„Viharfelhők sötétítik a hegyeket, ahol egyedül vándorolok én…”

                (Részlet Loki énekéből, a 3. epizódból)

Egészen biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki azóta azt várta, hogy Loki Laufeyson saját, az ő karakterét középpontba állító Marvel-produkciót kapjon, amióta csak először meglátta Tom Hiddlestont a tűz és csínytevés delejes tekintetű isteneként a vásznon. A várakozás idén június 9-én ért véget, ekkor érkezett meg a Disney+-ra a Marvel sorozata, amelynek címe egyszerűen csak ennyi: Loki. És ennél nem is kell több, ezzel megkaptuk az MCU (Marvel Cinematic Universe) eddigi legjobb sorozatát. A Loki nemcsak a Marvel egyik legnépszerűbb karakterét mutatja be minden eddiginél jobban (és facsarja meg vele a szívünket minden eddiginél alaposabban), de játszi könnyedséggel beindítja az MCU 4. fázisát, amely elhozza majd az Őrület Multiverzumát.

Azt a pillanatot, amikor a sorozat kezdődik már a Végjátékban is láthattuk: Hulk felindultságának köszönhetően a felszínen még hatalomvágyó, magától mindenkit eltaszító, de lelke mélyén apja elismerésére és bátyja szeretetére áhítozó Loki el tudja lopni a Tér Kövét, a Tesseractot, így el tud menekülni a fogságból. Azonban a Végtelen háborúból azt is tudjuk már, hogy Lokinak nem ez a menekülés a sorsa. Így nem is csoda hát, hogy alighogy megkaparintja a Követ, rögvest jönnek érte az Idővariációs Hatóság (Time Variance Authority, TVA) emberei. A TVA központjában Lokira a biztos halál várna, hiszen senki nem térhet el a Szent Idővonaltól, attól, ami a sorsa. Az elágazásokat könyörtelenül lenyesik, mert, ha létrejönne több idővonal, és ezzel a Multiverzum, az káoszhoz, pusztuláshoz és háborúhoz vezetne. A TVA tehát a Szent idővonal védelméért dolgozik fáradhatatlanul. Pontos szabályok szerint működő közhivatal, a berendezése is ezt tükrözi. Kasra Farahani díszlettervező elmondása szerint a TVA látványvilágának megteremtéséhez a Szárnyas fejvadász (1982) képi világa és a modernista építészeti stílus elemei adták az inspirációt. A végeredmény pedig egy sivár, mégis magával ragadó, és részleteiben egészen misztikus hivatali tér lett.

És ha a TVA belső tere rögtön megteremti a sorozat nyugtalanító, mégis vonzó atmoszféráját, hát Natalie Holt zenéje csak még tovább fokozza a sejtelmes hatást. A sorozat zenéje egyszerre hátborzongató, csintalan és rejtelmes, mint maga Loki. Huncut istenünket tehát ott találjuk rejtélyes dallamok és letisztult formájú bútorok között egy hivatalban, amelynek egyik legjobb dolgozója, Mobius (Owen Wilson), éppen az egyik legveszélyesebb Loki-variánst üldözi. Azt, amelyiknek sikerült megszöknie a megsemmisítés elől. Ez a mi Lokink szerencséje: ő életben maradhat, hogy segítsen elkapni saját magát. Hamarosan találkozik is elvetemült variánsával, Sylvie Laufeydottirral (Sophia Di Martino), és a bonyodalmak még csak ezután kezdődnek. Mert bár a TVA-nek kellene segítenie, a mi Lokinknak is megvannak a maga céljai…

A Loki-sorozat hat epizódból áll, mindegyik rész tökéletes cselekménybeli és érzelmi csúcsponton ér véget, hogy a fináléra végigvigye Lokit azon a karakterfejlődésen, amelyet a filmekben a Ragnarökig láthattunk. A jól felépített epizódok persze kevesebbet érnének Tom Hiddleston alakítása nélkül, akinek minden mozdulatában érződik, hogy tíz év után is ugyanúgy szereti és érti Loki karakterét, mint amikor először játszotta.  Sophia Di Martino nem marad el Tom Hiddleston mögött, úgy sikerül egyéniséget vinnie Sylvie alakjába, hogy közben mindvégig Loki egyik változata marad. Feltétlenül ki kell még emelnem Jonathan Majors alakítását. A színésznek játékidőben körülbelül félórája van, hogy bemutassa az MCU Thanos után következő főgonoszát, Kanget, a Hódítót. De annak a félórának minden perce csodásan nyugtalanító. Mégis a legnagyobb felfedezés számomra a sorozatban egyértelműen Owen Wilson.

Eddig is szerettem őt, de Mobius megformálásával egészen új oldalát mutatta meg (szerintem nemcsak) nekem. A munkájának (a Szent Idővonal védelmének) élő, abba az évek (vagy tán évezredek, ki tudja, a TVA-nél hogyan telik az Idő) során mégiscsak beleszürkült hivatalnok szerepében túlzásoktól és maníroktól mentes, visszafogott, mégis érzelemgazdag alakítást nyújt. Az pedig nekem, mint balkezesnek külön öröm, hogy Owen Wilsonnak köszönhetően Mobius is balkezes. Többször is látjuk a sorozatban ahogy ír.

Loki és Mobius különleges, fokozatosan kibontakozó barátsága a sorozat hajtóereje. Remélem, a második évadban is láthatjuk majd, mert a Lokinak lesz második évadja, ez már biztos. Abban pedig már nem kell egy egész fázist beindítania, így remélem, a karakternek még több lehetősége lesz a fejlődésre. Addig is a moziban láthatjuk viszont a tűz és csínytevés nyughatatlan istenét, a következő Doktor Strange-filmen, 2022-ben. Mert, ha kizökken az Idő, azt bizony valakinek helyre kell tolnia…

                                                              Bori

 Kapcsolódó bejegyzések:

A Marvel két új sorozta a szívünket veszi célba...

Éjfélkor Párizsban

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.