Gyerekkora óta két dolog érdekli: az emberek és az ételek. Legújabb könyvében, amelynek címe, Sandwich grófja és a nápolyi pizza, a gyerekek kedvenc ételeinek történetét meséli el, könnyed, humoros formában, izgalmas információkkal gazdagon. Ez a könyv több, mint tankönyv: megtanít minket, gyermekeket és felnőtteket egyaránt, hogy tudatosan együnk, élvezzük és értékeljük azt, ami az asztalunkra kerül. Kalas Györgyivel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júliusi számában olvashatjátok.

 

portre_nelli_2.jpg

 

Amint kézhez kaptam, egyszuszra elolvastam a könyvedet.

Jaj, de jó! Már pár éve megfogalmazódott bennem ennek a könyvnek az ötlete, bár akkor még csak a pizza történetén gondolkodtam. Pizzamániás vagyok, el is utaztam Nápolyba, egy csomó régi pizzériát megnéztem, hogy milyen az eredeti olasz pizza. Hazatérve úgy éreztem, hogy a pizzának rendkívül érdekes a története, a gyerekek pedig nagyon szeretik, miközben nem tudnak róla semmit, csakúgy eszik. Arra gondoltam, milyen érdekes lenne nekik elmondani, hogy mi az egyik kedvenc ételük története. Azt, hogy hogyan kapcsolódik a pizzán lévő sajthoz és paradicsomhoz az olasz zászló, hogyan találták ki a receptet. Tehát a könyv ötlete az én egyéni érdeklődésemből fakadt, a pizza az egyik kedvenc ételem, a jó pizzát egyszerűen nem tudom megunni. Két iskolás lányom van, úgyhogy elkezdtem arra tudatosan figyelni, hogy egyáltalán nincsen szó az iskolában az ételek történetéről. De nemcsak a történetükről, magáról a gasztronómiáról sem esik szó a tanórákon.

 

Pedig az étkezés alapvető szükségletünk.

Igen, az étkezés, az ételek rengeteg helyen kapcsolódnak az életünkbe, valóban alapvető dolgok. Sok tantárgyhoz kapcsolódnak, nemcsak a történelemhez. Az étkezés ott van az irodalomban, a festményeken, mégsem jelenik meg az iskolában. Ezért kezdtem el azon gondolkodni, hogy legyen ez a könyv olyan, amit akár a tanteremben is elő lehet venni, kvázi tankönyvként. Szerintem egy XXI. századi modern iskolában fel kellene, hogy merüljön az ételek története és a gasztronómia, mint téma. Ez azért is lenne szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet az egészséges étkezés fontosságára.

 

Mi alapján választottad ki a többi ételt a könyvbe, a pizza mellé?

Az volt a kiindulópont, hogy azok az ételek kerüljenek bele, amiket a gyerekek a legjobban szeretnek, és a legtöbbet fogyasztanak. Ezeknek a kedvenc ételeknek a történetét szerettem volna megírni humoros, vidám és könnyed formában, úgy, hogy a gyerekek olvasás közben tanuljanak is, és háttér információkhoz jussanak a gasztronómiáról, a történelemről és az egészséges étkezésről. Olyan ételeket válogattam, amelyek tapasztalataim szerint érdeklik a gyerekeket. Így került bele a könyvbe például a szusi, mert az a kamaszok számára már nagyon izgalmas, színes, érdekes étel.

