A BBC és a Netflix közös produkciójában készült új, háromrészes Drakula sorozatot nagyon vártam, három okból is. Először is azért, mert a Drakula volt az első regény, amelyet könnyített angol változatban elolvastam, amikor angolul tanultam. A Drakula mutatta meg nekem, hogy angolul olvasni fantasztikus érzés, és az angol nyelv gyönyörű. Ez olyan érzelmi élmény, amely már örökre összeköt a Drakulával, és ezért természetes, hogy minden feldolgozása érdekel. Másodszor is azért, mert a sorozatot a Steven Moffat – Mark Gatiss páros készítette, ők pedig már többször megmutatták, hogy nagyon eredeti módon nyúlnak az angol klasszikusokhoz. Harmadszor pedig azért, mert nemrég, A viszony sorozatból megismertem Claes Bang dán színészt, aki már akkor elkápráztatott, és már az első hírek alapján arra számítottam, hogy tökéletes lesz Drakula szerepében.

Nagy izgalommal ültem le tehát tegnap a képernyő elé, és az első epizód pontosan azt adta, amit vártam. Mark Gatiss és Steven Moffat talán néha feleslegesen horrorisztikus, túlzó jelenetekkel, de mindig tökéletesen eltalált hangulattal, filozofikus, de mégis pergő, humoros párbeszédekkel és egy ellenállhatatlan hangú főszereplővel keltették életre friss vérrel Bram Stoker világát. Ez a rész áll legközelebb a regényhez, de rendkívül ötletesen csavarja azt meg. Például azzal, hogy a könyvtől eltérően Van Helsing a sorozatban nem minden iránt érdeklődő tudósként, hanem mindenben kételkedő apácaként jelenik meg.

A második epizód pedig képes volt mindezt fokozni, megtörtént a csoda, amit a Sherlocknál már láttunk. Egy tökéletesen felépített részt kaptunk, amelyben egyre csak nő feszültség, minden kiejtett szónak, pillantásnak, apró mozdulatnak jelentősége van. Egy mesterien felépített krimi bontakozik ki a szemünk előtt. A regénytől ugyan már teljesen eltávolodik, Drakula mégis itt mutatkozik meg teljes valójában: egy nagy tudású, művelt, jó humorú férfi, aki egyetlen mosolyával bárkit képes elcsábítani, és csupán egy karnyújtásnyira van attól, hogy a világ ura legyen. És hogy minden tökéletes legyen, ott a rész végén a cliffhanger, amely után képtelenség nem folytatni a sorozatot.

Így jön el a harmadik epizód, amelyben az alkotópáros mindent hátrahagyott, amit a megelőző három órában felépített, és a sorozat utolsó másfél órájában teljesen rendszertelenül engedte szabadjára fantáziáját. Megint csak ugyanazt láthattuk, mint annak idején a Sherlocknál is: az egykor csodás sorozat teljesen a saját zavaros, következetlen világába fordult, amelyet az alkotók talán tudnak követni, de a nézők már nem nagyon.

Csakhogy, amíg a Sherlocknál négy évad (és még több év alatt) jutottunk el a zsenialitástól a kusza fantáziavilágig, addig a Drakulának ehhez mindössze pár óra kellett, így a romlás is nagyobbnak hat.  A Sherlocknál a nézőknek volt lehetőségük érzelmi kapcsolatot kialakítani a szereplőkkel az évek alatt, így még a 4. évadban is megtalálni a jó ötleteket, izgalmas pillanatokat.

A Drakula utolsó részében azonban minden összeomlik: Drakula, a nagy formátumú, bámulatos intellektusú, jó ízlésű férfi, a legkülönlegesebb vérszívó, egyik pillanatról a másikra lesz silány tucat vámpírrá, akit csak a „gyorskaja” érdekel.

Ugyanakkor egy pillanatra sem bánom, hogy megnéztem a Drakulát, nagyon örülök, hogy tanúja lehettem Claes Bang (Drakula) és Dolly Wells (Agatha Van Helsing) mindvégig lenyűgöző alakításának. És itt akartam első felindulásomban leírni, hogy de az már egyáltalán nem biztos, hogy valaha megnézek még egy Steven Moffat-Mark Gatiss sorozatot. De ismerem magam, hogy úgyis megnézem a következőt is. Annál sokkal többre értékelem Mark Gatiss és Steven Moffat tehetségét, minthogy egy-egy elképesztően túlzó befejezéssel eltántorítsanak az alkotásaiktól. Egyetlen kérésem lehet? A következő sorozatban szereplejen együtt Benedict Cumberbatch és Claes Bang. Két kifinomult úriember, két fantasztikus hang: maga lenne a csoda…

                                                                                                            Bori         

Kapcsolódó bejegyzés: 'Oh.... Shit....'

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.