Az elmúlt években jelentősen nőtt a gyerekek képernyő előtt töltött ideje. A 8-12 éves korosztályban a napi átlagos képernyőidő 5 és fél óra, a kamaszok körében már több mint 8 óra. Ez komoly hatással van a fiatalok életmódjára, és hosszú távú következményekkel járhat mind a fizikai, mind a mentális egészségükre nézve. A Bethesda Gyermekkórház szakembereinek vezetésével indított, képernyőidő-csökkentő program célja, hogy segítséget nyújtson a családoknak a virtuális tér feletti kontroll visszaszerzésében, és abban, hogy aktívabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessenek. A programról dr. Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvossal, a program szakmai vezetőjével beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin áprilisi számában olvashatjátok.

Miért indította a Bethesda Kórház a képernyőidő csökkentését segítő programot?

Az adta az ötletet, hogy a szülők rendszeresen megkerestek minket a képernyőidő csökkentésének kérdésével. Ez egyébként kórházunk egyik osztályának sem a fő profilja. De én például az ADHD-részleget vezetem, ahová figyelemzavarral, hiperaktivitással jönnek gyerekek. Állandó kérdés a szülőktől, hogy mi az, ami túl sok, képernyőidőt tekintve, mennyit lehet megengedni, mert a tapasztalat az, hogy nehéz a gyerekeknek elszakadni a képernyőtől. De az endokrinológiai osztályon, ahol elhízott gyerekkel foglalkoznak és a neurológián, amikor a gyerekek alvását vizsgálták, felmerültek ugyanezek a kérdések. A képernyőhasználatot nem szabad medikalizálni, az egy hétköznapi és sok esetben szükséges dolog. De ma már adatok támasztják alá, hogyha a napi szórakozási célú képernyőidő meghaladja a két órát, akkor az jelentősen növeli a gyerekeknél az elhízás, az alvászavar és a hangulatzavarok kialakulásának kockázatát.

Ha a veszélyeket – elhízás, rossz alvás, hangulatzavarok – nézzük, az is számít, hogy a gyerekek mit néznek, vagy csak maga az idő?

Természetesen az is fontos, hogy mit néznek, de az említett zavarok kialakulásánál az a meghatározó, hogy a gyerekek ülnek, a képernyőt nézik, kevesebbet mozognak, ezért nő az elhízás és az alvászavar kockázata. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a kevés alvás mennyire komoly probléma. Alvásnál nemcsak arról van szó, hogy pihennünk kell a nap végén, hanem arról is, hogy amikor alvás során REM-fázisba kerülünk, akkor dolgozza fel az idegrendszerünk a napi kisebb stresszeket. Kutatásokból tudjuk, hogy alvás közben ugyanazok az agyi állapotok jönnek lére, amik napközben létrejöttek, de az amigdala részvétele nélkül. Azaz, az agy feldolgozza a napi kisebb stresszeket, nyomasztó dolgokat, anélkül, hogy a szorongást hozzátenné. Másnap pedig újra el lehet indulni, „kitisztított” aggyal. De ha nincs elég idő arra, hogy aludjunk, akkor kevesebb rá az esély, hogy kialakuljon a REM-fázis. Így másnap fáradtabbak leszünk, de ingerültebbek is, mert az agyunk nem tudta feldolgozni az előző napi stresszt. A hangulatzavarok esetében már a fogyasztott tartalom is fontos lesz: azon kívül, hogy a gyerek mennyi idő tölt a képernyő előtt, az is számít, hogy ezt a barátaival való kapcsolattal, beszélgetéssel tölti, vagy esetleg mások bántják őt vagy félelmetes tartalmakkal találkozik.

fotó: Magyaródi Milán (https://www.facebook.com/milanmagyarodi.photography)

Lehet egyébként azt mondani, hogy egy műsor, amit néznek a gyerekek, vagy egy alkalmazás, amit használnak, fejlesztő hatású?

Mostani ismereteink szerint kifejezetten fejlesztő hatású műsor vagy alkalmazás nincs. Sokan próbálják a terméküket így eladni, de akkor sem mondhatjuk egyikre sem, hogyha ezt néz vagy használja a gyerek, akkor fejlődni fog. Azt viszont kutatások kimutatták, hogy minél többet használnak például az egy-kétéves gyerekek éritőképernyőt, annál rosszabb lesz az impulzus kontrolljuk. Azaz ingerült, türelmetlen gyerekek lesznek. Azt hinnénk, hogy „de jó, van egy módszer, ami lenyugtatja a gyerekeket, már nem a cumit adjuk oda, hanem a tabletet”. A valóság azonban az, hogy a gyereknek ugyan eltereljük a figyelmét a kezébe adott tablettel, de közben ő nem tanul az érzelmek szabályozására alkalmas stratégiákat. Amikor legközelebb megint jön egy heves érzelem, a gyerek megint nem fogja tudni kezelni, a szülő megint tabletet ad neki, a vége pedig az lesz, hogy ezek a gyerekek egy év múlva hisztisebbek és nehezebben kezelhetők lesznek, mint azok, akik kevesebb tabletet használnak.

