Meséltem már nektek, hogy sok évvel ezelőtt (van az már húsz is…), még gimnazista koromban, egy szilveszteri buli előtt filmlistát készítettem a barátnőimnek. Pár mondatos ismertetőt írtam minden filmről, amit itthon találtam, hogy tudják, milyen filmekkel köszönthetjük együtt az új évet, ha éppen úgy hozza kedvünk. Azt is elmondtam nektek, hogyha ezt a listát, akkor, gimnazistaként nem kezdem el írni, ma blogot sem írnék. Az utóbbi hónapokban sokszor eszembe jutott ez a lista, mert úgy érzem, mostanában nehezen tudok blogot írni. Ötletnek és lelkesedésnek nem vagyok híján, de minden bejegyzést nagyon meg akarok tervezni, így nem találom az időt és a ritmust, hogy le is írjam, amit szeretnék. Ezért aztán pár napja úgy gondoltam, kicsit hagyom a tervezést, és az izgulást, hogy minden tökéletes legyen. Egyszerűen csak leülök, és írok egy lelkes listát, ahogy régen. Még azzal sem törődöm, hogy a bejegyzés címében és bevezetőjében a sorozatok ugyanabban a sorrendben kövessék egymást, mint magában a bejegyzésben. Éljen a káosz.:) Vikinek nagyon szépen köszönöm az inspirációt. Adrienn-nek a biztatást. Négy sorozatot választottam, amelyeket nemrég láttam, vagy nemrég újra megnéztem. Jön egy kalandvágyó amerikai újságíró, két angol magánnyomozó, az amerikai újgazdagok és persze egy nap, amely mindent megváltoztat. Remélem, ezek a sorozatok szép, izgalmas perceket szereznek nektek is. Jó szórakozást kívánok!

Egy nap: "Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden."[1] A Charles Dickenstől származó idézet tökéletesen összefoglalja az Egy nap kiindulópontját: 1988. július 15.: Emma és Dexter a diplomaosztójuk éjszakáján találkoznak, de másnap el kell válniuk. A következő húsz évben végigkövethetjük, mi történik velük, minden évben július 15-én. Mindegyik olyan nap, amely, ha kimaradt volna, másképp alakult volna az életük… Dexter és Emma, egymásra találhatnak-e valaha?

David Nicholls először 2009-ben megjelent nagy sikerű regényéből 2011-ben már készült film, Anne Hathaway és Jim Sturgess főszereplésével, amely szépen bemutatta a történet érzelmi erejét. Az idén érkezett Netflix-adaptáció azonban új közönséget és még nagyobb népszerűséget hozott a regénynek. A sorozat főszereplői Ambika Mod és Leo Woodall. Leo Woodall már A Fehér Lótuszban is emlékezetes alakítást nyújtott Jack szerepében. Nem véletlen, hogy a bizonytalanságát magabiztossággal leplező Dexterként is elkápráztatta a nézőket. Ambika Mod pedig nagyon jól megragadta az Emma dacos-szarkasztikus humora mögött rejlő érzelmeket. Biztos, hogy mindkettőjükről hallunk még a jövőben. Nekem pedig most jött el az idő, hogy elolvassam a regényt.

Tokyo Vice: Jake Adelstein 19 éves korában érkezett Japánba, hogy egy elismert egyetemen irodalmat tanuljon. Később, kitartó munkájának és szorgalmának köszönhetően (első amerikaiként) Japán egyik legnagyobb napilapjánál kapott állást. Tizenkét évig dolgozott az újságnál bűnügyi tudósítóként. Elhivatott fiatal újságíróként rá kellett döbbennie, hogy Tokióban a csillogó és modern felszín alatt egy félelmetes világ rejtőzik, amelyet a jakuzák irányítanak… Jake Adelstein élményeiből könyvet írt, ez a könyv inspirálta az HBO Max Tokyo Vice című sorozatát, amelynek második évada jelenleg is fut. Ansel Elgort remekel a mindig nyughatatlan és néha bizony meggondolatlan, mégis mindig helytálló Jake szerepében. Ken Watanabe[2] (akit számos amerikai filmben és színházi produkcióban láthattunk már), kiváló a meginghatatlan erkölcsű Katagari nyomozó szerepében. De a sorozat csúcspontja számomra egyértelműen Sato (Show Kasamatsu) figurája: a jólelkű jakuza, aki kiábrándult már mindabból, ami kallódó fiatalként megmentette, de ha megpróbálna kilépni, azzal az életét kockáztatná, és persze hűsége és becsülete sem engedi. Tokió félelmetes és gyönyörű, a sorozat lebilincselő és felkavaró, izgalmas és érzelemgazdag egyszerre.

