Gyerekkora óta két dolog érdekli: az emberek és az ételek. Legújabb könyvében, amelynek címe, Sandwich grófja és a nápolyi pizza, a gyerekek kedvenc ételeinek történetét meséli el, könnyed, humoros formában, izgalmas információkkal gazdagon. Ez a könyv több, mint tankönyv: megtanít minket, gyermekeket és felnőtteket egyaránt, hogy tudatosan együnk, élvezzük és értékeljük azt, ami az asztalunkra kerül. Kalas Györgyivel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júliusi számában olvashatjátok.

Amint kézhez kaptam, egyszuszra elolvastam a könyvedet.

Jaj, de jó! Már pár éve megfogalmazódott bennem ennek a könyvnek az ötlete, bár akkor még csak a pizza történetén gondolkodtam. Pizzamániás vagyok, el is utaztam Nápolyba, egy csomó régi pizzériát megnéztem, hogy milyen az eredeti olasz pizza. Hazatérve úgy éreztem, hogy a pizzának rendkívül érdekes a története, a gyerekek pedig nagyon szeretik, miközben nem tudnak róla semmit, csakúgy eszik. Arra gondoltam, milyen érdekes lenne nekik elmondani, hogy mi az egyik kedvenc ételük története. Azt, hogy hogyan kapcsolódik a pizzán lévő sajthoz és paradicsomhoz az olasz zászló, hogyan találták ki a receptet. Tehát a könyv ötlete az én egyéni érdeklődésemből fakadt, a pizza az egyik kedvenc ételem, a jó pizzát egyszerűen nem tudom megunni. Két iskolás lányom van, úgyhogy elkezdtem arra tudatosan figyelni, hogy egyáltalán nincsen szó az iskolában az ételek történetéről. De nemcsak a történetükről, magáról a gasztronómiáról sem esik szó a tanórákon.

Pedig az étkezés alapvető szükségletünk.

Igen, az étkezés, az ételek rengeteg helyen kapcsolódnak az életünkbe, valóban alapvető dolgok. Sok tantárgyhoz kapcsolódnak, nemcsak a történelemhez. Az étkezés ott van az irodalomban, a festményeken, mégsem jelenik meg az iskolában. Ezért kezdtem el azon gondolkodni, hogy legyen ez a könyv olyan, amit akár a tanteremben is elő lehet venni, kvázi tankönyvként. Szerintem egy XXI. századi modern iskolában fel kellene, hogy merüljön az ételek története és a gasztronómia, mint téma. Ez azért is lenne szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet az egészséges étkezés fontosságára.

Mi alapján választottad ki a többi ételt a könyvbe, a pizza mellé?

Az volt a kiindulópont, hogy azok az ételek kerüljenek bele, amiket a gyerekek a legjobban szeretnek, és a legtöbbet fogyasztanak. Ezeknek a kedvenc ételeknek a történetét szerettem volna megírni humoros, vidám és könnyed formában, úgy, hogy a gyerekek olvasás közben tanuljanak is, és háttér információkhoz jussanak a gasztronómiáról, a történelemről és az egészséges étkezésről. Olyan ételeket válogattam, amelyek tapasztalataim szerint érdeklik a gyerekeket. Így került bele a könyvbe például a szusi, mert az a kamaszok számára már nagyon izgalmas, színes, érdekes étel.

Azt is meg akartam mutatni, hogy a gyerekek kedvenc ételeit jó minőségben is el lehet készíteni. Egy Hot dogot is el lehet készíteni jól, és egy vajas kenyér is tud fantasztikus gasztronómiai élményt nyújtani. A gyerekek nagyon gyakran eszik ezeket az ételeket, ezért is fontos, hogy megtudják, milyen a jó pizza, milyen a jó kenyér és miért pattog a kukorica. Ne csak együnk, hanem legyen mögötte tudás, hogy hogyan jött létre az az étel, amit megeszünk. Úgy gondolom, hogyha valaki tudja, hogy hogyan kerül a tányérjára az étel, vagy, hogy mennyi munka van, mondjuk egy szelet csokoládé mögött, akkor sokkal jobban fogja értékelni, és sokkal tudatosabb fogyasztó válhat belőle. Sajnos a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon nem eszünk tudatosan. Ezért is kell megteremteni már a gyerekekben az igényt arra, hogy jó ételt fogyasszanak.

fotó: Mudra László

Van olyan történelmi információ a könyvben, ami neked is meglepetés volt a kutatómunka során?

