A SUHANJ! Alapítvány 12 éve dolgozik azon, hogy a fogyatékkal élő emberek is könnyedén részt vehessenek sportversenyeken, ezzel is megtapasztalva a mozgás örömét. Az Alapítvány edzőterme, a SUHANJ! Fitness 2016-ban nyílt Budapesten, és a mai napig Magyarország első és egyetlen integrált edzőterme. A termet ép és sérült sportolni vágyók ugyanolyan könnyedén használhatják. Oda belépve nem számítanak a különbségek, mindenkit csak az határoz meg, hogy milyen keményen edz. A SUHANJ! történetéről és a jövőbeni tervekről Fenyvesi Zoltánnal, az Alapítvány munkatársával beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin augusztusi számában olvashatjátok. 

Kérlek, mesélj a SUHANJ! Alapítvány történetéről!

Gusztos Péter és Kovács Patrícia hozták létre az Alapítványt. Nászajándéknak azt kérték, hogy a barátaik adjanak össze egy akkora összeget, hogy elindulhasson egy olyan alapítvány, amelynek fő célja, hogy megossza a mozgás örömét fogyatékkal élő embertársainkkal. A szlogenünk a mai napig ez: „a mozgás öröme mindenkié”, amihez társult az a jelmondat, hogy „erőt adunk!”. Az Alapítvány kezdeti törekvése az volt, hogy futóversenyeken, egyéb sporteseményeken rész tudjanak venni fogyatékkal élők. 2010-ben indult el az Alapítvány, 12 éve működik. Már sokat javult a helyzet, de még a mai napig van feladatunk azzal, hogy segítsük a sérült emberek integrációját. Először kerekesszékkel indultak versenyeken olyan futók, akiknek tapasztalt futók önkéntesen segítettek teljesíteni egy adott távot. Én is így kerültem kapcsolatba az Alapítvánnyal 2011-ben. Ötkilométeres versenyre jelentkeztem, amiből aztán tíz kilométer lett, a verseny napján vállaltam még egy távot, mert azt éreztem, hogy olyan emberek között vagyok, akik segítenek és támogatnak. Így indult az Alapítvány története, ebből fejlődünk a mai napig. Beszereztünk speciális futókocsikat, amellyel súlyosan sérült fogyatékkal élőket és autizmussal élőket tudnak önkénteseink tolni, így ők is részt tudnak venni a futásban. Vannak tandemkerékpárjaink, amelyek segítségével épek és látássérültek együtt tudnak biciklizni. Minden szépen apránként épül egymásra. Az Alapítvány integrált fitneszterme, a SUHANJ! Fitness 2016-ban nyitotta meg kapuit. A terem célja az, hogy legyen egy olyan integratív edzőterem Magyarországon, Budapesten, amely minden ízében akadálymentes, mindenki számára elérhető.

Julinak, szeretettel,

mert ez az ajánló nélküle nem jöhetett volna létre,

(és mert a Hamlet izgalmas. :))

A Hamletet, William Shakespeare legismertebb, és legtöbbet elemzett drámáját, azóta szeretem, amióta nyolcadik osztályban megkaptam jutalomkönyvként, mert aktívan közreműködtem a színjátszó szakkörben. Azon a nyáron el is olvastam, és ha nem is értettem meg mindent rögtön, a dráma akkor is azonnal magával ragadott. Azóta pedig minden Hamlet előadást igyekszem megnézni, amire csak lehetőségem van.

A londoni Almeida Theatre 2017-es előadására már régóta vártam lélegzetvisszafojtva, és pár napja végre sikerült is megnéznem (az előadást 2018-ban a BBC is közvetítette). És hogy miért volt a nagy izgalom? Azért, mert Hamletet ezúttal nem más alakította, mint Andrew Scott. Sherlock, azaz Benedict Cumberbatch, (aki 2015-ben alakította a dán királyfit) után Moriarty, azaz Andrew Scott is megmutatta, milyen, ha kizökken az idő, és neki kell azt helyre tolnia…

És az új album is érkezik hamarosan. Most a címadó dalhoz érkezett kísérletező kedvű, de letisztult videoklip. 

fotó: Csoboth Edina

Az alkotók a 24.hu-nak meséltek a dal és a klip születéséről, ITT olvashatjátok el.  A "tovább" mögött megtaláljátok a klipet és a dal szövegét.

