Pontosan mit jelent a nyelvfejlődési zavar? Kinél és mikor alakulhat ki? Mi a hatása és hogyan kezelhető? Egy nehezen felismerhető, de sokakat érintő probléma kapcsán beszélgettem dr. Kas Bence logopédussal, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának docensével. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin májusi számában olvashatjátok.

Mikortól, egy kisbaba fejlődésében hány hónapos kortól, lehet látni, hogy nyelvfejlődési zavar, késés áll fenn?

A kutatókat és gyakorló logopédusokat már régóta foglalkoztatja ez a kérdés. Hiszen, ha egy gyereknél probléma van a nyelvfejlődéssel, azt nagyon jó lenne minél korábban észrevenni, hogy minél eredményesebben lehessen őt fejleszteni és segíteni felzárkózni. Az a helyzet azonban, hogy a korai nyelvi fejlődés nagyon-nagy variabilitást mutat. Változatos, hogy az egyes gyerekek ebben a szakaszban hogyan fejlődnek. Vannak olyan gyerekek, akik már egyéves korban, sőt előtte elkezdenek szavakat használni, más gyerekek esetleg csak kétéves koruk előtt kezdenek el szavakat mondani. A szókincsben is hatalmas eltérések lehetnek: az is normális, ha kétéves kora előtt egy gyereknek ötven szavas a szókincse, de az is, hogyha ötszáznál több szóból áll. Ezért ebben a korai szakaszban még nem lehet eldönteni, hogy fennáll-e nyelvfejlődési zavar, legfeljebb valószínűsíthető, hogyha van valami jellegzetes kockázati tényező. Ilyen lehet az, hogy a kisgyerek oxigénhiánnyal született, hallássérült, esetleg a családban előfordult már nyelvfejlődési zavar, azaz bármi olyasmi, ami veszélyeztetheti a nyelv elsajátítását. Érdemes megfigyelni, hogy a korai hangadások megjelennek-e és stabilizálódnak-e, differenciálódnak-e egy kisbabánál. A három-négy hónapos csecsemő gőgicsél, véletlenszerű hanghatásokat produkál. Hat-nyolchónapos babánál jelenik meg a szótagszerű gagyogás. Ezekből pedig tíz-tizenkét hónapos korban már szavakat épít föl, amelyeknek jelentéstartalmuk is van már.

Ennek alapján mi az, amit nyelvfejlődési zavarnak tekinthetünk? Hogyan állapítható meg, hogy amit tapasztalunk, az nem csak késés, hanem komolyabb zavar?

A nyelvfejlődési zavar nemzetközileg elfogadott definíciója a következő: súlyos és tartós nehézség a nyelv elsajátításában és a nyelvhasználatban, ami akadályozza a társas kapcsolatokat és a tanulást. Fontos tehát, hogy ez egy tartósan fennálló nehézség, nem átmeneti. Ezért nem mondhatjuk kétéves kor alatt, és még utána sem biztosan, hogy amit tapasztalunk, az nyelvfejlődési zavar, mert még nem biztos, hogy tartós lesz. Kétéves korban a nyelvi késésre szintén van definíciónk: ha egy kisgyereknek huszonnégy hónaposan, azaz kétéves korában nincsen legalább ötven különböző szó a szókincsében, vagy ez az ötven szó ugyan megvan, de nem alkot még velük többszavas kombinációkat (például, nem mondja, hogy „ott labda” vagy „apa hopp”), akkor ez a kisgyerek nyelvileg megkésett. Az érintett kisgyerekeket nyomon követjük, a szülők kapnak tanácsokat, hogy hogyan gazdagíthatják a nyelvi környezetet a fejlődés érdekében. Ha ennek ellenére ez a késés négy-ötéves korban még mindig fennáll, azaz a kisgyereknek az életkori elvárásokhoz képest sokkal kisebb a szókincse, rövidebb mondatokban beszél, hibás mondatokat alkot, nehezen érthető a beszéde, akkor mondjuk ki, hogy ez egy tartós probléma. Azaz, ekkor diagnosztizálható a nyelvfejlődési zavar.

fotó: Farid Goual

A nyelvfejlődési zavar tehát egy korán jelentkező, de nehezen felismerhető probléma?

Igen, fontos hangsúlyozni, hogy a nyelvfejlődési zavar korán jelentkezik, és hosszútávon elkíséri az érintetteket. A legsúlyosabb problémák óvodás, iskoláskorban alakulnak ki a gyerekeknél. Ha valakinek nem jól működik a nyelvi képessége, akkor nem jól érti mások beszédét, illetve nem tudja magát jól kifejezni. Ezáltal korlátozott lesz a társas kapcsolatteremtési képessége, nehezebben fog tudni barátokat szerezni. De kudarcok érik az iskolában feleléskor, tanuláskor, dolgozatíráskor is. A nyelvi képesség szorosan összefügg az írási és olvasási képességgel is, nyelvfejlődési zavar esetén ez is gyengébb. Egy ilyen zavarral küzdő gyerek lehet átlagos vagy nagyon jó intelligenciájú akár, de ezt nem tudja kifejezni. Mindez hat az önértékelésükre is. Adódhatnak magatartási problémák, agresszió vagy súlyos szorongás, depresszió. Ezek a másodlagos problémák szinte törvényszerűen kialakulnak, ha nem ismerjük fel a nyelvfejlődési zavart, és a gyerekek nem kapnak szakszerű támogatást és logopédiai terápiát. De ha megtörténik a helyes felismerés és a fejlesztés, akkor ezek a gondok is csökkenthetők, megelőzhetők.

