És még nem futottam ki az időből, hogy meséljek róluk, ugye? És egy kicsit csalok is: lesz itt olyan kötet, amit már tavaly nyáron megrendeltem, de decemberben jelent meg, és olyan is, amit a névnapomra kaptam. Háború, béke, boszorkányok, szeretők, modern drámák és néhány sci-fi is. 9+1 kötet, hátha ad néhány ötletet, hogy mit olvassatok. De kérlek, ti is mondjátok majd el, milyen könyvek szereztek már nektek örömet idén. :)

Háború és béke: úgy 16 éves voltam, amikor két Harry Potter kötet között (egészen pontosan a harmadik és a negyedik között) elolvastam Lev Tolsztoj remekművét, Makai Imre csodálatos fordításában. Emlékszem, egyszer majdnem elfelejtettem leszállni a HÉV-ről, mert éppen egy hosszú izgalmas csatajelentet olvastam… Most, húsz évvel később, itt az alakalom, hogy újra fölfedezzem ezt a múlhatatlan klasszikust. Új magyar kiadása decemberben jelent meg, a XXI. század Kiadó gondozásában, Gy. Horváth László friss fordításában, amely a régit biztosan nem fogja felülmúlni, de mindenképpen érdekes, új élményt adhat. Izgalommal várom.

Kirké: Madeline Miller Akhilleusz dala című előző regényében az Iliász történetét mutatta be egészen új szemszögből, Akhilleusz és Patroklosz barátságára összpontosítva. Az a regény számomra magával ragadó élmény volt, így a Kirkét nagy várakozással veszem majd kézbe. Kirké az Odüsszeiából ismert varázslónő, akit talán mégsem ismerünk igazán. Madeline Miller műve lehetőséget kínál, hogy fölfedezzük ennek a rendíthetetlen nőnek az erejét.

Galaktika tudományos-fantasztikus antológia (52.): Philip K. Dick számára a regényei hozták meg a hírnevet, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mielőtt első regénye (Űrlottó) 1955-ben először megjelent, Philip K. Dick rengeteg elbeszélést, novellát is írt. Ezekből a rövid írásokból ad válogatást a Galaktika 1983-as kiadványa. Megtalálhatjuk benne többek között a Helyreigazító csoport című novellát is, amely a Sorsügynökség című film alapja. A Sorsügynökség kapcsán megírtam már nektek, hogy Philip K. Dick műveit olvasni érdemes, úgy tárul föl igazán nyugtalanító, mégis felemelő világlátása.

Brontë minden napra: egy-egy idézet Emily, Charlotte és Anne Brontë műveiből az év minden napjára. Január elseje óta minden reggel elolvasok tőlük egy gondolatot a nap indító tea mellé, és már is jól indul a napom! A Brontë-nővérek kétségtelenül megelőzték a korukat. Nyíltan írtak a viktoriánus kor képmutatását feszítő témákról, és a mindent elsöprő érzelmekről is. Ambiciózusak voltak, fűtötte őket az írás vágya. Hálás vagyok, hogy olvashatom a soraikat, inspirálnak mindennap.

The Queen (A Királynő): Erzsébet hercegnő 21 éves korában ígéretet tett, hogy legyen bár élete hosszú vagy rövid, egész életében népét fogja szolgálni. Ma már tudjuk, hogy Erzsébet 25 évesen lépett az angol trónra, és 70 éven át szolgálta népét rendületlenül, méltóságot és tartást adott a monarchiának. Andrew Morton könyve ennek a kivételes hetven évnek a krónikája.

Boldog új évet kívánok, Kedves Kihagyhatatlan Olvasók! Íme, 2023 első bejegyzése! Végéhez érkezett a Kihagyhatatlan10-sorozat. Az ünneplés zárásaként Erzsivel közösen írtunk a Sorsügynökség című filmről. Véleményünk most eltérő, de ezért is izgalmas az alábbi két írás. Fogadjátok szeretettel, és olvassátok el mindkettőt!

