Miért fontos, hogy a gyerekek énekeljenek is, ne csak hallgassák a dalokat? Miért fontosak a népdalok? Lehet-e dalt írni a mogyorós peléről? Milyen dal születhet egy kirándulásról vagy a biciklizésről? Dalai, versei és az azokból született könyvek kapcsán beszélgettem Gryllus Vilmossal, akinek mindig van egy dala, amit vele együtt mi is elénekelhetünk. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin decemberi számában olvashatjátok.

fotó: Török Máté

Beszélgetésünkre készülve sok könyvét kézbe vehettem. Biciklizős dalok, Kirándulós dalok, Magyar népdalok. Ilyen könyvek esetén a téma van meg előbb, hogy milyen dalok kerüljenek a válogatásba, vagy maguk a dalok?

Tudni kell, hogy ezek a dalok először nem könyvben, hanem még CD-lemezen jelentek meg. A kirándulós gyűjteménynek az volt a címe, hogy Dalok 2., a biciklizősnek az, hogy Dalok 3. Ezt a sorozatot, ezeket a dalokat azért írtam, hogy a gyerekekkel közösen tudjak énekelni. Ezért olyan dalok születtek, amelyeket könnyű megtanulni, a gyerekek szívesen éneklik őket, és ha tréfásan megjegyezhetem: még értelmük is van.

A biciklizős dalok pedig egészen személyesek.

Igen, a biciklizős dalok esetében megvolt a téma, a kislányommal közös biciklizős élményekből írtam dalokat. Szedret ettünk, dal lett belőle. A sorompónál megálltunk, dal lett belőle. Pocsolyát nézegettünk, dal lett belőle. Amikor már több ilyen dal megszületett úgy éreztem, lehet ebből valami egészen kerek, jó dolgot csinálni. Tudatosan kezdtem válogatni az megtörtént élményekből és néhány képzeletbeli élmény is megjelenik a kész dalokban. A kirándulós dalok esetében az a helyzet, hogy én legjobban a természetről szeretek dalokat írni. A kirándulós dalok gyűjteményében csak az én verseim szerepelnek. A Kirándulós dalok egy összefoglaló cím, mert a dalok szövegeit kirándulások ihlették, a természetet járva jutottak eszembe.

A Maszkabál versei, zenei anyaga hogyan született meg?

A Maszkabál teljesen koncepciózus lemezként született. Lassan húsz éve olvastam egy Kiss Anna-verset, amiben a maszkabált emlegeti. A verset megzenésítettem, énekelem is néha, és nagyon tetszett nekem ez a gondolat, hogy „maszkabál, maszkabál”. Elhatároztam, hogy írok egy jelmezbálról, maszkabálról szóló lemezt. Le is ültem és addig írtam, amíg kész nem lett. Először CD-n jelentek meg a dalok, aztán 20 dalra rajzfilm is készült. A felújított kiadás, amelyben a mind 26 vers, a kották és a hanganyag is benne lesz, idén októberben jelenik meg a Lampion Könyveknél. Összességében el lehet mondani, hogy a versek/dalok születésénél először mindig a szöveget „gyártom le”, és utána jön hozzá a dallam.

A képre kattintva galéria nyílik!

A Dalok reggeltől estig című kötet esetében a szöveget Tóth Krisztina versei adják.

Nem volt ez számomra ismeretlen feladat, hiszen a Kaláka együttessel ezt csináljuk ötven éve. Olvasgatunk verseket, és amelyik tetszik vagy amelyikről úgy érezzük, hogy nekünk szól és szívesen továbbadnánk, azoknak nekiülünk és megzenésítjük. Ez nem egy ismeretlen helyzet, sőt, otthonos. Persze, amikor én írom a szöveget, akkor már az írás elején van egy elképzelésem, hogy milyen zene lesz majd hozzá.

A Magyar népdalok című kötet esetében hogyan válogatott? Szempont volt, hogy olyan dalok kerüljenek bele, amiket a gyerekek is könnyen énekelnek?

