Blogolni jó dolog, a blog mindent megőriz. Ezért lehet az, hogy én most tudom, szinte napra pontosan másfél éve szeretnék már Nektek írni Az utolsó angol úriemberről. S most, hogy végre kitört a nyár, időm is van rá. S az, hogy Benedict Cumberbatch ma ünnepli 38. születésnapját, tökéletes alkalmat is ad az írásra. Hiszen Az utolsó angol úriember című regényből készült filmsorozat cím - és főszerepe Benedict egyik legkedvesebb szerepe. S eddig talán ez élete egyik legnagyobb alakítása is.

Most mégis itt ülök, szorongatom a bögrémet, benne a kihűlt kávémmal, az íráshoz készített jegyzeteim szanaszét hevernek, és csak bámulom az üres papírt. Mert blogolni rossz dolog, mert a blog mindent megőriz. Hogy fogom én most leírni mindazt, ami másfél év alatt fölgyülemlett bennem Az utolsó angol úriemberrel kapcsolatban? Jaj. De a legjobb, ha nem izgulok, csak a tollamra bízom magam, és elkezdem végre, igaz? S meglátjuk, mi lesz belőle a végén. Egy dolog biztos: Nagyon boldog születésnapot kívánok Benedict Cumberbatchnek!

Ford Madox Ford brit író négykötetes regényciklusa, Az utolsó angol úriember, 1924 és 1928 között született, és nem sokkal korábban, az I. világháborút megelőző években és a háború alatt, 1908 és 1918 között játszódik. Ford Madox Ford maga is szolgált önkéntesként az I. világháborúban. Idén világszerte arra emlékezünk, hogy 100 éve tört ki az I. világháború. Ezért is különösen megrendítő olvasni, ahogy Ford Madox Ford mindent elsöprő erővel leírja, hogyan tépte darabjaira Angliát a Nagy Háború. Hogyan tört felszínre mindaz, amit a viktoriánus képmutatás elfojtott. A regényben azt követjük nyomon, ahogy a főhős, Christopher Tietjens, „az utolsó angol úriember” idealizált világa széthullik, ahogy rá kell döbbennie, hogy mindaz, amiben hitt, már nincs többé. A regény angol címe is erre utal: Parade’s end. Azaz: Nincs többé díszszemle, vége a parádénak. A regényben egyrészt konkrétan megjelenik, hogy nem tartanak már több katonai parádét, másrészt átvitt értelemben a képmutató látszatvilág összeomlik. Nincs több parádé.

Christopher Tietjens nem képmutató. Briliáns elme, becsületes hivatalnok. Úriember, aki pontosan tudja, hogy látszatvilágban él, de őszintén és mélyen hiszi, hogy fönn kell tartania ezt a látszatvilágot, ez a feladata. Feleségül vesz egy gyönyörű, de számító és kegyetlen nőt, Sylviát, aki talán mástól vár gyereket. Ám ha így is van, Christopher kötelessége, hogy megvédje őt a szégyentől. Christopher megismerkedik a fiatal, ártatlan, de rettenthetetlen szüfrazsettel: Valentine Wannoppal. De Christopher ragaszkodik az elveihez. Minden cselekedete önzetlen, a becsület és a kötelességtudat vezérli. A történetben az az egyszerre tragikus és izgalmas, hogy Christopher éppen a becsületessége miatt bűnhődik folyamatosan. Harcol a feleségével, harcol az elveivel, harcol az ellenséggel. Mindeközben szenvedélyesen beleszeret Miss Wannoppba, a lány pedig viszonozza az érzelmeit, de erről soha egyetlen szó sem esik köztük, még csak meg sem érintik egymást. Mi mégis érezzük a szerelmet, a ki nem mondott szavakban. „Ennyiből állt az ő szerelmük története. Az egész úgy ment végbe, hogy egyetlenegyszer sem mondták ki a szerelem szót, nem volt más, mint impulzusok, a bőrön végigszáguldó hőhullámok és remegő didergések összessége. Mégis minden egyes szavukkal a szerelmüket vallották meg egymásnak, ahogyan a csalogány énekéből is az ember a szerelmese vágyódását hallja, aki ott kopogtat a szíve ajtaján.”

