A SUHANJ! Alapítvány 12 éve dolgozik azon, hogy a fogyatékkal élő emberek is könnyedén részt vehessenek sportversenyeken, ezzel is megtapasztalva a mozgás örömét. Az Alapítvány edzőterme, a SUHANJ! Fitness 2016-ban nyílt Budapesten, és a mai napig Magyarország első és egyetlen integrált edzőterme. A termet ép és sérült sportolni vágyók ugyanolyan könnyedén használhatják. Oda belépve nem számítanak a különbségek, mindenkit csak az határoz meg, hogy milyen keményen edz. A SUHANJ! történetéről és a jövőbeni tervekről Fenyvesi Zoltánnal, az Alapítvány munkatársával beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin augusztusi számában olvashatjátok. 

Kérlek, mesélj a SUHANJ! Alapítvány történetéről!

Gusztos Péter és Kovács Patrícia hozták létre az Alapítványt. Nászajándéknak azt kérték, hogy a barátaik adjanak össze egy akkora összeget, hogy elindulhasson egy olyan alapítvány, amelynek fő célja, hogy megossza a mozgás örömét fogyatékkal élő embertársainkkal. A szlogenünk a mai napig ez: „a mozgás öröme mindenkié”, amihez társult az a jelmondat, hogy „erőt adunk!”. Az Alapítvány kezdeti törekvése az volt, hogy futóversenyeken, egyéb sporteseményeken rész tudjanak venni fogyatékkal élők. 2010-ben indult el az Alapítvány, 12 éve működik. Már sokat javult a helyzet, de még a mai napig van feladatunk azzal, hogy segítsük a sérült emberek integrációját. Először kerekesszékkel indultak versenyeken olyan futók, akiknek tapasztalt futók önkéntesen segítettek teljesíteni egy adott távot. Én is így kerültem kapcsolatba az Alapítvánnyal 2011-ben. Ötkilométeres versenyre jelentkeztem, amiből aztán tíz kilométer lett, a verseny napján vállaltam még egy távot, mert azt éreztem, hogy olyan emberek között vagyok, akik segítenek és támogatnak. Így indult az Alapítvány története, ebből fejlődünk a mai napig. Beszereztünk speciális futókocsikat, amellyel súlyosan sérült fogyatékkal élőket és autizmussal élőket tudnak önkénteseink tolni, így ők is részt tudnak venni a futásban. Vannak tandemkerékpárjaink, amelyek segítségével épek és látássérültek együtt tudnak biciklizni. Minden szépen apránként épül egymásra. Az Alapítvány integrált fitneszterme, a SUHANJ! Fitness 2016-ban nyitotta meg kapuit. A terem célja az, hogy legyen egy olyan integratív edzőterem Magyarországon, Budapesten, amely minden ízében akadálymentes, mindenki számára elérhető.

A teremben található gépek miben különböznek az általában megszokottól?

A gépeink Amerikából rendelt speciális eszközök. Amerikában a veteránok rehabilitációja miatt kiemelten figyelnek az akadálymentesítésre, illetve arra, hogy mindenki egyenlő esélyeket kapjon. Az edzőgépek székei egy mozdulattal elfordíthatók, kivehetők, tehát, aki kerekesszékkel érkezik, az csak meghúzza a kart, és máris hozzáfér a géphez, tudja használni. Ez azért is fontos, mert, ha mondjuk valakinek rossz a tartása, akkor nem kell azzal bajlódnia, hogy átül a kerekesszékből egy olyan helyre, ahol még nehezebb magát megtartania. Edzősarkunkban a kettlebellt vagy a súlyzókat is bárki tudja használni. De további részletekre is figyeltünk: ahogy bejövünk, a látássérülteknek ki van alakítva egy vezetősáv, ami elvezet a recepcióhoz. A mosdók akadálymentesek. A recepció le van kerekítve, és a szokottnál alacsonyabb, hogy aki kerekesszékkel vagy kisnövésűként érkezik hozzánk, az is szemben legyen a recepcióssal. Mindez a külső szemlélő számára nüansznak tűnhet, de a sérültek számára nagyon fontos. Az a célunk, hogy bárki, aki bejön hozzánk embernek érezze magát.

