funkciók.

A kognitív funkciók a következők: beszédészlelés, beszédmegértés, percepció (észlelés), emlékezet, gondolkodás. Hogyan is lehet fejleszteni ezeket a területeket a gyakorlatban?

A hallásra épülő részképességek a beszédészlelés, és a beszédmegértés. Megfelelő beszédészlelés esetén a gyermek képes a hangokat megfelelő sorrendben észlelni, így akár értelmetlen, jelentéssel nem bíró szavakat is képes megismételni. A beszédmegértés képessége pedig az adott szavak, mondatok pontos megértését jelenti.

A percepció (észlelés) lehet auditív és vizuális. Auditív vagyis hallási megkülönböztetés szükséges pl. szópárok megkülönböztetéséhez (pl. épen vagy éppen, örül vagy őrül). A magánhangzók és mássalhangzók időtartamának megkülönböztetése a jó helyesírás egyik feltétele. A vizuális észlelés rendkívül fontos az olvasás szempontjából, hiszen egészen apró részleteket (pl.: ékezeteket) kell észrevenni, megkülönböztetni (pl.: akár-akar).

A verbális és vizuális emlékezet szükséges (többek között) a hallott vagy olvasott szöveg elsajátításához, a tananyag megjegyzéséhez.

A gondolkodási funkciók, az összefüggések átlátása pl. a történelem tantárgy kapcsán, a logikai gondolkodás a matematika órán pl. a szöveges feladatok megoldásakor fontos.

A motoros funkciók közül a nagymozgások, az egyensúly és a mozgáskoordináció főként a mozgásfejlesztő órákon szerepel, de - ha van rá lehetőség - a komplex fejlesztő órák menetébe is beilleszthető. A finommotorika és a vizuomotoros koordináció fontoságát emelném ki, ezek a funkciók az íráshoz nélkülözhetetlenek. Kisgyermekeknél a finommotorika fejleszthető pl.: apró tárgyak ujjakkal vagy csipesszel történő csippentésével, gyöngyfűzéssel, gyurmázással, apró gumilabdával végzett kéztornával. A vizuomotoros koordináció ügyesítése pedig először mindig nagy felületen (pl.: homokban vagy nagyméretű papíron történő rajzolással) kell, hogy kezdődjön, és csak később térhetünk rá a papíralapon való feladatvégzésre, pl.: a pontösszekötő feladatokra.

Az olvasást és írást, a hatékonyt tanulást elősegítő részképességek fejlesztése nem csupán az intézményben a fejlesztőpedagógus által történik. Itt utalnék újra a szülők szerepére, akik az otthoni közös tevékenységekbe észrevétlenül belecsempészhetnek egy-egy „fejlesztő feladatot”. Ehhez pedig a folyamatos kapcsolattartás során tanácsokat, segítséget nyújtunk, ötleteket adunk.

Mi az, ami a mai napig motivál téged a munkádban?

Ez a hivatás számomra élmény. Élvezettel gyűjtöm az érdekesebbnél, érdekesebb játékokat, fejlesztő eszközöket. Alig várom, hogy kipróbálhassam azokat, sok eszközt, játékot pedig magam találok ki. Nagyon fontosnak tartom, hogy az óráim oldottan, jó hangulatban teljenek.

Iskolásoknál egy fejlesztő foglalkozás ugyanolyan hosszú, mint egy tanóra, 45 perc. Ezt kell izgalmasan fölépítenem. Minden órát beszélgetéssel szoktam kezdeni, ahol a gyerekeknek lehetőségük van mesélni magukról és az élményeikről. Ez engem is motivál, hiszen jobban megismerhetem, megérthetem őket.

A szövegértés, szövegfeldolgozás sok tanulónak jelent kihívást. Ez a terület hatékonyabban fejleszthető, ha a gyerekek motiváltak, így fontosnak tartom az érdeklődési körüket feltérképezni, illetve egy témát több oldalról megközelíteni. (Pl. a lovagkor témát az elolvasandó szöveg mellett szókincsbővítő társasjátékkal és verbális és vizuális emlékezet fejlesztő videóval teszem színesebbé.) Kisebb gyermekeknél a Memória játék számos terület fejlesztésére kínál lehetőséget. Szó-kép Memóriával (pl.: állat képe az egyik kártyán, állat neve a másik kártyán) a szókincsbővítés, olvasás, sőt még a helyesírás fejlesztésére is lehetőségünk van. Játék után az állatok nevét (akár mondatfajták szerint) mondatba foglalhatjuk, így a nyelvtan óra anyagához is kapcsolódhatunk.

Ösztönző erővel bírnak számomra a gyerekektől, kollégáktól vagy a szülőktől származó visszajelzések is. Örülök, amikor a gyerekek, elismerően nyilatkoznak a fejlesztő játékokról, vagy amikor olyan tanulók jelentkeznek, hogy jönnének fejlesztésre, akiknek nem is lenne szükséges. Csak hallottak társaiktól az izgalmas órákról, melyeken ők is szeretnének részt venni. Jó érzés, amikor a szaktanár boldogan újságolja, hogy a gyermek megértette a tananyagot, és jó osztályzatot kapott. Végül pedig boldogsággal tölt el, amikor olyan visszajelzést kapok, hogy a gyermek, akivel kisiskolás korában foglalkoztam, később ügyesen vette az akadályokat és megkezdte felsőfokú tanulmányait.

Mindebből azt érzem, hogy a munkád nagyon kreatív.

Abszolút. Ez abban is megnyilvánul, hogy nagyon sok mindenhez kell alkalmazkodni. Lehet, hogy valamit eltervezek, de adott pillanatban látom, hogy a gyermek egyáltalán nem fogékony rá; szorong vagy rosszkedvű. Ilyen esetben újra kell terveznem. Előfordulhat, hogy a fejlesztési tervben meghatározott célokat nem érjük el, ilyenkor megállunk, újra átismétlünk bizonyos anyagokat, fejlesztjük az adott részképességeket. Ehhez kitartásra van szükségünk; a gyermeknek és nekem is.

A fejlesztés általában egy hosszú folyamat, mindenkinél egyéni. Ha csapatmunkában dolgozunk, és ezt a folyamatot támogatják a szülők és a szakemberek, akkor valóban pozitív eredménye lesz a munkánknak. Ha megvan ez a segítő háttér, ott a gyermek valóban szárnyakat kap.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hogyan segít a furulya a diszlexia leküzdésében? - interjú Molnár M. Monika logopédussal (2. rész)

A növényke bárhol megállja a helyét, csak egy kis segítség kell neki - interjú Bejczi Erikával

A bejegyzésben szereplő képeket Varga Ilona (anolifotó) készítette.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.