Persze, van ilyen. Például azt a könyv megírása előtt én sem tudtam, hogy a pattogatott kukorica ilyen ősi étel. Ugye, már a közép-amerikai azték indiánok is pattogtatták a kukoricát. És nemcsak fogyasztották, de a ruhájukat is díszítették vele. Ezért is akartam mindenképpen belerakni a könyvbe, mert szerintem a legtöbb gyerek a pattogatott kukoricát csak a mozihoz köti, és azt gondolja, hogy modern találmány, pedig még a pizzánál is régebbi étel. És sok ételnél, például a fagyinál is felmerül az, hogy hiába született meg egy ötlet, hiába találtak föl egy ételt, volt idő, amikor még nem volt hozzá meg a megfelelő technikai háttér. A fagyi sem tudott elterjedni addig, amíg nem voltak hűtőgépek. Ezekre az összefüggésekre is szerettem volna rámutatni.

Mennyire fontos az illusztrációk szerepe a könyvben?

Az mindig nagyon nagy szerencse egy szerzőnek, ha kap egy olyan illusztrátort, aki ennyire jól le tudja rajzolni, amit ő leír. Horváth Ildi illusztrátor nagyon-nagyon sokat hozzátett a könyvhöz. A rajzaiban is rengeteg kutatómunka van, és sok bennük a humor! Látszik a rajzokon, hogy mindennek utánanézett, mindent hűen igyekezett ábrázolni. Amikor épp túlzásba vinném a történelmet, ha túl sok információt zúdítanék a gyerekekre, akkor azt Ildi a rajzaival remekül megtöri, ellensúlyozza. Így alkot a könyv egy fantasztikus egységet. És mivel ennyire szépek a rajzok, ezért a könyvet szerintem a nagyobbak mellett az ovis korosztály is szívesen lapozgatja. Ezért is fontos, hogy ilyen szép illusztrációk vannak benne, mert így a könyvet óvodás kortól a felnőttekig bárki kézbe veheti, és talál benne új, izgalmas információt. Nagyon boldog vagyok, mert nagyon sok visszajelzést kaptam felnőttektől, hogy nekik is élmény a könyv, és nagyon sok új dolgot mond.

Szerintem ez egy igazi családi könyv.

Én is azt gondolom, hogy akár evés közben is elő lehet venni. A család elolvashatja annak a történetét, amit éppen eszik. Vagy megtervezhetik, mit készítenek másnap. Annak is nagyon örülök, hogy az eddigi visszajelzések szerint ez a könyv meghozza a gyerekek kedvét a főzéshez, ahhoz, hogy a szüleikkel együtt tevékenykedjenek a konyhában. A konyha szerintem nagyon fontos terep lehet a kisgyerekeknek ahhoz, hogy megéljék a kreativitásukat. Ez a könyv jó ösztönző lehet arra, hogy együtt főzzön a család, és a gyerekeket bevezessék a főzés rejtelmeibe. Ezért is tettünk egy-két receptet a könyv végére, részletes rajzokkal, ami segít a gyerekeknek a főzésben. Sokan kérdezik egyébként, lesz-e a könyvnek folytatása, sokakat érdekelne például a sütemények története. Ez nem rossz ötlet, gondolkodom rajta. Egyelőre azonban szeretném, ha Sandwich grófja és a nápolyi pizza sok emberhez eljutna, és örömöt vinne a konyhákba.

Kapcsolódó bejegyzés:

"Dőlnek belőlem a mesék!" - interjú Löffler Zsuzsannával 

A bejegyzésben szereplő képeket Mudra László készítette, és Kalas Györgyi bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.