A Vitéz János Gimnázium udvarán álló ősöreg fa gyökerei közt a múltba vezető alagutak kanyarognak. Egyre több gyerek szeretné megnézni, milyen is egy másik korszak. Karola, Bende és Fejó 1914-be látogatnak, hogy megismerkedjenek az akkor még kezdő rendezővel, Kertész Mihállyal és a némafilm gyártás titkaival. Pezsgő, színes korszaka ez a Monarchiának, de a gyerekek tudják, amit más még nem: mindjárt kitör az I. világháború… A magával ragadó, érzelemgazdag, ugyanakkor az apró részletekig hiteles ismeretterjesztő ifjúsági regényről a szerzővel, Zágoni Balázzsal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

A regényed az Abszolút töri sorozat része. Hogyan kezdted írni a könyvet, volt valamilyen kötelező elem, kiindulási pont?

Nem volt megadott kiindulási pont. Felkérés érkezett hozzám a Pagony Kiadótól, hogy szeretnék, hogyha írnék egy kötetet ebbe a sorozatba. Azt mondták, gyakorlatilag szabadon választhatok kort, ami a magyar történelemhez kapcsolódik. Akkor én éppen egy európai uniós projekten dolgoztam, ami a késő bronzkorról szólt, és nagyon izgalmas volt, gondoltam, hogy „hú, hát én egy ilyenbe belevágnék”. Mondták, hogy szuper, csak egyetlen egy probléma van: a bronzkort nem tanítják az iskolában a magyar történelem kapcsán. Akkor ugrott be, hogy, hát, itt van valami, amihez nagyon sok közöm van, az én városomban történt, ahol ráadásul filmet oktatok a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, ez pedig nem más, mint a kolozsvári némafilmgyártás. Néhány sorban megírtam, hogy mi az elképzelésem, a Kiadó pedig rábólintott. Így indult a regényírás. Végül abszolút nem bántam meg, hogy ez lett a téma. Biztos, hogy a bronzkor sokkal több szabadságot adott volna, hiszen nincsenek írásos emlékeink. A némafilmek esetében ellenben rengeteg forrást el kellett olvasnom, de nagyon szerettem ezt az időutazást.

Miként olvastad a forrásokat, hogyan alakult a történet váza? Az utószóban például említed, hogy Kós Károlyt szeretted volna beleírni a regénybe.

Bele is írtam, csak aztán a szerkesztővel együtt úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk. Nem arról van szó, hogy Kós Károly ne lett volna jó fej, nagyon jó fej volt. Egyszerűen mindenképp rövidíteni kellett a regényt. Ez nemcsak tartalmi, hanem technikai kérdés is. Van egy olyan vastagság, aminél már nem lehet használni azt a módszert, amivel a sorozat köteteit kötik. Ezt én teljesen elfogadtam, ezért maradt ki Kós Károly, és bizonyos feladatait más szereplőkre átruháztam. A könyvhöz kapcsolódó kutatást egyébként úgy kezdtem, hogy nagyon sok mindent újraolvastam, például Bánffy Miklós Erdély-trilógiáját. Az egy nagyon jó bevezetés volt az arisztokrácia világába. Olvastam Janovics Jenő filmről és színházról szóló könyveit, Kós Károly életrajzát, emellett ott vannak Nagy István művei, aki gyerekként szemtanúja volt az 1910-es-20-as éveknek Kolozsváron. Az olvasás mellett pedig egy olyan kutatási formát is szeretek, hogyha léteznek azok a tárgyak, azok a helyek, amelyekről mesélek, akkor én azokat szeretem látni, kipróbálni, megnézni és tapintani. A könyv írása kapcsán így mentem el Budapesten a Magyar Vasúttörténeti Parkba, csak hogy lássak élőben egy gőzmozdonyt elindulni. De elmentem a New York Kávéházba is, ahol a szereplőim többször megfordulnak. Jártam a Gellért-hegyen is, hogy megnézzem, hogyha onnan bukkannak elő a szereplők az időutazás során, akkor ők mit látnak, és a mai látképből mit kell kivonni, ami nem lehetett ott 1914-ben. Nagyon-nagy segítséget nyújtott még a Fortepan archívum. Rengeteg fényképet néztem meg Budapestről és Kolozsvárról. Bodrogi Anni ruhaszalonját, amely fontos szerepet játszik a történetben, így találtam meg.

fotó: Mészáros Péter

A regény főszereplője három kamasz, de a már említett Bánffy Miklós grófnak is hatalmas szerep jut.

Az írás kezdetekor magam sem tudtam, hogy a grófnak ekkora szerepe lesz. De az világossá vált, hogy ő nélkülözhetetlen. Gyakorlatilag az erdélyi társadalom minden zegéhez-zugához hozzáfér. Bánffy Miklós igazi polihisztor volt: drámaíró és színházi meg operaintendáns, grafikus, díszlet – és kosztümtervező, színpadirendező. Nem utolsósorban Magyarország külügyminisztere is volt egy rövid ideig az I. világháború után. Ismerte a politikusok világát, arisztokrataként pedig a nemesek világát. A regény szempontjából mindent tudó szereplő, ami ebben az esetben nagyon hasznos, hiszen az Abszolút töri könyvek egy ismeretterjesztő sorozat. Ugyanakkor, amikor elkezdtem beépíteni a regénybe Bánffy Miklós alakját. azt láttam, hogy jól működik, mert egy magányos figura. Nincsen családja, van egy barátnője, akiről viszont keveset beszél. Így a főszereplő gyerekek betöltenek egy űrt az életében. Persze ez az én fikcióm, de így képzeltem el.

