Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Benedict Cumberbatch nem szerepelt tavaly, amikor fantasztikus alkotótársaimmal megünnepeltük a blog 10. születésnapját. Most eljött az alkalom, hogy kiköszörüljem ezt a csorbát, ugyanis ez itt a blog 130. ajánlója. Én pedig hoztam nektek nem is egy, de rögtön két különleges Benedict Cumberbatch-filmet. Következzen tehát a 130. ajánló A Kihagyhatatlan blogon, Benedict Cumberbatch és Claire Foy főszereplésével.

Bizony, a Sherlock színésze és A Korona színésznője már két filmben is játszott együtt, ráadásul mindkét alkalommal házaspárt alakítottak. Első közös filmjük a 2011-ben bemutatott Sérült lelkek (Wreckers) című alkotás. David (Benedict Cumberbatch) és Dawn (Claire Foy) fiatal házasok, és úgy döntenek közös életüket nem Londonban, hanem vidéken, Kent megyében kezdik el. Mindketten tanárként dolgoznak, és sikerül saját házat venniük, nem messze attól a háztól, ahol David a gyerekkorát töltötte. Elkezdik felújítani új otthonukat, Dawn még tyúkokat is tart az udvaron, hogy megteremtse a vidéki idillt.

A csecsemőkori reflexek születésünk pillanatától segítenek minket a fejlődésben. Ha azonban adott időben nem gátlódnak megfelelően, az az idegrendszer éretlenségét jelzi és különböző problémákat okozhat. A csecsemőkori reflexek célzott gyakorlatokkal gátlás alá helyezhetők. A Stephens-Sarlós-program egy részletesen kidolgozott, önállóan is alkalmazható tréning. Megalkotójával, Stephens-Sarlós Erzsébettel beszélgettem a programhoz kapcsolódó könyvről, a mozgás fontosságáról, és arról, milyen fantasztikus az idegrendszerünk. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin májusi számában olvashatjátok.

A csecsemőkori reflexek hogyan befolyásolják fejlődésünket, életünket?

Nagyon sok olyan reflexszel születünk együtt, amelyek vagy rögtön a születés pillanatában, vagy valamivel később jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy egy adott ingerre a testünk egy megfelelő válaszreakcióval reagál. Életünk első másfél évében gyakorlatilag minden csecsemőkori reflex bekapcsol. Ez egy genetikailag programozott folyamat, aminek többek között az a szerepe, hogy lehetővé tegyen, tökéletesítsen különböző érzékelési, észlelési folyamatokat. Szeretném kiemelni a tér érzékelését. Ritkán gondolunk bele, de nagyon fontos, hogy érzékeljük magunk körül a gravitációs teret. Minden izmunk tónusa a tér érzékelésének megfelelően lesz beállítva. A térérzékelés pontosításában több csecsemőkori reflexnek is szerepe van. Ezek kiváltódása során a baba jobbra-balra vagy előre-hátra mozgatja a fejét, ami által megérik az egyensúlyérzékelő szerve. Ennek köszönhető, hogy az izomzata képes lesz alkalmazkodni a gravitációs térhez.

Számomra a tavalyi év egyik legnagyobb sorozatélménye volt a Heartstopper. A sorozat méltán népszerű képregények alapján készül, a képregények és a filmes adaptáció alkotója is Alice Oseman. Tegnap érkezett a hír, hogy a sorozat második évada 2023. augusztus 3-án érkezik a Netflixre. A streamingszolgáltató az alábbi videót tette közzé:

Olvasván a képregényeket az az érzésem, hogy a második évadban mindenkinek új kihívásokkal kell majd megküzdenie, de abban biztos vagyok, hogy az előző évadot átható derű, bizakodás és életöröm megmarad.

És ha mindez még nem lenne elég ok a boldogságra Alice Oseman nemrég bejelentette, hogy a Heartstopper képregények ötödik kötete 2023. november 9-én jelenik meg. A fiatal alkotó eredeti tervei szerint az ötödik kötet lett volna az utolsó, ám végül úgy döntött, hogy hat kötetben meséli el Nick és Charlie történetét. A "tovább" mögött látható videóban Alice Oseman maga mondja el, miért döntött úgy, hogy hat kötetet ír/rajzol. Érdemes meghallgatni, hiszen betekintést nyerhetünk az alkotás folyamatába. Egy biztos, én már tűkön ülve várom a képregényt, és a sorozatot is. Hány nap van még augusztus harmadikáig? :)

Kedves Kihagyhatatlan Olvasók! Ma van a Föld Napja, ezért is nagy öröm számomra, hogy megoszthatom Veletek Mrena Juliannával készült beszélgetésemet, amelynek nyomtatott változatát a Baba Patika magazin áprilisi számában olvashatjátok. Mit tehet a lajhárcsalád, ha a kislajhár egyszer csak nem akar elaludni? Lehet, hogy a lajhárok általában csak lógnak bambán, de közben annyi minden történik! Ez a mese bizony életteli és izgalmas. A kislajhár kapcsán Mrena Julianna szerzővel arról is beszélgettem, mennyire fontos, hogy verses meséket halljanak a gyerekek, és hogy az sem árt, ha ezeket a meséket a szülők is élvezik.

fotó: Németh Zoltán András

A lajhárok nagyon népszerűek. Lassúságukban, nyugalmukban van valami nagyon vonzó. Téged mi inspirált, hogy lajhárról szóljon a mese?

