Mit jelent pontosan az intuíció? Mindannyiunkban megvan? És vajon mindig kell rá hallgatnunk? Az Intuíció a gyakorlatban című könyvben található gyakorlatok segítségével megtanulhatjuk fejleszteni, és biztonságosan használni intuitív képességeinket. A könyv szerzőjével Pattermann Kingával beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin áprilisi számában olvashatjátok.

Az intuíció sokak számára misztikus lehet, te hogyan határoznád meg?

A pszichológia, de akár a neurológia területén is ismert, hogy a születésünktől, de igazából már a fogantatásunktól fogva, elképesztő mennyiségű, milliárdnyi tapasztalatot szerzünk. Ezeknek a tapasztalatoknak óriási része pedig a nem tudatos memóriarendszerünkbe kerül. Ott van az agyunkban, de nem tudunk róla feltétlenül. Egy váratlan helyzet azonban okozhat szabad asszociációt, első ránézésre össze nem illő gondolatok összekapcsolódását, egy-egy felvillanást. De egy nem várt helyzet hozhat akár libabőrözést, ihletet, sejtelmet is. Az intuíció mindenkinél máshogyan jelenik meg.

Mindig hallgatnunk kell a megérzéseinkre, vagy lehet olyan helyzet, amikor nem?

Azt szoktam mondani, hogy az intuíció soha nem viszi az embert pánikhelyzetbe. Ha a megérzéseid téged valami olyan felé vinnének, ami nagy félelmet kelt benned, akkor semmiképp se cselekedd meg. Ezenkívül a szabad akaratunk, amelyet én belső hatalomnak hívok, minden helyzetben dönthet úgy, hogy nem hallgat az intuícióra. Mindig van szabad mozgásterem, amelyben dönthetek, hogy nem hallgatok az intuíciómra. Semmi sem történik, ha nem hallgatok az intuíciómra, maximum tévedek. De hát életünk során sokszor tévedünk, ezzel nincsen semmi gond. Az pedig egy nagyon érdekes tanulási folyamat, amikor rájövök, hogy igen, itt hallgathattam volna az intuíciómra. És persze olyan is lehetséges, hogy azt hiszem, hogy az intuícióm súgott valamit, de valami hiba történik. Ezért érdemes kis dolgokban kísérletezni. Ha az intuíciód valami apró dologban súg hülyeséget, hát, mi bajod lehet? Próbáld ki! Mindannyiunkban van egy félelemmel teli belső hang is egyébként, de ez nem az intuíciónk. Úgy lehet megnézni, hogy ez a szorongó belső hang szólal-e meg vagy pedig a tiszta intuitív hangunk, hogy elképzeljük, hogy azt, amit hallunk belül, azt egy olyan ember mondaná-e nekünk, aki minket feltétel nélkül szeret. Ha igen, akkor bízhatunk benne, hogy a tiszta intuitív hangunk szólalt meg.

Hogyan kezdtél el a munkád során az intuícióval foglalkozni?

Az élethelyzetem adta, hogy az intuíció középpontba került nálam. Hat gyerekem van, ötöt szültem, egy gyermeket pedig örökbe fogadtunk. És valljuk be, az anyukák, ha tudják, ha nem, rengetegszer használják az úgy nevezett anyai ösztöneiket. Én pedig sokat gyakorolhattam, hogy ezekre az ösztönökre hallgassak. Emellett pedig azt mondom, hogy mindenkinek van egy „gyereke” még akkor is ha nem szült. Biztos, hogy mindenkinek van olyan dolog az életében, amelyet nagyon szeret, nagyon sokat törődik vele. Például egy bicikli, amelyet ápol, karbantart, egy kutatás, amely nagyon fontos számára, egy víkendház, amit építget. Ha pedig valamivel sok időt töltünk el, akkor óhatatlanul rutinra teszünk szert azon a területen. Ami pedig pont azt jelenti, hogy sokszor nem tudjuk megmagyarázni, mit miért teszünk abban a témában, csak ráérzünk, megsejtjük, hogy mi a következő lépés. Velem a sok gyerek között sokszor megtörtént, hogy jöttek a megérzések. Ránéztem a gyerekre, tudtam, hogy valami baj van. Mondott valamit a kisgyerekem, de tudtam, hogy másra gondol. De volt olyan is, hogy éreztem, nem baj, ha most nem vagyok szigorú, a gyereknek a saját élményeiből kell valamit megtanulni, hagynom kell, hadd csinálja.

Az anyaság mellett más is az intuíció felé fordított?

