Erzsinek, Gáspárnak, Csabának és Rékának, a jövő Elizabeth Gaskell rajongójának, szeretettel.

Elizabeth Gaskell műve, az Észak és Dél igazi kihagyhatatlan regény, a belőle készült BBC-sorozat pedig jó kiindulópont lehet a történet megismeréséhez. Csilla, Kinga és én együtt írtunk az Észak és Délről. Egy történet, három megközelítés. Én visszafogott (de a mélyben izzó) lelkesedéssel mutatom be a regényt és a sorozatot. Kinga már-már posztmodern novellát írt a benyomásairól. Csilla szövegében pedig szabadon szárnyal a szenvedély. Ne hagyjatok ki egy szót sem, jó olvasást!:)

Bori

Már nagyon régóta szerettem volna írni Nektek Elizabeth Gaskellről és egyik leghíresebb művéről, az Észak és Dél című regényről, mert az nem lehet, hogy Jane Austen és Charlotte Brontë örökbecsű remekművei között megfeledkezzünk a viktoriánus irodalom egyik legizgalmasabb hősnőjéről, Margaret Hale-ről.

Elizabeth Gaskell 1810-ben született, édesapja unitárius lelkész volt, és ő maga 22 évesen ment férjhez egy unitárius lelkészhez. Egy fiuk és négy leányuk született. A feleség és anya írói tehetsége lassan, de végül kibontakozhatott. 35 éves volt, amikor – férje biztatására – írni kezdett, hogy fájdalmát enyhítse, miután meghalt a kisfiuk. A regények mellett életrajzíróként is kiemelkedőt alkotott. A barátja és pályatársa, Charlotte Brontë életét bemutató műve ma is mérvadó munkának számít, kutatások alapja.

Elizabeth Gaskell 1865-ben hunyt el. Húszéves írói pályafutása alatt szelíd humorú, érzelemgazdag, a társadalmi változásokat érzékenyen, de éles szemmel bemutató regényeket írt. Művei közül kiemelkedik A kisváros (Cranford), az Édesek és mostohák és jelen írásom témája az Észak és Dél. A regény eredetileg folytatásokban jelent meg, 1854-55-ben, Charles Dickens lapjában a Household Wordsben. Könyv alakban először 1855-ben látott napvilágot, és azóta is töretlenül népszerű.

Manchesteri lakosként Elizabeth Gaskell elsőkézből tapasztalhatta meg az ipari forradalom társadalmi hatásait. Ezt láthatjuk Észak és Dél című regényében. Főhőse Margaret Hale, aki az idilli, virágba borult Dél-Angliából kénytelen egy füstös észak-angliai iparvárosba, Miltonba (kitalált város, de az írónő egyértelműen Manchesterről mintázta) költözni, miután lelkész édesapja lelkiismereti okokból elhagyja az egyházat. Mr. Hale a hitét nem veszíti el, de az egyház hitelveivel már nem képes azonosulni, ezért mond le hivataláról. Miltonban magántanárként kezd új életet. Legkedvesebb tanítványa Mr. Thornton lesz, a zárkózott fiatal férfi, aki sok szenvedés után saját erejének és kitartásának köszönhetően a város legbefolyásosabb gyártulajdonosává válik. Margaret Hale és John Thornton találkozásával a hagyomány és a modernitás, a múlt és a jövő, dél és észak ütközik egymással. Mindkettejüknek meg kell küzdeniük büszkeségükkel és balítéleteikkel, hogy végül elfogadhassák, megszerethessék egymást, és ezáltal a változó világban megtalálják saját helyüket.

Elizabeth Gaskell portréja (George Richmond, 1851)

S igen, a szóhasználatom nem volt véletlen. Jane Austen (és Charlotte Brontë) hatása vitathatatlanul érződik a regényen. Ekképpen az Észak és Dél illeszkedik az angol irodalmi hagyományba, de saját, határozott hangja van. Hiba lenne csupán egy társadalmi érzékenységgel megírt Büszkeség és balítéletként tekinteni rá. Vegyük például azt, hogy bár Elizabeth Bennet tagadhatatlanul modern, intelligens és összetett karakter, de helyzetéből adódóan mégis passzív hősnő. Ezzel szemben Margaret Hale – éppen a kor változásainak köszönhetően – már jóval aktívabb lehet. Határozott és energikus szerepvállalásával elmossa a határokat a viktoriánus társadalom által meghatározott férfi és női szerepek között. Megtört édesapja helyett ő intézi a családja költözését, fellép az igazságtalan hatalom (a rendőrség) ellen, amikor a bátyja biztonságáról van szó, önálló pénzügyi döntéseket hoz.