Ford Madox Ford hasonlatai tapinthatóan érzékletesek, műve áradó, magával ragadó impresszionista regény, amelyben gyakran fontosabb, hogy érezzük, mi történik, minthogy pontos leírás alapján elképzeljük. Ezért lehetséges, hogy a regényben hatalmas időugrások vannak, és akad néhány pontja, ami benne marad a levegőben, nem fut ki sehova. Például sosem derül ki egyértelműen, hogy Valentine barátnője, Edith Duchemin terhes volt-e vagy sem. Mi dönthetjük el, mi történt.

Az utolsó angol úriembert akkor ismerte meg a világ, amikor a BBC és az HBO közösen sorozatot készített belőle. Az ötrészes produkciót 2012 nyarán mutatta be a BBC 2013 elején pedig az HBO. A sorozat forgatókönyvét Tom Stoppard írta. Tom Stoppard világhírű drámaíró. Rosencrantz és Guildenstern halott című darabja kultikus mű, amely nemzedékeket gondolkoztatott el a Hamletről. Tom Stoppard nagy sikerű filmet is írt belőle, Gary Oldman és Tim Roth főszereplésével. A fiatalabb generáció Tom Stoppardot a Szerelmes Shakespeare Oscar-díjas forgatókönyvírójaként ismerheti.

Az utolsó angol úriember tehát jó kezekbe került. Tom Stoppard remekül összefogta Ford Madox Ford áradó történetét. Izgalmas, lenyűgöző sorozatot írt. Miután Ford Madox Ford maga is gyakran trilógiaként utalt a művére, Tom Stoppard főleg az első három könyvet használta a forgatókönyvhöz. A szálakat egyértelműen lezárta, és a szerelmi háromszöget állította a középpontba.

A sorozat főszereplője Benedict Cumberbatch lett. Tom Stoppard már akkor őt képzelte el Christopher Tietjens szerepében, amikor a színész még nem volt „az Univerzum legnagyobb sztárja”, mint Sherlock Holmes. Tom Stoppard jobban nem is választhatott volna. Benedict Cumberbatch csodálja, megérti és szereti Christopher Tietjenst. Egész alakítása feszültséggel teli, minden mozdulatában benne van Christopher Tietjens küzdelme, a mérhetetlen teher, hogy fönn akar tartani egy világot, amelyet már nem lehet. Azért a jelenetért pedig, amelyben Christopher Tietjens a családi birtokon álló ősöreg fáról mesél a kisfiának, hogy a fiú el tudjon aludni, külön rajongói köszönet jár. Az ilyen látszólag apró, de nagyon is fontos jelenetek teszik Benedict Cumberbatch alakítását igazán emlékezetessé.

A női főszereplő, Rebecca Hall egy lépéssel sem marad el Benedict Cumberbatch mögött. Lélegzetelállítóan érzéki és szép, izgalmas nő. Kemény, mint a gyémánt. Gyűlöljük, mert kegyetlen és könyörtelen, de megszakad érte a szívünk, mert boldogtalan és jobb sorsra érdemes. Nekem a könyvben és a sorozatban is Sylvia és Christopher kapcsolata a legizgalmasabb. Sylvia minden ujjára jut egy férfi, de csak egyetlen férfi van, akire igazán vágyik, akit igazán imádni tudna: a férje. Csodálja a férjét, pontosan tudja, hogy ő az egyetlen jellemes, intelligens férfi a környezetében. A férje mellett Sylvia szeretői csak komolytalan kisfiúk. Sylvia tragédiája az, hogy nem képes érzelmeket ébreszteni a férjében. Még csak szenvedélyes haragot sem. Christopher Sylvia minden alávaló cselekedetét igazolni tudja valamivel. Becsületesen bánik vele, úgy, ahogy egy igazi angol úriembernek bánnia kell a feleségével, de közben kegyetlenül közönyös vele szemben.

Sylvia igazi társa lehetne a férjének mindenben. Ehelyett tehetetlenül meggyűlöli őt. És ha végül nem is öli meg, ahogy néha ábrándozik róla, „csakhogy lássa, folyik-e vér az ereiben”, azért mindent megtesz, hogy a férfi szenvedjen. Sylviával szemben ott áll Valentine, aki fiatal, ártatlan és mindenre kész Christopherért. De ugyanakkor legalább olyan erős és független személyiség, mint Sylvia. Ezért is okozott nekem csalódást a sorozatban. A Valentine-t alakító Adelaide Clemens halovány, néha teljesen eltűnik a két erőteljes főszereplő között. A sorozat utolsó pár percében azonban tökéletes. Ahogy Christopherre néz, amikor végre megfoghatják egymás kezét és táncolhatnak, abban egész tízéves kapcsolatuk benne van.