Most mi az irányelv, hány éves korig nem szabad képernyőt néznie a kisgyerekeknek?

Nemzetközi javaslat szerint kétéves korig abszolút nem indokolt, hogy a kisgyerekek képernyőt nézzenek. Persze ez nem azt jelenti, hogy rögtön kárt okoz, ha egy kisgyerek ránéz a képernyőre, lehetnek olyan helyzetek, amikor képernyőt néz. De születésünktől kétéves korig nincsen semmilyen haszna a képernyőnek, és ha túl sokat nézzük, az árt. Nem szabad, hogy szülőként elhiggyük, hogy a képernyő nézése bármit fejleszt. Kétéves korig mindent csak a szüleivel való interakcióból tanul meg egy gyerek. A szüleivel való kapcsolat tanítja meg például az érzelmei szabályozására. A szüleivel való közös mozgás segíti a fejlődését. Kétéves kor felett az a javaslat, hogy a lehető legkevesebb legyen a képernyőidő, és ha van is, annak kontrollált legyen a tartalma. Sose legyen olyan, hogy a szülők nem tudják, hogy mit néz a gyerek. Ha a gyerekek néznek valamit, akkor a szülővel együtt tegyék. Fontos, hogy szülő és gyerek között legyen ilyenkor interakció, hogy a kisgyerek felmerülő kérdésit, gondolatait meg tudja osztani a felnőttel. Iskoláskorban már változik a helyzet, a gyerekek használnak képernyőt a tanuláshoz is, de akkor is az a javaslat, hogy a szórakozási célú képernyőidő, ami a kikapcsolódás része, a napi két órát ne haladja meg.

Mi támasztja alá, hogy a képernyő nézése nem fejleszt?

Például csináltak egyszer egy érdekes kísérletet. A résztvevői olyan gyerekek voltak, akik még nem tudtak beszélni. Az volt a feladatuk, hogy rakjanak össze egy játékbábut, egy olyan állatét, amelyet előtte nem ismertek. A kutatók először megmutatták a szülőknek, hogy hogyan kell összerakni a bábut. A szülők ezután megmutatták a gyerekeknek, hogy mit kell csinálni. A szüleiket figyelve aztán a gyerekek is össze tudták rakni a bábut. Voltak azonban olyan gyerekek a kísérletben, akiknek videón mutatták meg, hogy hogyan kell összerakni a bábut. Nekik nem sikerült megcsinálni. A kisbabák, gyerekek még nem tudják három dimenzióra értelmezni azt, amit két dimenzióban látnak. Azért nem, mert ilyenkor még evolúciósan arra van az agyunk beállítva, hogy a szüleinktől, a felnőttekkel való kapcsolatból tanuljunk, és nem valami fura felületről.  

Van-e abban különbség, ha mozgó vagy álló képeket mutatunk egy kisgyereknek a képernyőn? Ha egy fényképet mutatok a telefonon egy kisgyereknek, az ugyanolyan ártalmas, mint a mozgókép?

Itt is az interakció fontosságát emelném ki. A kérdésben is benne volt, hogy én mutatok egy képet. Akkor van probléma, ha képernyő helyettesíti a szülőt. Az a fontos, hogy szülő és gyerek együtt legyen, és meg legyen a biztonság, a nonverbális kapcsolat. A kisgyerek mondjuk a szülő ölében ül, és közben együtt néznek egy képet vagy a nagyival beszélgetnek online, ezzel semmi probléma nincsen. Akkor van gond, ha a feszültség kezelésre vagy az unalom elűzésére szeretnénk használni a képernyőt, úgy, hogy közben a szülő nincs ott. Gond, ha úgy ülünk le vacsorázni, hogy a gyerek elé odatesszük a képernyőt, a szülők pedig beszélgetnek.   

Bemutatná a Bethesda Gyermekkorház képernyőidő-csökkentő programját, és a hozzátartozó e-bookot?