Mr. Thornton ugyanakkor engedi az érzelmeit érvényesülni. Azaz fölvállalja mindazt, ami a társadalomban hagyományosan női szerep. Margaret hatására már nem csupán termelőeszközként, hanem érző, intelligens, racionális döntésre képes lényként, emberként tekint a munkásaira. A gyáron kívül is valódi, értékes kapcsolatot alakít ki velük, szívén viseli a sorsukat. És a határok átlépésével ez a két ember közeledni kezd egymáshoz.

Az Észak és Délből már 1966-ban és 1975-ben is készült televíziós adaptáció, de a legismertebb feldolgozás minden bizonnyal a BBC 2004-ben bemutatott, négyrészes produkciója Richard Armitage és Daniela Denby-Ashe főszereplésével. BBC-feldolgozásról lévén szó természetesen minőségi produkciót kapunk, de sajnos ez ebben az esetben egy alap minőséget jelent, amely a BBC-től elvárható, de sokkal kevesebb, mint amit a regény megérdemel. A legnagyobb hiba az, hogy a forgatókönyv mindent Margaret és Mr. Thornton kapcsolatának, a kibontakozó szerelemnek rendel alá, ezzel pedig vészesen leegyszerűsíti a lüktető és szerteágazó történetet. Bár azt láthatjuk a sorozatban is, ahogy Mr. Thornton és Higgins a munkások vezetője életre szóló barátságot köt, ez is csak mellékszál lehet a szerelem mellett. Ami még gyakran kizökkent, amikor a sorozatot nézem, az az, hogy Daniela Denby-Ashe a határozottságot és női önállóságot sokszor úgy ábrázolja, hogy Margaret merev és agresszív, hogy azt ne mondjam, kiállhatatlan lesz. Ez pedig nagyon igazságtalan a regénybeli Margarettel szemben, aki lehet, hogy néha túl gyorsan ítél vagy utálatos, de alapvetően nyitott és változásra kész személyiség. Az azonban kétségtelen, hogy Richard Armitage tökéletes Mr, Thornton. Hosszú szempilláival és átható tekintetével az első percben levesz minket a lábunkról. Szigorúsága mögött érezzük a folyamatos izzást, ami hajtja. Éppúgy, mint a regénybeli Mr. Thorntont.

Mindent egybevetve tehát vétek lenne kihagyni a 2004-es Észak és Dél-feldolgozást. De feltétlenül olvassátok el a regényt is, hogy igazán megismerjétek Elizabeth Gaskellt, Margaretet és Mr. Thorntont. Megérdemlik, mert még a XXI. emberének is van mit mondaniuk hagyományról, haladásról, emberi méltóságról, a másik megismeréséről és na jó, a szerelemről is.

Kinga

Benyomásaim az Észak és Dél című minisorozatról

Ami elsőként eszembe jut az Elizabeth Gaskell regényéből készült négyrészes BBC-minisorozatról, az a csomagolása. Ugyanis több száz darabos DVD-gyűjteményem részét képezi. Azon belül a tucatnyi BBC-filmek egyikét. Ennek a duplalemezes kiadásnak doboza hibás, pont ott, ahol az egyik lemezt bele lehet pattintani a DVD-tokba. Amikor megfogom, zörög benne a lemez. Kicsit talán anakronisztikusan hat ez a megjegyzés 2022-ben. Mégis szeretem ezt a gyakorlatilag ma már csak múzeumi darabnak használható tárgyat ide-oda rakosgatni, mert szép emlékeket idéz.

A nagyobb bevásárlóközpontok óriási DVD-részlegein izgatott keresgéléseket, bolyongásokat. A Nagymező utcai használt DVD-kereskedőnél tett gyakori látogatásaimat, ahol Péterrel, keresztapukámmal nagyon jó délutánokat töltöttünk, és beszerzéseinket szeretettel rendszereztük.

A viktoriánus kori angol irodalomhoz való, kiskamaszkoromtól meglévő vonzódásomat, amelyet anyai nagymamámtól lestem el, akinek éjjeliszekrényén sorakozott ez a típusú irodalom.