Erzsi

Előfordul, hogy „odafentről” mindent úgy időzítenek, hogy két ember találkozhasson. (Ismerem ezt a helyzetet, hiszen így ismertem meg a férjem. :)) Viszont előfordulhat egy ezzel ellentétes szándék is, nevezetesen, hogy mindent megtesznek azért, hogy két ember NE találkozhasson. Ez történik filmünkben, a Sorsügynökségben... Lássuk csak, hogyan és miért:

A blog még mindig 10 éves, így természetesen nem lehet megállni az ünneplésben! Ezúttal Veronikával közösen írtunk egy fantasztikus dán filmről, a címe Még egy kört mindenkinek. Veronikával előzetesen nem beszéltük meg mit tervezünk, az írások mégis szép összhangban vannak. Fogadjátok szeretettel!

Veronika

Elsőre úgy tűnhet, hogy a film középpontjában az alkoholfogyasztás áll. Valóban létezik az a filmben idézett Finn Skårderud[1] nevű pszichiáter, akinek az elmélete szerint az ember alkoholszintje születésétől fogva 0.05%-kel magasabb kellene, hogy legyen, hogy kreatívabb és nyugodtabb életet tudjon élni. Ezt az elvet próbálja a gyakorlatba átültetni négy barát, akik negyvenes gimnáziumi tanárokként a diákjaik motiválatlansága és a családi problémáik elől keresnek kiutat. Az első tapasztalat mindannyiuk számára kifejezetten remek, Martin (Mads Mikkelsen) újra közeledni tud a feleségéhez, és alábbhagy a depressziója, minek hatására a tanításban is szárnyalni kezd. Egy idő eltelte után tovább viszik a kísérletet, 0.05%-ről ezrelékenként még magasabbra emelik az egész nap fenntartott alkoholszintet, majd egy este újabb tudományos kísérletre szánják el magukat. Feltesznek egy remek bakelitet, majd gyönyörű poharakból brutálisan erős shotokat küldenek le húzóra, és az ájulásig isszák magukat. Ez az a pont, ahol elválik, melyik szereplő mit kezd a friss függőségével, és személyes döntéseik, valamint családi hátterük különbségei milyen folytatás felé mutatnak.

Az alkotók azt állítják, hogy kifejezett szándékuk volt elkerülni az alkohollal kapcsolatos moralizálást, és a film sokkal inkább hivatott az elveszett életerő kereséséről és az életközépi válságból való kilábalásról szólni. A legelső verzió szerint repülőtéri irányítóközpontban dogozott volna a négy barát, ám azért döntöttek később mégis úgy, hogy tanárok legyenek a szereplők, mert így a diákokat látva mindennap szembesülnek a fiatalsággal, ami már nem az övék. A filmbeli osztály tagjai is bevallottan rengeteget isznak, csak nekik még nem kell olyan következményekkel számolniuk, mint a felnőtteknek, akik az állásukat és a kapcsolataikat teszik kockára az életjobbító kísérlet közben.

Farzsebében mindig lapul egy jegyzetfüzet, abba gyűjti az ötleteket, dallamokat, ízeket ritmusokat. Azt mondja, a gyerekversek nem beszélhetnek a fejünk felett, meg kell szólítaniuk a kicsiket. Az mindig jó, ha egy mondóka modern, hiszen egy jó mondóka megmutatja a világot, amely körülvesz minket. Karácsony közeledtével pedig rájöhetünk, mennyi kincset rejtenek a napjaink. Lackfi Jánossal beszélgettem gyerekekről, költészetről, ünnepi elcsendesedésről, azaz az élet szépségeiről. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin decemberi számában olvashatjátok.

fotó: Molnár Mihály

A Nevető családfa című köteted igazi pezsgés, pörgés. Hogyan született, gyűjtötted az ötleteket egy jegyzetfüzetbe?

Hát persze, mindig van a farzsebemben jegyzetfüzet. Rengeteg minden jön szemben velem az utcán, ízek, színek, ritmusok, szavak. Mondjuk, ha Tibinek hívnak valakit, már indul is Weöres buszjárata: „megy a Tibi dagi busza, robog az út, kesze-kusza, ej-haj, fut a táj is”. Meg hát a gyerekszájak is megérnek egy mesét vagy misét, például a Meselényi utcán, főleg, ha arra jár egy BUNKÓsisakos motoros vagy egy UTÓFUTÁNOS kocsi. Ez a kötet amúgy ötvenéves szülinapomra állt össze az első négy, már nem kapható gyerekkönyvem anyagából. Benne saját csemetéim és mások mindenfülű… akarom mondani, mindenféle sztorijaival.

