A Szuperdió – Mire jó az agy? című kötetben Emma királylánynak annyi leckéje van a tavaszi szünetre, hogy mindennél jobban szeretne magának egy szuperagyat. A kislányt barátja, Doki, kalandra hívja, hogy kiderítsék: Emma agya már így is fantasztikus, szuper dolgokra képes. Vibók Ildi biológussal, a kötet szerzőjével beszélgettem a biológia szépségeiről, és arról, mennyire fontos, hogy ne csak a környezetünkre figyeljünk, de azt is tudjuk, mi zajlik bennünk. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin márciusi számában olvashatjátok.

Hogyan kezdtél el ismeretterjesztő gyerekkönyveket írni?

Igazából eszem ágában sem volt könyveket írni. Eredetileg biológus vagyok. Egy laborban szabtam-varrtam a géneket a férjemmel, miközben rengeteg állattal osztottuk meg az otthonunkat. Mindenki elképed, amikor megtudja, de jelenleg is több mint háromezer madárpókunk van, ez több mint hatvan fajt jelent. Ezenkívül hüllők, egzotikus és kevésbé egzotikus rovarok, kétéltűek, madarak, halak laknak velünk. Természetesen van Panna kutyánk, Jenga nyuszink és Mojzi cicánk is. Ők valódi családtagok. És rendszeresen fogadunk be sérült állatokat, ápoljuk őket, és ha kell, a megfelelő időben átadjuk az állatvédőknek. Innen jött a könyvírás ötlete. Arra gondoltam, hogy leírom a kalandjainkat, hogy a gyerekeink – Sibi meg Balu - akkor is emlékezzenek rá, amikor már ők is felnőttek lesznek. Később egy kedves barátnőm is fölolvasta a történeteimet otthon, és ő biztatott, hogy keressek egy kiadót. Azóta már jó néhány könyvem jelent meg, és igazi szerelem lett a „könyv csinálás”.

Hogyan jellemeznéd az Emma-sorozatot, amelynek legújabb kötete, a Szuperdió, az agy működését mutatja be?

Emma egy pont olyan kisgyerkőc, mint az összes többi. Kíváncsi, lelkes és nagyon okos. És ha valami gondja akad, azonnal nekiindul, hogy megoldja. Persze ehhez neki szuper segítsége is van: Doki, az udvari tudós. Együtt aztán villámgyorsan – általában három nap alatt – végére járnak minden titoknak, miközben kiderül, hogyan vigyáz ránk az immunrendszerünk – a Szupercsapat-ban –, hogyan kerülnek belénk a tulajdonságaink – a Szuperlétrában – és az is, hogy hogyan működik az agyunk. Erről szól a Szuperdió.

Nemrég azt mondta valaki, hogy az Emma-sorozat nagyon jó, mert az egyébként végtelenül unalmas biológia ezekben a könyvekben élvezetessé és izgalmassá válik. Megdöbbentem: méghogy a biológia unalmas? Szerintem nagyon kevés érdekesebb dolog van a világon. Ez igaz a természetbiológia részre is, és igaz azokra az ágaira is, amik azt kutatják, ami bennünk zajlik, ami velünk, a testünkkel, a szervezetünkkel történik. Az Emma-sorozat kifejezetten erre fókuszál, hogy megértsük, mi történik a szervezetünkben. Mert ez a tudás - a lehető legjobb értelemben - valódi hatalmat, és persze magabiztosságot ad.

Az agyunk fantasztikus, nekem a Szuperdió olvasása közben egyre csak jöttek a kérdéseim. Hogyan döntötted el, hogy mi kerül bele agyunkról a könyvbe, és mi marad ki?

Az agy csodálatos része az emberi testnek, de egy idő után hajlamossá válhatunk egyáltalán nem figyelni rá. Teszi a dolgát, és mi természetesnek vesszük ezt. Pedig mostanában olyan nagyon pörög a világ, hogy rendesen megdolgoztatjuk, lefárasztjuk. Nem igyekszünk a kedvében járni, és nem igyekszünk megismerni sem. Pedig rengeteg minden múlik rajta. Ha jól ”használjuk” ő a legnagyobb segítségünk. De ehhez nem árt megismernünk. A Szuperdió egy olyan kalandtúra, amelyik pontosan ezt célozza meg. Mire a végére érünk, Emmával együtt megtudjuk miben különbözik a jobb és a bal félteke. Milyen funkciók melyik agyterülethez köthetők, hogyan dolgoznak együtt a különböző területek, és hogyan fejleszthetjük őket. Cuki idegsejtek kalauzolnak végig bennünket ezen a titokzatos világon, megmutatva mekkora munka van már a leghétköznapibbnak tűnő tetteink mögött is. És milyen fontos az időzítés. És azt is elmondják, hogyan járhatunk az agyunk kedvében.  Persze mindezt gyereknyelven és humorral fűszerezve, de tudományos szempontból tűpontosan. És ha maradnak nyitott kérdések? A legnagyobb dolog, amit egy ilyen könyvvel elérhetünk, az az, ha fölkeltjük az érdeklődést. Ha valaki olvasás közben mohón kíváncsivá válik, és egyre több kérdés merül föl benne, hogy aztán utána járjon a dolgoknak.

