Vendégbloggerünk, Tamás írt már a Devs című sorozatról, a Brexit tévéfilmről és a Kódjátszmáról is. Ezúttal Kate Winslet új sorozatáról, az Easttowni rejtélyekről mondta el a gondolatait. Természetesen én sem maradhattam ki a jóból, én is leírtam, mit gondolok. Egy sorozat, két vélemény. Érdemes végigolvasni a bejegyzést.:) Fogadjátok szeretettel!

Tamás

Valahogy azok a színészi alakítások nagy hatással vannak rám, amelyekben a szerep kedvéért, a „hiteles alakításért” egy színész külsőleg is átlényegül. Lehet ez akár egy mozgásforma, mint mondjuk Doktor House sántítása - akinek térde, csípője igen komoly igénybevételnek volt kitéve emiatt éveken keresztül -, vagy azok az egészen durva átalakulások, mint Cristian Bale testsúlyváltozásai. Bale a „The Machinist” (A Gépész) kedvéért 28 kilót (!) adott le 2004-ben, majd 2005-ben leforgatta a Batman: Kezdődik!-et, melyre meg visszaszedett 30 kilót (!) izom formájában, hisz hogy nézne már ki Batman girhesen!:) Emlékszem annak idején először alig ismertem meg Jean Marais-t az 1959-es A Púpos című filmben, mert egy nagy orrot és púpot raktak fel neki.

Író, költő, előadóművész, édesapa. Grecsó Krisztiánnal gyermekverseskötete, a Belefér egy pici szívbe kapcsán beszélgettem arról, hogyan születtek meg benne a gyerekversek, és hogy milyen érzés alkotni karantén idején. Megismerhetjük a Pici Szív Tánczenekart, és kiderül, magányos műfaj-e az olvasás. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin augusztusi számában olvashatjátok.

Hogyan képzeljük el a Belefér egy pici szívbe alkotási folyamatát?

A folyamat kezdete teljesen hétköznapi. Mármint hétköznapi egy nagyon nem hétköznapi helyzetben, mert egy újszülött közelében lenni, megélni, hogy egy lélek melletted eszmél a földi életére, és ennek te vagy a kísérője, nagy csoda. De ennek a valósága mégis az, hogy a gyerek gyakran sír. És akkor ringatja az anyukája vagy az apukája. És énekelnek, szavalnak, kántálnak neki, hiszen ez a legszebb és legemberibb orvosság a hasfájásra. Ám mivel a verseket ezerszer is el kell mondani, egy szomorú költő ilyenkor unalmában elkezdi használni a ritmusokat. Szerintem ezzel a legtöbb szülő így van. Sok remek "gyerekvers" születik házi használatra. 

fotó: Jaksa Tímea

És hogyan dőlt el benned, hogy mindebből végül kötet lesz?

Úgy élveztem a gyerekversírást, mint egy gyerek. Jegyzetfüzettel jártam-keltem, és folyton csinos rímeken törtem a fejem, akár egy pályakezdő. Kacagtunk a feleségemmel, hogy néha rohamom van, és szaladni kell, ha jön az ihlet. Ilyet harminc éve nem éltem át. Aztán mikor lett belőle két tucat, már elkezdtem tudatosan figyelni, mi hiányzik, miről nincs még szó. Az már a profi munka része volt. 

„Viharfelhők sötétítik a hegyeket, ahol egyedül vándorolok én…”

                (Részlet Loki énekéből, a 3. epizódból)

Egészen biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki azóta azt várta, hogy Loki Laufeyson saját, az ő karakterét középpontba állító Marvel-produkciót kapjon, amióta csak először meglátta Tom Hiddlestont a tűz és csínytevés delejes tekintetű isteneként a vásznon. A várakozás idén június 9-én ért véget, ekkor érkezett meg a Disney+-ra a Marvel sorozata, amelynek címe egyszerűen csak ennyi: Loki. És ennél nem is kell több, ezzel megkaptuk az MCU (Marvel Cinematic Universe) eddigi legjobb sorozatát. A Loki nemcsak a Marvel egyik legnépszerűbb karakterét mutatja be minden eddiginél jobban (és facsarja meg vele a szívünket minden eddiginél alaposabban), de játszi könnyedséggel beindítja az MCU 4. fázisát, amely elhozza majd az Őrület Multiverzumát.