Az intuícióval való találkozásom másik oldala, hogy bár szociálpolitikus vagyok eredetileg, foglalkoztam coachinggal, családterápiával, szervezetfejlesztéssel. Ezekben a szakmában mindig nagyon sok a kreatív elem. Hagynod kell a veled dolgozót beszélni, kibontakozni. Végül már annyi embert hallgatsz meg, ismersz meg, hogy jönnek a megérzések. Tudni fogod, hogy a veled szemben ülő mit fog mondani, meddig fog tartani a beszélgetés. A munkám része volt, hogy elkezdtem interjúkat készíteni emberekkel arról, hogy mi áll a sikerük hátterében. Kiderült, hogyha szétszálazzuk a sikert, akkor mindenkinél ott lesz, hogy „igen, és az utolsó pillanatban volt valami megérzése”. Rájöttem, hogy minden sikeres ember eredményei mögött legalább harminc százalékban ott van, hogy egy adott ponton mert hallgatni a megérzéseire. Bátor volt, és meg merte tenni, amiben hitt, de nem volt rá bizonyítéka. Az interjúk után kezdtem el az intuíciót kutatni, és amit találtam azt leírni a könyvemben.

fotó: Falus Mariann

A könyved tehát a kutatási eredményeid, tapasztalataid összegzése?

Igen, nyolc évig tartott, hogy a tapasztalatimat rendszerbe szedjem. Emellett kifejlesztettem az intuícióhoz kapcsolódó gyakorlatokat, amelyeket magamon is kipróbáltam, majd a coach tanítványaimmal osztottam meg, így született meg a könyv.

Mire számíthat az, aki kezébe veszi a könyvet?

Először is számíthat arra, hogy a könyv hangvétele nagyon megengedő, beszélgetős. Viszonylag gyorsan úgy érezheti magát az olvasó, mintha vele közvetlenül beszélgetne valaki. Utána pedig arra számíthat, hogy egészen biztosan talál a könyvben olyan történetet, amelyben magára ismer. Ha pedig rögtön az elején csak azt a gyakorlatot elvégzi valaki, hogy végiggondolja, neki hol, milyen körülmények között működött az intuíciója, akkor máris óriásit haladt. Például azért, mert rájön, hogy van intuíciója, hiszen már sok helyzetben működött. Ezek után a könyv olvasójának rögtön használnia kell az intuícióját, hiszen azt a gyakorlatot kell elvégeznie, amelyről azt érzi, hogy van hozzá kedve. Amelyik gyakorlatról pedig azt érzi, hogy nincs hozzá kedve, azt át kell ugrania. A könyvben 35 gyakorlat található, szerintem mindenkinek maximum 5-6 gyakorlat nyeri el a tetszését, mindenkinek más. Az Intuíció a gyakorlatban egyébként az első könyvem, és nagy megtiszteltetés, hogy a Nyitott Akadémia/Kulcslyuk Kiadó rögtön kiadta. Óriási szakmai elismerés, hogy egy rangos kiadó ebben a mai nagy médiazajban azonnal kiadja egy addig ismeretlen, először próbálkozó szerző művét. Aminek pedig különösen örülök, hogy többezer olvasóhoz úgy jutott el a könyvem, hogy megvették nekik ajándékba olyanok, akik már olvasták. Ez igaz elismerés. Eddig a legfiatalabb olvasóm, akitől visszajelzést kaptam tizenhatéves volt, a legidősebb nyolcvankettő.

Ennyi pozitív visszajelzés után van esetleg már ötleted egy következő könyvhöz?

Igen, már írom a következő könyvemet. Témája az intuíció és a gyerekek. Az, hogy a szülők és a gyerekekkel kapcsolatba kerülő szakemberek hogyan hallgassanak az intuíciójukra a gyerekekkel kapcsolatban. Most éppen szülőkkel készítek interjút. Olyan történeteket mesélnek el, amikor hallgattak az intuíciójukra, és olyanokat, amikor nem. De beszélgetek majd pedagógussal, szülésznővel, gyerekorvossal, sőt, gyerekjóga-oktatóval is. Sérült gyerekek szüleivel is beszélgetek majd arról, hogy hogyan érdemes, hogyan tudnak az intuíciójukra hallgatni például egy nehéz helyzetben. Nagyon szépen alakul ez a könyvem is. Igazán lelkes vagyok, és szívből remélem, hogy sokaknak segít majd.

Kapcsolódó bejegyzés:

Kapcsolatanalízis: „Biztonságérzetet ad, ha úgy jöhetsz a világra, hogy tudod, kik várnak, és hova érkezel” - interjú Dobiné Olasz-Papp Nórával és Szabó-Kürtösi Csillával

A bejegyzés nyitóképe saját fotó, a portréképet Pattermann Kinga bocsátotta rendelkezésemre. Kiegészítőkép: iStock.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.