Mármint a John Luther nyomozóról szóló, a csodálatos Idris Elba főszereplésével!

Előzetes sajnos még nincs hozzá, a "tovább" mögött viszont megnézhettek még egy képet, kattintsatok!:)

A blog 10. születésnapja alkalmából ezúttal Csillával és Kingával fogtam össze. Közösen írtunk Sarah Perry Az essexi kígyó című regényéről, és az abból készült sorozatról. Három eltérő vélemény, három izgalmas írás. Fogadjátok szeretettel!

Bori

Új tollakat kaptam a minap, a kéket ki is próbálom rögvest, írok valami újat. Az essexi kígyót, Sarah Perry angol írónő második regényét ebben a percben fejeztem be. Az először 2016-ban megjelent regény (amely magyarul 2017-ben látott napvilágot, a XXI. Század Kiadó gyönyörű gondozásában) modern, friss szemlélettel mutatja be a viktoriánus kori Angliát. Szereplői mindannyian szembe mennek a korról alkotott általános elképzelésinkkel: nincs bennük álszemérem vagy félénkség, sem képmutatás. Bátran és szenvedélyesen lépnek fel az életüket gúzsba kötő szokások ellen.

1893-ban járunk, Londonban. A történet főszereplője Cora Seaborne, egy frissen megözvegyült asszony, aki nagyon fiatalon ment férjhez. Egész eddigi életét aranykalitkában élte, napjait férje birtoklási vágya és kegyetlensége határozta meg. De most kiszabadult, és szeretné megtudni, milyen is ő valójában. Kopott tweedkabátban, otromba férficsizmában, kócosan jár, és a földet kémleli. Cora mindig is vonzódott a földben rejlő ősi titkokhoz, a fosszíliákhoz. Amikor hírét veszi, hogy hosszú idő után újra fölbukkant az essexi kígyó, nem is habozik: fiával, Francisszal és társalkodónőjével, Marthával útnak indul, hogy fölkutassa a misztikum és valóság határán lebegő ősi lényt. Van-e tudományos magyarázat a kígyó létezésére?

A Melletted a helyem Egyesület legfőbb célja, hogy Magyarországon is egyre több koraszülött intenzívosztály legyen családbarát. Azaz olyan hely, ahol a koraszülöttek szülei bármikor a babájukkal lehetnek, és az ápolásba mindvégig bevonják őket. Az egyesület létrejöttéről, jövőbeni céljairól és eddig elért eredményeiről az alapítók közül, Nagy Líviával és Dr. Nádor Csaba neonatológussal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin decemberi számában olvashatjátok. A bejegyzésben szereplő képek a Melletted a helyem Egyesület tulajdonát képzik, és az Egyesület engedélyével jelennek meg.

Mi volt az egyesület létrejöttének célja?

Dr. Nádor Csaba: Az induláskor Lívia és én azt a kérdést tettük föl, hogy hogyan kellene ma Magyarországon elfogatható minőségű koraszülött ellátást biztosítani. Ezt két szemszögből néztük meg, az ellátók és az ellátottak oldaláról. Az ellátottak ebben az esetben még csak nem is tudnak kiállni magukért, hiszen kisbabák, úgyhogy valakinek képviselnie kell az érdekeiket. Innen jött az az igény, hogy a koraszülött ellátás témájáról kezdjünk el beszélgetni az említett két szemszögből. Ebből a beszélgetésből jött létre az egyesület. Az egyesület egy híd, amely összeköti az ellátókat és az ellátottakat. Abban nyújt segítséget, hogy a két oldal megértse egymást. A koraszülöttek szülei megértsék az orvosokat, ápolókat. Az orvosok és ápolók pedig megértsék, hogy a szülőknek milyen információkra van szükségük, milyen bánásmódot szeretnének, mennyire szeretnék, ha bevonnák őket a folyamatokba. De hét évvel ezelőtt, az egyesület indulásakor nem gondoltuk volna, hogy idáig fogunk jutni. Amellett, hogy információkat nyújtunk, például olyan egész országra kiterjedő oktatási programunk van, amelyhez fogható máshol jelenleg nincs.

Bizony ám, végre elkészült a sorozat a Zavaros vér (Troubled Blood) című regényből! Az első részt 2022. december 11-én, vasárnap láthatjuk a BBC-n, londoni idő szerint 21:00 órakor. 

