„De ilyen fiatalon még nem fogadhatjuk el, hogy valami lehetetlen!” – Fruzsinak, szeretettel, mert ő talán nem is tudja, de már évek óta várja, hogy írjak erről a filmről.

Aki történelmet tanul vagy történelemmel foglalkozik, időről időre megtapasztalja azt a talán naivan romantikus, de ugyanakkor nagyon is őszinte érzést, hogy a történelem gyönyörű és fájdalmas is egyben. Gyönyörű, ahogy az emberi sorsok föltárulnak és magukkal sodornak, de fájdalmas, amikor azt érezzük, hogy a világ állandóan változik, és mégsem változik semmit. Pontosan ez a gyönyörű fájdalom fogott el az előbb, ahogy néztem A szabadság himnusza (Amazing Grace) című filmet.

A 2006-ban készült alkotás William Wilberforce (1759-1833) brit parlamenti képviselő életét dolgozza föl. Egészen pontosan azt a 25 évet felölelő időszakot, 1782 és 1807 között, amikor Wilberforce állhatatosan küzdött azért, hogy hazája szüntesse be a rabszolga-kereskedelmet, hajói ne szállítsanak többé láncra vert embereket a jamaicai cukornád-ültetvényekre. Mert a fentebb leírt gyönyörű fájdalom nem azt jelenti, hogy ne tehetnénk jobbá világot. Wilberforce pontosan azért küzdött, hogy a világ jobb hely legyen.  A harcban mellette állt igaz barátja, ifjabb William Pitt. Nagy-Britannia ezenközben háborúba sodródott a forrongó franciákkal, és a rabszolga-kereskedelem eltörlése alapjaiban rengette volna meg a birodalom gazdaságát. Wilberforce-ra így valóban hosszú, embert próbáló harc várt…

Bár ez a július nyugalmasan telt itt a blogon, azért én az utóbbi időben sem tétlenkedtem, sokat vendégbloggerkedtem. Írásaim az utóbbi hónapokban a Sorozatjunkie-n jelentek meg. Ezeket a cikkeket szedtem most Nektek csokorba, hiszen még koránt sincs vége a nyárnak, lehet még válogatni a kiváló sorozatokból a nyaraláshoz.

Kezdjük a Lutherrel: a 2010-ben indult brit sorozat napjainkban játszódik. John Luther nyomozó egy mocskos, erőszakos Londonban küzd a bűn ellen. A karakter előképe két híres nyomozó: Sherlock Holmes és Columbo hadnagy. Mert lehet, hogy a bűnözők nagyon durvák tudnak lenni, az biztos, hogy Luther fő fegyvere ellenük a kimagasló intelligenciája, csak úgy mint Sherlocknak és a hadnagy úrnak.

A sorozat úgy is kapcsolódik a Columbóhoz, hogy itt is mindig tudjuk, ki a tettes, és az az izgalmas, hogy hogyan kapja őt el Luther. És persze azt se felejtsük el, hogy Luthernek is ikonikus kabátja van.

"Már le is ment év elején a Luther 5. évadja, avagy most egy darabig biztosan nem ülök éjszakai buszra. Idén négy epizódnyi Luthert kaptunk, és Idris Elbának még mindig olyan kisugárzása van, hogy izzik a képernyő, amikor csak megjelenik rajta. Ebben nincs hiba." - a teljes bejegyzést, hogy mit írtam a Luther 5. évadáról, ITT olvashatjátok el!

A sorozat az HBO GO-n megtalálható.

Harrow: Idén is kaptunk 10 részt a walesi sármmal megbolondított ausztrál halottkémes-nyomozós sorozatból. "Továbbra is Ioan Gruffudd sármja a sorozat motorja, de amellett kapunk érdekes heti ügyeket, izgalmas átívelő szálat, és egy új szereplőt, akinek a múltjában titok lappang." - a teljes bejegyzést ITT olvashatjátok!

 A sorozatot megtaláljátok például az AXN műsorán.

A tovább mögött még három izgalmas sorozat vár rátok!

111 éve, 1908. június 30-án, született Winston Graham, az író, aki megváltoztatta az életemet, és aki miatt ellátogattam a gyönyörűséges és rejtélyes cornwalli bányákhoz.

E különleges alkalomból egy különlegességet hoztam Nektek. Winston Graham nagy sikerű regénysorozatának, a Poldarknak az első kötete tavaly decemberben jelent meg Magyarországon. A kötetet Komáromy Rudolf fordította, nagy hozzáértéssel. Én pedig szerkeszthettem a magyar szöveget. De a szerkesztés előtt én magam is csináltam egy próbafordítást. Ezt hoztam most el Nektek. A tovább mögött olvassátok el, én hogyan ültettem át magyarra azt a jelenetet, amikor Ross hazatér a háborúból, és rögtön hatalmas érzelmi viharokat okoz.