Összekacsintásokat Borival e témában :)

És nem utolsó sorban a negyedik rész záró csókjelenetét. Amikor összejönnek a vonatállomáson! Igen. A hős és a hősnő. Az nagyon romantikus! Érzéki, intim, titokzatos és ízléses is. Régen egyszerűen csak bevonzott a bája ennek a jelenetnek. Most újra nézve a díszlet műtermi jellege, a történet csordogáló, nem annyira erős drámaisága kicsit lassúnak mutatja magát, de ezek a tényezők mit sem számítanak, mert számomra egy nagyon kedves filmélményről, sorozatról van szó.

Csilla

Azt hiszem, ritka az olyan film, amiben egyszerre fér meg jól egymással a romantika és a politika. Ami egyszerre érdekli nőket és férfiakat is. Nőként a figyelem mérlege egy csöppet talán elbillen Mr. Thornton javára a politikával szemben, a többi filmmel szemben… és a világgal szemben… de még így is annyira érdekes tud lenni a film többi szála: az iparosodás, a hatalmi konfliktusok, a cégvezetés, a szakszervezeti harcok, hogy azok is megragadnak a hosszú távú memóriánkban.

S hogy miért nézzük meg még ezt a négy részes sorozatot? Legelőször is páratlan módon ki tudja zökkenteni az embert a saját világából, és (és!) olyan intenzíven élheti meg a filmbéli világot, mintha maga is velük lélegezne, beszélgetne, róná az utcákat. Sok olyan film van, ami kizökkent, de olyan, amiben az ember lényegileg teljesen átszellemülhet, kicsit át is alakulhat, olyan már kevés. És ez ilyen. Ennek az élménynek pedig páratlan hatása van: felfrissül tőle az ember, mintha heteket aludt vagy nyaralt volna egyhuzamban. És filmnézés közben időnként az embernek eszébe jut saját maga, a történések és szereplők tükrében. Ilyenkor pedig olyan élesen láthatja saját helyzetét, körülményeit, lelki állapotát, ahogy ritkán.

Feltétlen meg kell még említeni a zenét. Áradó és magával ragadó, csodálatos sodrásával egészen el tudunk merülni a nagy pillanatokban. S végül, de nem utolsósorban talán az már az eddigiekből ki is tűnt, hogy a színészek és a rendezés is kiváló. S bár általánosságban a közönségkritikára nem érdemes sokat adni, az már valami, ha egy film a port.hu-n a 10-ből 9,6-os eredményt kap.

De lássuk csak a történetet! Mr. Thornton sikeres pamutgyár vezető az erősen iparosodott Észak-Angliában, aki kemény munkával emelte ki családját a szegénységből, és akiért nők serege vetekszik. Margaret ifjú hölgy, aki a vidéki Dél-Angliában nevelkedett családjával, ahol iparosodásnak vagy cégeknek nyoma sincs. Margaret apja lelkész, és az ő hitbéli megingása miatt Északra költözik a család, abba a városba, ahol Mr. Thornton gyára van. Mr. Thorntont először akkor pillantjuk meg Margaret szemén keresztül, amikor nagyon megveri és durván elbocsátja egyik alkalmazottját, aki cigarettára gyújtott a gyárban. Mi is pislogunk, és Margaret is. Mr. Thornton pillanatnyilag nem a legszimpatikusabb férfi a földkerekségen. Hogy dobogtatja meg mégis a női szíveket?

Az Észak és Dél címéhez hűen az ellentétekre épül. Magasabb és alacsonyabb társadalmi rangok, iparosodás és vidéki élet, cégvezetői és alkalmazotti nézőpont, ész és ösztönök, vonzalom és taszítás. Margaret az első incidens után legnagyobb meglepetésére saját házukban találkozik Mr. Thorntonnal, aki az apjához jött. Margaret apja ugyanis lelkészi hivatását itt tanításra cserélte, és Mr. Thornton rendszeresen jár hozzá tanulni. Margaret odamegy a teázó asztalkához, és ahogy Mr. Thornton közelébe ér, azonnal fellángol közöttük a kémia, mindketten kipirulnak, szinte érezzük gyorsuló szívdobogásukat. Ahogy Margeret átadja Mr. Thorntonnak a teáscsészét, ujjaik finoman összeérnek. A következő pillanatban pedig, ahogy szólásra nyitják szájukat, azonnal belegázolnak a másik lelkivilágába, vérig sértik a másikat, és mélyen elítélik egymást. A jelenetek pedig, amikben Mr. Thornton durván bánik a munkásaival, semmibe véve azok emberségét, tovább folytatódnak, így egyre tovább nő Margaret ellenszenve a férfi iránt. És tovább nő általános elkeseredettsége is, mert ebben az iparvárosban nincs egy szál fű. Anyja egyre rosszabbul van. Zsúfoltak, szűkek és koszosak az utcák, a gyárban pedig sorra teszi tönkre, és öli meg az embereket a levegőben szálló fehér pamut. „Mindenütt konfliktus és durvaság. Azt hiszem, Isten elhagyta ezt a helyet. Úgy hiszem, láttam a poklot. Fehér. Hófehér.”

