Könnyű elveszni a mindennapok forgatagában. Ezért is fontos, hogy már a gyerekeinknek megtanítsuk, hogyan találhatják meg a figyelem képességét. Mellár Mezei Anita két könyve, a Mindfulness ABC és Tigrisnindzsa és csodakő gyerekeknek és az őket nevelő, segítő felnőtteknek szól. A könyvek elkalauzolnak a mindfulness világban és hasznos gyakorlatokat is adnak. Segítenek, hogy megtaláljuk világunkban az örömteli pillanatokat. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin januári számában olvashatjátok.

Be tudnád mutatni, mit jelent a mindfulness?

Ha nagyon egyszerűen szeretném megfogalmazni, akkor a mindfulness azt jelenti, hogy tudatosan jelen vagyunk az életünkben. Megéljük azt, ami bennünk történik, miközben tudunk figyelemmel lenni a környezetünkre is. A mindfulness egyik kulcsszava mindenképpen a figyelem. Ma nagyon sokat halljuk, hogy mennyire nehéz megtartani a figyelmet. Gyakorló pedagógusként is sokszor szembesülök vele, hogy mennyire nehéz a figyelmet megtartani, vagy ha szükséges váltani bizonyos feladatoknál. A mindfulnessnek buddhista gyökerei vannak, a buddhista meditációs hagyományra nyúlik vissza, de találkozik benne a pszichológia és az idegtudomány is. Nem véletlenül került bele a nyugati világ körforgásába, hiszen óriási igény van arra, hogy az emberek az egyensúlyt megtalálják, és a mindennapjaikban képesek legyenek észrevenni az örömteli pillanatokat. Nagyon sokszor tapasztaljuk azt, hogy az élet csakúgy átfolyik a kezünk között. Gyorsan haladnak a dolgok, rengeteg az esemény az életünkben. De nagyon ritka az, amikor ezeknek a dolgoknak, eseményeknek az igazi és teljes megélése is megtörténik. Az, amikor képesek vagyunk egy helyzetben teljes mértékben jelen lenni és odaadni minden figyelmünket, az azt is jelenti, hogy képesek vagyunk arra, hogy részesei legyünk annak a pillanatnak. Ilyenkor egyébként az adott pillanat sokkal jobban, pontosabban el is raktározódik az emlékeinkben. Minthogyha az emlék a sejtekbe is elraktározódott volna.

Ahogy én elképzelem és ahogy a környezetemben lévő kicsi gyerekeknél tapasztalom az élete elején még mindenki jelen van a pillanatban. Mikor változik ez meg? Mikor kell a megéléshez segítség, gyakorlat?

Jó, hogy példának hoztad a kicsi gyerekeket, és hogy ők mennyire jelen vannak a pillanatban. Ez is azt mutatja, hogy mindannyiunkban ott van ez a képesség. Ez velünk született képesség, de fokozatosan, ahogy megismerjük és megszokjuk a világot ez kikopik. Egyszerűen társadalmilag betagozódunk, nem lesz már varázslatos, hogy a fű az zöld, az ég meg kék. Az élet adta stressz, az iskolai élet adta stressz sem szolgálja a pillanat megélésének képességét. De mivel velünk született, bármikor képesek lehetünk arra, hogy újjá élesszük. Ez felnőttek számára is lehet kapaszkodó.

Tigrisnindzsa és csodakő címmel mesekönyvet írtál, amelyben a mesékhez mindfulness gyakorlatok kapcsolódnak. Miért volt fontos a meséket és a gyakorlatokat összekapcsolni, hogyan jött az ötlet?

Tudni kell, hogy először a Mindfulness ABC-t írtam meg, amelynél az volt a vezérfonalam, hogy egy gyakorlati útmutatót adjak szülőknek, pedagógusoknak, gyerekeket nevelő embereknek, akik szeretnének a gyerekekkel mélyebb kapcsolatot kiépíteni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy olyan embereknek írtam a könyvet, akik szeretnék behozni az intimitást, a közös élményeknek a valódi megélését a családi kapcsolatokba. A Mindfulness ABC megírásánál arra fókuszáltam, hogy minél több egyszerű gyakorlat legyen leírva. Valódi útmutatót akartam készíteni, amit bármikor le lehet venni a polcról, akár az iskolában, óvodában is. Néhány példát említenék, hogy milyen mindfulness témákat érint a könyv: megérkezés, amely gyakorlat arra fókuszál, hogy az öt érzékszervünkön keresztül hogyan érzékelhetjük a világot. Ezenkívül téma a csend, a légzés, a hála és egyáltalán, az érzelmeink megélése. Természetesen az is kiemelt téma a könyvben, hogy hogyan tudjuk mindezt beépíteni a hétköznapjainkba. Gyakran megesik, hogy lelkesek vagyunk a mindfulness-gyakorlatokkal kapcsolatban, aztán a hétköznapok mégis elsodorják őket. Szerettem volna segítséget nyújtani, hogy megtartsuk és beleszőjük a gyakorlatokat a hétköznapokba.

A Mindfulness ABC volt tehát előbb. Hogyan kapcsolódik hozzá az említett mesekönyv?

