111 éve, 1908. június 30-án, született Winston Graham, az író, aki megváltoztatta az életemet, és aki miatt ellátogattam a gyönyörűséges és rejtélyes cornwalli bányákhoz.

E különleges alkalomból egy különlegességet hoztam Nektek. Winston Graham nagy sikerű regénysorozatának, a Poldarknak az első kötete tavaly decemberben jelent meg Magyarországon. A kötetet Komáromy Rudolf fordította, nagy hozzáértéssel. Én pedig szerkeszthettem a magyar szöveget. De a szerkesztés előtt én magam is csináltam egy próbafordítást. Ezt hoztam most el Nektek. A tovább mögött olvassátok el, én hogyan ültettem át magyarra azt a jelenetet, amikor Ross hazatér a háborúból, és rögtön hatalmas érzelmi viharokat okoz.

Nektek jó szórakozást kívánok, Winston Grhamnek pedig köszönöm, hogy ráébresztett, mennyire szeretek fordítani, biztos, hogy nem állok meg itt! De akkor most jöjjön végre Ross!

Winston Graham: Ross Poldark (1945) – 2. fejezet, 2. rész. Ross Poldark hazaérkezik Cornwallba az Amerikai Függetlenségi Háborúból, otthon nem az fogadja, amire számított.

A fordítás a Macmillan Collector’s Library 2016-os kiadása alapján készült, 29-36. oldal. A Pan Macmillan 2015-ös kiadásában a részlet a 30-38. oldalon található.

A társaságot igencsak váratlanul érte Ross érkezése. Amikor az alakja megjelent az ajtóban, az asztalnál ülők egymás után kiáltottak föl meglepetésükben. Elizabeth és Francis, Verity és Dr. Choake fölálltak; Charles felmordult és hátradőlt, a megrázkódtatástól görcsbe rándult. William-Alfred kuzin a fémkeretes szemüvegét tisztogatta, miközben Agatha néni a férfi ruhájának ujját tépdeste, és ezt motyogta: „Mi az? Mi történt? A vacsorát még nem fejeztük be.”

Ross hunyorgott, amíg csak a szeme hozzá nem szokott a fényhez. Trenwith House majdnem útba esett neki hazafelé menet, és azt nem gondolta, hogy egy ünnepséget zavar meg. Verity üdvözölte őt először, odafutott hozzá és a nyakába ugrott.

 -Nahát, drága Ross! Odanézzenek! – csak ennyit tudott mondani.

 -Verity! – Ross megölelte őt. És ekkor látta meg Elizabeth-et.

 -Úgy éljek – mondta Charles – hát végül csak hazajöttél, fiam. A vacsoráról már lekéstél, de almatortánk még akad.

 -Lesántultunk, Ross? – kérdezte Dr. Choake – A rosseb egye meg az egész háborút! Balvégzetű volt. Istennek hála, hogy vége.[1]

Francis, némi tétovázás után, gyorsan megkerülte az asztalt, és megragadta a férfi kezét.

 -Örülök, hogy hazatértél, Ross! Hiányoztál nekünk.

 -Örülök, hogy itthon vagyok – mondta Ross – és látlak titeket…

Az ugyanolyan elnehezült szemhéjuk, és az alóluk kitekintő szemük színe volt az egyetlen jele annak, hogy ők ketten unokatestvérek. Francis jó felépítésű volt, nyúlánk és jó alakú, a vonzó fiatalok üde arcszínével és tiszta arcvonásaival. Ő pontosan annak látszott, ami volt: gondtalan, könnyelmű, magabiztos. Egy fiatalember, aki még soha nem tapasztalta meg, milyen veszélyben lenni, vagy, hogy milyen az, ha nincs pénze, nem kellett még másokéhoz mérnie az erejét, csak szórakozásból, vagy ha valaki durván megtréfálta. A derűs Poldark és a borús Poldark, valaki így nevezte el őket az iskolában. Ők ketten mindig jó barátok voltak, ami meglepő, tekintve, hogy apáik nem voltak azok.  

 -„Ünnepélyes alkalom ez” – mondta William-Alfred kuzin, csontos kezeivel a széke háttámláját markolta. „Több ez, mint egy egyszerű családi összejövetel. Remélem, nem sérültél meg súlyosan, Ross. Az a sebhely igencsak elcsúfít téged.

 -Ó, az – mondta Ross. Az semmiség, csak ne sántítanék úgy, mint a vízimolnár szamara.