A hófehér pokolban pedig a munkások egyre kevésbé elégedettek. Itt csatlakozik be a másik nagyon érdekes szál, a munkásoké. Nagyon rég kaptak fizetésemelést, sőt, fizetés csökkentés van kilátásban. Nem hisznek a gyártulajdonosoknak, akik azt mondják, nincs pénzük béremelésre, így sztrájkot szerveznek: minden pamutgyárban dolgozó munkás abbahagyja a munkát egy adott időpontban, és addig nem is folytatják, egyik gyárban sem, amíg nem kapnak béremelést. A film azonnal megmutatja az érem másik oldalát is: Mr. Thornton tényleg veszteségesen működteti a gyárat. Viszont – a többi gyártulajdonossal szemben – igyekszik megbízható munkáltató lenni. A gyapotot drágábban rendeli, de olyan helyről, ahonnan biztosan mindig lesz utánpótlás, így mindig lesz munka. A munkásai egészségének védelmére pedig hatalmas ventilátorokat állít a gyárba, amik elfújják a szálló szöszöket, így abból kevesebb jut a tüdejükbe. Mielőtt azonban bárki elolvadna ennyi törődéstől, Mr. Thornton elárulja, hogy ezt pusztán üzleti érdekből teszi: az egészségesebb emberek hosszabb ideig dolgoznak neki. Ahogy egy kicsit jobban megkedvelnénk Mr. Thorntont, úgy veszi el újra és újra a kedvünket saját magától.

A Margaret és Mr. Thornton között levő érzelmi feszültség folyamatos: ahogy megpillantják egymást Mr. Thornton nagyszabású bálján, bensőséges mosoly jelenik meg arcukon, és kézfogásuk sem egy üzleties kurta kézrázás, sokkal inkább simogatás. Mr. Thornton pillantását nem lehet félreérteni. Amikor azonban vacsora közben kiderül, hogy Margaret a kitört sztrájk során ételt vitt az egyik éhező munkásnak, Mr. Thornton nyíltan elítéli Margaretet: azt mondja, ezzel nem segített, hanem rontott a helyzeten. Az élelem miatt tovább kitartanak a sztrájkban, ők, gyártulajdonosok azonban nem fognak engedni a követeléseknek, így Margaret csak a szenvedésüket hosszabbítja meg, ez ugye logikus. És bár érthető ez az érv, azért egyetértünk Margarettel is, aki szerint haldoklónak ételt adni nem pusztán logikai kérdés. Egy másik feszült alkalommal Margaret kérdőre vonja Mr. Thorntont, hogy tényleg nem érdekli-e őt, mire költik a munkások a bérüket (hiszen Margaret Délen úgy nevelkedett, hogy az emberek kedvesek, érdeklődőek és törődnek egymással).  Mr. Thornton büszkén húzza ki magát, hogy ő bizony értéknek tartja a függetlenséget, és nem fog senki fölött basáskodni. Fantasztikusan érdekes, ahogy ugyanazt a kérdést más nézőpontból látják, teljesen ellentétesen ítélik meg, és emiatt egyre rosszabb véleménnyel vannak egymásról. Miközben titokban vonzódnak egymáshoz.