Azt is meg akartam mutatni, hogy a gyerekek kedvenc ételeit jó minőségben is el lehet készíteni. Egy Hot dogot is el lehet készíteni jól, és egy vajas kenyér is tud fantasztikus gasztronómiai élményt nyújtani. A gyerekek nagyon gyakran eszik ezeket az ételeket, ezért is fontos, hogy megtudják, milyen a jó pizza, milyen a jó kenyér és miért pattog a kukorica. Ne csak együnk, hanem legyen mögötte tudás, hogy hogyan jött létre az az étel, amit megeszünk. Úgy gondolom, hogyha valaki tudja, hogy hogyan kerül a tányérjára az étel, vagy, hogy mennyi munka van, mondjuk egy szelet csokoládé mögött, akkor sokkal jobban fogja értékelni, és sokkal tudatosabb fogyasztó válhat belőle. Sajnos a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon nem eszünk tudatosan. Ezért is kell megteremteni már a gyerekekben az igényt arra, hogy jó ételt fogyasszanak.

 

konyvek_kozeli.jpg

fotó: Mudra László

 

Van olyan történelmi információ a könyvben, ami neked is meglepetés volt a kutatómunka során?

Persze, van ilyen. Például azt a könyv megírása előtt én sem tudtam, hogy a pattogatott kukorica ilyen ősi étel. Ugye, már a közép-amerikai azték indiánok is pattogtatták a kukoricát. És nemcsak fogyasztották, de a ruhájukat is díszítették vele. Ezért is akartam mindenképpen belerakni a könyvbe, mert szerintem a legtöbb gyerek a pattogatott kukoricát csak a mozihoz köti, és azt gondolja, hogy modern találmány, pedig még a pizzánál is régebbi étel. És sok ételnél, például a fagyinál is felmerül az, hogy hiába született meg egy ötlet, hiába találtak föl egy ételt, volt idő, amikor még nem volt hozzá meg a megfelelő technikai háttér. A fagyi sem tudott elterjedni addig, amíg nem voltak hűtőgépek. Ezekre az összefüggésekre is szerettem volna rámutatni.

 

Mennyire fontos az illusztrációk szerepe a könyvben?

Az mindig nagyon nagy szerencse egy szerzőnek, ha kap egy olyan illusztrátort, aki ennyire jól le tudja rajzolni, amit ő leír. Horváth Ildi illusztrátor nagyon-nagyon sokat hozzátett a könyvhöz. A rajzaiban is rengeteg kutatómunka van, és sok bennük a humor! Látszik a rajzokon, hogy mindennek utánanézett, mindent hűen igyekezett ábrázolni. Amikor épp túlzásba vinném a történelmet, ha túl sok információt zúdítanék a gyerekekre, akkor azt Ildi a rajzaival remekül megtöri, ellensúlyozza. Így alkot a könyv egy fantasztikus egységet. És mivel ennyire szépek a rajzok, ezért a könyvet szerintem a nagyobbak mellett az ovis korosztály is szívesen lapozgatja. Ezért is fontos, hogy ilyen szép illusztrációk vannak benne, mert így a könyvet óvodás kortól a felnőttekig bárki kézbe veheti, és talál benne új, izgalmas információt. Nagyon boldog vagyok, mert nagyon sok visszajelzést kaptam felnőttektől, hogy nekik is élmény a könyv, és nagyon sok új dolgot mond.

 

portre_ulos.jpg

 

Szerintem ez egy igazi családi könyv.

Én is azt gondolom, hogy akár evés közben is elő lehet venni. A család elolvashatja annak a történetét, amit éppen eszik. Vagy megtervezhetik, mit készítenek másnap. Annak is nagyon örülök, hogy az eddigi visszajelzések szerint ez a könyv meghozza a gyerekek kedvét a főzéshez, ahhoz, hogy a szüleikkel együtt tevékenykedjenek a konyhában. A konyha szerintem nagyon fontos terep lehet a kisgyerekeknek ahhoz, hogy megéljék a kreativitásukat. Ez a könyv jó ösztönző lehet arra, hogy együtt főzzön a család, és a gyerekeket bevezessék a főzés rejtelmeibe. Ezért is tettünk egy-két receptet a könyv végére, részletes rajzokkal, ami segít a gyerekeknek a főzésben. Sokan kérdezik egyébként, lesz-e a könyvnek folytatása, sokakat érdekelne például a sütemények története. Ez nem rossz ötlet, gondolkodom rajta. Egyelőre azonban szeretném, ha Sandwich grófja és a nápolyi pizza sok emberhez eljutna, és örömöt vinne a konyhákba.

