A 458-as ajándékosztó karácsonyi felhőt veszély fenyegeti! Ha Franciska és kezdő angyalcsapata nem végez időben, akkor a karácsonyi felhőből jövőre egyszerű esőfelhő lesz. A krampuszok pedig már úton vannak, hogy káoszt okozzanak, és sírást hozzanak a gyerekeknek. Mit tehet Franciska és angyalkái, hogy megőrizzék az ünnepi felhőt? Lehetséges lenne, hogy a végén minden jóra fordul? Marék Veronikával legújabb könyve kapcsán beszélgethettem egy mese alakulásáról, angyalokról, krampuszokról, modern világunkról és a karácsony csodájáról. Mert karácsonykor bármi megtörténhet. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin decemberi számában olvashatjátok.

fotó: Kaunitz Tamás/Móra Kiadó

Mi adta az ötletet egy kifejezetten karácsonyi meséhez?

Az az igazság, hogy még a ’80-as években Takács Vera, a Magyar Televízió gyermekműsorainak akkori szerkesztője kért tőlem egy tévéjátékot, akkor írtam meg A karácsonyi felhő eredeti változatát. A mese végül adásba is került. Ahogy aztán múltak az évek, rakosgattam a régi papírokat, előkerült a kézirat. Elolvastam, és arra gondoltam: „milyen jó kis mese ez, ebből lehetne könyvet csinálni”. Úgy több gyerekhez jutna el a történet, mint most, hogy nagy ritkán a tévé még levetíti. Nekiültem, megcsináltam, és nagyon nagy öröm, hogy aki eddig olvasta, annak tetszik, ami lett belőle.

És nagyot zuhan? Mary Villiers (1570-1632) hamar fölismerte, hogy második fia, George az angol királyi udvar befolyásos szereplője lehet, és mindent meg is tett, hogy fiát I. Jakab angol király (1603-1625, 1567 és 1625 között VI. Jakab néven Skócia uralkodója) közelébe juttassa. 

Nicholas Galitzine a Mary és George c. sorozatban

Jakab király 1614-ben emelte kegyeltjei sorába az akkor 21 éves George-ot, aki Jakab haláláig az uralkodó bizalmas tanácsadója és közeli barátja maradt. Kapcsolatuk valódi természete a mai napig vita tárgya, de kétértelmű leveleikből az tűnik ki, hogy szerelmi és szexuális kapcsolat volt köztük.

Annyi bizonyos, hogy I. Jakab uralkodása alatt George Villiers és a családja is nagyon magasra jutott, ezzel azonban az ifjú rengeteg ellenséget is szerzett. 1628-ban érte el a végzete, amikor egy katonatiszt leszúrta.

George és Mary Villiers tündökléséről és bukásáról jövőre mutatnak be egy hétrészes sorozatot Nicholas Galitzine és Julianne Moore főszereplésével, Mary és George címmel. A sorozat előzetesét megnézhetitek a "tovább" mögött.

“Mother have you found me a wife yet?”

I think we aim higher…"

A MáSzínház egy nyitott alkotóközösség, amely sérülékeny csoportok szociális és kreatív képességeinek fejlesztésével foglalkozik. A MáSzínháznál hisznek abban, hogy mindenkit a tettei és nem az adottságai határoznak meg. A közösség működéséről, mindennapi kihívásairól és csodáiról Bakonyvári Krisztina színházi nevelési szakemberrel és Perényi Andreával beszélgettem. Andrea és lánya, Léna maga is a MáSzínház közösségének tagja. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

fotók: Oláh Gergely Máté/MáSzínház

Mitől más a MáSzínház?

Krisztina: erre az egyszerű válasz lehet az, hogy azért, mert nem tipikus fejlődésű fiatalok, gyerekek, felnőttek alkotják a tagjainak a nagy részét. De ez valójában nagyon leegyszerűsítő megközelítés, azt gondolom, hogy ennél sokkal több az a másság, amit mi képviselünk. Fontos kiemelni például, hogy sérülékeny társadalmi csoportokkal foglalkozunk. És nagyon más az a gondolkodásmód, amely meghatározza a belső működésünket. Ennek a működésnek az alapja a partneri viszony, a kölcsönös tisztelet, amellyel egymás felé fordulunk és dolgozunk. A tagokkal való együttműködésünk azon alapszik, hogy mindenki egyenrangú, nincs merev hierarchia. Így van ez egy próbafolyamat alatt, egy drámafoglakozáson vagy egy nyári táborban. Az egyenrangúság nálunk a döntéshozatalban is megmutatkozik. Igyekszünk mindenkit azon a szinten, ahogy lehet bevonni a közösségi folyamatokba. Visszajelzést is várunk a tagjainktól, hogy hogyan érzik magukat nálunk, mi az, amiben esetleg változtatnának. Nagyon örülnénk, ha egyszer ezt a fajta működést sikerülne társadalmi szintre is emelni.