Természetesen egyetlen BBC sorozat sem lenne az igazi, ha nem tobzódna zseniális mellékszereplőkben. Ott van mindjárt Roger Allam, Campion tábornoknak, Christopher keresztapjának szerepében. Nagy öröm nézni, ahogy ő és Benedict Cumberbatch együtt játszanak, Cabin Pressure rajongóknak különösen. Rupert Everett (aki Julia Robertsnek is énekelt már) Christopher bátyjaként tűnik föl néhány pillanatra. Miranda Richardson (akit a Fekete Viperából, a Harry Potterből vagy Az ifjú Viktória királynőből ismerhettek például) Valentine édesanyját, a sokat megélt írónőt alakítja. Anne-Marie Duff*, aki hazájában elismert színpadi - és filmszínésznő briliánsan formálja meg Edith Duchemint, Valentine elbűvölő, de álnok, önző és mérhetetlenül sznob barátnőjét. És a csúcspont: Rufus Sewell. Elmondani nem lehet, milyen zseniális, amint Duchemin tiszteletes szerepében obszcén latin mondatokat ejt ki a száján. Öt percet sem tölt a sorozatban, de elfelejteni nem lehet. Rufus Sewellt egyébként a Lovagregényből ismerhetitek például, ott is sziporkázott, ő alakította a gonosz Adhemar grófot.

Az utolsó angol úriembernek nemcsak a színészei, a rendezője, Susanna White, és az egész stáb mindent megtett azért, hogy mi lenyűgözve üljünk a képernyő előtt. A sorozat helyszínei, díszletei, kellékei káprázatosak. Sylvia Tietjens egy-egy ruhájában napokig tudnék gyönyörködni.

Legyen szó akár a könyvről, akár a sorozatról, Az utolsó angol úriember minden apró részlete hatalmas élmény. Látjátok, milyen jó, ha az ember rajongó? Benedict Cumberbatch nélkül talán sosem találok rá erre az élményre. Nektek is csak azt mondhatom: olvassátok el, nézzétek meg Az utolsó angol úriembert. Aztán, ha emiatt hajnali kettőig vagy még tovább nem alszotok, hát igyatok kávét. Fagyival. Hiszen végre kitört a nyár!

                                                                                                     Bori

Az utolsó angol úriember

(Parade's End)

színes, magyarul beszélő, angol tévéfilmsorozat, 2012

rendező: Susanna White
forgatókönyvíró: Tom Stoppard
operatőr: Mike Eley
zene: Dirk Brossé
producer: David Parfitt, Selwyn Roberts
látványtervező: Martin Childs
vágó: Jason Krasucki

szereplők: Benedict Cumberbatch (Christopher Tietjens) Rebecca Hall (Sylvia Tietjens) Adelaide Clemens (Valentine Wannop) Rupert Everett (Mark) Roger Allam (Campion tábornok) Miranda Richardson (Mrs. Wannop) Anne-Marie Duff (Edith Duchemin) Rufus Sewell (Duchemin)

A sorozat nálunk sajnos nem jelent meg DVD-n, de remek hogyvoltokat írtak róla. A regény (négy kötetben) megjelent már magyarul. Ford Madox Ford művei angolul is beszerezhetők.

A Downton Abbeyről szándékosan nem írtam egy szót sem. Döntsétek el Ti, hogy kell-e, lehet-e összehasonlítani a két sorozatot.

*Anne-Marie Duff James McAvoy felesége. Itt a blogon is írtam már róla, hogy Benedict Cumberbatch és James McAvoy sokszor játszott már együtt, filmben is, rádiójátékban is. Érdekesség, hogy A nagy kvízválasztó c. filmben (amelyet jó szívvel csak a benne szereplő színészek kitartó rajongóinak ajánlhatunk) Benedict Cumberbatch, James McAvoy és Rebecca Hall játszik együtt. Sőt, föltűnik még a filmben Mark Gatiss is, aki ugye a Sherlockban nem mást, mint Sherlock bátyját, Mycroftot alakítja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.