Spontán született az ötlet. Szeretem persze a lajhárokat, de úgy általában az állatokat is. Gyerekkoromban állatkertet akartam nyitni a házunk udvarán, álmodoztam róla, hogy milyen lenne, ha élnének ott kecskék, tigrisek, elefántok, majmok, jegesmedvék, papagájok, és igen, lajhárok is. Meg nagyjából a földkerekség minden állata. Amikor a kisfiamnak kezdtem altatásnál mesélni, csak úgy rögtönözve, mindenfélét kitalálva (azt hiszem, ez sok szülőnek ismerős), sokat meséltem állatokról is persze. Egyik este aztán talán épp mert akkoriban nagyon nehezen érkezett az álom, mesélni kezdtem egy kislajhárról, aki nem akart elaludni. Akkor még csak az volt a lényeg, hogy mondjam, mondjam a magamét, amíg gyerek végre elalszik, de aztán elgondolkoztam. Tényleg, mi van akkor, ha a világ egyik legnyugisabb, legtöbbet alvó állata nem alszik? És vajon miért nem alszik?... úgy éreztem, kell erre valami igazán jó magyarázat. És akkor megérkezett a válasz: ha egy lajhárgyerek nem alszik, akkor lehet, hogy azért nem alszik, mert nem is kell neki aludni. Talán van valami, amit nem tudunk… többet sajnos nem árulhatok el, hogy ne lőjem le a poént azoknak, akik még nem ismerik a könyvet.

1999 karácsonyán kaptam meg az első Harry Potter-könyvemet, 13 éves voltam akkor. Az elmúlt közel 24 évben a Harry Potter az életem része lett. Olvastam angolul, magyarul, franciául, néztem filmet éjfélkor, és könyvesboltban is voltam éjszaka, hogy elsőként kapjam kézbe az új könyvet. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért kettős érzésekkel fogadtam a hírt, amely most már hivatalos: tévésorozat készül a Harry Potter-könyvekből, mindegyik kötet külön évadot kap. Teljesen új színészek érkeznek. 

Az első gondolatom az volt, hogy miért kell ezt. Nálam jobban senki sem szereti a Harry Pottert, de a könyvekből készült első filmet 22 éve mutatták be, ami távolinak tűnik, de bizony még nagyon közel van, ha a filmeket nézzük. Ezek a filmek a mindennapjaink részei, a szereplőit nem válthatja még föl senki. De tényleg, ki játszhatná el Piton professzort, ha nem Alan Rickman? Nála nincs jobb, ő nem pótolható. 

De aztán jöttek a részletek, például az, hogy a sorozat készítésében J.K. Rowling is részt vesz executive producerként, ami biztosítja, hogy az a világ, amelyet ő teremtett úgy jelenjen meg a sorozatban, ahogyan ő szeretné. Ez pedig azt is jelenti, hogy a sorozatból olyan részleteket tudhatunk meg a varázsló világról, amelyeket eddig nem ismertünk, ami mindenképpen izgalmas.

Úgyhogy végül is kétségekkel vegyes izgalommal, kellő nyitottsággal várom Harry Potter-tévésorozatot, amely egy új generációnak (is) meséli el a történetet, amely az én gyerekkoromat meghatározta. 

Éppen ezért nem bírom ki, hogy ne Alan Rickmannal zárjam ezt a bejegyzést. Most olvasom a naplóját, ami lenyűgöző. A "tovább" mögötti videóban Alan Rickman a Harry Potter-filmek forgatásáról mesél.

Mit tehet egy kismama, ha császármetszés utáni hüvelyi szülésre (VBAC-re) készül? Mire kell készülnie testileg, lelkileg? Milyen kommunikációs és jogi ismeretek segíthetik a folyamatot? A VBAC-titok egy hiánypótló kézikönyv, amely szakemberek segítségével, gyakorlati példákkal keresi a választ a fenti kérdésekre. A könyv létrejöttéről, és saját, személyes tapasztalatairól Óvári Enikő szerzővel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin áprilisi számában olvashatjátok.

fotó: Tiboldi Tamás

Pontosan mit jelent a VBAC, és miért fontos róla beszélnünk?

A VBAC (ejtsd: víbek) egy mozaik szó, egy angol kifejezés rövidítése: Vaginal Birth After Cesarean, azaz császármetszés utáni hüvelyi szülés. Ez a kifejezés az Amerikai Egyesült Államokból ered, és a ’70-es években terjedt el. Abban az időben a császármetszéseknek a műtéti technikája már jóval biztonságosabb volt, mint korábban, ezáltal mintegy 0,5%-ra csökkent a hegszétválás kockázata természetes szülés megkísérlésekor, előzetes hasi szülést követően. Felmerült tehát az igény a kismamák részéről a VBAC lehetőségére. 1978-ben összehívtak egy konferenciát az Egyesült Államokban, ahova az orvosok mellett laikus érdeklődőket is meghívtak. Ez a konferencia volt a kiindulópont: elkezdték biztatni az orvostársadalmat, hogy támogassák a császármetszés utáni természetes szülés lehetőségét.