Gyakorló pedagógusként nagyon sok élettörténetet – és helyzetet ismerek meg. Ahogy az ABC-t írtam, egyszerűen azt éreztem, hogy ezek a megismert helyzetek, élmények, emlékek tökéletesen kapcsolódnak egy-egy mindfulness-témához. A gyerekek nyelvén, a mesék segítségével pedig ezeket történeteket és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokat közel is tudom hozni a gyerekekhez. De a mesekönyvnél is az volt a lényeg, hogy a mesék mellett hasznos kézikönyvként is lehessen használni. Ezért a mesék mellé társul egy foglalkoztató rész is a mindfulness-gyakorlatok leírásával. A mesekönyvben nagyon érződik az a közreműködés is, amire szeretném „meghívni” az 5-10 éves korú gyerekeket nevelő szülőket, pedagógusokat. Azt szeretném, ha közösen elolvasnák a történeteket, megbeszélnék őket és megcsinálnák a feladatokat. A mindfulnessről ma már nagyon sok minden elérhető: videók, előadások, ismertetők. De, ami igazán fontos, az a személyes élmény, hogy nekem, nekünk mit tud adni a mindfulness. A mesekönyvvel, útmutatót, eszközt szeretnék adni a gyerekeknek, hogy nehézségek, kihívások esetén vissza tudjanak találni életük egyensúlyához.

A Mindfulness ABC és Tigrisnindzsa és csodakő gyerekeket céloz meg, de jól érzem, hogy felnőttek is használhatják őket, ha a mindfulnesszel akarnak ismerkedni?

Az ABC-t eleve úgy írtam, hogy azt felnőttek használják, hogy segíteni tudjanak a gyerekeknek. De mindkét könyvben megosztok olyan személyes, emberi tapasztalatokat, amelyekhez, úgy gondolom, mindenki tud kapcsolódni. A mesekönyv esetében pedig a visszajelzésekből tudom, hogy tényleg nemcsak a gyerekek olvassák szívesen, hanem a felnőttek is. És a felnőttek is szeretik megcsinálni a foglalkoztató résznek a gyakorlatait. A gyakorlatok egyszerűek és praktikusak, ugyanakkor képessé tesznek minket arra, hogy több tudatosságot hozzunk a hétköznapok forgatagába.

Egyébként lehet ilyen különbséget tenni: vannak olyan minfulness-gyakorlatok, amelyek felnőtteknek, és olyanok, amelyek kifejezetten gyerekeknek szólnak?

Kicsit megfordítanám: a mesekönyvbe olyan gyakorlatok kerültek, amelyek egy nyolc alkalmas mindfulness-tanfolyamon elsajátíthatók, de természetesen ezeket a gyakorlatokat úgy kellett adaptálni, hogy az az 5-10 éves korosztály igényeinek megfelelő legyen. Egy példa: a mindfulness egyik alapgyakorlata a testpásztázás. Ennek során minden testrészünk minden részletébe figyelmet viszünk. Nem gondolkodunk, hanem megpróbáljuk megérezni, hogy hol van éppen feszültség, hol érzünk, meleget, hideget, bármilyen más testi érzetet. Ugyanez a gyakorlat működik a gyerekeknél is, hiszen náluk is az a cél, hogy sokkal több tudatosságot vigyenek a saját testüknek a megélésbe. Csak a gyerekeknél mindezt játékos formába kell csomagolni, hogy izgalmas legyen számukra. Ezért szoktam például a gyerekeknek azt mondani, hogy olyan ez, mintha egy belső, titkos zseblámpával világítanánk meg a testünket.

Mindkét könyvben említed, hogy vannak arra irányuló kutatások, hogy a mindfulness segíthet az ADHD tüneteinek enyhítésében.

Ezek a kutatások jelenleg is folyamatban vannak, ezért azt nem mondom, hogy egyértelmű kijelentéseket lehet tenni, de tény, hogy számos, akár magyar vonatkozású, kutatás is arra mutat, hogy az ADHD-val együtt járó szociális viselkedés zavarokat enyhítheti a mindfulness. A szociális és érzelmi intelligencia fejlesztéséről van szó, arról is, hogy az ember hogyan tud egy közösség tagja lenni. De akár ADHD-sak akár nem, a gyerekekben tudatosítani kell, hogy mi az, ami bennük történik, és ennek milyen hatása lehet a környezetükre. Általánosan fogalmazva: nem mindegy, hogy a feszültséget a dühpárnába vezetem le, vagy az öklöm csattan valakin.

Van olyan terved, mindfulnesszel kapcsolatos ötleted, amiről még mesélhetsz?

Leginkább most azt szeretném, ha Mindfulness ABC és Tigrisnindzsa és csodakő minél több szülőhöz, pedagógushoz, iskolába, óvodába eljutna. Fontos nekem, hogy ez a két könyv élő legyen és használják, ne csak a polcon álljon. Csodás, amikor visszajelzéseket kapok arról, hogy a könyveket használják iskolai környezetben. Életre kelnek a történetek, vagy mondjuk, fotókat, videókat láthatok arról, hogy a gyerekek légzőgyakorlatokat végeznek. Ez számomra szívderítő dolog: hozzájárulás ahhoz, hogy a világunkban több örömöt tudjunk megélni, képesek legyünk megélni az életnek a jó és örömteli oldalát is, ami mellett a felgyorsult világunkban olyan sokszor elsiklunk.

Kapcsolódó bejegyzés:

Rendszeresség, védelem, biztonság: hogyan rollerezzünk? - intejú dr. Halász Gergellyel

A bejegyzésben szereplő képeket Mellár Mezei Anita bocsátotta rendelkezésemre. Kiegészítő képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.