Azt a pillanatot, amikor a sorozat kezdődik már a Végjátékban is láthattuk: Hulk felindultságának köszönhetően a felszínen még hatalomvágyó, magától mindenkit eltaszító, de lelke mélyén apja elismerésére és bátyja szeretetére áhítozó Loki el tudja lopni a Tér Kövét, a Tesseractot, így el tud menekülni a fogságból. Azonban a Végtelen háborúból azt is tudjuk már, hogy Lokinak nem ez a menekülés a sorsa. Így nem is csoda hát, hogy alighogy megkaparintja a Követ, rögvest jönnek érte az Idővariációs Hatóság (Time Variance Authority, TVA) emberei. A TVA központjában Lokira a biztos halál várna, hiszen senki nem térhet el a Szent Idővonaltól, attól, ami a sorsa. Az elágazásokat könyörtelenül lenyesik, mert, ha létrejönne több idővonal, és ezzel a Multiverzum, az káoszhoz, pusztuláshoz és háborúhoz vezetne. A TVA tehát a Szent idővonal védelméért dolgozik fáradhatatlanul. Pontos szabályok szerint működő közhivatal, a berendezése is ezt tükrözi. Kasra Farahani díszlettervező elmondása szerint a TVA látványvilágának megteremtéséhez a Szárnyas fejvadász (1982) képi világa és a modernista építészeti stílus elemei adták az inspirációt. A végeredmény pedig egy sivár, mégis magával ragadó, és részleteiben egészen misztikus hivatali tér lett.

A Netflix nem várat minket sokáig, 2021. szeptember 10-étől már elérhető lesz a Lucifer befejező évada. A most kiadott előzetes szerint lesz benne minden: ének, zene, tánc, szerelem és még egy utolsó nagy, megoldandó rejtély. Mert Isten trónját elfoglalni bizony nem is olyan egyszerű. Nem is csoda, hogy Lucifer újra a pszichológusa kanapéján köt ki. A problémákat nem árt megbeszélni. Íme, az előzetes: 

A tovább mögött elolvashatjátok, mit írtam az 5. évadról, kattintsatok!;)

Benedict Cumberbatch 44. születésnapját igencsak megünnepeltük itt a blogon. Összesen öt filmjéről írtunk lelkesen. Ezekután természetesen a 45. születésnapja mellett sem mehetek el szó nélkül, legalább egy filmjéről írnom kell. A jeles nap alkalmából végül az Utolsó utazás című filmet választottam. A 2010-ben bemutatott kisköltségvetésű független film megható alkotás, négy, még a nagy kiugrás előtt álló, kiváló fiatal színésszel a főszerepben.

A történet főhőse James (Benedict Cumberbatch), aki 29 éves, de 30 már sosem lesz. Rákos beteg, és egy utolsó nagy utazásra készül. A három legjobb barátja, Bill, Miles és Davy kíséri el. Az úti cél egy lélegzetelállító szépségű öböl, Pembrokeshire-ben, Walesben, a Barafundle Bay. Ez az öböl James számára a legszebb hely a világon, és még egyszer utoljára látni akarja. A terület csak gyalogosan közelíthető meg, így a négy jóbarátnak egy nagy szakaszon túráznia kell, ha el akarják érni. A túra pedig folyamatosan kihívások elé állítja őket. A legnagyobb kihívás mind közül az, hogy mindannyiuknak szembe kell nézniük az életükkel.

Gyerekkora óta két dolog érdekli: az emberek és az ételek. Legújabb könyvében, amelynek címe, Sandwich grófja és a nápolyi pizza, a gyerekek kedvenc ételeinek történetét meséli el, könnyed, humoros formában, izgalmas információkkal gazdagon. Ez a könyv több, mint tankönyv: megtanít minket, gyermekeket és felnőtteket egyaránt, hogy tudatosan együnk, élvezzük és értékeljük azt, ami az asztalunkra kerül. Kalas Györgyivel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júliusi számában olvashatjátok.