Ross körüljárta az asztalt, hogy üdvözölje a többieket. Mrs. Chynoweth hidegen fogadta, távolról nyújtotta felé a kezét.

 -Meszéjjen nekünk - selypítette Polly Choake – meszéjjen nekünk az élményeilől, Poldark kapitány, hogyan veszítettük el a hábolút, milyenek eszek az amelikaiak, ész…

 -Nagyon is olyanok, mint mi, asszonyom. Ezért veszítettünk. Ross eközben elérte Elizabeth-et.

 -Jaj, Ross – mondta Elizabeth elhaló hangon.

 Ross tekintetével habzsolta Elizabeth arcvonásait.

 -A legjobbkor jöttem, nem is kívánhattam volna másként.

-Én igen. – mondta Elizabeth. – Ó, Ross, én másként kívántam volna.

-És mihez kezdesz most, fiacskám? – kérdezte Charles. – Éppen ideje, hogy megállapodj. A birtok nem fogja igazgatni magát, a bérlőkben pedig nem bízhatsz. Apád hasznodat vette volna az utóbbi pár évben…

-Majdnem elmentem hozzád ma este - mondta Ross Elizabeth-nek -, de úgy döntöttem, holnap megyek. Az önmegtartóztatás meghozta gyümölcsét.

-Meg kell magyaráznom. Írtam neked, de…

-Nocsak – mondta Agatha néni. Átkozott legyek, ha ez nem Ross! Gyere ide, fiam! Azt hittem, már az áldottak között vagy odafönt.

Ross vonakodva sétált el az asztal végébe, hogy köszöntse nagynénjét. Elizabeth nem mozdult, annyira szorította a széke háttámláját, hogy ujjaiból még inkább kifutott a vér, mint az arcából.

Ross csókot adott Agatha néni arcára, amelyen szakáll nőtt. A fülébe súgta: „Örülök néném, hogy te még idelent vagy az áldottak között.”

Agatha néni boldogan kuncogott, előtűnt barnás rózsaszín ínye.

 -Talán nem is vagyok annyira áldott. De nem akarok megváltozni.

A társalgásba mindenki bekapcsolódott, kérdezték Rosst, hogy mikor ért partot, mit csinált és mit látott, amíg távol volt.

 -Elizabeth – mondta Mrs. Chynoweth – lehoznád a kendőmet az emeletről, kérlek? Kicsit hűvös van.

-Igen, anyám. – Elizabeth megfordult és elindult, magas volt és szűzies, keze a tölgyfa korlát után kutatott.

-Az a Paynter fickó egy zsivány – mondta Charles, miközben kezét a nadrágja oldalába törölte. – A helyedben én kidobnám, és megbízható embert keresnék.

 Ross figyelte, ahogy Elizabeth fölmegy a lépcsőn.

 -Paynter apám barátja volt.

Charles bosszúsan megrántotta a vállát.

 -Nem fogod a házat jó állapotban találni.

-Akkor sem volt jó állapotban, amikor elmentem.

-Hát, most még rosszabb a helyzet. Én nem jártam ott már egy ideje. Tudod, mit mondott apád mindig, amikor hozzánk jött: „Sétához túl messze van, lovagláshoz túl közel.”

-Egyél, Ross – mondta Verity, egy megpakolt tányért hozott unokatestvérének -, és ülj le ide.

Ross megköszönte, és leült a fölkínált székre, Agatha néni és Mr. Chynoweth közé. Jobban szeretett volna Elizabeth mellett lenni, de tudta, arra még várnia kell. Meglepte, hogy Elizabeth-et itt találja. Elizabeth és a szülei egyszer sem voltak Namparában az alatt a két év alatt, amíg udvarolt neki. Ross evés közben kétszer vagy háromszor fölpillantott, hogy lássa, jön-e már a lány.

Verity segített Mrs. Tabb-nak kivinni a piszkos tányérokat; Francis a bejárati ajtónál állt és az ajkát tépkedte, a többiek visszaültek az asztalhoz. A társaságra csönd telepedett.

 -Zaklatott vidékre térsz vissza. – mondta Mr. Chynoweth, miközben a szakállát markolászta – Általános az elégedetlenség. Az adók magasak, a bérek estek. Az ország belefáradt a sok háborúba; most pedig a Whigek[2] vannak hatalmon. A kilátásaink nem is lehetnének rosszabbak.

-Ha a Whigek kormányoztak volna már előbb is – mondta Dr. Choake, akinek nem állt szándékában tapintatosan fogalmazni – mindez nem történt volna meg.

 Ross Francisra nézett.

