Panka, a lelkes és kíváncsi kislány a betonrengetegben is képes megtalálni a természet csodáit. A Hová bújt a süni? és a Segíthetek, méhecske? című mesék főszereplője ő, aki arra keresi a választ, hogyan élhetnek az emberek és az állatok együtt, harmóniában. A könyvekben sok hasznos, gyakorlati ötletet is találunk, amelyeket, hogyha a gyerekek kipróbálnak önállóbbakká, magabiztosabbakká, környezettudatosabbakká válhatnak. Czernák Eszter szerzővel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin októberi számában olvashatjátok.

A könyveid megmutatják, hogy nem csak a vidéki kertben, hanem a városban is föl lehet fedezni, milyen varázslatos és sokszínű a természet. Mi inspirálta a könyveket? Mi adta az ötletet?

Panelban laktunk, amikor megszülettek a gyerekeim, de szerettem volna, ha ők is úgy szeretik (és tisztelik) az állatokat, ahogy én. Saját állatunk sajnos nem lehetett, így végül a legegyszerűbb megoldást választottam: az óvodából hazafelé, a paneldzsungel kellős közepén mutogattam a gyerekeimnek a rengeteg féle állatot. Egy kiadós eső után a járdán giliszták tekergőztek, a falakon csigák másztak. A leejtett morzsákért versengtek a madarak és a hangyák, de olyan is volt, hogy estefelé egyszer csak satufékkel álltunk meg az autóval, mert megláttunk egy sünit, amint épp átkelt az úton. A férjem gyorsan lehúzódott az út szélére, kikaptuk a gyerekeket, és rohantunk a süni után zseblámpával. Nem tudom, mit gondolhattak, akik láttak minket…

Panka első kalandjai ezekből az élményekből születtek, a második könyv pedig azután, hogy végre - 39 év panel után – nemrég kertes házba költöztem. Már hónapokkal előtte kutattam, tervezgettem, hogy mi mindent szeretnék megvalósítani majd az ici-pici kertünkben, hogy minél inkább állatbarát legyen. A legnagyobb sikere egyébként a madáritatónak van, pedig csak egy cserépalátét, amit rendszeresen feltöltünk vízzel. Minden nap, néha csoportosan járnak hozzánk a szomjas vendégek. Sajnos az elszórt magokat is szeretik felcsipegetni, így a méhlegelőnek még egy évet várnia kell…

A könyveket kézbe venni is nagyon jó, esztétikai élményt nyújt. Együtt dolgoztál Monszport Viviennel a könyv megjelenésén, a te ötleteid elképzeléseid is megjelennek a rajzokon, vagy az írás és az illusztrálás két külön folyamat volt?

A munka folyamata illusztrátoronként és könyvenként is változik. A második könyvnél én annyit kértem, hogy legyen egy kép, amin Panka kertésznadrágot visel. Minden más Vivi és a szerkesztők, Hanna és Luca elképzeléseit dicsérik. Az én kedvencem egyébként a bogárváros, ahol a bogarak szinte lemásznak a könyv lapjairól. Csak óvatosan lapozzanak oda!

A könyvek rendkívül sok hasznos, gyakorlati ötletet nyújtanak ahhoz, hogy az állatokkal együtt tudjunk élni, segíteni tudjuk őket, és így a mi életünk is fenntartható legyen. Ilyen ötlet például a fecskepelenka, a méhlegelő a kertben vagy kiskert az erkélyen. Ezt figyelembe véve mit tanácsolsz: a gyerekek egyedül olvassák a könyvet vagy a család együtt, és ha megtetszik egy ötlet mindenki nyugodtan vágjon bele?

Panka kalandjait elsősorban 2-4 éves gyerekeknek írtam, akik pont abban a korban vannak, amikor már nagyon szeretnének ők is segíteni, egyedül csinálni valamit. Így az olvasgatáshoz biztos kell felnőtt is, de az ötletek többségét egy ovis is meg tudja valósítani. Hiszen kirakni egy kis vizet a madaraknak, vagy sarat csinálni a fecskefészekhez nem nagy ördöngösség. Ráadásul így mindenki nyer: az állatoknak lesz vizük, élelmük, rejtekhelyük, a gyerekek pedig önállóbbakká, magabiztosabbakká, környezettudatosabbakká válnak.

fotó: Szöllősi Mátyás

Nagyon megérintett, hogy az egyik kötetben Max, a vakvezető kutya is megjelent. Az ő szereplését mi inspirálta? Lehetséges, hogy ez a jövőben új irányt mutat Pankának? Lehet, hogy ez a fantasztikus kislány, a lehengerlő kíváncsiságával, nemcsak a környezetvédelem, hanem más társadalmi kérdések felé is fordul?

Az egyik kedvenc gyerekkori könyvem az Emma meg én, ami igaz történet egy vakvezető kutyáról és a gazdájáról, aki gyerekkorában egy örökölt szembetegség miatt veszítette el a látását. Emma, a vakvezető kutya rengeteget segített neki a mindennapokban, visszaadta a mobilitását, az önállóságát, munkát tudott vállalni, ami akkoriban sem volt egyszerű a látássérülteknek. Viszont volt pár dolog, amire még egy ilyen okos kutyát sem lehetett megtanítani, például a számokra vagy a színekre, ami nagyon fontos, ha valaki átkelne az úton, vagy felszállna egy buszra. Azt gondoltam az ovisoknak tetszene a történet, hogy még egy ilyen ügyes segítő kutya is segítségre szorul néha – lehet, hogy pont az ő segítségükre.

A nehezebb kérdéseket egyébként inkább a Sárkányoviban és a Sárkánysuliban szoktam érinteni tudatosabban. Az első részben például Zoé, a sárkánylány nem akar Teofil, a trollfiú mellé ülni, mert mindenféle furcsaságot hallott a trollokról az unokatestvérétől. Vagy láttam egy kísérletet a tévében, ahol gyerekeket kértek meg, rajzoljanak egy orvost, egy rendőrt és egy tűzoltót, és szinte minden gyerek férfinak rajzolta mindhármat – így aztán a Sárkányovi második részében a tűzoltóparancsnok tudatosan nő lett: Olga, a vízköpő. A harmadik részben fát ültetnek az ovisok, és odafigyelnek, hogy rajzoljanak a papír másik oldalára is. A nemrég megjelent Sárkánysuliban pedig Emmának, a sellőhercegnőnek nincs lába, ezért gurulós székben jár a szárazföldi iskolába.

Van olyan jövőbeni terved, amelyről már mesélhetsz az olvasóknak?

Konkrétumot még nem mondhatok, de rengeteg ötlet kavarog a fejemben, remélem minél többet sikerül jövőre megvalósítanom.

Kapcsolódó bejegyzés:

Csend nélkül nincsen zene - interjú Tarr Ferenccel

A bejegyzésben szereplő képeket Czernák Eszter bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.