Joseph O'Connor regénye különleges élmény. A szerző maga fogalmazza meg, hogy "az Árnyjáték valós eseményeken alapuló, de kitalált elemeket is tartalmazó szépirodalmi alkotás. Nagy szabadsággal kezeli a tényeket, ugyanilyen szabadon jár el a jellemábrázolásban és az időrendiségben"*. Azt már én teszem hozzá, hogy Joseph O'Connor regénye eközben minden sorában igazi és szívhez szóló. Három kivételes ember barátságát mutatja be: hogyan tudták egymást egyszerre őszintén szeretni és forrón gyűlölni. Hogyan tudták egymást egyszerre égig emelni és földbe tiporni.

Bram Stoker, Ellen Terry és Henry Irving

A történet középpontjában Bram Stoker, Ellen Terry és Sir Henry Irving kapcsolata áll, és együtt töltött éveik a londoni Lyceum színházban. A háttérben pedig mindvégig ott van - nem megtestesült alakként, csupán érzésként, árnyképként - Bram Stoker leghíresebb teremtménye, Drakula gróf...

A Szuperdió – Mire jó az agy? című kötetben Emma királylánynak annyi leckéje van a tavaszi szünetre, hogy mindennél jobban szeretne magának egy szuperagyat. A kislányt barátja, Doki, kalandra hívja, hogy kiderítsék: Emma agya már így is fantasztikus, szuper dolgokra képes. Vibók Ildi biológussal, a kötet szerzőjével beszélgettem a biológia szépségeiről, és arról, mennyire fontos, hogy ne csak a környezetünkre figyeljünk, de azt is tudjuk, mi zajlik bennünk. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin márciusi számában olvashatjátok.

Hogyan kezdtél el ismeretterjesztő gyerekkönyveket írni?

Igazából eszem ágában sem volt könyveket írni. Eredetileg biológus vagyok. Egy laborban szabtam-varrtam a géneket a férjemmel, miközben rengeteg állattal osztottuk meg az otthonunkat. Mindenki elképed, amikor megtudja, de jelenleg is több mint háromezer madárpókunk van, ez több mint hatvan fajt jelent. Ezenkívül hüllők, egzotikus és kevésbé egzotikus rovarok, kétéltűek, madarak, halak laknak velünk. Természetesen van Panna kutyánk, Jenga nyuszink és Mojzi cicánk is. Ők valódi családtagok. És rendszeresen fogadunk be sérült állatokat, ápoljuk őket, és ha kell, a megfelelő időben átadjuk az állatvédőknek. Innen jött a könyvírás ötlete. Arra gondoltam, hogy leírom a kalandjainkat, hogy a gyerekeink – Sibi meg Balu - akkor is emlékezzenek rá, amikor már ők is felnőttek lesznek. Később egy kedves barátnőm is fölolvasta a történeteimet otthon, és ő biztatott, hogy keressek egy kiadót. Azóta már jó néhány könyvem jelent meg, és igazi szerelem lett a „könyv csinálás”.

Gondolkodtatok már azon, miért van az, hogy a viktoriánus korban (1837-1901) készült fényképeken általában nem mosolyognak az emberek? Bevallom, én igen. És a múltkor, amikor a Gázláng kapcsán sokat olvastam a viktoriánus korról, akkor rábukkantam egy nagyon érdekes cikkre. Lloyd Llewellyn-Jones, a Cardiffi Egyetem történészprofesszorának írása éppen azt tárja föl, hogy bár valóban ritka jelenség volt, azért találhatunk olyan fényképeket a viktoriánus korból, amelyeken az emberek mosolyognak.

Az alábbiakban tehát Lloyd Llewellyn-Jones cikkét ismertetem, amely először nyomtatásban 2020 januárjában, a BBC History Magazine-ban (tehát a nálunk is kapható újság angol kiadásában) jelent meg.

Hogyan alakul ki a balkezesség? Milyen veszélyeket rejt az átszoktatás? Valóban kreatívabbak és okosabbak a balkezesek? A megannyi érdekes kérdésről Kiss Erzsébettel a Magyarországi Balkezesek Egyesületének elnökével beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin márciusi számában olvashatjátok.

Jelenlegi tudásunk szerint hogyan lesz valaki balkezes?

A balkezesség nem szerzett képesség, a génjeink „tehetnek róla”. A kutatók már 2006-ban találtak olyan géneket, amelyek felelőssé tehetők a balkezesség kialakulásáért. Ehhez hozzátartozik az öröklődés is: ha felmenői között már volt balkezes, akkor nagyobb esély van rá, hogy balkezes lesz valaki.