 -Egy ünnepséget szakítottam félbe. A békét ünneplitek, vagy a következő háború előtt tisztelegtek?

Így tehát Ross kikövetelte a magyarázatot, amit mindeddig vonakodtak megadni neki.

 -Nem – mondta Francis – én… ööö… a helyzet az…

 -Valami egészen mást ünnepelünk – mondta Charles, és egy mozdulattal jelezte, hogy töltsék újra a poharát – Francis megnősül. Ezt ünnepeljük most.

-Megnősül. – mondta Ross, miközben szelt az ételből. – Nahát, nahát, és ki a…

-Elizabeth – mondta Mrs. Chynoweth.

 Csend állt be. Ross letette a kését.

 -El…

-A lányom.

-Hozzak neked valamit inni? – suttogta Verity Elizabeth-nek, aki éppen akkor ért a lépcső aljára.

-Ne, ne… Kérlek, ne.

-Ó – mondta Ross -, Elizabeth… a mennyasszony.

-Nagyon boldogok vagyunk – mondta Mrs. Chynoweth. –, hogy ősi családjaink egyesülnek. Nagyon boldogok és büszkék vagyunk. Biztos vagyok benne, Ross, hogy velünk együtt te is azt kívánod, hogy Francis és Elizabeth házassága nagyon boldog legyen.

 Elizabeth finom léptekkel odament Mrs. Chynoweth-hoz.

 -A kendő, Mama.

-Köszönöm, drágám.

 Ross tovább evett.

 -Nem tudom, te hogy vagy vele – mondta Charles szívélyesen, egy kis szünet után -, de én a magam részéről igen kedvelem ezt a portóit. Cherbourgból való, ’79-es évjárat. Amikor megkóstoltam, azt mondtam magamnak, ennek nincs párja; megveszem mindet. És nem is akadt párja még; bizony, nem.

 Charles leeresztette a karját, hogy nagy pocakját kevésbé nyomja az asztal.

 -Gondolom, most már megállapodsz, Ross, he? - mondta Agatha néni, ráncos kezét a férfi karjára téve.  – Mit szólnál egy aranyos kis feleséghez, he?  Most már találnunk kell egyet neked!

 Ross Dr. Choake-ra nézett.

-Maga kezelte az apámat?

Dr. Choake bólintott.

-Nagyon szenvedett?

-A végén. De csak egy rövid ideig.

-Különös, hogy ilyen gyorsan eltávozott.

-Semmit sem tehettünk. Vízkóros volt, nem volt rá mód, hogy enyhítsünk a szenvedésein.

-Én átlovagoltam – mondta William-Alfred kuzin -, kétszer is, hogy meglátogassam. De sajnálatos módon nem volt olyan – hm – kedvében, hogy elfogadja tőlem a lelki támogatást. Szomorúság számomra, hogy ilyen keveset tudtam segíteni a saját véremnek.

 -Meg kell kóstolnod az almatortát, Ross – mondta Verity halk hangon. A férfi mögött állt, az ereket figyelte Ross nyakán. – Magam sütöttem ma délután.

-Nem maradhatok. Csak pár percre jöttem be, és hogy a lovam pihenhessen, mert lesántult.

-Ó, de hát ma este már nem kell elmenned. Mondtam Mrs. Tabb-nak, hogy készítsen elő neked egy szobát. A lovad még megbotlik a sötétben, és ledob a hátáról.

Ross Verityre nézett és elmosolyodott. Ezen az összejövetelen négyszemközt nem válthattak szót. Most már Francis és – kevesebb lelkesedéssel – az apja is, meg akarták győzni Rosst, hogy maradjon. De Francis kényszeredetten beszélt, az apja kevés meggyőződéssel, Ross pedig hajthatatlan maradt.

Charles így szólt:

 -Akkor legyen, ahogy akarod, fiam. Nekem nem sok kedvem lenne este érkezni Namparába. Hideg lesz, nedves és talán nem vár majd senki. Igyál még egy kis szíverősítőt, nehogy átfagyj.

Ross szót fogadott, három pohárral ivott egymás után. A negyediknél fölállt.

-Elizabeth-re – mondta lassan – és Francisra… Legyenek boldogok együtt.

Ezt a tósztot csendesebben itták meg, mint az előzőeket. Elizabeth még mindig az anyja széke mögött állt; Francis végre ellépett az ajtótól és átkarolta.