Amint kézhez kaptam, egyszuszra elolvastam a könyvedet.

Jaj, de jó! Már pár éve megfogalmazódott bennem ennek a könyvnek az ötlete, bár akkor még csak a pizza történetén gondolkodtam. Pizzamániás vagyok, el is utaztam Nápolyba, egy csomó régi pizzériát megnéztem, hogy milyen az eredeti olasz pizza. Hazatérve úgy éreztem, hogy a pizzának rendkívül érdekes a története, a gyerekek pedig nagyon szeretik, miközben nem tudnak róla semmit, csakúgy eszik. Arra gondoltam, milyen érdekes lenne nekik elmondani, hogy mi az egyik kedvenc ételük története. Azt, hogy hogyan kapcsolódik a pizzán lévő sajthoz és paradicsomhoz az olasz zászló, hogyan találták ki a receptet. Tehát a könyv ötlete az én egyéni érdeklődésemből fakadt, a pizza az egyik kedvenc ételem, a jó pizzát egyszerűen nem tudom megunni. Két iskolás lányom van, úgyhogy elkezdtem arra tudatosan figyelni, hogy egyáltalán nincsen szó az iskolában az ételek történetéről. De nemcsak a történetükről, magáról a gasztronómiáról sem esik szó a tanórákon.

A Robyn Carr népszerű regényfolyamából készülő sorozatból már a 3. évad érkezik július 9-én a Netflixre, úgyhogy itt az ideje, hogy megnézzük, mi a helyzet Virgin Riverben.

Ahogy az első szezon premierje után írt kritikából is kiderült, a széria főhőse Mel Monroe, aki nővér, egészen pontosan diplomás ápoló és bába. A fiatal nő a férje halála után költözik Los Angeles-ből a címbéli észak-kaliforniai kisvárosba, hogy a környezetváltozás segítségével megküzdjön gyászával és bűntudatával. A sorozatról írt teljes bejegyzésemet a sorozatjunkie oldalán találjátok meg, ITT.

Alább pedig megtekinthetitek a 3. évad előzetesét.

A tovább mögött pedig még vár rátok egy jelenet a 3. évadból, amelyből kiderül, hogy Melnek és Jacknek azért még küzdenie kell a boldogságért. Lesz itt dráma, lesz itt izgalom.

Tegnap olyasmit műveltem, amit már nagyon régóta nem: elővettem egy DVD-t, és be is tettem a lejátszóba. Woody Allen 2011-es filmje, az Éjfélkor Párizsban már hetek óta jár a fejemben. Mert hát, az mégiscsak csodálatos, hogy a Loki-sorozat két főszereplője, Tom Hiddleston (Loki) és Owen Wilson (Mobius) nem először kalandozik együtt az Időben. Tíz évvel ezelőtt is véghez vitték ezt már, az Éjfélkor Párizsban című filmben. Akkor még a nagy kiugrás előtt álló (a Thort is éppen 2011-ben mutatták be) Tom Hiddlestonnak csak egy apró szerep jutott, de már akkor is látszott, hogy jó párost alkotnak ők ketten. Öröm volt újra megnézni az Éjfélkor Párizsban-t. Igazi derűs film, de nem a szó elcsépelt, túlzóan pozitív értelmében, hanem a lehető legjobb értelmében: egyszerűen jobban érezzük magunkat tőle, miután megnéztük. Szebb lesz a világ, ha tökéletes nem is.