Nektek jó szórakozást kívánok, Winston Grhamnek pedig köszönöm, hogy ráébresztett, mennyire szeretek fordítani, biztos, hogy nem állok meg itt! De akkor most jöjjön végre Ross!

Hugh Laurie ünnepel. Csilla és én lelkes szavakkal köszöntjük a művészt 60. születésnapján.

Bori

Szerintem sok kortársamhoz hasonlóan Hugh Laurie-t először a Stuart Little – Kisegér és a 101 kiskutya című filmekben láttam. De akkor még nem tudtam, hogy kicsoda. És amikor például már kisgyerekként is azon szörnyülködtem, hogy Glenn Close-nak milyen borzasztó trutymókban kell megmártóznia egy szerep kedvért, akkor még nem sejtettem, hogy az egyik mellékszerepben látott borostás bandita életem egyik legmeghatározóbb művésze lesz az elkövetkező években. De most, 13 év töretlen rajongás után nagyon boldogon köszöntöm Hugh Laurie-t a születésnapján, kívánok neki még sok kreatív évet, és köszönöm mindazt, amit eddig adott nekem.

Persze nemcsak nekem, hanem az egész világnak. Hugh Laurie sokoldalú tehetség, és rendkívül izgalmas ember, egyáltalán nemcsak a kivételes Doktor House. Hogy ezt megmutassam, vegyük most végig karrierje legemlékezetesebb pillanatait.

Bizony, most jött a hír, hogy a Netflix berendelte a Lucifer 5. évadát. És egyben el is kaszálta a sorozatot. Ez azonban nagyon jó hír, azt jelenti, hogy tervezett, méltó lezárást kaphat a pszichiáterhez járó Ördög története.

A borzasztó 3. évad (amit pedig nagyon vártam) után nekem nagyon tetszett a 4. felvonás, így most felettébb boldog vagyok. A facebookon így írtam a 4. évadról:

"A harmadik évadra a Lucifer elfáradt, túlnyújtották és unalmas lett. A Fox meg is vált tőle. A Netflix azonban látott még fantáziát a Los Angelesben vakációzó, pszichológus járó Ördög történetében, fölkarolta a sorozatot.

Így jött el a negyedik évad, és ennél jobb dolog nem is történhetett volna a szórakozni vágyó közönséggel. A negyedik évad 10 része átgondolt történetet mesél el, újult erővel és frissességgel. Tom Ellis láthatóan élvezi, hogy ismét a leghíresebb bukott angyal bőrébe bújhat.

A friss előzetes alapján nem fog csalódást okozni a várva várt Downton Abbey film: lesz sok ármány, szerelem és rejtély, és mindenki visszatér, akit szeretünk, természetesen Maggie Smith is. De ha mindez nem lenne elég, bizonyára résztvevői lehetünk majd egy rendkívül különleges díszvacsorának is. Hiszen maga az angol király, aki 1927-ben, amikor a film játszódik, V. György volt, Viktória unokája és egyben II. Erzsébet nagyapja, látogat majd el Downton Abbeybe. Íme, az előzetes, amelynek már a zenéjétől kedvem támadt megnézni a filmet:

A film 2019. szeptember 13-án kerül az angol mozikba, egy héttel később, 20-án pedig Amerikát hódítja meg. Biztosan Magyarországra is hamar eljut, hiszen a sorozat nálunk is rendkívül népszerű.

Nem hittem, hogy ma a Glee-ről fogok írni. Nem hittem, hogy valaha a Glee-ről fogok írni. Évekig úgy gondoltam, hogy a Glee csupán egy, a közhelyes amerikai sorozatok sorában. Nem akartam megnézni.

De az biztos, hogy már évek óta a látókörömben volt, hiszen, ha az ember például Darren Criss életművét kutatja az interneten, akkor nehezen kerülheti el a Glee zeneszámait. És idén végül úgy döntöttem, hogy tíz évvel a sorozat indulása után megnézem már magamnak, hogy milyen. Ha Daren Criss benne van, olyan rossz nem lehet. Tudtam róla, hogy olyan sorozat, amely formálta nézőközönsége világképét. De mégis, mi a jó egy gimnazistákról szóló sorozatban, amelyben mindenki a legkisebb (pozitív vagy negatív) érzelmi felindulásra dalra fakad? Ezt fogom most kideríteni.

2009 májusának valamelyik szép napján született egy kismacska. Ez a kismacska 2009 júliusában aztán hozzám került. Mondhatnám, hogy az én kismacskám lett, de minden macskás ember jól tudja: a macskák esetében ez fordítva van. Nem a gazdája lettem Lucinak, hanem a szolgálója. Én lettem az ő embere.

Tíz évvel ezelőtt Luci választott engem és a családomat, hogy lessük minden kívánságát. Cserébe pedig ő egy igazi macska: misztikus, védtelen és csodálatos. Tíz éve mindennap szebbé teszi az életünket.

