Boldog új évet kívánok, Kedves Kihagyhatatlan Olvasók! Íme, 2023 első bejegyzése! Végéhez érkezett a Kihagyhatatlan10-sorozat. Az ünneplés zárásaként Erzsivel közösen írtunk a Sorsügynökség című filmről. Véleményünk most eltérő, de ezért is izgalmas az alábbi két írás. Fogadjátok szeretettel, és olvassátok el mindkettőt!

Erzsi

Előfordul, hogy „odafentről” mindent úgy időzítenek, hogy két ember találkozhasson. (Ismerem ezt a helyzetet, hiszen így ismertem meg a férjem. :)) Viszont előfordulhat egy ezzel ellentétes szándék is, nevezetesen, hogy mindent megtesznek azért, hogy két ember NE találkozhasson. Ez történik filmünkben, a Sorsügynökségben... Lássuk csak, hogyan és miért:

Filmünk napjainkban játszódik, New York államban, a dolgos, városi hétköznapokban. Főhősünk, David Norris (Matt Damon), fiatal, magabiztos, határozott politikus. A film in medias res úgy indul, hogy David New York állam szenátor-jelöltje és a választási kampány során ismerhetjük meg, láthatjuk először karakterét. Ami elsőre kiderül róla, hogy szimpatikus, megnyerő, közvetlen, vidám és vicces fiatalember, professzionális politikus, jó szónok, tudja mit akar. Talán nem véletlen, hogy a film szerint ő a Fehér Ház történetének legfiatalabb képviselője, aki 24 évesen került be a képviselőtestület tagjai közé. A film kezdetekor David 10 ponttal vezet a választási kampány előzetes felmérései alapján, idősebb ellenfele is csak gratulálni tud neki.

Aztán ahogy az lenni szokott, robban a bomba: az idill, az egyensúly hamar megbomlik. Jön a feketeleves, méghozzá rögtön a film 2. percében. Davidről kiderül ugyanis egy korábbi főiskolai csínytevés, melynek képei a sajtóba kerülnek, azonnal aláásva a férfi megbecsültségét és addigi eredményeit. Davidet rögtön és kérdés nélkül megbélyegzik: éretlennek, féktelennek, verekedősnek, rosszfiúnak, komolytalannak titulálják, aki ilyen formában alkalmatlan a politikusi pályára.

Ezzel párhuzamosan a 2-3. percben feltűnik egy rejtélyes, szürkekabátos, kalapos alak is: megismerhetjük Harry (Anthony Mackie) karakterét. Harry egyedül álldogál egy sötét helyiségben, gondterhelten nézegetve egy kiskönyvet, mire megszólal a telefon: titokzatos megbízója hívja, van-e ötlete, mit lehetne tenni, Harry pedig jelzi, hogy dolgozik az ügyön és ha lehet, még gondterheltebben teszi le a telefont. Veszély, összeesküvés, intrika... Nagyon jó, kezd izgalmas lenni, és még csak a 3. percben vagyunk!

Az 5. percben már „bevetésre” indul Harry három társával együtt, a vezetőjétől érkező instrukció pedig csak annyi, hogy valakit „vissza kell tenni az útjára”. Kiderül az is, hogy Harry erkölcsi válságban van: nem biztos, hogy fáradtságát egy kis szabadság helyre teszi. Hmmm, tisztára egy multicégben érzem magam! De közben ezek a szürke, öltönyös-kalapos alakok inkább olyan titkosügynök-bérgyilkos keveréknek tűnnek. Az is látszik, hogy valahogy távol vannak ettől a new yorki világtól, a magasból tekintenek le az emberekre. Kik ők vajon? Érdekes, mi jön még?

David választási veresége elsöprő és megsemmisítő. Nagyon el van keseredve, de emelt fővel szeretne veszíteni, ezért bemegy a férfi mosdóba elgyakorolni a beszédét és itt történik egy váratlan, már-már valószerűtlen fordulat: az egyik WC-ből egyszer csak előkerül egy csinos, ismeretlen hölgy (Emily Blunt), akivel David furcsa, vicces beszélgetésbe keveredik. Megjelenik a „már ezer éve ismerjük egymást”-érzés és az első csók is elcsattan (itt még mindig csak a 10. percben vagyunk). A nőnek kifelémenet menekülőre kell fognia, így David sajnos nem tudja megkérdezni a nevét sem... Szép kihívás lesz ez még későbbre!

