Bevallom, le vagyok maradva néhány Az aranykor-résszel. Mostanában nem volt időm nézni. (Egyébként ITT egy szuper előzetes, hogy mi várható az évad második felében.) De így is hatott a napjaimra. Abban az epizódban ugyanis, amit még láttam, feltűnt John Singer Sargent festő: ő volt az, aki megfestette Gladys Russell portréját.

Madame X portréja (1884), a festmény első kiállításakor botrányt keltett

John Singer Sargent egy valóban létező személy. Híres amerikai portréfestő volt, aki főként az aranykor (más megfogalmazásban aranyozott kor, az 1877 és 1896 közti időszak Amerikában, a Gilded Age) asszonyainak képét festette meg. 1856-ban született Firenzében, amerikai szülők gyermekeként. Vezető portréfestő lett, aki korának fényűzését örökítette meg. A portrékon kívül jelentősek még akvarell képei is, valamint utazásainak megörökítése Velencétől Korfun át Floridáig.

Sargent külföldre szakadt amerikaiként (expatriótaként) Párizsban tanult festészetet. Lenyűgöző technikai tudása csodálatot, ugyanakkor ellenérzést is kiváltott közönségéből. Kritizálták például azt a képességét, hogy kiválóan tudott ecsettel rajzolni, mivel ez felszínességet sugallt.

A műveiből az 1980-as években tartott kiállítások változtattak Sargent megítélésén. Addig rejtett munkái kerültek felszínre: férfiaktok. Ezek a képek arra indították a művészettörténészeket, hogy átértékeljék Sargent életművét, vizsgálják művei lélektani komplexitását. Saregentet ma már úgy értékelik, mint társadalmilag és művészileg progresszív, újító alkotót.[1]

Mrs. Henry White portréja (1883), a képre kattintva galéria nyílik

Leghíresebb műve egyébként egy portré, a Madame X (Portrait of Madame X), amelyet Sargent Virginie Amélie Avegno Gautreau-ról, egy francia bankár amerikai feleségéről készített. A festményt 1884-ben állították ki először a Párizsi Szalonban. A kiállítás botrányt keltett. A közönség túlságosan erotikusnak, éppen ezért erkölcstelennek és szégyenletesnek találta a művet, mert a festő az asszonyt egy fekete ruhában ábrázolja, amely úgy hat, mintha éppen le akarna esni. Ezenkívül az asszony bőre túlságosan sápadt, a ruha színétől elüt. A nő arca sem idealizált szépségű, ábrázolása realista, amely szintén nem felelt meg az elvárásoknak. A botrány hatására Sargent Párizsból Londonba költözött, ott is halt meg 1925-ben.

Nem véletlen tehát, hogy John Singer Sargent félig fikciós alakja feltűnik pár percre Az aranykor sorozatban Bobby Steggert alakításában, valóban ő volt az aranykor, és az aranykor nőalakjainak festője. Az érdekes az, hogy nem ez az első alkalom, hogy John Singer Sargentet megemlítik egy sorozatban. Amikor Az aranykor harmadik epizódjában megjelent, rögtön eszembe jutott, hogy én a Dr. Csontban (Bones) halottam először a nevét.

A csontokból nyomozós sorozat nyolcadik évadjában van egy epizód (a tizedik), amelyben Angela Montenegro (Michaela Conlin), aki a nyomozócsapatban a csontvázak arcának rekonstrukcióját végzi, megcsömörlik a sok gyilkosságtól. Elege van a borzalmakból, maga is művésszé akar lenni újra, hiszen a csapatba annak idején művészként érkezett. Angela szeretné, ha a szépség visszaköltözne az életébe. Másra sem vágyik, csak arra, hogy a pillanatban elmerülve nézhesse (és láthassa) John Singer Sargent képeit. Angela szerint nincs még egy művész, aki olyan szépen és érzékenyen rajzolta volna meg az emberi kezeket, mint Sargent. Mrs. Henry White portréjának megfestésekor pedig csak a szoknya elkészítéséhez viridián zöldet, cinóbert és buzérvöröset használt. Angela egy egész napig tudná csodálni azt a képet. Az aranykor sorozat és Angela Montenegro hatására pedig már én is John Singer Sargent műveit csodálom. Az aranykor sorozatot hamarosan folytatom, és elmondhatatlanul örülök, hogy a sorozatok nézésének néha nem várt hatásai vannak. Ki tudja, rá találtam volna-e John Singer Sargentre, ha nincs Az aranykor sorozat és nincsenek a csontok. Angelának pedig igaza van, Sargent úgy festett kezeket, mint senki más…

Borospoharak (Wineglasses, 1874-75), a kompozíció és a könnyed ecsetvonások az impresszionistákat idézi

[1] Paul Fisher: The Grand Affair: John Singer Sargent in His World, Farrar, Straus and Giroux, New York, 9. old., 2022.

Képek forrása: wikipédia

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.