Mi az az információ az agyról, amit feltétlenül bele akartál írni a könyvbe?

Emlékszem, amikor még egészen kicsik voltak a gyerekeim, és a mi icipici falunkban késő este álltunk a zebránál és türelmesen vártuk, hogy végre zöld legyen a lámpa. A barátaink meg minket vártak az utca másik oldalán, egyre türelmetlenebbül, mert közel-távol nem volt egy darab autó. Aztán zöld lett, mi körbenéztünk és átcammogtunk. És - remélem - megtanultuk, hogy a zebránál mindig alaposan körbe kell nézni. akkor is, ha szabad a jelzés. Ha kapkodunk, ha túl gyorsan csinálunk valamit, előfordulhat, hogy az agyunknak nem hagyunk elég időt minden inger felfogására. Ő meg – ahelyett, hogy a valós képet csinálná meg nekünk - egész egyszerűen bevág egy olyan képet, amit hasonló helyzetben régebben gyártott le. Leggyakrabban pedig azt a képet látjuk, hogy szabad az út, és mi átjutottunk a zebrán. És ha ezt a „szabad jelzést” akkor kapjuk, amikor éppen jön egy autó... Ezért kell mindig időt adnunk az agyunknak, hogy friss képeket készítsen. Zebránál, vasúti átjáróban… Mindig. És ezt mindenkinek tudni kellene.

Szerinted hogyan olvassák a gyerekek a könyvet? Szülőkkel, vagy már önállóan?

A társasjátékokra általában az szokták ráírni, hogy hattól kilencvenkilenc éves korig. Én a könyvekre is ezt írnám rá. Én már ilyen felnőttnek látszó olvasóként is rajongok a gyerekkönyvekért. Szerzőként pedig azt szeretném, hogy Emma meg Doki összes kalandja minden olvasónak adjon valami pluszt. Ne csak a gyerekeknek, a szülőknek is. Nekünk, felnőtteknek egyébként akkor is segíthet Emma meg Doki, ha amúgy a biológia a kisujjunkban van, mert szavakat kaphatunk, hogy könnyedén megértessük az öröklődést, az immunológiát, az agyunk működését gyerkőceinkkel is. Az együtt olvasás biztosan nagyon jó. Persze egyedül is jól el lehet szórakozni a történeteken, de még szuperebb, ha gyerkőc – szülő – nagyszülő kicsit elbeszélgetnek róla egy pohár Nagyi -féle citromos tea mellett.

Hogyan dolgoztál együtt Mayer Tamás illusztrátorral?

Mayer Tomi egyszerűen zseniális. Tudom, hogy gyerekkoromban is rajongtam volna a rajzaiért. Emma kalandjain hárman szoktunk szorosan együtt dolgozni, Győri Hanna – a szerkesztőnk -, Tomi és én. Hannához is nagyon közel áll a biológia. Ő találja ki, hogy hol lenne jó egy-egy kép a könnyebb érthetőség meg az élvezhetőség miatt. Persze néha én is belekotyogok, de a könyvben szereplő figurákat mindig Tomi találja ki. Az ő fantáziája jeleníti meg a tudományt még érthetőbb, élvezhetőbb formában. Az Emma-sorozaton kívül még más közös munkáink is vannak pagonyos köntösben. A Szeretnék egy aranyhalat - ami a felelős állattartásról szól – 2022-ben HUBBY díjat kapott. A kötet folytatása - a Jó lenne egy fehércápa – 2023-ban várható. És szintén idén jön ki - ugyancsak a Pagony gondozásában, a Most én olvasok sorozatban - egy közös kötetünk, a Totem. Remélem, az is nagy kedvenc lesz!

Mit mesélhetsz még a jövőbeni terveidről?

A Kulcslyuk Kiadónál nemrég jelent meg egy új kötetem Furi címmel, amely szuperérzékeny gyerekekről szól, és egy kaméleon és egy kisfiú barátsága áll a középpontban. Ők ketten rengeteg „hétköznapi kalandot” élnek át, és úgy, hogy az sokunk számára kapaszkodót jelenthet. A mesék végén – ahogy az a Kulcslyuknál lenni szokott – segítő kérdések könnyítik meg, hogy a saját kalandjainkon elmélkedjünk egy kicsit. Ezenkívül remélem, az Emma-sorozat is folytatódhat, és a fiatalabb korosztályt is szeretném megszólítani a biológia izgalmas kérdéseivel, de ez még legyen meglepetés.

Kapcsolódó bejegyzés:

Budapesti kalandok madártávaltból - interjú Trogmayer Évával és Egervölgyi Lillával

A bejegyzésben szereplő képeket Vibók Ildi bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.