Lehet a nyelvfejlődési zavart szűrni?

A szűrés már a védőnői rendszerben megjelenik. A kétéves gyerekek szüleit kikérdezik a gyerekük beszédfejlődéséről, ha már ott kiderül valami, akkor a lakóhely szerinti pedagógiai szakszolgálatokhoz lehet fordulni, el lehet kezdeni a tanácsadást, fejlesztést. Az óvodában 2016 óta két időpontban van logopédiai szűrés: hároméves korban, majd az iskolába lépés előtt, 5-6 éves korban. A szűrőrendszer tehát megvan, a legtöbb helyen működik, de sajnos a logopédiai ellátásra, azaz a terápiás segítségnyújtásra már kevés szakember jut az ország számos pontján.

A nyelvfejlődési zavar feltétlenül idegrendszeri eredetű vagy környezeti hatás is kiválthatja?

A nyelvfejlődési zavar idegrendszeri fejlődési zavar. Több okát azonosították már kutatások. Vannak például olyan észlelési vagy emlékezeti képességdeficitek, amelyek azt okozzák, hogy a gyerekek nem tudnak hatékonyan nyelvet tanulni. Például ahhoz, hogy a szavakat hatékonyan megtanuljuk (akár anyanyelvről van szó, akár idegen nyelvről), egy olyan sajátos képességünket használjuk, amelyet úgy hívnak, hogy fonológiai rövidtávú emlékezet. Ez azt jelenti, hogyha mondanak nekünk egy hangsort (egy olyat, amit most először hallunk), például „hápamarogány” vagy „serkőpanka”, akkor ezt meg tudjuk jegyezni. Nagyon fontos, hogy a gyerekek birtokában legyen ez a képesség, hiszen a szülők mindennap mondanak nekik új szavakat, amiket még sose hallottak, és ha nem tudják megjegyezni ezeket, akkor nem fogják tudni felépíteni a nyelv szókincsét. A fonológiai rövidtávú memóriánk kapacitása nagyrészt öröklött egyéni sajátosság, a környezetünktől független, hogy ez a képességünk ép vagy sérült. Másfelől viszont az is igazolt tény, hogy olyan régiókban, ahol több az iskolázatlan felnőtt, azaz alacsonyabb a szocioökonómiai státusz, ott magasabb arányban fordulnak elő a nyelvi zavarok. Az is ismert jelenség, hogy akiknél az otthoni nyelvi környezet szegényesebb, az kockázatot jelent a nyelvi fejlődés tekintetében. Tegyük fel tehát, hogy logopédusként van két gyerek a csoportomban: az egyiküknek nyelvfejlődési zavara van, a másik hátrányos környezetből származó gyerek, akinek amúgy a nyelvtanulási képességei megfelelőek. Lehetséges, hogy ezt a két gyereket hároméves korában nem tudom megkülönböztetni. Ha felmérem a szókincsüket, mindkettőnél azt látom, hogy alacsonyabb az elvártnál, kevesebb szót ismernek, mint amit az életkoruk alapján elvárnánk. Amikor azonban elkezdjük fejleszteni őket, akkor azt látjuk, hogy az egyik gyerek viszonylag könnyen tanulja a szavakat, mert neki elsősorban az volt a problémája, hogy a környezeti minta nem volt megfelelő. A másik gyerek viszont nem tud szavakat tanulni, mert az idegrendszeri képességproblémája akadályozza benne. Persze a két helyzet lehet átfedésben, a nyelvfejlődési zavar gyakran előfordulhat hátrányos helyzetű családokban is. És a kör újrakezdődik: a nyelvfejlődési zavar erős kockázatot jelent az alacsony iskolázottságra: akinek nyelvi zavara van, az kevesebb eséllyel tud érettségiig eljutni, egyetemre menni, magasabb kvalifikációt igénylő munkára jelentkezni.

Ezek után adódik a kérdés: fejleszthető-e a nyelvfejlődési zavar?