Amikor hozzám került, Luci pehelykönnyű volt, és a tenyeremben elfért. Éjszakánként nem hagyott aludni, napközben szorgalmasan rágcsálta a könyveim sarkát. Ma már mellettem dorombol esténkét, az ételeimet rágná meg nagy lelkesen, és jelenleg is nehezen tudok gépelni, mert teljes súlyával pihen kedvenc helyén: a jobb karomon.

Luci január óta hősiesen gyógyul egy súlyos betegségből: már nagyon jól van, de hogy műtét utáni sebeit védjük, és gyógyulását segítsük, január óta a legkülönfélébb kötéseket, és külön neki szabott pulóvereket hordja, amelyekben természetesen nagyon csinos, egy igazi stílusikon. Magától értetődő  hát, hogy rengeteget fényképeztem Lucit az elmúlt hónapokban. Születésnapja alkalmából ezekből a fényképekből válogattam Nektek egy galériára valót. Fogadjátok szeretettel!

Azt, hogy hogyan lehet házilag, könnyen és gyorsan, csinos macskagarbót készíteni, én is egy blogról tudtam meg: INNEN.

Mint tudjátok, a Netflix megmentette a Lucifert, így májusban jön a 4. évad. Most megérkezett az új évadhoz az előzetes is:

Az új évad sok izgalmat és átbulizott éjszakát tartogat Lucifernek, mert megjelenik a színen Éva. De mi lesz így szegény Detektívvel? Május 8-án kiderül!

Erzsinek, Gáspárnak és Csabának, a jövő Jane Austen rajongójának, szeretettel

* Amanda Price:
Take my tip, Wickham. Don't waste your time with this lot, especially Lydia, because I'm watching you. Every time you try to pull a stroke, I will be right behind you with a big neon sign, saying, "Don't trust this guy!"

Mr. Wickham:
What is neon?

Amanda Price:
Wait and see.

Kedves Kihagyhatatlan Olvasók! A lemezkritika után ismét egy különlegesség következik. Megint csoportos írásba fogtunk! Csilla mellé ezúttal Kinga csatlakozott. De természetesen nem Erzsi helyett érkezett. Ha Erzsi visszatér a szabadságáról biztosan fogunk négyen együtt is írni. Addig is jó szórakozást kívánok egy nem mindennapi sorozathoz, íme itt a Lost in Austen: 

Bori

Mindannyian szeretünk új világokat fölfedezni. Sőt, ha könyvekről van szó, mindannyian szeretünk új világokba beleveszni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy menekülnénk a saját mindennapi valóságunk elől, de azt biztosan jelenti, hogy nincs is annál jobb érzés, mint amikor olvasás közben megszűnik a külvilág, és körülvesz minket az, amit olvasunk. Én így mentem végig már számtalanszor a Roxfort folyosóin, ismerem az iskola minden kövét. És így jártam képzeletben a Négyszögletű Kerek Erdőben vagy éppen Bertie Wooster londoni lakásán.

Na, de mi van akkor, ha kedvenc regényünk főhőse hús-vér valójában megjelenik a fürdőszobánkban, és egy titkos ajtón át a saját valóságába invitál minket? Ez már egy egészen új szintje egy regény fölfedezésének. És Amanda Price-szal (Jemima Rooper), a Lost in Austen (Austenba veszve) című 2008-ban bemutatott angol sorozat főszereplőjével pontosan ez történik.

Amanda a XXI. századi Londonban él. Független fiatal nő, akinek van egy monoton, minden kreativitást nélkülöző munkája, és egy kedves, de a romantikát hírből sem ismerő barátja. Így nem véletlen, hogy Amanda kedvenc könyve, a Jane Austen által írt Büszkeség és balítélet világába vágyik. Mégis ő lepődik meg a legjobban, amikor Elizabeth Bennetet (Gemma Arterton), a Büszkeség és balítélet hősnőjét találja a fürdőszobájában. Elizabeth egy titkos ajtót mutat Amandának, amely Anglia képzeletbeli XVIII. századába, és Elizabeth otthonába, Longbournba vezet. Amint Amanda átlép rajta, az ajtó becsapódik mögötte. Így Elizabeth Bennet a XXI. században reked, Amandának pedig a XVIII. század nehézségeivel kell megküzdenie. Például azzal, hogy mostantól krétaporral kell fogat mosnia. De ami ennél is nyomasztóbb: mivel a főhősnő hiányzik, most Amandának kell összetartania kedvenc regényét. És bizony rá kell ébrednie: hiába tudja Jane Austen művét kívülről, az eseményeket a kívánt mederben tartani nem is olyan könnyű. Minden jó szándéka ellenére, Amanda érkezésével a Büszkeség és balítélet cselekménye úgy omlik össze, mint egy Jenga torony, amikor rossz helyről húzunk ki belőle egy darabot…