204 éve, 1816. április 21-én született Charlotte Brontë, aki szerény papleányból lett az angol irodalom megkerülhetetlen klasszikusa. Születésének évfordulója alkalmából szeretném Nektek röviden, de tüzesen leírni, milyen is az a Jane Eyre-feldolgozás, amit legutóbb láttam.

Azt már elmondtam nektek, hogy, valami érthetetlen oknál fogva én csak 2011-ben olvastam Charlotte Brontë először 1847-ben megjelent regényét, de azóta behoztam a lemaradásom, az egyik kedvenc könyvem lett, és mindig izgalommal nézek elébe egy-egy új adaptációjának. A Jane Eyre 2014-es londoni színpadi változatát a National Theatre at Home programsorozat keretében nézhettük meg egy hétig a youtube-on. Az előadást Sally Cookson rendezte, de annak létrehozásában az egész társulat részt vett. Ez annyit jelent, hogy az előadás nem úgy állt össze, hogy a színészek a rendező utasításait követték, hanem ők maguk is aktívan részt vettek a koncepció kialakításában. A próbafolyamat azzal kezdődött, hogy a társulat együtt olvasta a regényt, és ötleteltek. Minden résztvevő valamely ötlete megjelenik tehát a produkcióban. Ez az együttgondolkodás, intenzív alkotói folyamat, érződik is abban, ahogy a színészek együtt vannak, figyelnek egymásra a színpadon.

Az egyetlen dolog, ami kezdetben elrémített az előadástól a színpadkép, a díszlet volt. A labirintusszerű, fából készült építmény a sok létrával félelmetesnek és feleslegesnek tűnt. Úgy éreztem, nem lesz jó másra, csak arra, hogy elvonja a figyelmemet a történetről, a színészi játékról. Ezek után fantasztikus élmény volt felfedezni, mennyi mindent ad a darabhoz ez a díszlet. A faépítmény és a sok létra, és mindaz a sok mozgás, amit megkövetelnek, segít megjeleníteni Jane testi-lelki változásait, azt a sok szenvedést, amelyet ki kell állnia. A mozgás, az utazás egyébként is fontos eleme a történetnek, és az az egyik legcsodálatosabb megoldás a színdarabban, ahogy ezt futással megjelenítik. Miközben Jane Eyre fut nemcsak a fizikai helyváltoztatást látjuk, de a lelki utat is, amit megtesz.

A színpad kialakítása Thornfield szempontjából is fontos. Az emberek mellett Jane Eyre történetének másik főszereplője, a ház ahol lakik: Thornfield Hall, Mr. Rochester otthona. A falabirintus és a félelmetes létrák teret adnak a színpadon ennek a nem kevésbé félelmetes és misztikus helynek, amely így lüktető, élő főszereplője lesz a történetnek. Az is csodálatos megoldás, ahogy kevés eszközzel, és egyszerű, mégis fantasztikus mozdulatokkal megmutatják, ahogy Jane Eyre kinyitja az ablakot, és ráébred, odakint mennyi lehetőség várja, ha van elég ereje hozzá, hogy kitekintsen…

Fantasztikus, ahogy az előadást létrehozó társulat együtt dolgozik, de a szindarab két motorja így is a Jane Eyre-t alakító Madeleine Worrall és a Rochestert alakító Felix Hayes. Mindketten manírokat nélkülöző, természetes, de mély színészi játékkal esnek át a bűnöktől és szenvedésektől megtisztító tűzön, hogy végül Rochester elnyerhesse Jane szívét.

A Bristol Old Vic Theatre és a National Theatre közös produkciójában készült színházi előadás tehát ott van a legjobb Jane Eyre-adaptációk között, és én nagyon boldog vagyok, hogy láthattam. Remélem, közületek is sokan megnézték. De ha véletlenül lemaradtatok volna róla, akkor se csüggedjetek, hiszen a Jane Eyre-nek rengeteg kiváló filmfeldolgozása van, bármelyiket megnézhetitek, akár ma, akár a következő napokban. Nektek melyik a kedvencetek? Az 1944-es változat, Orson Wellesszel? Franco Zeffirelli klasszikusa 1996-ból? A BBC csodálatos sorozata Ruth Wilson és Toby Stephens főszereplésével? Netán Michael Fassbender titeket is megbabonázott, mint engem? Bármelyik legyen is, ünnepeljétek ma és mindennap Charlotte Brontë életét és művészetét. A papleányét, aki a Jane Eyre-ben egy fantasztikus élettörténetet írt le, amelyből a mai napig erőt meríthetünk. Mindeközben pedig megalkotta a világirodalom egyik legkülönlegesebb szerelmi történetét, amelyhez újra és újra visszatérhetünk.

                                                                                           Bori

Kapcsolódó bejegyzések:

Jane Eyre 2011-ben

A Jane Eyre egyszerűen borzalmas!

Amikor Michael Fassbender megbabonáz

Otthonunkba költözik a National Theatre

És nem én írtam, de egy nagyon jó cikk Charlotte Brontë életéről ITT.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.