A Dr. Chance című sorozat Kem Nunn regénye alapján készült, októberben mutatták be Amerikában, és a magyar Foxnak köszönhetően már nézhetjük is magyarul!

A sorozat 10 részes, az első részét 2017. március 9-én, csütörtökön 21:55 perckor láthatjuk a Foxon. Doktor House-ként Hugh Laurie-t Szakácsi Sándor majd Kulka János szinkronizálta zseniálisan. Doktor Chance-nek Schnell Ádám kölcsönzi a hangját, kíváncsian várom, hogy milyen lesz. Hogy miként írtam a Chance-ről novemberben, azt elolvashatjátok újra a tovább mögött!

Az a jó abban, ha az embernek születésnapja van, hogy hirtelen nemcsak a Senkiföldjét nézheti majd meg az Urániában, de Eddie Izzard budapesti fellépésére is elmehet! :)

Eddie Izzard brit stand-up komikus 2017. március 27-én 20:00 órától lép fel a Budapesti Kongresszusi Központban, jegyek még korlátozott számban kaphatók.

Én már biztosan ott fogok ülni a nézőtéren, ezért úgy gondoltam, megmutatom Nektek, melyik Eddie Izzard monológ a kedvencem mostanában.

A jelenetben Eddie Izzard arról mesél, hogyan tanult franciául, a végére már minden elszabadul, egy majom, egy autóbusz és Keanu Reeves is. :D A monológ nagyon vicces, nemcsak azoknak, akik éppen franciául tanulnak, mint én. Nézzétek csak:

Születésnapom alkalmából azt kértem az én drága barátnőimtől, Csillától és Erzsitől, hogy írjunk együtt a Frankenstein című regényről, és a belőle készült különleges színdarabról. Mivel mind a regény, mind a színdarab nagyon sokat jelent nekünk, az eredmény három elragadtatott és áradó élménybeszámoló lett. Ne féljetek őket elolvasni! :)

Bori

Mary Shelley rémtörténete, a Frankenstein rövidített és egyszerűsített, az angoltanulást segítő változatban került először a kezembe, úgy tizenöt évvel ezelőtt. Első oldalán azóta is egy - mára megfakult - post-it hirdeti: „2.”. Azaz a Frankenstein volt a második regény, amit eredeti nyelven, angolul olvastam, még ha csak egyszerű nyelven is. Jól sejtitek, az első regény, amit (egyszerűsített) angolul olvastam a Drakula volt. Drakula és Frankenstein után Harry Potter és Mr. Darcy hatalmas lendületet adott angoltanulási kedvemnek. Angolul olvasni például kiválóan megtanultam, így hamarosan nemcsak a Drakulát és a Frankensteint, de Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét is elolvastam teljes bonyolultságában és pompájában, eredeti nyelven. Mindezt azért meséltem el nektek, hogy átérezzétek, milyen különleges kapcsolat fűz engem Frankensteinhez és teremtményéhez. Mindaz, amit most elmondok róluk, már évek óta érlelődik bennem.

Mary Shelley leghíresebb műve nem horror, bármennyire is ez él mindannyiunk tudatában. Sokkal inkább a tudományos-fantasztikus műfaj ősforrása. Abban a korban született, amikor Luigi Galvani itáliai tudós békalábakat „hozott vissza az életbe” a még félelmetes és rejtélyes elektromosság segítségével. Úgy tűnt, az ember a tudása határait feszegeti. Stephen King szavaival a Frankenstein „misztikus moralitás-játék arról, mi történik, ha az ember át meri lépni a tudás határait”.

Harold Pinter Senkiföldje című darabját tavaly mutatták be a londoni West Enden található Wyndham színházban. Első perctől kezdve látni akartam, hiszen Sir Ian McKellent és Sir Patrick Stewartot együtt látni színpadon nem mindennapi élmény. Ezenkívül tavaly nyáron megnéztem a Being Human című sorozatot, ami az egész nyaramat meghatározó élmény lett. Nem utolsó sorban azért, mert Damien Molony - akit már a Ripper Streetben is nagyon szerettem - úgy alakított benne egy ötszáz éves vámpírt, hogy beleszédültem. Nem sokkal később megtudtam, hogy Damien Molony is játszik a Senkiföldjében. Oh, wow.

Úgyhogy most elmondhatatlanul boldog vagyok, mert az Uránia elhozta nekünk a Wyndham színház előadását. Mi is megnézhetjük, hogyan játszanak együtt ezek a fantasztikus színészek. Egyelőre két alkalommal: 2017. február 15-én (holnap) és 2017. április 25-én 19:00 órától.

Jegyet ITT tudtok venni. A tovább mögött az Uránia ismertetése a darabról. És ha nem haragszotok, én most megyek vissza örömömben ugrálni.:) Közeleg a születésnapom, úgyhogy vettem is jegyet áprilisra. Juhúúú!:)

Amikor tavaly nyáron meghozta a postás a különleges kiadású Harry Potter és az Elátkozott Gyermek szövegkönyvet, úgy vetettem rá magam, mit egy függő, aki mindaddig nem is tudta, hogy elvonási tünetei vannak. Kilenc hosszú év után újra eredeti, igazi Harry Potter történetet olvastam. És bármit is gondoljak róla most, hogy már befejeztem, az biztos, hogy olvasni szédületes élmény volt. Nem is tudtam letenni, még aznap a végére értem.

