…és egyenesen a közepébe talál. Legalábbis nálam biztosan. Pedig én nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy „MCU? Jaj, csak azt ne!" Az MCU, azaz a Marvel Cinematic Universe, a Marvel-képregények mozis univerzuma, és én méltóságomon alulinak tartottam, hogy képregényfilmeket nézzek. Szerencsére aztán, körülbelül nyolc éve, jobb belátásra tértem. Egy egyetemi vizsga után beültem Csillával a moziba. Hétköznap délelőtt volt, és feliratos vetítést választottunk. Így aztán csak ketten ültünk a tágas teremben: csevegve, nevetve néztük a filmet, a Thor: Sötét világ volt az. Nem a legjobb Marvel-film, de én akkor is ámulva néztem, hogy Anthony Hopkins és Stellan Skarsgård is feltűnik a vásznon.

De a szemem végül egy vékony, delejes tekintetű brit színészen akadt meg, aki az egész filmből kiragyogott. Abban a percben, hogy megláttam, gazdagabb lettem egy egész univerzummal. A mai napig szeretem és követem a Marvel filmjeit, és most már sorozatait is. Ma már tudom, hogy ezek az alkotások megkerülhetetlen részei a tömegkultúrának. Szerepüket sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad, de nagyon is jó, ha nyitottak vagyunk, megismerjük, és esetleg (mint én is) megszeretjük őket. Nem utolsó sorban pedig elgondolkodunk azokon a kérdéseken, amelyeket ezek a filmek és sorozatok fölvetnek.

Én most az eddig látott két Marvel-sorozatról, a WandaVisionről (WandaVízió) és a The Falcon and the Winter Soldierről (A Sólyom és a Tél Katonája) szeretnék Nektek írni. A sorozatok végkifejletét természetesen egyik esetben sem fogom ismertetni, de az írás akkor is spoileres lesz, hiszen ahhoz, hogy bemutathassam ezeket a sorozatokat, néhány dolgot el kell mondanom. Úgyhogy aki még nem látta őket, de majd szeretné, és szeretne mindenen meglepődni, mert egészen idáig minden spoilert elkerült, az ne olvasson tovább.

WandaVision

A Disney+-ra érkező MCU-sorozatok első darabja, amelynek első része után így szóltam egy barátomhoz: „nem tudom, mit láttam, de annak nagyon jó volt”. Ez tökéletesen összefoglalja, milyen érzés ezt a sorozatot nézni: lenyűgözően szürreális. Ebben a bizonyos első részben az MCU-filmekből megismert Wandát (Elizabeth Olsen) és Visiont (Paul Bettany) házaspárként láthatjuk. Nem is akárhol, hanem egy 50-es évekbeli sitcomban. Ez a felütés annyira váratlan és eredeti az MCU világában, hogy első pillantásra tényleg nem is tudjuk eldönteni, hogy mit látunk, de amit látunk, az nagyon jó.

Ami aztán a következő részekben fokozatosan kibomlik az csakugyan a szívűnket facsarja. Wanda mélységes gyásza tárul fel előttünk. A fiatal nő képtelen elfogadni, hogy Vision meghalt, és mérhetetlen fájdalmából egy egész világot épít föl, amelyben még együtt élnek. Nem kellenek hozzá szuperhősök, hogy lássuk mennyire fontos kérdés, hogy hogyan tudjuk feldolgozni a veszteséget. Hogyan tudjuk elfogadni, hogy nekünk tovább kell élnünk, miközben a másik már nincs? A sitcomok nyújtotta keret – az 50-es évek után részenként haladunk előre az évtizedekben – mindehhez nagyon erős ellenpontot ad, folyamatos feszültséget teremt.

Amennyire hirtelen és váratlan fordulat volt a filmekben, hogy Wanda és Vision szeretik egymást, annyira meggyőzőek ők ketten a sorozatban. Elizabath Olsen és Paul Bettany könnyedén illeszkednek bele ebbe az első látásra hihetetlen világba, és fesztelen színészi játékkal építik tovább karaktereiket. Akit azonban feltétlenül ki kell emelnem a szereplők közül, az Kathryn Hahn Agnes szerepében. Agnes először háttérbe húzódik, de fokozatosan uralni kezdi a sorozatot. Kathryn Hahn alakítása felkavaróan jó, olyan, amely napokkal azután is foglalkoztat, hogy megnéztél egy epizódot.