A beálló csendet Mrs. Choake törte meg:

-Milyen jó is lehet újla itthon lenni. Én szoha nem utaszom el úty, még a köszelbe sze, hogy ne lennék boldog, amikol haszajöttem. Milyenek asz amelikai gyarmatok, Poldark kapitány? Aszt mondják, idegen földön még a Nap is mászként kel fel.

Polly Choake buta megjegyzése oldotta a feszültséget, újra beszélgetni kezdtek, miközben Ross befejezte a vacsorát. Többen megkönnyebbültek, hogy a házasság hírét Ross ilyen szelíden fogadta.

Ennek ellenére Ross nem maradt éjszakára, nemsokára hazaindult.

Egy-két nap múlva eljössz, ugye? – mondta Francis, hangja hirtelen megtelt melegséggel. – Semmit sem tudunk, semmit csak a puszta tényeket, de arról semmit, hogy mit éltél át, hogy hogyan sérültél meg vagy, hogy milyen volt az utad hazafelé. Elizabeth holnap hazautazik. Egy hónap múlva akarunk összeházasodni. Ha a segítségemre van szükséged Namparában, üzenj értem; tudod, hogy örömmel megyek és segítek. Hisz’ ez olyan, mint a régi szép időkben, újra láthatunk téged! Attól féltünk, már nem élsz, igaz, Elizabeth?

-Igen. - mondta Elizabeth.

Ross vette a kalapját. Együtt álltak az ajtóban, Tabbot várták, hogy hozza Ross kancáját. Ross az utolsó három mérföldre nem akart egy másik lovat kölcsönkérni.

-Tabb mindjárt itt lesz, már ha megbirkózik a lóval. Figyelmeztettem, hogy legyen óvatos.

Francis kinyitotta az ajtót. A szél esőcseppeket fújt be. Francis tapintatosan kiment megnézni, hogy Tabb megjött-e már. Ross így szólt Elizabeth-hez:

-Remélem, hogy rosszul időzített feltámadásom nem rontotta el az estédet.

A bentről jövő fény csíkot vetett Elizabeth arcára, megvilágította szürke szemét. Arca nagy része azonban árnyékban maradt, betegnek tűnt.

-Annyira boldog vagyok, hogy hazatértél, Ross. Attól féltem, mind attól féltünk… Mit gondolhatsz most rólam?

-Két év hosszú idő, nem igaz? Talán túl hosszú is.

-Elizabeth – mondta Mrs. Chynoweth -, vigyázz, nehogy megártson a hideg éjszakai levegő.

-Igen, Mama.

-Isten veled. – Ross megfogta a lány kezét.

Francis visszajött.

 -Megjött Tabb. Vásároltad a kancát? Gyönyörű állat, de nehezen kezelhető.

 -Ha rosszul bánnak vele, még a legédesebb teremtmény is gonosszá lesz. – mondta Ross. – Elállt már az eső?

-Még nem egészen. Tudod az utat hazafelé?

Ross kényszeredetten mosolygott.

-Ismerem minden kövét. Változott bármit is?

-Úgy nem, hogy eltévednél. Mellingeynél ne a hídon kelj át: a középső palló elkorhadt.

-Ez már akkor is így volt, amikor elmentem.

-Ne feledd – mondta Francis -, hamarosan el kell jönnöd újra. Verity sokat akar majd látni téged. Ha lesz rá ideje, holnap átlovagolunk hozzád.

De csak a szél és az eső válaszolt Francisnak, no meg a patkódobogás, ahogy a kanca morcosan botladozott lefelé az úton.

[1] Amerikai Függetlenségi Háború (1775-1783) – Nagy – Britannia ellen 13 amerikai gyarmata lázadt föl, a Függetlenségi Nyilatkozatot 1776-ban adták ki. Nagy-Britannia már 1782-ben belátta, hogy a háborút nincs értelme folytatni, de a tényleges békét végül 1783. szeptember 3-án írták alá Versaillesban. Ross 1783-ban tér haza Amerikából, Nagy-Britanniába, Cornwallba. (A fordító megjegyzése.)

[2] Whig <skót ’marhahajcsár’>: a torykkal szembenálló parlamenti párt Angliában a XVII-XIX. században. A XVIII. század elejétől már egyértelműen a liberális nézeteket hirdető, a konzervatívokkal szemben álló pártot jelölte. A whigek elsősorban a városi tőkés polgárság érdekeit képviselték. 1832-ben felvették a Liberális Párt nevet. A whig elnevezést attól kezdve egyre kevésbé használták. Ezzel szemben a tory elnevezés a Konzervatív Párt tagjaira a mai napig használatos. (A fordító megjegyzése.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.