Nem sokkal később pedig elindulhattam Londonba, hogy megnézzem az Elátkozott Gyermeket színpadon. Nem őrzöm tovább a titkokat, spoileres élménybeszámoló következik egy színdarabról és egy színházlátogatásról.

Legdrágább Csillámnak, aki nélkül Sherlockot (egyáltalán sorozatot) nézni gyötrelem. De nem mondok semmit, Dearest!:)

És az én „titkos” barátnőimnek, akikkel már úgy kibeszéltük a 4. évadot, hogy hirtelen nem is tudom, az alább leírtakból mit gondoltak először ők, és mit én. Köszönöm!:)

A Sherlock 4. évadának első része gyenge volt, de voltak zseniális pillanatai. A második rész fantasztikus volt, egy fenomenális főgonosszal. A harmadik pedig olyan tökéletes érzelmi ívet írt le, hogy szó szerint mozdulni sem tudtam másfél órán át, és szerintem még levegőt venni is elfelejtettem néha. Újabb felejthetetlen Sherlock évadot kaptunk.

Logikai bakik mindegyik részben voltak, de ha ezeket sorra elemeznénk és szétszednénk, éppen az a varázslat, az az erős érzelmi hatás tűnne el, amit ez az évad nyújtott. Egyébként is, Sherlock sosem volt reálisan megfogható alak, inkább egy valóságos mesei hős, akinek, mint minden jó mesei hősnek, a kalandjait és a jellemfejlődését szórakoztató, izgalmas és néha felkavaró nézni, még akkor is, ha útközben akadnak logikátlanságok.

Nekem éppen azt mutatta meg a Sherlock 4. évada, hogyha egészen belehelyezkedünk abba a fantáziavilágba, amelyet Sir Arthur Conan Doyle művei nyomán Mark Gatiss és Steven Moffat teremtett, ha hagyjuk, hogy hasson ránk, akkor fantasztikus élményben lehet részünk. Kicsit spoileres, nagyon érzelmes beszámoló következik a Sherlock 4. évadáról.

Kedves Olvasók!

2016-ban minden kétséget kizáróan Aidan Turner uralta a blogot. Volt ő itt idén Ross Poldark, Philip Lombard, sőt John Mitchell is. Most mégsem Ross Poldark kaszálástól kockás hasával szeretnék nagyon boldog új évet kívánni Nektek, hanem Alan Rickman "mézédes, de pengeéles" hangjával, amely még héliummal telten is gyönyörű. :)

De kezdjük az elején: Benedict Cumberbatch - akinek "alan rickmani magasságokba szárnyalóan gyönyörű hangja van" - egyszer elment Jimmy Fallonhoz Rickman-offot játszani. Ez annyit tesz, hogy Alan Rickman hangját utánozva olvasott föl dalszövegeket. ITT megnézhetitek, hogyan.

Alan Rickman nem sokkal később két lufi segítségével érdeklődött erről a játékról Jimmy Fallonnál. Alan Rickman jó humorú és zseniális, mint mindig, íme:

Induljon a buli ilyen vidáman, Kedves Olvasók!:) Jövőre is nézzetek Alan Rickman - filmeket, és olvassátok A Kihagyhatatlan blogot! Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Kedves Olvasók!

Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy 2016 Poldark jegyében telt itt a blogon! És ez nagyon is jó volt így, ezért én most Demelza édes-bús szerelemes dalával kívánok Nektek nyugalmas, boldog karácsonyt. Demelza még az első évadban, karácsony este énekelt arról a családjának, hogy szerelméért rózsát szakajtana. A dal mindenkit megérintett, Ross a végén majdnem úgy nézett, mint Mr. Darcy.

A Demelzát alakító Eleanor Tomlinsonnak csodálatos hangja van, szerencsére ezek után még többször énekelt a sorozatban, és remélem, még fog is. Már csak a hangja miatt is érdemes nézni a Poldarkot. A fenti dal szövegét megtaláljátok a tovább mögött.

Újabb sötét és fölkavaró, nagyon izgalmas előzetes érkezett a Sherlock 4. évadához. Úgyhogy én már tudom, hogy a szilveszteri buli után bújok is vissza a paplan alá - kezem ügyében tea és csoki - Sherlockot nézni. Ez már tényleg nem játék.

Sherlock január elsején tér vissza. És már az epizódok címét is tudjuk...

Nyáron Erzsi, Csilla és én ismét együtt írtunk kedvenc filmjeinkről. És egy nagyon különleges sorozatról. Most - a Sztárom a párom és a Sok hűhó semmiért után - egy igazi film klasszikusról mesélünk Nektek, ahogy csak mi tudunk. Kifulladásig.

Erzsi

Már az első percben átjön a film lenyűgöző, magával ragadó hangulata. A klasszikus filmzene, ahogy a fák elsuhannak mellettünk, ahogy a főhős hirtelen kiszól a nézőhöz, mintha beszélne hozzánk, összekacsintva, mikor még azt sem tudjuk, mi is következik igazán. S hogy mi következik? Egy nagyon érdekes dinamikájú kapcsolat pajkos játékossággal, igazi könnyedséggel és fesztelenséggel bemutatva.

A filmben a karakterek valódi egyéniségek, hiszen nem olvadnak bele a szürke hétköznapi emberek világába, mégis minden esemény olyan magától értetődő természetességgel következik egymás után, mintha akárkivel megeshetne ez a történet.