Melódia hosszú útra indul. Bejárja Folkiát, Imprót, Poppiát és Klasszikát, hogy megtalálja végre a saját hangját. A Harmónia, a zenék birodalma különleges, ismeretterjesztő meseregény kicsiknek és nagyoknak. Bárki kézbe veheti, aki szeretné megtalálni a saját hangját. A könyv nemcsak a történetben él, hanem a zenékben is, amiket olvasás közben hallgatunk. Tarr Ferenc szerzővel a könyv kapcsán arról beszélgettem, mennyire fontos néha szünetet tartani, vagy csak az eddigiektől eltérő szemszögből ránézni az életünkre. És persze arról is, hogy hallgassunk sok zenét, akkor meglesz a saját dallamunk is! A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin szeptemberi számában olvashatjátok.

fotó: Kassai Adél

A Harmónia, a zenék birodalma nemcsupán egy ismeretterjesztő könyv gyerekeknek a zenéről, komoly története van, bemutat egy életfelfogást. Hogyan jött, fejlődött a könyv ötlete?

Zenei ismeretterjesztéssel foglalkozom most már lassan tíz éve, és nagyon zavart az, hogy úgy találtam, hogy nincs igazából jó magyar nyelvű könyv gyerekeknek, ami a hangszereket ismertetné meg velük, és a zenéről mesélne. Apósommal, Lukácsházi Győzővel együtt csináljuk a BonBon Matinét, ami egy zenei ismeretterjesztő vállalkozás. Együtt arra gondoltunk, hogy jó lenne egy ilyen könyv hiányát pótolni. Megkerestük a Pagony Kiadót, akik nagyon nyitottak voltak az ötletre. A Kiadónak volt az a kérése, hogy ne csak klasszikus zenei hangszerek, illetve klasszikus zene szerepeljen a könyvben, hanem más műfajok is. Az alkotófolyamat során több koncepció is felmerült a könyvvel kapcsolatban, végül az ismeretterjesztő meseregény mellett döntöttünk. Azt hiszem, ebből a szempontból valóban egyedi a kötet: ritka az olyan könyv, amely egyszerre ismereteket is közöl, és történetet is mond el. Én pedig nem tudtam kibújni a bőrömből: szerettem volna, hogyha történet is van, akkor az is adjon valami pluszt, és ne csak a zenéről szóljon. Az a cím, hogy Harmónia, elég hamar megszületett a fejemben. Ezekután pedig nagyon adta magát, hogy a történet középpontjában az álljon, hogy az emberi élet harmóniája és a zenei harmónia párhuzamban van. Sokat gondolkodtam, hogy mik azok a szavak és kifejezések, amelyek mindkét területen megállják a helyüket, így rajzolódott ki végül a történet.

Ez a könyv tehát nemcsak a zenei hang megtalálásáról szól, mindenkinek segíthet, aki a helyét keresi az életben.

Igen, ugye, a történet főszereplője egy kislány, Melódia, aki miközben keresi a hangját, elmegy Folkiába, Impróba, Poppiába és Klasszikába. Ez négy különböző zenei világ, de ha figyelmesen olvasunk, észrevehetjük, hogy az ottlakók is négy különböző személyiségtípust jelenítenek meg. A folkok a flegmatikusak, nekik minden úgy jó, ahogy van, ők nem hergelik magukat, és nagyon kedvesek. Impró lakói a szangvinikusok, akiknek minden nagyon jó, élvezik az életet és a pillanatnak élnek. Poppia lakói kolerikusok, ők jók az önérvényesítésben. Határozott céljaik vannak, és azoknak hajlamosak alárendelni mindent. Végül a klasszikusok a melankolikusok, akik szeretnek szöszölni, és elveszni a részletekben. Nem nagyon szeretem a különbségtételeket, így számomra fontos mondanivalója a könyvnek, hogy Melódia útja során egy teljes kört bejár, mindegyik személyiségtípust megtapasztalja, mindegyiktől tanul valamit. És végül a komplexitás az, amely elvezeti őt a boldogságához.

A könyvben nagyon fontosak a rajzok is. Baranyi (b) András képei szépek és pontosak.

Andrással csodálatosan jó volt együtt dolgozni. Hihetetlen kutatómunkát végzett a rajzok elkészítéséhez.  Én abban segítettem neki, hogy a szerkesztett kéziratban jelöltem, hogy hova, milyen illusztrációt képzelek el, mi legyen a fókuszban. András szinte száz százalékban megvalósította az elképzelésimet, emellett pedig zseniálisan ráérzett a szövegben rejlő pici poénokra. Az pedig a Kiadó érdeme, hogy végigkísérhettem a folyamatot, és figyeltünk rá, hogy a hangszerek képei szakmailag is helytállók legyenek.