Viszont hősünk annyira felvillanyozódik a csóktól, hogy egy csodás, őszinte, emlékezetes választási beszédet kanyarít veresége dacára is, amivel megmarad az esélye a következő választás megnyerésére.

Egy hónapot ugrunk és a parkban találkozunk két ügynök-szerű alakkal, Harryvel és a főnökével. Harry azt a megbízatást kapja, hogy legkésőbb 7 óra 5 percig David öntse a kávét a ruhájára. Hmmm, egyre érdekesebb Harry munkája. Azt már tudjuk, hogy ez az alak (meg)fáradt és erkölcsi válságban van... így talán nem meglepő, hogy elmeditál, elalszik a padon és nem sikerül kiöntenie azt a fránya kávét! No, itt kezdődnek csak az igazi bonyodalmak!

David, mivel nem lett lekávézva az inge, eléri a buszt, és így összefut a múltkor megismert hölggyel, akinek most nem mulasztja el elkérni a nevét (ő Elise) és a telefonszámát (bár amatőr módon csak a keresztnevét kéri el). Az irodájába érve azonban nagy meglepetés éri őt: megállt az idő, a kollégáit ügynökök vizsgálják át... David bemutat egy olyasmi irodai menekülést, mint Neo a Mátrixban, persze sikertelenül... Egy raktárhelyiségbe hurcolják őt az ügynökök...

Davidet a raktárban megfenyegetik az ügynökök, hogy nem találkozhat Elise-szel. S hogy miért? Mert ez nem szerepel A Tervben. Ki írta A Tervet? Az Elnök. Hogyan biztosítják A Terv teljesülését? Az ügynökök olykor „kiigazításokhoz” folyamodnak (innen a film címe, ’The Adjustment Bureau’), pl. ilyen lett volna aznap reggel Davidre önteni a kávét. Apró véletlenek történnek, amelyek mind azt szolgálják, hogy A Nagy Terv megvalósuljon és mindenki életútja „sínen” legyen. Mi van, ha David ezzel nem ért egyet? Mint az Exmemoriam-bűbáj a Harry Potterben, csak lazán 10 évet törölnek az emlékeiből és „újraindítják” őt... Mi lesz így vajon?

Az ádáz küzdelem David és a Sorsügynökség között fizikai és szellemi síkon is folytatódik: eleve elrendeltetés vagy szabad akarat? Csak ez a fekete-fehér két véglet létezik? Van-e valami köztes vagy más megoldás? Lehet-e egy embernek beleszólása a sorsába? Mi van, ha David mást szeretne, mint ami A Tervben le van írva? Mi van, ha másképp dönt? Dönthet-e egyáltalán, vagy akkor törlik a memóriáját, esetleg derékba törik szerelme életét és karrierjét? Mi lehet az oka akkor mégis a vonzásnak David és Elise között, ha egyszer A Terv alapján ők nem lehetnek egymáséi? Mennyire avatkozhatnak be az ügynökök, mennyi „kiigazítással” élhetnek úgy, hogy mások sorsát se térítsék el túlzott mértékben? Hoppá, ez pedig egy Vissza a jövőbe-dilemma, ha megváltozik a múlt, akkor a jövő is ennek megfelelően máshogy alakul... Megannyi izgalmas kérdés, amit a film a különböző szereplők szemüvegén keresztül sok-sok nézőpontból láttat.

Maguk az ügynökök sem szemlélik egyformán a kérdést. Harry, a David sorsáért felelős ügynök például erkölcsileg felelősnek érzi magát és ezt kérdezgeti főnökétől:

„-Nem gondolkozott azon, hogy ez helyes-e? Hogy mindig helyes-e?

-Már nem gondolkozom ezen. Az Elnök tudja a tervet. Mi csak egy részét látjuk.”

Harry egyik főnöke pedig így érvel Davidnek:

„-Mi történt a szabad akarattal?