Napra pontosan 11 évvel ezelőtt indult a blog. Tavaly, csodálatos szerzőtársaimmal együtt nagyon megünnepeltük a 10. születésnapját. Nekem pedig azt hiszem most kellene azt mondanom, hogy nem hittem volna, hogy tizenegy év múlva is itt ülök majd, és lelkesen blogolok. De én nagyon is hittem, tudtam és akartam. Egy valamit azonban tényleg nem hittem volna: hogy tizenegy év elteltével éppen egy svéd krimisorozatról szeretnék majd írni Nektek a blog születésnapja alkalmából. Pedig, ha jobban belegondolok, a november a krimik ideje. Az Ünnep még csak közeledik, de már korán sötétedik. Éppen ilyenkor kell jólesően begubózni, és egy jó krimit nézni vagy olvasni. Úgyhogy most, a blog 11. születésnapján jöjjön a 132. ajánló, a Gåsmamman című sorozatról.

A Gåsmamman („Lúdanyó”) napjaink Svédországában játszódik. Az események egy Stockholmhoz közeli kertvárosban indulnak, ahol Sonja Ek (Alexandra Rapaport) él nyugalomban férjével és három gyerekével. A családi vállalkozásban Sonja nem sokat dolgozik, de a kényelmes élete így is megvan. Egyik pillanatról a másikra minden megváltozik azonban, amikor Sonja férjét egy ismeretlen motoros fényes nappal lelövi. Sonjának rá kell döbbennie, hogy a férje nem éppen törvényes eszközökkel teremtette meg a kényelmes életet. A család libatelepe például nem is libatelep, hanem egy modern eszközökkel felszerelt, hiba nélkül működő marihuánaültetvény. A férje azonban túl messzire ment, amikor némi kokain is a kezébe került… Sonját hirtelen a pénzt követelő drogkereskedők és a férje ügyei után nyomozó rendőrség is szorongatni kezdi, neki pedig gondolnia kell a gyerekei jövőjére. De vajon meddig mehet el egy anya, hogy megvédje a családját? Sikerül-e Sonjának megőriznie az ártatlanságát, miközben a szervezett bűnözés szálai könyörtelenül körbefonják?

Megint itt az alkalom, hogy megünnepeljük, hogy Shakespeare milyen fantasztikus! 400 éve, 1623-ban jelent meg William Shakespeare vígjátékainak, tragédiáinak és királydrámáinak első gyűjteménye (Mr. William Shakespeare's Comedies, Histories, & Tragedies), amelyet az irodalomtörténészek azóta is Első fóliónak (First folio) neveznek. A gyűjtemény 36 színpadi művet tartalmaz, Shakespeare valamennyi művét. Az Első fólió az egyetlen megbízható forrása 20 szövegnek, és értékes forrása korábban már publikált daraboknak is. 

A First folio a Viktória és Albert Múzeumban, Londonban

Az évforduló alkalmából én most Judi Dench-re és David Tennantre bízom magam, mondják el ők, hogy Shakespeare milyen fantasztikus. David Tennant többször elmondta már, hogy nincs senki más, aki úgy tudta volna megfogalmazni legbensőbb érzéseinket és gondolatainkat, és úgy ismerte volna az emberi természetet, mint Shakespeare. Művei ezért élőek és fontosak még ma is. 

A "tovább" mögötti videó idén készült, David Tennant az Első fólió évfordulója kapcsán emlékszik vissza, milyen volt, amikor 2008-ban a Royal Shakespeare Company produkciójában eljátszhatta Hamletet.

A villamos működése egyszerű, mégis varázslatos. De vajon hogyan illik ez a jármű a városi élet szövetébe? Kovács Tamás György A villamos című ismeretterjesztő könyve erre a kérdésre is keresi a választ. Ebben a könyvben elmerülhet gyerek és felnőtt egyaránt, az élményt Szinvai Dániel ötletes illusztrációi teszik teljessé. És vajon milyen lesz a jövő villamosa? Nőhetnek rajta fák? A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

fotó: Tóbiás Ilona

Miért éppen a villamosokról írtál könyvet?