„Ments meg engem a fegyvertől,

életemet a kutyák hatalmából”

(Zsoltárok könyve, 22:20; Csia Lajos fordítása)

A kutya karmai közt (The Power of the Dog) elementáris erővel ható regény. Miközben olvassuk körbefon minket, lassan, puhán, finoman és észrevétlenül, akár egy pókháló. A végén pedig elakadó lélegzettel kérdezzük magunktól: miért nem hallottam én erről a könyvről eddig? A válasz pedig rögtön ott is van: A kutya karmai közt eddig szinte ismeretlen regény volt. 1967-ben, amikor először megjelent, ezer példányt sem adtak el belőle.[1] Jane Campion 2021-ben bemutatott filmje kellett hozzá, hogy a világ felfedezze ezt a regényt, és így végre elfoglalhassa jól megérdemelt helyét a klasszikusok között.

A kutya karmai közt Thomas Savage amerikai író ötödik könyve, sokak szerint tizenhárom műve közül a legjobb. Minden túlzás nélkül irodalmi mestermű, kegyetlen és briliáns lélektani regény, amely olvasóját rabul ejti, és egy pillanatra sem engedi el. A történet középpontjában két fivér áll, akik különbözőbbek már nem is lehetnének. George, a fiatalabb lomha, testes, lassú felfogású, de jószívű és közvetlen személyiség, aki mindenki felé bizalommal fordul. Phil, a bátyja magas, vékony, éles eszű és ügyes kezű, művelt és intelligens, azonban ő mindenki felé könyörtelen kritikával fordul. Lassú tűzön főzi ki a kegyetlenkedéseit, és végül mindig megtalálja a másik gyengeségét.

Nünü, Lulla, Habók és Zazi vándorútra kel. A négy kisállat elhatározza, hogy a világ elé tárja, mire képes. Mindannyian szeretetreméltók és hasznosak, de sok kalandot kell átélniük ahhoz, hogy ezt meg is mutathassák. Harcos Bálinttal a Felhőcukrászda című verses mese szerzőjével beszélgettem arról, hogyan burjánzik kész alkotássá egy ötlet, és arról, hogy mennyi erő rejlik a szavakban. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júliusi számában olvashatjátok.

Hogyan kezdtél el meséket írni?

A fordulópont esetemben a gyerekeim születése volt, de már jóval az ő születésük előtt írtam gyerekverseket. A Pagony Kiadó egyik első könyve egy gyerekvers-antológia volt, amelybe már bekerültek korábban írt szövegeim. A vágy már elég korán, huszonéves koromban megjelent, hogy gyerekirodalommal foglalkozzam, azt hiszem, ösztönösen megéreztem, hogy a lírának a gyereknyelv az egyik legközelebbi rokona. Az álom nyelve, a gyerekek nyelve, a szerelem nyelve mind a költészet édestestvérei.

Bizony, 2022. július 20-án már a negyedik évadával tér vissza a Netflixre a bájos amerikai sorozat, amelyben rengeteg a konfliktus és az összetört szív, de tudjuk, hogy végül úgyis minden rendben lesz. 

A harmadik évad végén többek között ezt írtam a sorozatról: "Brady egyébként számomra a szezon legizgalmasabb karaktere, benne még rengeteg lehetőség van. Szerelmi szála Brie-vel, Jack húgával pedig friss érzelmeket hozott a sorozatba. Kettejüknek nagyon drukkolok. A másik izgalmas szál számomra Charmaine története volt, ami remélem, nem áll meg itt." A teljes bejegyzésemet a sorozatjunkie oldalán olvashatjátok, ITT.

