Szerencsés vagyok, mostanában kétszer is voltam színházban, két kedvencemet láthattam, nem megszokott formában. Nem megszokott formában el is mesélem, milyen volt, mert blogolni jó dolog. Fogadjátok szeretettel!

 

b_b.jpg

fotó:  Horváth Judit (Centrál Színház)

 

Büszkeség és balítélet – két színészre (Centrál Színház)

A két színészre írott színpadi változat alapvetően zseniális. Eredetileg Joannah Tincey és férje, Nick Underwood adták elő Nagy-Britannia szerte. Több mint egy tucat karaktert játszottak el ketten. Az előadás 2018-ban érkezett Magyarországra. Az, hogy csupán két színészt látunk a színpadon egyrészről bravúros játéknak enged teret, amit Balsai Móni és Schmied Zoltán meg is valósít, másrészről éppen a két színész miatt nagyon sok mindent föl kell erősíteni. Jane Austen finom szellemességét, bölcs humorát gyakran harsánnyá teszik, hogy az adott jelenet hatásosabb legyen, nagyobbat szóljon, a közönség nagyobbat nevessen. Ugyanígy lesz néhány karakter vészesen karikatúraszerű. Ennek gyakorlati oka is van, persze, hiszen muszáj, hogy a közönség (és a színészek) meg tudják különböztetni a fölvonuló szereplőket. Hiszen Balsai Móni játssza például Mrs. Bennetet, Mr. Bingleyt és Elizabeth Bennetet is. Miközben Schmied Zoltán például Lydiát, Jane-t és Mr. Darcyt jeleníti meg. Nekem ebben a tekintetben a legnagyobb fájdalmam Charlotte Lucas (Balsai Móni), aki a regényben az egyik kedvencem, intelligens és elegáns karakter, ebben a színpadi változatban viszont lett belőle egy előreálló fogú (többször patkányképűnek titulált), ostoba nőszemély, akin kínjában röhög az ember. Ezt nagyon bánom, mert ez egyszerűen igazságtalan Chárlotte-tal szemben, és semmit nem mutat meg abból, mennyi élettapasztalatot és bölcsességet írt az ő karakterébe Jane Austen. De ettől eltekintve tényleg nagyon szép az előadás, van benne pár olyan mesteri pillanat, amikor azt hittem, hogy egy másik színész jelent meg a színpadon, pedig az a színész alakult át, aki addig is ott volt. A rendezés is zseniális, sok apró, de nagyszerű ötlettel. És az a jelenet, amikor Lizzy és Mr. Darcy végre egymásra talál igazi színházi pillanat, amikor megszűnik körülöttünk a világ, és csak az a színházi csoda van, amit átélünk.

 

 

A másik előadás, amit nemrég láthattam, az nem más, mint a Frankenstein a Bábszínházban. A Nick Dear darab Keresztes Tamás rendezésében. Bevallom, én valóban egy bábelőadásra számítottam, amelyben újragondolják a történetet. Ehhez képest egyetlen báb volt az előadásban, a Teremtmény. Egyébként színészek voltak a színpadon. A báb egyébiránt világszínvonalúan zseniális, mint a színészek fölé magasodó, rémisztő Teremtmény. Minden érzelmi változást, reakciót, apró rezdülést ki tudtak ezzel a bábbal fejezni. Lenyűgöző volt. Sajnos a színészek sokszor alakításban sem értek fel a bábhoz. Mary Shelley gyönyörű, örökérvényű gondolatai gyakran üresen, közhelyesen csengtek. Ennek megfelelően az előadás vége is leül. Tudom, hogy én elfogult vagyok a National Theatre előadásával, mert a Danny Boyle - Jonny Lee Miller - Benedict Cumberbatch trió fantasztikus dolgot hozott létre együtt, Nick Dear közreműködésével, Mary Shelley művéből, de annak akkor is olyan lett a vége, hogy ma is, ha megnézem, utána még napokig ott az élmény, az érzés a gyomromban, hogy a Teremtmény és Victor üldözik egymást, mert nem tehetnek mást... Ennél az előadásnál sajnos ez nincs meg. Technikailag zseniális, de Mary Shelley történetének titkát nem ragadta meg. Viszont az előadás előtt van egy mozgató/drámapedagógia foglalkozás, tulajdonképpen beavatás felnőtteknek. Ott már a szervezők őszinte lelkesedése és izgalma magával ragad, és remek hangulatot teremt az estéhez.

                                                                                                                                Bori

 

 

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel!:)

                                                                                                        

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr7817813409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2022.04.25. 18:55:41

Ez de jó! És mindkettőt láttam is!:) Egyet is értek, annyi csak, hogy én még élesebben fogalmaznék: a Frankensteint játszó színész pl. egyszerűen rossz volt, teljesen kizökkentett. Azt persze nem vitatom, hogy az előadás megvalósítása fantasztikus, de a színészi munka az angol változathoz nem ér fel...

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2022.04.25. 19:02:02

@ChristineJane: érzelmi alapon teljesen egyetértek veled, csak ilyenkor mindig megpróbálom elképzelni, hogy abban is, amire én nézőként azt mondom, hogy rossz, mennyi munka, energia és kreativitás van. Ez persze nem menti azt, hogy az előadás tényleg nem éri el azt a hatást, ami potenciálisan benne van...

IamSherLocked 2022.04.25. 22:09:16

Nahát, mik vannak! A Büszkeség és balítélet trailerén nagyon látszik a harsányság, amiről írtál. Nekem a trailer sokkal kevésbé csinált kedvet, mint az írásod. Sőt, inkább elvette a kedvemet attól, hogy megnézzem. Talán túl elnéző voltál a darabbal a kritikádban? Szerintem Jane Austen igenis legyen visszafogott! Ha valami elsőként eszembe jut Jane Austenről, akkor pont ez az egyik dolog! Amúgy Balsai Móni nagyon jól néz ki, mint korabeli lány :) És igenis tud visszafogottan játszani, ezt nagyon is jól tudjuk. Idegesítően visszafogottan tud játszani. Persze, értem, hogy több szerepet nehéz úgy egy embernek eljátszania visszafogottan, hogy meg lehessen a nézőtérről is különböztetni, de talán pont ezért ez a darab egy eleve bukott választás ehhez az ötlethez. Egy Ózzal mondjuk teljesen jól működne. De vannak ebben a témában nem mesék is, pl. Széttörve / Üveg. Az mekkora...

A Frankenstein bábként olyan érdekes ötlet, hogy csuda. Egy bábszínházban pedig ezek szerint a bábokhoz értenek jobban. Nos, igen, abszolút egyetértek, hogy a Johnny Lee Miller, Benedict Cumberbatch verzió annyira jó, hogy azzal szinte kár is újrapróbálkozni...

ChristineJane 2022.04.27. 18:11:43

@IamSherLocked: "Egy bábszínházban pedig ezek szerint a bábokhoz értenek jobban." Na, hát ez az! Ezért nem értem én sem, miért nem volt az előadásban több báb! Annyira érdekes lett volna!

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2022.04.27. 18:21:36

@IamSherLocked: "Talán túl elnéző voltál a darabbal a kritikádban?" Minden lehetséges, de azt azért nem hiszem.:) Jane Austen annyira zseniális, hogy bárhogy adják is elő, ragyog, és azért ez a változat is nagyon jó, bármilyen hibákat is találok benne én, az elvakult rajongó. És még így is kétszer megnéztem.:D
süti beállítások módosítása