A sztrájk annyira elhúzódik, hogy Mr. Thornton munkásokat hozat Írországból, hogy folytatódjon a munka. Erre persze hamar rájönnek a sztrájkolók, és elkeseredésükben megostromolják Mr. Thornton gyárát, ahol a munkások vannak - bezárva. Margaret éppen az ostrom előtti órában ment látogatóba a gyárba, hogy Mr. Thornton húgától elkérje a vízágyát, hátha az segít édesanyjának. A sztrájkolók öklükkel verik az ajtókat, és dühödten kiabálnak. A házból mindenki őket nézi riadtan. És itt nagyon érdekes jelenet következik: Mr. Thornton azt mondja Margaretnek, hogy nemsoká jönnek a katonák, akik majd elintézik a helyzetet. Margaret erre leüvölti Mr. Thornton haját: legyen férfi, álljon ki eléjük, és beszéljen velük, mert a munkások éheznek, és nem tudják, mit tegyenek. Mr. Thornton ezen annyira meglepődik, hogy ki is megy az ajtón, és kiáll a munkások elé. Margaret pedig megijed, amikor látja, hogy az egyik munkás, aki a legelkeseredettebb, mert öt éhes gyereket kell etetnie a sztrájk miatt nem létező fizetségből, egy követ vesz fel a földről, és már a közte és Mr. Thornton között levő távolságot méregeti a szemével. Margaret kiviharzik szorosan Mr. Thornton mellé. A lány által kért párbeszéd férfi módra két dühösen ordított mondattal le is zajlik (- Hazaküldöd az íreket???!!! – Soha!!!) különösebb egyetértés és a megegyezés kilátása nélkül. Ekkor Mr. Thornton ijed meg, és ráparancsol Margaretre, hogy menjen be. Margaret természetesen ellenkezik, mondván, hogy ott marad, megvédi Mr. Thorntont, mert egy nőt nem bántanak. Mr. Thornton jobban átlátja a helyzet veszélyességét, és vadul karjaiba kapja Margaretet, hogy bependerítse őt az ajtón, mielőtt baja lesz. Bár a lányt valóban nem akarják bántani, az a kő mégis őt találja el mielőtt ajtón belül került volna. Margaret elájul, a sztrájkolók riadtan elnémulnak, a katonaság megjelenik, a tömeg feloszlik. A házban pedig mindenki arról beszél, hogy Margaret milyen szemérmetlenül és merészen tárta mindenki elé a férfi iránti szerelmét azzal, hogy megvédte őt egy ilyen veszélyes helyzetben.

Margaret hazaviharzik, ahogy magához tér. Mr. Thornton pedig leszidja az anyját, amiért nem tartotta ott Margaretet. Mr. Thornton anyja nagyon rossz véleménnyel van Margaretről, amiért ő nem tartja elég jónak a fiát, és amiért pletykára adott okot. Mégis, gondolom akkori angol szokás szerint, mindketten elkerülhetetlennek látják, hogy Mr. Thornton odamenjen Margarethez megkérni a kezét. Ezt sose értettem az angol filmekben. Egy rakás (mai szemmel) jelentéktelen esemény ahhoz vezet, hogy a férfinak kötelessége megkérnie a nő kezét. Mr. Thornton ezt örömmel teszi, hiszen ő szereti Margaretet, minden különbségük ellenére. De hogy mit várt… Még kérdő hangsúlynak nyoma sem volt mondandójában, már belé is fojtotta a szót Margaret. Ne is folytassa. Ezt ő bárkiért megtette volna, ő nem szereti Mr. Thorntont, és különben is mélyen felháborítja, hogy Mr. Thornton csak adás-vételben tud gondolkodni, és őt is a tulajdonának akarja.

Margaret idegesítően hülye! Jó, mentségére legyen mondva, csak 19 éves. Nem veszi észre, hogy szereti Mr. Thorntont, annyira csak a közöttük levő ellentétes meggyőződéseket látja. Mi, filmnézők, ezt persze már rég tudjuk. És nem veszi észre, hogy Mr. Thornton szereti őt. Mr. Thornton erre teljesen jogosan kiakad. És ahogy elmagyarázza Margaretnek, mekkora egy tuskó, Margaret és önértékelése egészen kicsire zsugorodik. Bocsánatot próbál kérni, de ekkorra Mr. Thornton távozik. Nagyon fáj neki, hogy Margaret visszautasítja. De Mr. Thornton tisztában van vele, hogy még mindig szereti. Margaretnek pedig most kezd derengeni. S ezután fordul a kocka. Margaret kezd egyre jobban epekedni, Mr. Thornton pedig egyre jobban tartja a távolságot. Sőt, kéreti magát.  

És innentől minden ellenük játszik. Mr. Thornton meglátja Margaretet, ahogy a sztrájkoló szakszervezet vezetőjének a kezét fogja gyengéd pillantás kíséretében a házuk előtt. Azután Margaret nem hajlandó beengedni Mr. Thorntont a házukba, mert ott bújtatják a bátyját, akit igazságtalanul köröznek. Aki azért jött vissza Spanyolországból, mert az édesanyjuk a halálán van. Mr. Thornton azonban meglátja a bátyja táskáját, és meghallja a nevetését, amiből azonnal arra gondol, hogy Margaretnek van valakije, és nem hajlandó meghallgatni Margaretet, azonnal távozik. Ezután Mr. Thornton véletlenül meglátja Margaretet késő éjjel a vonatállomáson, amikor egy bensőséges öleléssel elbúcsúzik a bátyjától, aki visszautazik Spanyolországba. Margaret keresztapja pedig azt mondja Mr. Thorntonnak, hogy Margaret iránt érdeklődik egyik ismerősük, egy ügyvéd. Mr. Thornton, mikor legközelebb találkozik Margarettel, elmondja neki, hogy már nem érez iránta semmit.