És ha már kamasz főszereplők: milyen volt kamaszoknak szóló regényt írni?

Nagy segítséget jelentett, hogy vannak körülöttem kamaszok. Egyik ikerlányom rendszeres tanácsadóm, ezt a könyvet is már megjelenése előtt elolvasta. De nemcsak a lányom látja, ha írok valamit, azt egyéb tesztolvasóknak is odaadom, és a szöveget több körben is javítom-átírom, miután megkaptam a visszajelzéseket. Nagyon jó meglátásaik vannak. Ebből a mostani regényből egy példa: a kaland során Karola mindenféle ruhát fölvesz, de sosem jön elő a fűző kérdése. Egy fűzőt nagyon nehéz megkötni, egyedül nem is lehet. Visszajelzés nyomán építettem bele a fűző kérdését Karola, és a szobalány, Maris beszélgetésébe. Egy apróság, de fontos, mert, ha valaki ismeri a korabeli divatot, akkor ez feltűnhet neki. Emellett elküldtem a könyvet ellenőrzésre filmtörténésznek és közlekedéstörténésznek is, hogy a szöveg hiteles legyen. Egyébként a visszajelzések alapján a regényt nemcsak a kamaszok, hanem a szüleik is izgalmasnak találták, aminek én nagyon örülök.

Történelmi ismeret szempontjából mi az, amit a regényben feltétlenül szerettél volna átadni?

Mindenképpen szerettem volna, hogy amennyire lehet, az olvasó ismerje meg a némafilmek világát. Ismerje meg azt, ahogy a filmgyártás kezdetén gondolkodtak az emberek, a művészek a filmről. Ma már hihetetlen, de sok bizonytalanság volt: ez valami komoly dolog lesz? Vagy csak valami vásári bolondság? Akkor még nem volt Hollywood, senki nem tudta, mi az. Fizikai értelem már létezett, de messze nem volt világhírű, és nem irányította a filmipart. Ezt a világot én egyetemistákkal próbálom megismertetni minden évben. Most fiatalabb korosztályt kellett célba vennem. Azt egyébként már az elejétől fogva tudtam, hogy a regénynek két része lesz. Egyrészt bemutatom a Monarchia színes gazdagságát, a pezsgő életet, közvetlenül a háború előtt, másrészt azt a korszakot, amikor mindent felülír a háború. Emellett a román-magyar kérdésről is mindenképpen szerettem volna beszélni. Bemutatni azt, mit gondolhattak, láthattak, érezhettek az erdélyi románok száz évvel ezelőtt. Ha egy személyes sorson keresztül ismerjük meg a háborút, akkor sokkal jobban átérezzük, milyen nehéz volt ez a helyzet mindenki számára.

Van még egy főszereplője a történetnek, amit nem hagyhatunk ki: A tolonc, a némafilm. Hogyan került éppen ez a film a történet középpontjába?

Nem volt sok választásom. Több-kevésbé épen megmaradt kolozsvári magyar film négy van ebből a korszakból. Ebből a négyből A tolonc az egyetlen, amelynek megvan az eleje, a közepe és a vége, és ezenkívül még jó film is. Feltétlenül olyan filmet akartam választani, amit, ha a könyv elolvasása után valaki szeretné, meg lehet, és érdemes is megnézni. És persze ne felejtsük el, hogy a filmet Kertész Mihály rendezte, egy leendő hollywoodi rendező, aki a korszakban éppen a szárnyait bontogatja. Egy mai fiatal azért mégiscsak jobban kötődik a Casablanca rendezőjéhez, mint a kolozsvári némafilmes korszak egyéb, ma már teljesen feledésbe merült alkotójához. A tolonc egyébként más módon is kimagaslik a többi kolozsvári némafilm közül. A második legkorábbi magyar némafilm, amit megtaláltak. Játszik benne Jászai Mari, élete első filmszerepében. Viszont hányattatott sorsa volt. Először csak annyit lehetett tudni, hogy van tizenhat rozsdás fémdoboz a New York-i Magyar Ház pincéjében. A film kalandos úton jutott haza, egy teherhajó konyhájában. Azonosítása és restaurálása Balogh Gyöngyi filmtörténész munkájának köszönhető.

A némafilmek korszaka után milyen új ötleted van? Milyen terved van, amiről már mesélhetsz?

Most is éppen egy részben ifjúsági, részben történelmi regényen dolgozom. Terveim szerint 9 éves és annál nagyobb gyerekeknek. Ez most az anyaggyűjtés ideje. Ha sikerül megírni, akkor ez egy II. világháborús történet lesz két 10 éves fiúról Budapesten. Az egyikük zsidó, a másik fiú keresztény. Nagyon erős barátság fűzi őket egymáshoz, de a barátságukat egyre jobban próbára teszik azok a rendeletek, amelyek ebben a korszakban születtek. Ennek kapcsán pontosan az érdekel, hogy egy teljesen őszinte és önzetlen barátságot hogyan kezd ki egy ilyen lehetetlen helyzet. Mi van akkor, amikor a másik nem szállhat fel a villamosra törvényileg, én viszont felszállhatok? És mindkettőnknek iskolába kell mennie. Ez az, ami nagyon foglalkoztat. A másik ötlet, amin dolgozom, az egy sci-fi, kicsi történelmi elemmel. De annak a megvalósítása még messzebb van.

Kapcsolódó bejegyzés:

A természet csodái a paneldzsungelben - interjú Czernák Eszterrel

A bejegyzésben szereplő képeket Zágoni Balázs és a Pagony Kiadó bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.