A blog még mindig 10 éves, így természetesen nem lehet megállni az ünneplésben! Ezúttal Veronikával közösen írtunk egy fantasztikus dán filmről, a címe Még egy kört mindenkinek. Veronikával előzetesen nem beszéltük meg mit tervezünk, az írások mégis szép összhangban vannak. Fogadjátok szeretettel!

Veronika

Elsőre úgy tűnhet, hogy a film középpontjában az alkoholfogyasztás áll. Valóban létezik az a filmben idézett Finn Skårderud[1] nevű pszichiáter, akinek az elmélete szerint az ember alkoholszintje születésétől fogva 0.05%-kel magasabb kellene, hogy legyen, hogy kreatívabb és nyugodtabb életet tudjon élni. Ezt az elvet próbálja a gyakorlatba átültetni négy barát, akik negyvenes gimnáziumi tanárokként a diákjaik motiválatlansága és a családi problémáik elől keresnek kiutat. Az első tapasztalat mindannyiuk számára kifejezetten remek, Martin (Mads Mikkelsen) újra közeledni tud a feleségéhez, és alábbhagy a depressziója, minek hatására a tanításban is szárnyalni kezd. Egy idő eltelte után tovább viszik a kísérletet, 0.05%-ről ezrelékenként még magasabbra emelik az egész nap fenntartott alkoholszintet, majd egy este újabb tudományos kísérletre szánják el magukat. Feltesznek egy remek bakelitet, majd gyönyörű poharakból brutálisan erős shotokat küldenek le húzóra, és az ájulásig isszák magukat. Ez az a pont, ahol elválik, melyik szereplő mit kezd a friss függőségével, és személyes döntéseik, valamint családi hátterük különbségei milyen folytatás felé mutatnak.

Az alkotók azt állítják, hogy kifejezett szándékuk volt elkerülni az alkohollal kapcsolatos moralizálást, és a film sokkal inkább hivatott az elveszett életerő kereséséről és az életközépi válságból való kilábalásról szólni. A legelső verzió szerint repülőtéri irányítóközpontban dogozott volna a négy barát, ám azért döntöttek később mégis úgy, hogy tanárok legyenek a szereplők, mert így a diákokat látva mindennap szembesülnek a fiatalsággal, ami már nem az övék. A filmbeli osztály tagjai is bevallottan rengeteget isznak, csak nekik még nem kell olyan következményekkel számolniuk, mint a felnőtteknek, akik az állásukat és a kapcsolataikat teszik kockára az életjobbító kísérlet közben.

A rendező Thomas Vinterberg kamasz lánya, aki aktívan részt vett a film előkészítésében, és Martin lányát is eljátszotta volna, a forgatás negyedik napján autóbalesetben meghalt. A stáb a forgatás folytatása mellett döntött, ám némileg átírták a forgatókönyvet, hogy a film még inkább az életről szóljon.

Tervben van egy amerikai remake Leonardo DiCaprióval, ami akár még jó is lehet, bár Mads Mikkelsen olyan emberi és sérülékeny ebben a filmben, amit nehéz amerikanizálva elképzelni. Az biztos, hogy a dán eredeti Még egy kört mindenkinek nagyon eltalált, többször újranézhető, sokáig velünk maradó film.

Bori

Martin, Tommy, Peter és Nyikolaj négy tanár egy koppenhágai gimnáziumban. Mindannyian életközepi válságban vannak. Nem tudják motiválni a diákjaikat. De, ami még ennél is rosszabb: nem tudják motiválni önmagukat sem. Közömbösek és fáradtak. Egy nap – születésnapi iszogatás közben – szóba kerül köztük Finn Skårderud norvég filozófus és pszichiáter nem mindennapi elmélete[1], amely szerint az embereknek mindig 0,05%-es véralkohol szintje kellene, hogy legyen. Ennyi éppen elegendő ahhoz, hogy valaki megfelelően ellazuljon, nyitott és magabiztos legyen.

A négy barát végül elhatározza, hogy átülteti a gyakorlatba az elméletet, és megnézi, mi történik. Inni fognak, hogy izgalmas órákat tarthassanak, és újra közel kerülhessenek a családtagjaikhoz. Először minden remekül megy. A résztvevők tudományos pontossággal dokumentálják az eredményeket. Tommy fantasztikusan edzi az ifjú focicsapatot. Peter csodálatos, felszabadító énekórákat tart. Nyikolaj pszichológiával foglalkozó órái gondolatébresztőek. Martinnak minden kreativitása felszínre tör a történelemórákon. Nem utolsósorban megmutatja, hogy alkohol nélkül egészen másképp alakult volna a világtörténelem. Gondoljunk csak Churchillre, aki reggeli előtt sosem ivott, utána viszont nem fogta vissza magát. Martin diákjai imádják tanáruk újonnan megmutatkozó, eredeti történelemszemléletét. Mindenki föl tud készülni az érettségire.

A négy tanár azonban nem tud leállni. Egyre többet isznak, és amikor éppen józanok, egyre inkább kénytelenek szembenézni a kudarcaikkal. Vajon képesek lesznek bízni önmagukban alkohol nélkül is, mielőtt baj történik?

A filmet Thomas Vinterberg írta és rendezte saját korábbi színdarabja alapján. Lánya, Ida kérte, hogy készítsen filmet, és saját történeteivel is inspirálta édesapját. Ennek alapján a filmben központi téma lett volna, hogy hogyan isznak a dán fiatalok, szatirikus kitekintéssel arra, hogyan befolyásolja a világtörténelem alakulását az alkohol. Négy nappal a forgatás megkezdése után azonban Ida – aki maga is szerepelt volna a filmben – autóbalesetben életét vesztette. A forgatókönyvet átírták, a film iránya megváltozott. Nem az alkohol a lényeg, hanem az élet szépsége, az, hogy ráébredjünk, élni jó. Az élet szépségéről azonban minden giccs és pátosz nélkül, a maga egyszerűségében mesél a film. És még csak egyértelmű kiutat sem mutat. Nincs itt happy end. Nem mondják, hogy megváltozhatunk, hogy könnyebb lehet. De abban, ahogy a négy barát felismeri, hogy az alkoholon kívül más is segíthet, mégiscsak ott a remény. 

A filmben valamennyi színész nagyszerű, de a nemzetközi közönség számára minden bizonnyal a Martint alakító Mads Mikkelsen jelenti a legnagyobb vonzerőt. A karizmatikus színészt láthattuk már James Bond-filmben főgonoszként és kifinomult ízlésű (és ízlelésű) sorozatgyilkosként is. Mindenképpen zseniális, de itt nagyon jó látni, hogy hollywoodi díszletek nélkül hogyan csillog a tehetsége. És ahogy az utolsó képkockákon Martin végre önfeledten táncol, mi egyszerre vagyunk nagyon szomorúak és nagyon boldogok. Mert abban a táncban ott van az élet minden nehézsége és minden szépsége.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

[1] Finn Skårderudnak a valóságban nincs ilyen elmélete. Az ’On the psychological effects of wine' c. könyvhöz írt bevezetőjében leírtakat értelmezik tévesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.