És ezután egyre többször lehet látni Mr. Thorntont egy másik nővel az oldalán. Minthogy Margaret nem tudja megmagyarázni, ki volt az a férfi, és még számos olyan dolog történik, ami gyengíti közöttük a kapcsot, Margaret egyre reménytelenebb. Az utolsó, legnagyobb csapást az méri rá, hogy anyja után apja is meghal. Margaret összetörik. Nagynénje érte jön, eladja a házat és a holmijait, és magával viszi őt. Margaret búcsúja Mr. Thorntontól kegyetlen. Mr. Thornton kétszer is elmondja: „Tehát elmegy. Tehát elmegy. És soha nem jön vissza.” Kijelentéseiben érezni lehet a kérdő hangsúlyt. Margaret néz, néz, és azután csak elköszön tőle. Beül a hintóba, miközben hull a fehér hó, és látjuk, ahogy Mr. Thornton azt kívánja, Margaret nézzen vissza az elhajtó hintóból. De Margaret nem néz vissza. A világ az ő pokla lett.

Ezután nagyon lassan és nagyon csavarosan jobbra fordulnak a dolgok. Margaret csalódik szeretett Déljében. Már nem idillinek látja, inkább tudatlannak és nemtörődömnek. Rájön, hogy szereti Mr. Thorntont, és hónapok után végre van alkalma vele találkozni. Mint a Büszkeség és Balítélet, ez is happy enddel végződik.

A film – és a könyv vége azonban némi csalódást is kelt. „Itt van vége??? Innentől lenne csak igazán izgalmas!” Modern nőként én leginkább arra lennék kíváncsi, hogy hogy a fenébe maradnak együtt. Mert idáig bármikor kinyitották a szájukat, homlokegyenest ellenkező dolgokat mondtak. Azután: Mr. Thornton anyja ki nem állhatja Margaretet. Mennyire fog beleszólni az életükbe? Ezen kívül: Mr. Thorntont gyára az Északra köti; s Margaret bár csalódott a Délben, elég valószínű, hogy rájön élete egy későbbi pontján, hogy azért a Dél jó dolgai hiányoznak neki. Azután: hogy állnak majd kapcsolatukkal? Majdani feleségként és gyártulajdonosként Margaret egymással összeegyeztethetetlen szerepekbe kényszerül Mr. Thornton mellett. Vajon Margaret be tud-e illeszkedni a családba? Ha igen, hogy teszi ezt? Úgy, hogy elveti elveit és behódol, vagy megvívja végtelen harcait? És mi lesz a gyárral (ez utóbbi a férjem legfájóbb kérdése :) )?

Tehát, kedves vállalkozó szellemű olvasók! Véleményem szerint ez a film / könyv egy nagyszerű kezdet, de most már lássuk a lényeget. Kalandra fel, és tessék megírni és megfilmesíteni a folytatást! De az eredeti szereplőkkel ám!

Bónusz: Hogy hogy is csavarja el Mr. Thornton a nők fejét? A cselekmények leírásából ez nem derül ki? Ez a leírás a kedvencem az internet egyik női bugyrából: "The man spends at least 70% of his waking moments brooding, agonising, and generally looking very attractively tormented. The best of all is when he does it while late at night with his white shirt partly undone." Magyarul: „A pasas ébren töltött ideje legalább 70%-át merengéssel, agonizálással, és általában nagyon vonzóan meggyötörten tölti. A legjobb, amikor ezt késő éjjel teszi úgy, hogy a fehér inge félig ki van gombolva.” Ami azt illeti, Mr. Thornton elég veszélyes módon dobogtatja meg a szívünket. Pusztán személyes varázsával: gyönyörű mély hangjával, igéző szemeivel, erős kisugárzásával. Annak ellenére, hogy többnyire erőszakos, emberséget nem ismerő vadállat (nem úgy, mint pl. Mr. Darcy vagy Mr. Rochester). A sorozat közben átformálódik, ez igaz, de már előtte megvesz minket. Ooops.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.