Nem gondoltam volna, hogy a Glee és a Heartstopper után kell nekem még egy kamaszokról szóló sorozat. De a Netflix algoritmusa másképp gondolta. Kitartóan ajánlotta nekem a hasonló témájú sorozatokat. A Young Royals pedig jött, látott és győzött.

A svéd sorozatból eddig két évad, összesen 12 epizód látható a Netflixen. Tizenkét feszültséggel és érzelmekkel teli epizód. A napjainkban játszódó történet főhőse Wilhelm herceg (Edvin Ryding), a svéd királyi család tagja.* A 16 éves fiú egy nap verekedésbe keveredik egy buliban. Az esetről értesülve édesanyja, a királynő úgy dönt, itt az ideje, hogy Wille internátusba vonuljon. Az elit bentlakásos iskolában, ősi nemesi családok és feltörekvő újgazdagok gyerekei között lesz majd ideje megtanulni, mi is a szerepe a királyi családban.

Az iskolában azonban Wille megismerkedik Simonnal (Omar Rudberg), aki nehéz körülmények között él, de rendkívül tehetséges, például gyönyörűen énekel, így támogatott diákként bejárhat a rangos intézménybe. Először úgy tűnik, Simon és Wille kapcsolata nem jelent gondot, de minden megváltozik, amikor Wille bátyja, Erik (Ivar Forsling) autóbalesetben életét veszti. Wille lesz a trónörökös, már nemcsak magának és a családjának, de a Koronának is felelősséggel tartozik. Így aztán amikor egy napon kompromitáló videofelvétel kerül ki az internetre róla és Simonról, a fiatal hercegnek választania kell: szerelem vagy kötelesség?

Azt hihetnétek, túl sokat meséltem, pedig ez tényleg csak az alaphelyzet, amelyet az első évadban ismerünk meg. Miközben a történet innen kibontakozik a Young Royals végig ügyesen tartja az egyensúlyt az izgalmas szappanopera (ki ne szeretne egy olyan történetet, amelyben egy királyi sarj beleszeret egy egyszerű emberbe?) és a komoly kérdéseket felvető dráma között.

A sorozat központi kérdése az, hogyan birkózik meg Wille a gyásszal és a rá váró feladatokkal, miközben a családja képmutatást, a hagyományok követését várja tőle. Simon pedig képes lesz-e megérteni, milyen szerep vár Wilhelmre, és hogy a családját nem hagyhatja cserben?

Fontos megfigyelni, hogy Wille és Simon kapcsolatát a sorozatban nem címkézik, nem minősítik. Talán egyszer hangzik el konkrétan, hogy a herceg homoszexuális, de nem ez a probléma, a botrány tárgya, hanem önmagában az, hogy intim helyzetben készült róla felvétel. Az, hogy ki mellett találja meg a szerelmet, természetesen fontos, de nem különálló kérdés, része annak a fejlődésnek, amelynek során megtalálja a helyét az iskolában és a szerepét a családjában.

A sorozat érzelmi erejét egyértelműen a főszereplők alakítása adja. Edvin Ryding fiatal kora ellenére már eddig is ismert volt Svédországban, nagy sikerrel játszott például a Gåsmamman című krimisorozatban. Wilhelm szerepe nem véletlenül hozott számára nemzetközi népszerűséget. Nagy dolgok állnak még előtte. Mostani alakításában egyszerre van jelen a kamaszok bizakodása, dühe, nyugtalansága és érzékenysége. Egyetlen pillantásával képes megfogni a nézőt, pláne akkor, amikor merészen áttöri a negyedik falat, és egy kicsit kihívóan, kicsit fenyegetően egyenesen ránk tekint. Wilhelm herceg tudja, hogy figyelik, de nem hátrál meg.

Omar Rudberg énekesként már egészen fiatal kora óta ismert Svédországban, de színészként a Young Royalsban mutatkozott be. Ez a frissesség, nyers erő pedig nagyon jól illik Simon karakteréhez. Simonban van egyfajta morcosság. Nem egyértelműen ő az ártatlan szegény fiú, és ez jó. Egyszerre nézi le az iskola gazdag diákjait, és vágyik arra, hogy a testvérét és őt is befogadják.

Wille és Simon mellett három szereplőt kell még kiemelnem. August (Malte Gårdinger), Wille másodunokatestvére. Első ránézésre nem is lehetne odaadóbb barátja a hercegnek. Fokozatosan kiderül azonban, hogy mindez csupán látszat. És ezzel lesz számomra August a sorozat legizgalmasabb karaktere. Mert mindenkin képes átgázolni, hogy megtépázott nemesi családját mentse. Bizonyítani akarja édesanyjának és a világnak, hogy legalább a nemesség látszatát képes fenntartani. És ezért képes olyan dolgokat megtenni, amelyekért egyszerre nagyon gyűlölőm és nagyon megértem.

Sara (Frida Argento), Simon testvére az igazi kívülálló az iskolában. Asperger szindrómás és ADHD-je van, ebből is adódik, hogy egyszerre kíméletlenül őszinte és nagyon naiv. Mindennél jobban szeretne a közösséghez tartozni, és barátokat szerezni, ezért még az öccsét is képes elárulni, anélkül, hogy igazán átérezné, mit tesz…

Végül, de nem utolsósorban ott van Felice (Nikita Uggla), a modern nemesség tagja, aki először csak puszta érdekből közeledik Wilhelmhez, mert a családjának jót tenne egy királyi kapcsolat. De a történet egyik legszebb szála, ahogy Wille és Felice igaz barátsága kialakul.

Meg kell mondanom, sokat gondolkodtam rajta, mi fogott meg engem ennyire ebben a sorozatban. Arra jutottam, hogy elsőre biztosan a „svéd szomorúság”. Van abban valami ellenállhatatlan, ahogy egy gyönyörű, hűvös erdő mélyén, magas fák alatt pihenő iskola titkokat rejt. Utána pedig jött a fentebb bemutatott öt fiatal, aki egyértelmű társadalmi helyzete ellenére (vagy talán éppen azért) sem tudja még, hova tartozik igazán. És ebben a melankolikus környezetben minden akadályt leküzdve próbálják megtalálni boldogságukat, szabadságukat, saját határaikat a világban.

Most, a sorozat második évadjában egyelőre ott tartunk, hogy a képmutatás, titkok és hazugságok áthatolhatatlan hálójába kerültek. De hamarosan jön még a harmadik, befejező évad, és ha sikerül, amit Wilhelm szeretne, akkor vége lesz az alakoskodásnak, és eljön egy „gyönyörű forradalom.” ** 

                                                                                     Bori

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.