Tegnap olyasmit műveltem, amit már nagyon régóta nem: elővettem egy DVD-t, és be is tettem a lejátszóba. Woody Allen 2011-es filmje, az Éjfélkor Párizsban már hetek óta jár a fejemben. Mert hát, az mégiscsak csodálatos, hogy a Loki-sorozat két főszereplője, Tom Hiddleston (Loki) és Owen Wilson (Mobius) nem először kalandozik együtt az Időben. Tíz évvel ezelőtt is véghez vitték ezt már, az Éjfélkor Párizsban című filmben. Akkor még a nagy kiugrás előtt álló (a Thort is éppen 2011-ben mutatták be) Tom Hiddlestonnak csak egy apró szerep jutott, de már akkor is látszott, hogy jó párost alkotnak ők ketten. Öröm volt újra megnézni az Éjfélkor Párizsban-t. Igazi derűs film, de nem a szó elcsépelt, túlzóan pozitív értelmében, hanem a lehető legjobb értelmében: egyszerűen jobban érezzük magunkat tőle, miután megnéztük. Szebb lesz a világ, ha tökéletes nem is.

A történet főhőse Gil Pender (Owen Wilson), a megcsömörlött amerikai forgatókönyvíró, aki menyasszonyával és annak szüleivel Párizsba utazik. Amíg útitársai a luxusboltokat és divatos múzeumokat keresik fel, addig Gilt maga a város kápráztatja el. Számára az 1920-as évek Párizsa az aranykor. Mindig is abba a korba vágyott, abban a korban akart élni. És most, hogy az első regényén dolgozik, de nem halad vele, még inkább vonzza őt a ’20-as évek vibráló kreativitása, romantikája és forró hangulata. A férfi magányosan sétál a gyönyörű városban, amikor az óra éjfélt üt. Hirtelen megáll mellette egy autó, fölveszi őt, és az 1920-as évek Párizsába száguld vele…

Gil levegőt sem kap, amikor egy olyan partiba csöppen, ahol Cole Porter (Yves Heck) szolgáltatja a zenét, és Zelda (Alison Pill) és F. Scott Fitzgerald (Tom Hiddleston) fogadja a vendégeket. Természetesen Gertrude Stein (Kathy Bates) amerikai írónőt is megismerjük, hiszen ő volt az, aki Alice B. Toklas önéletrajza című művében rendkívüli éleslátással, de színes, elbűvölő stílusban bemutatta az elveszett, a háború borzalmai miatt illúzióját vesztett művésznemzedéket, a lost generation tagjait. És innentől már nincs megállás: feltűnik többek között Ernest Hemingway (Corey Stoll), Pablo Picasso (Marcial Di Fonzo Bo), Luis Buñuel (Adrien de Van) és Salvador Dalí (Adrien Brody). Mindannyian inspirálják Gilt, és segítenek neki eldönteni, hogy mit kezdjen az életével.

Számomra a film csúcspontja egyébként Salvador Dalí megjelenése. Adrien Brody színészi tehetségét dicséri, hogy nem silány paródiát kapunk, hanem egy csodálatosan szürreális és nagyon szórakoztató jelenetet, amely önmagában egy mestermű, a filmtől függetlenül is megállja a helyét. Az egyértelmű, hogy Tom Hiddlestont kell még kiemelnem, mert bár F. Scott Fitzgerald szerepében csupán pár pillanatra jelenik meg, az nem véletlen, hogy tíz év múltán is emlékeztem rá, hogy játszik ebben a filmben.

Az Éjfélkor Párizsban felemelő film, mert úgy állít emléket a lost generation tagjainak, hogy tele van humorral és életörömmel, miközben nem válik érzelgőssé. És persze elindítja a gondolatainkat. Én például rájöttem, hogy számomra nincs aranykor. Talán azért is, mert történelmet tanultam, nincs egy meghatározott kor, amely csábítana. Találkozásokra viszont nagyon vágyom. Együtt reggeliznék P.G. Wodehouse-szal, hogy a rádióbeszédeiről, és arról az édeni világról beszélgessünk, amelyet teremtett. Egy hétvégén meglátogatnám Jane Austent, hogy tőle magától tudjam meg, kiről mintázta Mr. Darcyt, és hogy elmondhassam neki, az emberek még mindig az ő regényeit olvassák. Leonardo da Vincit pedig megkérném, hogy tanítsa meg nekem híres tükörírását. Leonardo balkezes volt, és jobbról balra írt, hogy ne maszatolja el a jegyzeteit. Én is balkezes vagyok, és mit nem adnék azért, ha jobbról balra tudnék írni.

De mindig visszatérnék a jelenbe. Az udvaron terebélyesedő diófához, a lusta macskáimhoz és az izgága kutyámhoz. Mert ez az én korom, itt kell helytállnom. Mert a jelenünk nem tökéletes, de a miénk. Fedezzük hát fel a csodáit.

                                                                                 Bori

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.