Hogy látod az integráció egy másik aspektusát: találkoznak a teremben épek és sérültek? Szövődnek barátságok, alakulnak ki beszélgetések?

Igen, van ilyen. Láttam már például azt, hogy két spiningedzésre járó srác – az egyikük sérült, a másikuk ép – nagyon jót beszélgetnek, röhögnek együtt, amikor találkoznak. Azt persze nem tudjuk követni, hogy termen kívül hogyan alakulnak ezek a kapcsolatok, de hogy bent egymásra találnak, örülnek egymásnak az emberek, az biztos. Azt hozzá kell tennem, hogy ebbe a terembe főként olyanok jönnek, akik már hallottak az Alapítványról, és egyfajta szociális érzékenységgel rendelkeznek. Mi azon dolgozunk, hogy mindenki számára nyitott, befogadó környezetet teremtsünk, és azt hiszem, a budapesti közönség már ismer minket.

Mit tudnál mesélni az Alapítvány programjairól?

Van egy SUHANJ! Kölykök programunk, amelynek keretében iskolás gyerekeknek tartunk 45 perces órát a teremben. Van, amikor olyan suliból jönnek, ahova járnak fogyatékkal élő gyerekek, de van, amikor itt találkoznak ezzel a témával először. Álmunk, hogy olyan legyen ez a program, hogy jön két csoport, az egyik ép gyerekekből, a másik sérült gyerekekből áll, és ők együtt edzenek. Ez a terv még igényel munkát, de reméljük, hamarosan megvalósul. Külső helyszínen tartunk integrált úszásoktatást is gyerekeknek. Vannak a szombati edzéseink, minden szombaton délelőtt 10 órától együtt futunk a Hajós Alfréd uszodától. Mindenki ahogy tud, a saját tempójában. Ez egy igazi örömfutás. Iskoláknak és cégeknek is tartunk szemléletformáló előadásokat. A gimnazistáknak jelenleg érettségi előtt kötelező 50 órás közösségi szolgálatot teljesíteniük, ezt a SUHANJ! Alapítványnál is megtehetik. A járványhelyzet, az elmúlt két év nehézségei sajnos az Alapítványt is megtépázták, de igyekszünk megrázni magunkat, fölállni, és újult erővel nekiindulni. El kell mondanom, hogy Ukrajna jelenlegi helyzete mellett sem mehettünk el szó nélkül. Az edzőterem közel van a Nyugati pályaudvarhoz, így tudunk és szeretnénk segíteni a bajbajutottakon. Így jött létre a SUHANJ! Napközi. Menekült kisgyerekeknek biztosítunk foglalkozásokat és étkezést. Ami váratlanul ért minket az elején, hogy csak ukrán nyelven beszélő gyerekek, illetve szüleik jönnek. Ma már szerencsére egy kárpátaljai hölgy segít nekünk a kommunikációban. A kezdeti nehézségek után a napközi tehát sínen van, újra az Alapítvány jövőbeni tervei felé fordulhattunk. A termet szeretnénk bővíteni, fejleszteni. Legnagyobb álmunk azonban a vidéki hálózatépítés. Már vidéken is fejlődik az akadálymentesítés, az integrált sportolás, de az eszközök hiánya még komoly problémát okoz. Szerveztünk egy gyűjtést, hogy beszerezzük a szükséges futókocsikat és tandemeket, hogy az első vidéki csoportunkat el tudjuk indítani. Szeretnénk vidékre is elvinni a SUHANJ!-élményt, a közös mozgás örömét.

 Kapcsolódó bejegyzés:

"Az éneklés mindenki számára elérhető örömforrás" - interjú Palágyi Ildikóval

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.