A Magyar népdalok című kötet a Dalok-sorozat része. A sorozat első kötete a Dalok négy évszakra, amelyben a legegyszerűbb dalok találhatók, olyanok, amilyeneket a gyerekek is könnyen megtanulnak. Ez az első kötet gyorsan be is került az óvodai oktatásba, sőt jó néhány dal a kötetből az iskolába is eljutott. A négy évszak témáit feldolgozók után jöttek a már említett kirándulós, illetve biciklizős dalok, és úgy éreztem, ezt a sorozatot még „meg kellene fejelni” egy olyan kötettel, amelyben népdalok vannak. A népdalok is megzenésített versek, és nagyon fontosak. Persze én örülök, ha az én dalaimat éneklik a gyerekek, és igyekszem is olyan dalokat írni, amelyek illeszkednek a zenei anyanyelvi neveléshez. De úgy érzem, hogy a népdal mégiscsak hitelesebb anyanyelvi nevelési eszköz. A Magyar népdalok című kötetben olyan válogatást szerettem volna közreadni, amit én szeretek, és amiről úgy éreztem, hogy egy óvodás is meg tudja tanulni, és érdemes is megtanulnia. Egyelőre ez a kötet zárja a Dalok-sorozatot.

Már a Dalok négy évszakra fülszövegében is benne van, hogy ezek a dalok úgy születtek, hogy gyerekek is énekelhessék őket. Hogyan lehet megfogalmazni, miért fontos, hogy gyerekek énekeljenek is, ne csak hallgassák a dalokat?

A nagyon egyszerű válasz erre az, hogy azért, mert énekelni jó. Én úgy indultam, hogy zenei általános iskolába jártam, a Kodály-féle módszerrel tanultam. Mindennap volt énekóra, kórus, zenekarok, néptánc. Kodály Zoltán elképzelése ez volt: a zene, az ének, a közös ének, nagyon fontos érzékenyítő eszköz ahhoz, hogy a gyerekek empatikus, egymással együttműködni képes felnőttekké fejlődjenek. Egy kórusban nem az a fontos, hogy „én” hogyan tudok énekelni, hanem az, hogy „mi” hogyan tudunk énekelni. Figyelni kell egymásra éneklés közben, ez magától adódik. A dalaimmal ennek a lehetőségét is szeretném továbbadni, gyarapítani. Emellett a színpadi előadásimhoz is szükség volt arra, hogy közösen énekelhető dalokat írjak. Olyan dalok kellettek, amelyeket nemcsak meghallgatni jó, hanem együtt lehet őket énekelni. Azt, hogy a dalaim eljutottak a gyerekekhez, egyébként Forrai Katalinnak is köszönhetem. Kati néni fantasztikus zenepedagógus volt, Kodály-tanítvány, így az egyik leghitelesebb személy, akihez fordulhattam, és aki szívén viselte a gyerekdalok sorsát. Óvodai daloskönyvébe beemelte a műveim egy részét, amelyek így gyorsan eljutottak a gyerekekhez.

Milyen terve, ötlete van, amelyről már beszámolhat?

Nemrég jelent meg új könyvem, a Vadonleső dalok. Ezek a dalok is a természettel foglalkoznak, de az eddigiektől különböznek abból a szempontból, hogy most olyan dalokat írtam, amelyek védett állatokról szólnak. Olyanokról, amelyek az év kisemlősének választtattak valamelyik esztendőben. Különleges állatokról van szó, mint a földikutya vagy a mogyorós pele. Ezeket a gyerekek ritkán látják, de én szerettem volna, ha megismerik őket, mert fontosak és érdekesek. Következő könyvtervem egyelőre nincs. December van, tele a naptáram, számomra a téli koncertek mindig nagy feladatot jelentenek. De tavasszal meglátjuk, milyen újdonság jut az eszembe!

Kapcsolódó bejegyzés:

Manók a polcon

A bejegyzésben szereplő képeket a Lampion Könyvek bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.