-Már próbáltuk a szabad akaratot. A vadászat és gyűjtögetés után a római birodalom csúcsára küldtük magukat, majd hátraléptünk: hogy lássuk mire mennek. És jött öt             századnyi sötét középkor... Mire végül úgy döntöttünk, hogy visszatérünk. Az Elnök úgy      gondolta, talán csak jobban meg kell tanítani magukat       biciklizni, mielőtt megint levesszük a támasztókereket. Hát elhoztuk a reneszánszot, a felvilágosodást, a tudományos forradalmat. Hat századon át tanítottuk, hogyan irányítsák az ösztöneiket az eszükkel. 1910-ben ismét       hátraléptünk. 50 éven belül összehozták az első világháborút, a világválságot, a fasizmust, a holocaustot, és a tetejébe az egész bolygót a pusztulás küszöbére vitték a kubai rakétaválsággal.  (...) Nincsen szabad akarat David... (...) Csak a szabad akarat látszata van...

-Azt akarja, hogy elhiggyem? Minden nap hozok döntéseket.

-Szabadon dönthet arról, hogy milyen fogkrémet használ vagy milyen italt rendel a vacsorához.”

A film végén Harry ügynök aktívan is David segítségére siet: mint a Mátrixban, minden ajtóval újabb és újabb világok tárulnak fel David előtt, újabb és újabb versenyben kell felülkerekednie. David, mint a mesehősök, minden helyet megjár, fent és lent: az „alvilágot”, azaz Manhattan csatornahálózatát éppúgy, mint a magas felhőkarcolók, toronyházak tetejét. Talán nem véletlen, hogy a szabad akarat kérdésének magasságait és mélységeit kutatva az amerikai Szabadság-szobor tövében is kiköt, ahol Elise-t is fontos választás elé állítja.

Eljut-e David végül az Elnökig? Kik valójában a Sorsügynökök? Honnan tudjuk, hogy helyes-e A Terv? Fontos-e, hogy A Terv szerint éljünk? Meddig terjed a cselekvési szabadságunk, mennyiben van szabad akaratunk? David megkapja a számára fontos válaszokat, és ha megnézitek a filmet, akkor ti is! ;)

Számomra nagyon inspiráló a film vége és közben is rengeteg megfontolásra érdemes gondolat és kérdés van elrejtve. Ami engem nagyon megfogott: kell-e azért tennünk, hogy legyen szabad akaratunk vagy ez automatikus? Mikor tudjuk a szabad akaratunkat igazán használni és mikor nem tudunk vele élni? Mikor és hogyan érthetjük meg életünk eseményeit, mintázatait, mi a „megírt” és mi alapul a mi döntéseinken? (Ajánlott „olvasmány” a témához: Karl-Heinz Finke & Laura Summerfield: Biográfiai útinapló.)

Amit még nagyon szeretek ebben a filmben: egy perccel sem vesztegeti az időnket (ez a szempont kisgyermekes szülőként nekem most kiemelten fontos). Rögtön belecsapunk a lecsóba, ahogy láttátok is, semmi hangulatfestés (hát igen, ez a film nem egy Halhatatlan szeretők), semmi ismerkedés a helyzettel, a karakterekkel, a helyszínnel, azonnal a történések közepébe csöppenünk.

A film legfőbb erőssége természetesen a forgatókönyv, amely Philip K. Dick: Adjustment Team című novelláján alapul (ahol a főhős egyébként hivatalnok/ingatlanügynök, nem politikus), no meg a párbeszédek és a bennük feltűnő erkölcsi-filozófiai-spirituális kérdések.

A filmnek a történeten és a szövegen túli részei valahogy eltörpültek számomra: a zene illik a történethez, sejtelmes, izgalmas, rendben van, nem túl feltűnő. Ugyanez a helyzet a díszlettel és a szereplőkkel is. Minden egyszerű, letisztult, sokszor a szürkés (mint az Alkonyatban), a hétköznapi, mindennapi színvilág érvényesül, a szereplők is visszafogottak, emiatt viszont -sajnos - nem annyira emlékezetesek. A három főszereplő, David, Elise és Harry játékát sem érzékeltem kiemelkedőnek. Ez nekem azt sugallja, mintha „átlagos”, hétköznapi figurák lennének, mintha veled vagy velem történne az egész.