Szerintem a kötöttpályás közlekedés iránt mindig nagy az érdeklődés. A vonatoknak, metróknak, villamosoknak eléggé széles rajongótábora van, a gyerekek között különösen. Azért is lehet ez így, mert ezek az eszközök tényleg ott vannak a mindennapi életünkben, hatalmasak, bonyolultak, rengeteg izgalmas és varázslatos apró részletük van. Ha belegondolunk, a villamos mindennapi működése rendkívül egyszerű: megjön, felszállunk rá, elvisz valahova, leszállunk róla. És mégis, ez egy olyan összetett rendszer, amiről mindenki gondolkodhat a saját szintjének és érdeklődésének megfelelően. Itt jegyezném meg, hogy én nagyon örülök, hogy a kötöttpályás közlekedésnek, ami egy igencsak fenntartható közlekedési forma, ilyen nagy rajongótábora van.  

Tehát nemcsak a villamost önmagában kell figyelnünk, hanem azt is, hogyan illeszkedik be ez a jármű a város életébe?

Igen, én így gondolom. Önmagában a jármű is izgalmas, de engem mindenképpen az foglalkoztat, hogy hogyan illeszkedik be a város szövetébe.

A Netflix pedig máris kiadott egy olyan jelenetet az érkező évadból, amely után nem tudom, hogyan fogom kibírni 2024-ig. A jelenetben Wille és Simon a palotában találkoznak, de boldogságukat feszültség járja át, mert Simonnak valami fontos és komoly dolog miatt kellett megjelennie a királyi család előtt, csak azt nem tudjuk még, hogy mi miatt. Az egész jelenet úgy tökéletes, ahogy van, nézzétek:

És ezek után még várni kell a folytatásra! A Young Royalsról egyébként idén januárban írtam a blogon:

"A sorozat érzelmi erejét egyértelműen a főszereplők alakítása adja. Edvin Ryding fiatal kora ellenére már eddig is ismert volt Svédországban, nagy sikerrel játszott például a Gåsmamman című krimisorozatban. Wilhelm szerepe nem véletlenül hozott számára nemzetközi népszerűséget. Nagy dolgok állnak még előtte. Mostani alakításában egyszerre van jelen a kamaszok bizakodása, dühe, nyugtalansága és érzékenysége. Egyetlen pillantásával képes megfogni a nézőt, pláne akkor, amikor merészen áttöri a negyedik falat, és egy kicsit kihívóan, kicsit fenyegetően egyenesen ránk tekint. Wilhelm herceg tudja, hogy figyelik, de nem hátrál meg." - a teljes írást ITT találjátok.

A 2. évadról a sorozatjunkie-n írtam részletesen, még áprilisban:

"A Young Royals második évadjában tehát egy összetett, jól felépített történetet kapunk, ahol senki sem egyértelműen jó vagy rossz. A királynő álláspontját például éppúgy meg lehet érteni, mint Wille ellenállását. És bár a herceg az évad utolsó perceiben hatásos beszédet mond, még így sem biztos, hogy a következő szezonban mindenkinek sikerül kikeverednie a hazugságok és titkok hálójából. Ráadásul a harmadik évad lesz az utolsó, így azt hiszem, különösen izgalmas befejezésre számíthatunk." - a teljes írást ITT találjátok.

A Young Royals tehát jövőre véget ér, de számíthatunk még egy utolsó nagyon izgalmas és érzelemgazdag szezonra. Hogy a várakozás idejét megkönnyítsem, a "tovább" mögött mutatok nektek egy angol nyelvű interjút, amelyben Edvin Ryding és Omar Rudberg beszél a sorozat sikeréről, a közös munkáról, a harmadik évadról és arról, hogy vajon kinek a hangján szólalnak meg a sorozat angolra szinkronizált változatában. Kattintsatok!:)

A Mesék örökmozgóknak-sorozatban megjelent kötetek arra biztatják a kisgyerekeket, hogy mesehallgatás közben nyugodtan tapsoljanak ugráljanak, kiabáljanak, legyenek aktív részesei a történetnek. De ezek a mesék nemcsak azoknak szólnak, akik nehezen ülnek egyhelyben, azoknak az óvodásoknak és kisiskolásoknak is remek szórakozást nyújthatnak, akik valami újdonságra vágynak. Balázs Ágnes szerzővel beszélgettem drámajátékról, arról hogyan kezdett írni, miként születik egy tartalmas mese, és vajon hogyan lehetséges, hogy egy „ugrálós-kiabálós” mese fejleszti a koncentrálóképességet. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin októberi számában olvashatjátok.