Igen, lehet fejleszteni az érintett gyerekek képességeit. Egyrészt, a gyerekek idegrendszere érik, egy nyelvfejlődési zavarral küzdő gyerek is elérheti – bár később – a kívánt mérföldköveket. De lehet, hogy egy nyelvi zavarban érintett gyerek nyolcévesen éri el azt, amit ötévesen kellett volna. A logopédiai foglalkozásoknak megvannak a módszerei, hogy segítsék a gyerekeket, hogy nyelvi hátrányuk csökkenjen. Vegyük például a magyar nyelvet, amely egy gazdagon ragozó nyelv, rengeteg toldalékot használ. Amikor egy kisbaba tanulja, hallja ezt a nyelvet, akkor az anyukája nem tanítja neki ezeket a toldalékokat egyenként, egyszerűen csak beszélget vele. A kisgyerek ebből szűri le, hogy mit, hogyan kell használni. Ebben a természetes tanulási folyamatban nem sűrítve, tematikusan elrendezve hallja az egyes nyelvi jelenségeket, hanem ahogy beszélgetnek vele, esetlegesen. Nyelvi zavar esetén a logopédiai terápia többek között éppen ebben tud segíteni: fókuszál a problémára, illetve adott nyelvi jelekre. Ha kell, hetekig csak egy bizonyos szókészlettel, bizonyos toldalékokkal vagy mondatszerkezetekkel foglalkozunk.

Felnőttkorban is fejleszthető a nyelvfejlődési zavar?

Igen, felnőttkorban is lehetséges a fejlesztés. Felnőttkorban és nagyobb gyerekeknél, kamaszkorban lehet építeni a nyelvfejlődési zavarral küzdő egyén nyelvi tudatosságára. Kisgyerekeknél még nincs ilyen fajta tudatosság a nyelv tanulása esetén. Furcsa helyzet, de felnőtteknél és nagyobb gyerekeknél akár úgy is foglalkozhatunk az anyanyelvvel, mintha idegen nyelvet tanítanánk. Elmagyarázzuk a nyelvtani szabályokat, hogy hogyan alkothatnak helyes mondatokat az anyanyelvükön, majd analóg módon gyakoroljuk. Minden életkorban el lehet érni bizonyos mértékű fejlődést a nyelvi készségekben.

Mennyire gyakori probléma a nyelvfejlődési zavar?

A nemzetközi szakirodalomban 7-8°%-os arányt állapítanak meg. Amerikai és brit nagymintás kutatások is azt mutatják, hogy az óvodáskorú gyerekek hét-nyolc százaléka küzd nyelvfejlődési zavarral. A kutatás általában úgy zajlik, hogy van egy komplex, átfogó nyelvi képességeket vizsgáló teszt, azzal mérik a gyerekeket. Ilyen teszt a legutóbbi időkig magyar nyelven nem volt, ezért mi elfogadtuk a külföldi eredményeket, nem volt okunk feltételezni, hogy Magyarországon mások lennének az arányok. Éppen tavaly novemberben került publikálásra az első ilyen mérésre alkalmas magyar teszt, a KOBAK – Komplex Beszélt Anyanyelvi Képességteszt. Mindenesetre, a 7-8% elég sok. Figyelemfelhívó kampányokban úgy szoktuk megfogalmazni, hogy ez azt jelenti, hogy minden iskolai osztályban két gyerek érintett nyelvfejlődési zavarban. És nem nagyon szoktak tudni róluk.

De ha sikerül a zavart diagnosztizálni, akkor a gyerek sajátos nevelési igényű lesz, és kaphat segítséget?

Igen, ez történik, ha felismerik a nyelvfejlődési zavart. De meg kell mondanom, a nyelvi zavarról egyébként rejtett fejlődési zavarként szoktunk gondolkodni. Az, hogy egy gyerek keresgéli a szavakat, vagy nem érti a kérdést, nem tud gördülékenyen fogalmazni, ezt a legtöbb esetben félreértelmezik. Néha nem is értik, még szakemberek sem, hogy ez egy önálló fejlődési probléma. Inkább annak tulajdonítják, hogy a gyerek gyengébb értelmi képességű, esetleg egyszerűen hanyag, lusta. Az is felmerül sokakban a kommunikációs nehézségek miatt, hogy autizmusban lehet érintett a gyerek. Ha azt vesszük alapul, hogy a nyelvi zavart mutató gyerekek aránya hazánkban is 7-8%, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy a kutatásaim alapján, ennek legfeljebb a felét, de inkább csak a negyedét ismerik fel és kezelik Magyarországon. Az SNI-rendszeren belül van a beszédfogyatékossági kategória, ide tartoznának a nyelvfejlődési zavarral küzdő gyerekek. Nagyon gyakran azonban nem ismerik fel a gyerekek nyelvi nehézségeit, és a másodlagos problémák alapján inkább a BTMN, azaz a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel jellemzett kategóriába kerülnek, pedig a nehézséget valójában a nyelvi zavaruk okozza, amelyet fókuszáltan kezelni kellene.

 Kapcsolódó bejegyzés:

„Akkor van probléma, ha a képernyő helyettesíti a szülőt” - interjú dr. Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáterrel

A fenti bejegyzésben szereplő portréképet dr. Kas Bence bocsátotta rendelkezésemre. Kiegészítő képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.