Az Aktív Magyarország által támogatott program lényege az, hogy a szülők ne felejtsék el, hogy ők szülők, és próbálják meg visszavenni az irányítást a képernyőktől. Ne érezzék azt, hogy ez egy új világ, amihez ők már nem tudnak hozzászólni. Használják a józan szülői gondolkodásukat. Ne a képernyő határozza meg, hogy a család mit csinál, a szülők döntsenek. A program alapvető célja az, hogy megelőzzük, hogy a gyerekeknél serdülőkor elején képernyő-függőség alakuljon ki. Amikor a szülők serdülőkorban hozzák szakemberhez a gyereket, hogy nem tud elszakadni a képernyőtől, nem tanul, nem csinál semmi mást, ha lekapcsoljuk a wi-fit, akkor dührohamot kap, akkor már nagyon nehéz a helyzeten változtatni. Ennek megelőzésére az első lépés az, hogy a szülők beszélgessenek egymással, beszéljék meg, hogy miben szeretnének változást elérni. A nehézséget az jelenti, hogy először magukon, a saját szokásaikon kell változtatniuk. Ha valamit elvárunk a gyerekünktől, az csak akkor működik, ha mi is példát mutatunk. Úgy érhetjük el, hogy a képernyő szolgálja a családokat és ne fordítva, ha meghúzzuk a határokat. A képernyőidő-csökkentő program ebben kíván segítséget nyújtani. Azt javasoljuk például, hogy a családok alakítsanak ki otthon képernyőmentes zónákat. Az étkezőasztal mondjuk legyen képernyőmentes, a szabály pedig természetesen vonatkozzon mindenkire, felnőttekre és gyerekekre is. Ha esetleg így sem beszélgetünk, csak csönd van, még az is jobb, mint az, hogy mindenki nézi a képernyőjét. Előbb-utóbb úgyis elindul a beszélgetés. Lehet persze, hogy gyakorolni kell, mert elfelejtettük már, hogyan kell beszélgetni, de végül menni fog. Az alvásra gyakorolt fentebb említett hatás miatt erősen javasolt, hogy legyen képernyőmentes zóna a hálószoba. Lehet persze olyan extrém helyzet, hogy a szülőt a munkája vagy valamilyen családi helyzet miatt mindig el kell tudni érni, de akkor is csak legyen mellette a telefon, de ne használja már a hálószobában. Legyen teljesen képernyőmentes időszak az elalvás előtti utolsó óra. Ebben az időszakban a képernyő fénye drasztikusan gátolja a melatonin termelést. A melatonin azonban szükséges ahhoz, hogy el tudjunk aludni. A képernyő használata emellett mozgásszegény életmód kialakulásához vezethet, ami növeli az elhízás kockázatát. Ezért azt is javasoljuk a programban, hogy a családok próbáljanak meg (több) mozgást beiktatni a mindennapjaikba.

Ez rögtön komoly edzést jelent vagy egyszerűbb dolgokat?

Elég egyszerűbb dolgokra gondolni, minthogy használjuk a lépcsőt, lift helyett. Vagy ha megyünk bevásárolni, ne a bejárathoz legközelebbi parkolóhelyet próbáljuk meg elérni, keressünk egy távoli helyet és sétáljunk. Önmagában ezzel is be lehet építeni a napba plusz 5-10 perc mozgást. Kutatásokból tudjuk azt is, hogyha eléri a mozgás a napi tíz percet, az ember már jobban érzi magát. Ha napi húsz percet mozgunk, a szorongás elkezd csökkenni, a napi félóra már a szív és érrendszerünkre is jó hatással van. Itt is nagyon fontos a példamutatás a gyerekeknek. Nem kellenek óriási változtatások, de a kicsi dolgok összeadódnak. A képernyő esetében sem arról van szó, hogy egyáltalán ne használjuk, hiszen a munkához, az élethez nagyon fontosak az eszközeink. Csak ha már kikapcsolódásról, szórakozásról van szó, akkor a képernyő használatát próbáljuk meg minimálisra csökkenteni, de legalább elérni, hogy a napi két órát ne haladja meg. Ha pedig mégis használunk képernyőt a szabadidőnkben, ahhoz tegyünk hozzá valami értéket. Például a család nézzen együtt sorozatot vagy filmet, amiről aztán beszélgethetnek.

Van már visszajelzés a képernyőidő-csökkentő programról?

Tavaly év végén volt a programnak olyan része, amikor a családok el is jöttek személyesen, remélem, ezt nemsokára folytathatjuk. Ott egyértelműen pozitív volt a visszajelzés. Ezenkívül számos iskolában tartottunk workshopot pedagógusoknak és szülőknek, ahol mindig nagyon-nagy volt az érdeklődés. Az e-bookról annyi visszajelzésünk van, hogy a letöltésekből látjuk, hogy érdekli az embereket; eddig több mint tízezer letöltésnél tartunk. A személyes visszajelzésekből úgy tűnik, hogy ez a program érdekli azokat az embereket, akik már eleve igyekeznek korlátozni a képernyőidőt, illetve érdeki azokat, akikre a gyerekük rávágja az ajtót, mert el akarják venni tőle a telefont. A két végpont között lévő szülőket kellene most igazán elérnünk. Azokat a szülőket, akik még odaadják a kisgyereküknek a telefont, mert örülnek, hogy a kis óvodás megnyugszik. Ebből pedig később nagy baj lehet. Ezeket a szülőket szeretnénk elérni, bölcsődékben, óvodákban, hogy ők is tudatosabbak legyenek a képernyő-használatban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.