A hisztis kiselefánt a Mesék örökmozgóknak-sorozat hatodik része, de mesélnél egy kicsit a kezdetekről, hogyan jött az ötlet, hogy olyan mesét írj, amely bevonja a közönséget a történetbe?

Diplomás színművészként tizenhat éve tanítok drámajátékot fiataloknak. Hamarabb kezdtem írni, mint tanítani, húsz évvel ezelőtt került színpadra első önálló zenés játékom, az „Andersen, avagy a mesék meséje”.  A Mesék örökmozgóknak-sorozatban találkozik a mese és a drámajáték. Arra kérem az olvasót, hogy aktív cselekvője legyen a történetnek. Mialatt hallgatja a mesét, tapsolnia, ugrálnia, kiabálnia, szaladgálnia kell. Na, persze nem csak úgy összevissza, hanem bizonyos szavak elhangzása után. Az izgő-mozgó gyerek tehát ül és figyel.  Koncentrál. Aztán amint meghallja a varázsszót, felpattan és cselekszik. Mire a szülő kiolvassa a mesekönyvet, a kis örökmozgó gyermeknek fejlődött a koncentrálóképessége, a szókincse, és jó esetben el is fáradt. Ha mégsem, akkor lehet elölről kezdeni a mesekönyvet, vagy elővenni egy másik kötetet a sorozatból. És hogy hogyan jött az ötlet? Töprengtem, mivel lehetne lekötni a túlmozgásos gyerekeket. Hogyan lehetne mesélni nekik úgy, hogy ne kelljen folyamatosan fegyelmezni őket. És akkor arra gondoltam, hogy olyan meséket írok, amelyek meghallgatása közben bátran mozoghatnak, játszhatnak. De ezek a könyvek nemcsak azoknak a gyerekeknek szólnak, akik nehezen ülnek egyhelyben. Remek szórakozás lehet azoknak az ovisoknak és kisiskolásoknak is, akik valamilyen újdonságra vágynak.

Andrew Scott abban a percben elkápráztatott, hogy először megláttam Moriartyként a Sherlockban. A szívemet pedig akkor rabolta el teljesen, amikor, ugyancsak Moriartyként, megszerezte a koronaékszereket, és a végén hanyagul csak annyit mondott: no rush.

Andrew Scott, a zseniális és balkezes ír színész ma, október 21-én ünnepli 47. születésnapját. A Sherlockban ismerte meg őt a világ, a Benedict Cumberbatch körül kialakuló lázban csendesen, de nem kisebb erővel lett sztár. Az azóta eltelt időben pedig bizonyította, hogy sokkal több ő mint a mesteri Moriarty. 

Melyek a cukorbetegség kezdeti tünetei? Mi a különbség a betegség két típusa között? Mit tehet a szülő és mit tehet az orvos, ha a tünetek jelentkeznek? Ha valaki gyermekkorában lesz cukorbeteg, felnőttkorában javulhat az állapota? A cukorbetegséggel kapcsolatos számos kérdésről dr. Körner Anna gyermekdiabetológussal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin októberi számában olvashatjátok.

A beszélgetéshez kapcsolódó interjú: Cukorbetegség gyerekkorban - szülői szemmel.

Mit nevezünk gyermekkori cukorbetegségnek?

A gyerekeknél az esetek 90 százalékában 1-es típusú diabétesz fordul elő. Ma már egyébként orvosként nem használjuk így a megkülönböztetést, hogy gyermekkori és felnőttkori cukorbetegség, helyette az 1-es és 2-es típusú diabétesz megjelölést alkalmazzuk. Hiszen tudjuk azt, hogy ugyan kisszámban, de gyerekeknél is előfordul az „időskori típus”, az az a 2-es típusú cukorbetegség. Fordítva is igaz, hogy idősebb embereknél is, minél idősebb valaki annál ritkábban, de előfordul az 1-es típusú diabétesz.