Az új évadhoz a Netflix kiadott egy előzetest, amelyben Bradyről is láthatunk pár képet, és természetesen egyéb izgalmakat is tartogat. Az előzetest a "tovább" mögött nézhetitek meg, kattintsatok!;)

A 120. ajánló a blogon, Roxinak szeretettel,

mert nélküle nem ismertem volna meg Nick és Charlie csodálatos történetét.

…és örömöt hoz a lelkünknek. A címe azt a pillanatot jelzi, amikor a szívünk kihagy egy ütemet, és a lélegzetünk is elakad a boldogságtól. Abban a percben tudtam, hogy szeretni fogom a Heartstopper című angol sorozatot, amikor megláttam Charlie Spring (Joe Locke) ragyogó mosolyát és csillogó szemét az első képkockákon. Amikor pedig rájöttem, hogy a sorozatban Stephen Fry és Olivia Colman is vállalt egy-egy kisebb szerepet, már azt is tudtam, hogy imádni fogom. Nem is csalódtam.

A sorozat készítője Alice Oseman még nagyon fiatal, idén lesz 28 éves. De ifjúsági regényei már most nagyon sikeresek. Eddigi legnagyobb hatású regénye a 2014-ben megjelent Solitaire. A történet főhőse Victoria („Tori”) Spring. Torinak van egy öccse, Charlie, Charlie barátja pedig Nick. A regényben Nick és Charlie keveset szerepel, de az kiderül, hogy komoly, egymást támogató kapcsolatban élnek. Alice Oseman elmondta, hogy a kezdetektől nagyon foglalkoztatta őt a két fiú sorsa. Hogyan kezdődött a kapcsolatuk? Mi várhat még rájuk? A fiatal alkotó így kezdte el írni és rajzolni a Heartstopper című képregényt, amely először az interneten aratott hatalmas sikert.

Az énekhang olyan hangszer, amely mindenki számára elérhető. Hatalmas erő rejlik benne, amely egész életünkre hathat, még akkor is, ha nem akarunk színpadra állni. Palágyi Ildikó aktív előadóművész, énekesnő, emellett, gyógypedagógus, logopédus, meseterapeuta és elhivatott énektanár. Beszélgetésünkben azt is elmondta, mennyire fontos lenne, hogy mindannyian megtaláljuk az örömöt az éneklésben, frusztráció és szorongások nélkül. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júniusi számában olvashatjátok.

fotó: Csoboth Edina

Ha valaki hozzád fordul, hogy énekelni szeretne, milyen módszerrel kezded el a tanítását?

Az énektanítást sokan sokféleképpen közelítik meg. Ami biztos, hogy az énekhang az a hangszer, amellyel együtt születünk mindannyian. Ráadásul egy olyan hangszer, amely benne rezeg a testünkben. Énekléskor a testünk a hangszerünk, a hang bennünk születik meg, a levegőnk támogatásával. Éppen ezért az énekhang a legintimebb hangszer is mind közül. És ami szerintem elképesztő, hogy senkinek a világon nincs ugyanolyan hangja, mint egy másik embernek. Az énekhang egyedi és megismételhetetlen. Többek között ezért van az, hogy az éneklésben nagyon sok lehetőség rejlik, akkor is, hogyha valaki nem színpadra készül, hanem hobbiként szeretné folytatni az éneklést. Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő mondta, hogy „the human voice is the organ of the soul” Az éneklés/a hang a lélek szerve. Ez számomra nagyon kifejező. Az éneklés elválaszthatatlan a testünktől, az egyedi felépítésünktől, a személyiségünktől és így a lelkünktől is.

Ami sajnos egyben a zseniális sorozat utolsó évada is lesz. Nagyon szomorú vagyok, hogy véget ér, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztak a sorozat készítői, és olyan lezárást tudnak adni a sorozatnak, amelyet megérdemel.

