Egy napon három törpe érkezik a Szivárvány bolygóról a Földre, hogy a bajba jutott és sérült állatokon segítsen. Miközben a Piros, Zöld és Sárga sapkás törpe kalandjait követi az olvasó, legyen akár gyerek, akár felnőtt, sokat tanulhat. A mesék a barátság, a felelősségvállalás és a környezetvédelem fontosságát is megmutatják. Schütz Éva szerzővel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin márciusi számában olvashatjátok.

Mi adta az ötletet a gyógyító törpék meséjéhez?

Lassan 35 éve, hogy fiatal anyukaként én is minden este mesével zártam a napot. Hamar észrevettem, hogy gyerekeim unják a királylányos, királyfis meséket és arra kértek, hogy a történetekben inkább állatok szerepeljenek. Szerettem fejből mesélni, hiszen ilyenkor együtt szőhettük tovább a mesék végtelen, kalandos fonalát. Már csak a keret sztorit kellett kitalálni, így születtek meg a gyógyító törpék, akik a Szivárvány bolygóról jöttek a Földre, hogy itt segítsenek a bajbajutott állatokon. Lányaim hamar megszerették ezeket az estéket, mikor a Piros, a Zöld és a Sárga sapkás törpe folytatásos, bármikor abbahagyható és újrakezdhető kalandjait hallgatták.

A törpék meséje szívmelengető történet a barátságról és a felelősségvállalásról, ugyanakkor nagyon pontos információkat tartalmaz az állatok világáról és környezetünk védelméről. Hogyan alakult ez, az elejétől fogva tudtad, hogy ezzel a mesével tanítani, információt átadni is akarsz?

Igen ez tudatos volt, hogy a napközben történt fontos dolgokat – amiket mindenképpen át kellett beszélnünk – mesébe csomagolva adjam át. Egy adott példán keresztül sokkal könnyebben megtanulható mi a helyes és mi a helytelen. Ha a jó irányt egy okos, tisztességes, jószívű és segítőkész törpe mutatja meg, az biztos megmarad a gyerekben. Ezért tartalmaz minden fejezet egy megoldandó problémát.

Ahogy említetted, ezek a mesék fejben, spontán születtek, mi vezetett végül arra, hogy leírd őket?

Meséim szereplőivel történt kalandokat, ahogy már említettem, sokszor együtt találtuk ki a gyerekekkel, talán ezért is volt olyan fontos nekik, hogy Csenge a csóka, Menyhért a mókus, Gyurka a gyurgyalag, vagy Gyöngyház a suta gida története leírt formában is megmaradjon, akár az ő gyerekeik számára. A magánkiadásban megjelent 13 fejezetnél nem hagytam abba, újabb történeteket írtam, melyeket úgy neveztem el, félig igaz, félig mese. Ahogy a neve is mutatja, egy-egy velünk, a családunkban történt, állatokkal kapcsolatos esetet, egy, a törpékkel történt mese követi. A mesekönyvnek nem nevezhető, inkább csak füzetecskének hívom, minden fejezete így végződik: „Mesélni jó, mesét hallgatni még jobb, meséljetek ti is!” Azt vettem észre, hogy a mostanában írt félig mese-történeteket inkább felnőttek olvassák. Ezek mind- mind megtalálhatók – a remélem nem nagyképűnek hangzó - Schütz Éva írói oldalán.

Mint szerző mit szeretnél, mi legyen az az üzenet, gondolat, ötlet, amit az olvasó magával visz a törpék meséjéből?

Nekem egyetlen célom van: Minden mesének legyen mondanivalója. Nem szeretem a cuki meséket, amikben nem történik semmi érdemleges, és a legizgalmasabb rész az, mikor malacka meglátogatja a barátját, csacsit.

Számomra az a fontos, hogy meséim átadjanak valamit, ami arra nevel, arra tanít, hogy a mi bolygónkon élő emberek és állatok, ha nem is olyan tökéletesen, mint a Szivárványon, de megférjenek egymással. Ha ezek a történetek arra késztetnek csak pár szülőt, hogy a gyerek tarthasson otthon kisállatot, már érdemes volt írni. Az ő tartásukkal, gondozásukkal megtanulható a felelősség vállalása, mely alapja a felnőtté válásnak. Azt is fontosnak tartom, hogy a gyerek által kikönyörgött állatot ne a szülő takarítsa, gondozza. Ha kisebb gyerekről van szó akkor kezdetben végezzék együtt a feladatokat, így beletanulhat a későbbi önálló állattartás rejtelmeibe. Amiért megdolgozik valaki, amit óv, amiben szó szerint sok törődés van, azért felelősséget is tud vállalni. Kisebbik lányom, Évi szerint a gyógyító törpék nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy állatorvos lett és álmait megvalósítva, most a Szentendrei Kisállatkertben, illetve egy állatorvosi rendelőben gyógyítja kedvenceit. Azt nem tudom megítélni, hogy valóban ekkora hatása lehet-e egy mesének, de az biztos, hogy a kisállatkertben vadmentés zajlik és a környék bajbajutott állatai itt találnak menedéket.

fotó: dr. Schütz Éva

Az illusztrációkról tudnál mesélni? Számomra gyönyörűek és elevenek. Együtt dolgoztál az illusztrátorral, vagy ő hozta a saját világát, elképzeléseit?

A fejezeteket régi kolléganőm, Szentpéteri Zsuzsa illusztrálta, akivel hasonlóképpen gondolkodunk az élet nagy dolgairól, így könnyű volt a közös munka. Ő a mai napig fest, kortalan, optimista ember, aki rögtön értette azt is, miért nem kell arc a törpéknek, mert nem az a lényeg, ami látszik, hanem ami ott belül lakozik.

Kapcsolódó bejegyzés:

„A gyerekeket nem elzárni vagy megóvni kell a világtól, beszélgetni kell velük” - interjú Peer Krisztinával és Kele Fodor Ákossal

A bejegyzésben szereplő képeket Schütz Éva bocsátotta rendelkezésemre. 

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.