A regényről még tavaly októberben így írtam a blogon:

"A Zavaros vér (Troubled Blood) Robert Galbraith (J.K. Rowling) 5. Cormoran Strike-regénye, és szerintem az eddigi legjobb is. Strike, a zaklatott életű magánnyomozó, és társa, Robin, ebben a regényben először nyúl „döglött aktához”, ráadásul rögtön egy majd’ negyven éve megoldatlan ügyet kell újra megvizsgálniuk.

A történet szerint Margot Bamborough doktornő 1974. október 11-én a nap végén elindult a rendelőjéből, hogy egy barátnőjével találkozzon, de a megbeszélt helyre már soha nem érkezett meg, nyom nélkül eltűnt. 2013-ban a doktornő lánya fordul Strike-hoz és Robinhoz, hogy segítsenek neki megnyugvást találni, derítsék ki, mi történt az édesanyjával." A teljes írást ITT találjátok, a sorozathoz készült előzetest pedig megnézhetitek a "tovább" mögött.

10 éves A Kihagyhatatlan blog, és ez nagy ünneplésre ad okot! Itt is van az első ünnepi ajánló, amelyben Tamással és Ferivel A tökéletes trükk című filmről írunk közösen. Tamás már nem először ír a blogra, olvashattátok gondolatait többek között az Easttowni rejtélyekről és a Kódjátszmáról is. Ha figyelmesek voltatok, Feri fantasztikus videóklipjeit már fölfedezhettétek itt a blogon, de vendégszerzőként most jelentkezik először, fogadjátok szeretettel! Egy kihagyhatatlan film, három érdekes megközelítés. Jó olvasást kívánok!:)

Bori

Amikor Tamás azt javasolta, hogy írjunk együtt A tökéletes trükkről, nagyon megörültem, és egy kicsit meg is ijedtem. Mert mint minden Christopher Nolan-film, a 2006-ban bemutatott A tökéletes trükk (The Prestige) is próbára teszi a nézőt. Hogyan fogom én megfogalmazni mindazt, amit érzek? De egy 10 éves blognak kellenek a kihívások, nem igaz? Én pedig állok elébe!

A Vitéz János Gimnázium udvarán álló ősöreg fa gyökerei közt a múltba vezető alagutak kanyarognak. Egyre több gyerek szeretné megnézni, milyen is egy másik korszak. Karola, Bende és Fejó 1914-be látogatnak, hogy megismerkedjenek az akkor még kezdő rendezővel, Kertész Mihállyal és a némafilm gyártás titkaival. Pezsgő, színes korszaka ez a Monarchiának, de a gyerekek tudják, amit más még nem: mindjárt kitör az I. világháború… A magával ragadó, érzelemgazdag, ugyanakkor az apró részletekig hiteles ismeretterjesztő ifjúsági regényről a szerzővel, Zágoni Balázzsal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

A regényed az Abszolút töri sorozat része. Hogyan kezdted írni a könyvet, volt valamilyen kötelező elem, kiindulási pont?

Nem volt megadott kiindulási pont. Felkérés érkezett hozzám a Pagony Kiadótól, hogy szeretnék, hogyha írnék egy kötetet ebbe a sorozatba. Azt mondták, gyakorlatilag szabadon választhatok kort, ami a magyar történelemhez kapcsolódik. Akkor én éppen egy európai uniós projekten dolgoztam, ami a késő bronzkorról szólt, és nagyon izgalmas volt, gondoltam, hogy „hú, hát én egy ilyenbe belevágnék”. Mondták, hogy szuper, csak egyetlen egy probléma van: a bronzkort nem tanítják az iskolában a magyar történelem kapcsán. Akkor ugrott be, hogy, hát, itt van valami, amihez nagyon sok közöm van, az én városomban történt, ahol ráadásul filmet oktatok a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, ez pedig nem más, mint a kolozsvári némafilmgyártás. Néhány sorban megírtam, hogy mi az elképzelésem, a Kiadó pedig rábólintott. Így indult a regényírás. Végül abszolút nem bántam meg, hogy ez lett a téma. Biztos, hogy a bronzkor sokkal több szabadságot adott volna, hiszen nincsenek írásos emlékeink. A némafilmek esetében ellenben rengeteg forrást el kellett olvasnom, de nagyon szerettem ezt az időutazást.