A 9. évadot jelenleg is forgatják, jövőre érkezik, de már kiadtak hozzá egy kedvcsináló videót, amelyben régi képsorokat láthatunk, miközben Endeavour Morse (Shaun Evans) gyönyörűen szavalja A. E. Housman How Clear, How Lovely Bright c. vesét, amely a sorozat alapjául szolgáló regényekben Morse nyomozó egyik kedvenc verse.

How clear, how lovely bright,
How beautiful to sight
    Those beams of morning play;
How heaven laughs out with glee
Where, like a bird set free,
Up from the eastern sea
    Soars the delightful day.

A verset magyarul sajnos nem találtam meg, de nagyon szeretnék Endeavourről, a könyvekről és a sorozatról hosszabban írni majd, ígérem, arra az alkalomra igyekszem fordítani belőle. Addig is nézzétek meg a "tovább" mögött a kedvcsináló videót, és készüljetek a befejező évadra.

A konduktív pedagógiai rendszer minden állomását végigjárta, az életút követés a hivatásává vált. A Semmelweis Egyetem Pető András Karán (ismert nevén a Pető Intézet) tanuló hallgatóknak is átadta már tapasztalatait. Bejczi Erikával beszélgettem a konduktív nevelés fontosságáról, és arról, mit jelent számára az életút követés. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júniusi számában olvashatjátok.

Mit jelent számodra az életút kísérés?

Mindig is munkám központi eleme volt, hogy azokkal, akiket a Pető Intézetből elbocsátottak az intézményes keretek között megvalósuló konduktív nevelési program végén ne szűnjön meg a kapcsolat, a családok ne maradjanak magukra. Nevezhetjük e tevékenységet életút követésnek, utógondozásnak, tanácsadásnak is. Legyen szó akár egy pici babáról, aki behozta lemaradását, helyreállt, akár óvodás vagy iskolás gyermekről, elbocsátása után is tartjuk vele a kapcsolatot. Valójában kísérjük az életútját, támaszt nyújtunk, segítjük a beilleszkedését az életkorának megfelelő közösségekbe. Azoknál a gyerekeknél, akik hosszabb időt töltöttek konduktív nevelésben bentlakó formában, a családba történő visszailleszkedést is nyomon követjük. Fontos, hogy egy gyerek megőrizze, esetleg javítsa az elbocsátáskori állapotát. Célunk a konduktív nevelés eredményeinek megőrzése. A szülővel, gyermekkel egyetértésben segítünk egy aktív napirend kialakításában, amelyben állapotát megőrizheti, akár fejlődhet is.  Ezzel együtt segítjük, azt az új környezetet, közeget is, ahova a gyereket bocsátjuk. Nagyon fontos a fogadóintézmény nyitottsága, hozzáállása a sajátos nevelési igényű gyermekhez. A befogadó óvodának, iskolának tudnia kell, hogy pontosan mennyi, és milyen segítségre van szüksége a gyereknek. Azokat az óvodai vagy iskolai közösségeket, amelyek még nem találkoztak sérült személyekkel, fel kell készíteni a gyermek fogadására.  Sokan túlsegítik ezeket a gyerekeket, jószándékból azt is megteszik helyettük, melyre saját erejükből, önállóan is képesek lennének. Tehát egyrészt figyeljük, a neveltjeink beilleszkedését, és az esetleges nehézségeknél, elakadásoknál segítjük őket. Az életút kísérés számomra azt jelenti, hogy a családnak van hova fordulnia, ha segítségre van szüksége, nem marad magára, ha tanácstalan bizonyos kérdésekben, tudják, hogy mindig ott vagyunk támaszként, de akkor is jelen lehetünk, amikor valamilyen örömteli dolog éri őket. Elakadás az élet bármely területén adódhat: a mozgásállapotban, közreműködhetünk például a segédeszköz beszerzésében, orientálhatunk pályaválasztás kérdésében, jogi ügyekben, szociális kérdésekben stb.