A történet főhőse Gil Pender (Owen Wilson), a megcsömörlött amerikai forgatókönyvíró, aki menyasszonyával és annak szüleivel Párizsba utazik. Amíg útitársai a luxusboltokat és divatos múzeumokat keresik fel, addig Gilt maga a város kápráztatja el. Számára az 1920-as évek Párizsa az aranykor. Mindig is abba a korba vágyott, abban a korban akart élni. És most, hogy az első regényén dolgozik, de nem halad vele, még inkább vonzza őt a ’20-as évek vibráló kreativitása, romantikája és forró hangulata. A férfi magányosan sétál a gyönyörű városban, amikor az óra éjfélt üt. Hirtelen megáll mellette egy autó, fölveszi őt, és az 1920-as évek Párizsába száguld vele…

Régész és háromgyermekes anyuka, aki egy egész mesevilágot teremtett a gyerekeinek. Az Elvarázsolt Testvérek fantasztikus világát már bárki megismerheti – Löffler Zsuzsannával beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júniusi számában olvashatjátok.

fotó: Kovács Dénes

Lenyűgöz, hogy régész vagy.

Szerintem gyerekkorában mindenkinek van olyan korszaka, hogy régész szeretne lenni. Mindenki rögtön el akar menni Egyiptomba, múmiákat előásni. De itt Magyarországon is nagyon sok minden van, amit ki lehet ásni. A Kárpát-medence bővelkedik régészeti emlékekben. Az ásatás a munkánknak csupán az egyik szelete, de nyilván ez a legérdekesebb. Két fajta ásatás létezik. Az egyik, amit kevesen tudnak: ha vannak építkezések, amik lelőhelyeken mennek keresztül, akkor törvényileg szabályozott, hogy nekünk kötelező ezeket feltárni. Nagyon sokszor nem ott ásunk, ahol mi kitaláljuk, hogy hú, itt nagyon jó lenne, hanem tervezetten dolgozunk különböző építési munkálatok elött. A másik, amikor mi magunk dédelgetünk egy álmot, hogy szeretnék valamelyik lelőhelyet föltárni. Ezt általában pályázati pénzből valósítjuk meg, előre megtervezetten. az is a neve, hogy tervásatás. Az ilyen fajta ásatások néha évekig zajlanak, sőt régen, évtizedekig tartottak. Ez komplex feltárást jelent, hogy a lelőhely minél nagyobb részét megismerjük. Emellett a sok leletanyagot, ami bekerül a múzeumba, fel kell dolgoznunk. Először a leleteket a restaurátoraink megmossák, rendbe hozzák, restaurálják, de aztán nekünk régészeknek kell az elemeket egyesével lemérni és leltározni. Ha ez a része kész a munkának, akkor pedig egy-egy leletanyagot publikálnunk kell. Időnként tudományos cikkeket kell írnunk arról, hogyan haladunk a munkánkkal. Természetesen vannak konferenciák, szervezünk kiállításokat. Iskolákba is elszoktam menni pályaorientációs órákra, bemutatni a régészi munkát. A régészet nagyon érdekes munka, az időm nagyrészét valahol kint töltöm egy lelőhelyen, ami fizikailag kemény, de nagyon izgalmas. A terepbájárások alapján van egy előzetes koncepciónk, hogy mi lesz a lelőhelyen, de azért mindig nagy bennünk a kíváncsiság, hogy pontosan mi fog előkerülni. Úgyhogy ez egy kincskeresős munka.

Miközben itt a saját blogomon is elég aktív vagyok most, szerencsére, az utóbbi időben a Sorozatjunkie-n is gyakran föltűntem. Szeretek nekik írni, mert nagyon jó közösség. Vegyük is most sorra azt a négy sorozatot, amelyekről a legutóbb írtam a Junkie-ra. Jön három zseniális nyomozó és egy legendás polihisztor, ne hagyjátok ki!:)

Strike  4. évad (Lethal White/Halálos fehér)

"A történet ezúttal két főszálon indul el. Egyrészt egy zavart fiú betör Strike és Robin irodájába, és elmondja, hogy húsz éve látta, ahogy valaki megfojt egy kislányt. A fiú gyorsan elmenekül, és egyáltalán nem biztos, hogy amit elmondott, az meg is történt, Strike mégis úgy dönt, hogy nyomozni kezd, mert, ha valakit tényleg meggyilkoltak, azt nem hagyhatja annyiban…" - a teljes írást ITT olvashatjátok.