Talán éppen ezért fontos, hogy fejtsük meg mi, a magunk számára, meddig is terjed a mozgásterünk az életünkben! Nézzétek meg a filmet gondolatébresztőnek és írjátok meg a kommentekben, mire jutottatok! Szerintem méltó kérdés egy 10 évessé avanzsált blog történetében! Boldog születésnapot! :)

Bori

Ed Fletcher ingatlanügynök egy napon késve érkezik az irodájába, és tanúja lesz, ahogy fehér köpenyes emberek éppen energiátlanítják, majd helyreigazítják a helyet, ahol dolgozik. Ed benéz egy függöny mögé, amelynek a létezéséről sem szabadott volna tudnia. Rájön, hogy élete része a tervnek, és ha letér a meghatározott útról, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Föllázad-e Ed, vagy része marad a tervnek?

Philip K. Dick Helyreigazító csoport (Adjustment Team) című novellája először 1954-ben jelent meg*. A zseniális sci-fi író korai műve ez, de már megjelennek benne későbbi fő kérdései a létezésről, erkölcsről és az életünket meghatározó döntésekről. Mint Philip K. Dick legtöbb művében, ebben a novellában is a lélektani elem a fontos. A tudományos fantasztikus környezet izgalmas keretet ad a lényegnek: az emberi viselkedés vizsgálatának.

Nem is meglepő, hogy mint Philip K. Dick annyi más írása, a Helyreigazító csoport is megihlette már az amerikai filmkészítőket. Egészen pontosan George Nolfi forgatókönyvíró-rendező készített belőle filmet. Rendezőként ez volt Nolfi első filmje, és 2011-ben mutatták be, Sorsügynökség (The Adjustment Bureau) címmel.

A film története szerint David Norris (Matt Damon), a feltörekvő, fiatal politikus elveszít egy egészen biztosnak tűnő választást, de éppen veresége éjszakáján találkozik egy titokzatos táncosnővel, Elise-szel (Emily Blunt), aki teljesen leveszi őt a lábáról. Miután politikai karrierje megbicsaklik, David állást vállal egy befektetési cégnél. Egy napon a munkahelyére tartva, a buszon újra találkozik Elise-szel, és ekkor már tudja, hogy ezt a nőt nem tévesztheti még egyszer szem elől. Ám mire a munkahelyére ér, már ott vannak a Sorsügynökség munkatársai. David megtudja, hogy a terv szerint ő és Elise nem lehetnek együtt. A férfi azonban ezt nem fogadja el, menekülni kezd a Sorsügynökség emberei elől.

És a helyzet az, hogy abban a percben, amikor David lába alól kicsúszik a talaj, valahogy a film maga is irányát veszti. Az érdekesen induló sci-fi tulajdonképpen egy akciódús-romantikus film lesz, amelyben egy férfi minden akadályt legyőz a szerelemért. Olyan mintha a Sorsügynökség nem merné felfedezni a saját alapanyagát. A szereplők sokat beszélnek ugyan szabad akaratról, eleve elrendelésről, döntésekről és arról, mi hozza el az emberi életbe a boldogságot, de a szavaknál tovább nem jutnak. A filmből a feszültség hiányzik. A kérdések izgalma, az a nyugtalanító, mégis felemelő feszültség, amely Philip K. Dick eredeti történetében megvan.

Azon a ponton pedig, amikor a Sorsügynökség föltárulhatna, megtudhatnánk, mi is ez a rendszer, amit kiépített, és igazán mit jelent ez az emberek életében, akkor a filmnek egyszerűen vége lesz, mert győz a szerelem. Maradunk a felszínen, az egyszerű megoldásoknál, pedig Philip K. Dick ennél többet érdemelt volna.

Számomra Matt Damon és Emily Blunt alakítása menti meg a filmet. Bár David is Elise kapcsolata sincs kellőképpen megalapozva, olyan köztük az összhang, hogy az első perctől kezdve elhiszem, hogy szeretik egymást. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy a Sorsügynökség romantikus filmként remek kikapcsolódás, sci-fiként, gondolatébresztőként viszont inkább ne ezt válasszátok. Nézzétek meg inkább újra a Szárnyas fejvadászt. Vagy ami még jobb: olvassatok Philip K. Dick-műveket! Mint tudjuk, Az ember a Fellegvárban például kihagyhatatlan!

*A novella magyarul megtalálható a Galaktika tudományos-fantasztikus antológia 52. számában, 1983, szerk. Kuczka Péter. Helyreigazító csoport, 59-75. old., fordította Gálvölgyi Judit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.