Milyenek a visszajelzések a könyvről? Szeretik a gyerekek?

Óriási boldogság, hogy nagyon szereti a közönség. Sok jó visszajelzést kaptam gyerekektől és szülőktől is. Hál’ Istennek szereti a szakma is, és ez is fontos szempont. A felnőttektől, a szakemberektől is kaptam megerősítést, hogy értékesnek találják a könyvet. Ami nekem külön öröm, hogy a visszajelzésekből azt látom, hogy korosztályban is elég széles körben működik a kötet. Egész kicsi gyerekek, már négyéves kortól kezdve értékelik a könyvet. Nyilván ők még főleg a képi világát ragadják meg, ami Baranyi (b) András munkáját dicséri, de számukra is élmény a kötet.

A könyvhöz tartozik egy nagyon jó zenetár, amely az interneten elérhető. Hogyan állítottad össze?

A zenei lista összeállítása nagyából párhuzamosan zajlott a szöveg írásával. Ez is nagyon érdekes feladat volt. A klasszikus zenében meg a jazzban létezik egyfajta kánon. Lehet tudni, hogy melyek azok a nagyon híres, alapvető zenék, amiket érdemes megmutatni a közönségnek. A popban szerintem már ez kevésbé igaz, ott inkább előadókat érdemes megmutatni. Volt is egy izgalmas vita szerkesztés közben: a könyvben csak már elhunyt vagy már nem aktív popzenészek szerepelnek. Fölmerült a kérdés, hogy jó-e ez így? Nem kellene-e a mai csillagokat is jobban belevenni? Végül azt mondtam, hogy a jelenlegi popzenei élet annyira változékony. Nehéz megmondani, hogy Taylor Swift neve húsz év múlva ismert lesz-e vagy sem. Így csak azok kerüljenek a könyvbe, akik már kiállták az idő próbáját. A népzene, Folkia összeállításánál az volt nagyon nehéz, hogy rengetegféle népzene létezik, nem is lehetett arra törekedni, hogy mindegyiket bemutassa a könyv. Ott inkább a különleges hangszereket próbáltam kiemelni, illetve azt, mennyire érdekes, hogy dacára a többezer kilométeres távolságnak, a különböző, egymástól távol élő népek ugyanúgy fölfedezték maguknak például a pengetős hangszereket. Csak az egyik országban így hívják őket, a másikban úgy, picit más a hangjuk, de a logikájuk mégiscsak ugyanaz. A népzenénél azt próbáltam bemutatni, hogy mennyire univerzális dolog a zene.

Mi az, amit még kiemelnél a könyv kapcsán?

Két-három olyan fontos dolog volt, amire a könyv írása közben jöttem rá. Az egyik az, hogy csend nélkül nincsen zene. Nincs zene, ha nincs szünet. Ma olyan világban élünk, ahol nagyon sok a zaj, így ezt átvitt értelemben is lehet érteni: néha muszáj szünetet tartanunk, hogy élni tudjuk az életünket, és legyen zene. Melódia erre Poppiában jön rá, ami fontos pontja is lett a történetnek. A másik dolog, amit fölismertem írás közben, az szülőként volt tanulságos számomra. Major király és Minor királyné, Melódia szülei tökéletes harmóniában vannak egymással, és ennek köszönhetően működik Harmónia, a zenék birodalma. De éppen az otthonukban nem tudják megteremteni azt a harmóniát, amit a birodalmukban igen. Ez nagyon jellemző szerintem szülőként, hogy a külső dolgokban, munkában, karrierben, baráti kapcsolatokban igyekszünk megfelelni, csak pont otthon nem sikerül. Amikor a könyvben visszaáll minden a helyére, az azért is lehetséges, mert a szülők képesek voltak felülírni a korábbi berögződéseiket. Azt hiszem, ez minden szülőnek fontos tanulság kell, hogy legyen. Néha érdemes újraprogramozni magunkat, és a megszokott dolgokat frissíteni. Melódia vándorlása kapcsán érdekes felismerés volt, hogy nagyon sokszor el kell mennünk ahhoz, hogy más szemszögből lássunk rá a dolgokra, és tudjuk értékelni azt, amink van. Ezenkívül írás közben nagyon élveztem, hogy játszhatok a nyelvvel: Klasszika kapujának őrzői például disztichonban beszélhetnek. És ami nekem igazán izgalmas ebben a könyvben, hogy nem áll meg a lapoknál. Nemcsak a történetben él, hanem a zenékben is. Született is egy sláger külön a könyvhöz: LÓCI JÁTSZIK – Mutasd a hangod! (feat. Szabó Anna Rozsi). De ez csak egy dal, én mindenkit arra biztatok, hogy hallgasson jó sok zenét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.