Az aranykor: A Downton Abbeyt én nagyon szerettem, és az Egy új korszak című film szerintem szép lezárást adott, de azt nem hittem volna, hogy Julian Fellowes még egyszer meg tudja csinálni. És mégis megcsinálta: elhozott nekünk egy könnyed, mégis mély, apró részleteiben nagyon izgalmas sorozatot, ezúttal az amerikai történelem meghatározó időszakából. Az 1880-as évek elején járunk New Yorkban, ahol a régi tekintélyes családok és az újgazdag, társadalmi beágyazottsággal még nem, jelentős vagyonnal viszont már rendelkező családok „csapnak össze” a politika, a gazdaság és talán mindennél fontosabban a kultúra területén. Magam sem hittem volna, hogy egyszer lélegzetvisszafojtva fogom figyelni, miért és hogyan épült meg a Metropolitan Opera, azaz a Met. Az újgazdag családok nem juthattak be New York legjelentősebb kulturális intézményébe, a Zeneakadémiára, ezért úgy döntöttek, építtetnek maguknak egy saját operaházat. A Met nagy küzdelmek árán nyílt meg 1883 októberében, és művészileg már az első szezonja is sikeres volt, azóta pedig a világ leghíresebb operaháza lett, amely világszerte közvetíti az opera, a zene, a művészetek szeretetét. A Zeneakadémia nemsokkal a Metropolitan megnyitása után bezárta kapuit, és azóta már az épülete sincs meg… A kíméletlen kulturális harcot fantasztikus színészek hozzák el Az aranykorban. Christine Baranski és Cynthia Nixon testvérpárt játszanak, és minden közös jelenetük egy-egy gyöngyszem. A fiataloknak, mint az elszegényedett, de jó házból való Mariannak (Louisa Jacobson), és az újgazdag ifjúnak, Larrynek (Harry Richardson, akit a Poldark Drake Carne-jaként már ismerhetünk) pedig annyira jó drukkolni, hogy egymás oldalán találják meg a boldogságot. De az abszolút csúcspont Mrs. Russell, akit Carrie Coon alakít lenyűgözően: egyszerre hideg és érzelemgazdag, céltudatos és érzékeny. Már alig várom, hogy mit hoz Az aranykor harmadik évada. (A sorozat az HBO Maxon elérhető.)

A Strike-sorozat: Az első Strike-regény (a Kakukkszó) 2013-ban jelent meg először angolul, és rögtön megmutatta, hogy J. K. Rowling (ezúttal Robert Galbraith néven), nemcsak akkor tud fantasztikus világokat és karaktereket teremteni, ha varázslókról van szó. Strike és Robin, a két rendkívüli magánnyomozó karaktere és egymással való kapcsolata legalább olyan izgalmas és magával ragadó, mint annak idején Harryé, Roné és Hermionéé volt. Strike és Robin elhivatottan és gyakran mindent kockára téve nyomoznak, általában rémséges gyilkossági ügyekben, akár a divat, a könyvkiadás, de legutóbb például egy rejtelmes szekta világában. A könyvsorozat eddig hét kötetből áll, ötből már készült filmváltozat, amelyek mindegyike megtalálható az HBO Maxon. A hatodik kötet, a A Koromfekete szív adaptációját most forgatják, miközben már készül a nyolcadik kötet. Strike és Robin sosem pihen, mi pedig ennek csak örülhetünk.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

[1] Charles Dickens: Szép remények, fordította: Bartos Tibor

[2] A japán neveket angol átírással írom, ahogy a főcímben megjelennek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.