 

Kapcsolódó bejegyzés:

"Dőlnek belőlem a mesék!" - interjú Löffler Zsuzsannával 

 

A bejegyzésben szereplő képeket Mudra László készítette, és Kalas Györgyi bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr5916635654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2021.07.22. 18:39:20

Bocsánat, de nekem a szendvicsről évek óta ez a Feketevipera epizód jut eszembe:

www.youtube.com/watch?v=gmk4PfuiPVY&ab_channel=BBCComedyGreats

:DD A könyv egyébként nagyon jó, én már olvastam!:)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2021.07.22. 18:43:18

@ChristineJane: hehe, ezt az epizódot én is imádom!:D Kár, hogy az a részlet pont nincs fönt, amikor kenyeret kér, úgy, ahogy Sandwich grófja eszi.:)) A könyv pedig tényleg zseniális!

élhetetlen 2021.07.23. 19:33:56

Bocs, nem a könyvről, mert nem olvastam, csak az egyik gondolatodhoz. „magáról a gasztronómiáról sem esik szó a tanórákon.”. Mikor én naggggyon régen (63-64), általánosba jártam, akkor még volt olyan, hogy politechnika órán fél évig főztünk, és szabtunk, varrtunk. Nem komoly dolgokat, egy zöldségleves, hogy kiderüljön, hogy mennyivel jobb, ha egy kis zsiradékon megpárolod, és utána öntöd fel, mintha feltennéd vízben főni, vagy egy káposztasaláta. A szabás varrás is csak egy konyhai kötény elkészítése volt, de megtanultuk használni a varrógépet. Jó volt.
Azt ugyan nem értettem, hogy a fiúknak miért volt ez lyukasóra, nekik sem ártott volna, ugyanis a következő félévben állólámpát készítettünk, onnét, hogy kifűrészeled, eldolgozod a fa talpat, addig, hogy bekapcsolod, és világít, és ezt nekünk lányoknak is teljesíteni kellett, de ez is jó volt. Ez heti egy óra volt a tanidőből, de szerintem többet ért, mint a napi tesi óra tornaterem kapacitás nélkül.

ChristineJane 2021.07.24. 14:04:07

@élhetetlen: én a kilencvenes évek elején kezdtem az általános iskolát, nekünk háztartástan óránk volt. Nem voltam benne túl ügyes, mert kevés a kézügyességem, de lelkes voltam, jó volt.:) Varrtunk, hímeztünk, ilyenek. Nem tudom, ma még van-e ilyen, de nagyon jó lenne.

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2021.07.24. 14:10:45

@élhetetlen: @ChristineJane: mi gimnáziumban, franciaórán akartunk mindig sütni, főzni, csak valahogy mindig elmaradt, aztán már hirtelen jött az érettségi. Kár, mert jó lett volna.:)

IamSherLocked 2021.07.24. 22:47:59

Nagyon izgalmas lehet! A pizza Olaszországban tényleg teljesen más, mint amit itt lehet kapni. Nemsoká megyünk, és újra kipróbáljuk! :) Aztán összehasonlítjuk itthon valami jónak mondottal, pl. itt a sarkon a Pompással vagy Kásás Tamáséval.
Az meg külön jó, hogy a gyerekeket főzésre ösztönzi. Majd ha lesznek, megveszem nekik :)

gertrudstein 2021.07.25. 13:31:23

@élhetetlen:
Én is emlékszem a politechnika órákra :) pl. kelkáposzta főzeléket főztünk, rántott parizerrel... És emlékszem, hogy ízlett :)))
A könyv ötlete zseniális, nem olvastam, de gondolom, szuper!
süti beállítások módosítása