A Marvel abban a tekintetben természetesen nem hazudtolja meg önmagát, hogy a WandaVision is a jó és a gonosz összecsapásával ér véget: egymás felé röpködnek, miközben fénycsóvák cikáznak az égen. Láttunk már ilyet nem is egyszer, de az idevezető út akkor is vérpezsdítően eredeti és szívfacsaróan emberi. Nem bántam meg egyetlen percét sem, és nagyon várom már, hogyan folytatódik Wanda Maximoff története a Doktor Strange 2-ben. Azt a bizonyos dalt pedig még végeláthatatlanul sokáig fogom dúdolni…

The Falcon and the Winter Soldier

A Disney+ második Marvel-sorozatát csak baráti unszolásra kezdtem nézni. Őszintén megmondom, Sam, a Sólyom és Bucky, a Tél Katonája karaktere a filmekben sosem foglalkoztatott. De végül ennek a sorozatnak sem bántam meg egyetlen percét sem. Sólyom szerintem önmagában még mindig az egyik leghaloványabb szereplő az MCU-ban, de az már biztos, hogy Buckyval káprázatos párost alkotnak. Buckyt pedig örökre a szívembe zártam, nincs mit tenni.

A The Falcon and the Winter Soldier középpontjában az áll, hogy milyen nehéz a Blip után visszatalálni az életünkhöz. A Blip az a pillanat, amikor a Thanos csettintése nyomán porrá lett emberek visszatértek a Földre, a Bosszúállók győzelmét követően. A Blip hatását társadalmi és egyéni szinten is vizsgálja a sorozat. És akkor most essünk túl a negatívumon: a társadalmi vetület bemutatása bizony gyenge lábakon áll. A kiindulópont alapvetően nem rossz: van egy lázadócsoport, amelynek tagjai azt vallják, hogy egy világ van, benne egy emberiség. Éppen ezért nem kell kormányok által ellenőrzött (újra) letelepítési programot indítani, csak biztosítani kell, hogy mindenki élhessen, abban az egy világban. A baj az, hogy ez a lázadócsoport egyszerűen nem hiteles. Tagjairól képtelen vagyok elhinni, hogy bárhol is lázadást tudnának szítani. A csoport céljai pedig zavarosak és gyengén megalapozottak.

A sorozat szerencséje, hogy a változás nehézségét egyéni szinten pontosan, érzelemgazdagon és néha bizony remek humorral képes bemutatni. Sam (Anthony Mackie), aki a Blip után megörökölte Steve Rogers pajzsát, nem tudja, hogyan kezelje ezt a felelősséget. Nem tudja elképzelni, hogy egy fekete amerikai valaha Amerika Kapitány, az ország védelmezője lehet. Az MCU keretein belül persze, de nagyon fontos kérdésfelvetés ez a rasszizmusról, és azokról a társadalmi feszültségekről, amelyek Amerikát jelenleg is feszítik.

Mindeközben Bucky (Sebastian Stan) is megküzd a démonjaival: neki mindazokkal a rémtettekkel kell szembenéznie, amelyeket a Tél Katonájaként elkövetett. De vajon eljön-e számára a feloldozás? 106 éves korában elkezdheti-e építeni a jövőjét?

Kétségkívül Sam és Bucky elképesztően szeretetreméltó duója a sorozat motorja, de két másik szereplőt akkor is ki kell még emelnem. Az egyik Carl Lumbly, aki Isaiah Bradley, a megkínzott szuperkatona szerepében felkavaró pillanatokat hoz a sorozatba, és történetével nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Sam döntésre jusson. A másik Wyatt Russell, aki nem kisebb feladatot vállal magára, minthogy Chris Evans távozása után magára ölti Amerika Kapitány jelmezét. Ehhez bizony nagy bátorság kellett, hiszen biztos lehetett benne, hogy a közönség nehezen fogja őt elfogadni. De Wyatt Russell kiválóan teljesítette a feladatot, hitelesen mutatta be, hogyan egyensúlyozik az új Kapitány, John Walker jó és rossz határán.

Ha a WandaVision kifacsarja a szívünket, akkor a The Falcon and the Winter Soldier reménnyel tölt el, és fölemel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a két főszereplő sorsa az Amerikai Kapitány 4 mozifilmben, amelyet nemrég jelentettek be.

A saját eszközeivel mindkét fentebb bemutatott sorozat bátor kérdéseket vet fel, és válaszaival abszolút a szívünket veszi célba. Ami a történetekben, cselekményszövésben hiányosság, azt behozzák az érzelmek terén. És én ennek nagyon örülök. Most már csak az a kérdés, mi lesz Lokival? Az ő sorozata június 9-én érkezik. Azt nem tudom, hogy a Loki mennyire fog az érzelmeinkre hatni, de az az előzetes alapján már biztos, hogy a cím – és főszereplő csíntevéseiben ezúttal sem kell csalódnunk. Én természetesen meg fogom nézni a sorozat minden percét. Nem is tehetnék mást, hiszen a Lokit alakító Tom Hiddleston volt az a vékony, delejes tekintetű brit színész, akin annak idején megakadt a szemem abban a tágas moziteremben… és így lettem én egy egyetemi vizsgám után véletlenül, de visszavonhatatlanul Marvel-rajongóvá.

                                                                                                                         Bori

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.