Hogy az embert a tapasztalatai mennyire naivvá tudják tenni! Én pedig mindig úgy nézek filmet, hogy előtte utánaolvasok 2-3 helyen, hogy milyennek értékelte azt a nagyérdemű. Tényleg. De hát egy Benedict Cumberbatch, vagy egy BBC film esetében nem az a helyzet, hogy azt gondolom, hogy ennek nem kell utánanézni, hanem az, hogy alattomos módon semmit nem gondolok. Az izgatott, boldog várakozás tudatállapotában tunyulva csak megnézem a filmet. Micsoda önreflexió: olyan feltétel nélküli bizalom alakult ki bennem irántuk, mint egy újszülöttben! 

Nos, hogy egy nagyszerű, ámde félelmetesen ismeretlen gondolkodó bölcsességét idézzem: mint mindennek, egyszer ennek is vége szakad. Sajnos, úgy érzem, nem tudom nem szélsőségesen elragadtatottan megítélni a filmet. A történet kusza, egymáshoz lazán kapcsolódó, vég nélküli, értelmetlen szálakból áll. Ezt az ember még megbocsátja, ha mondjuk vicces a film, vagy különösen szép a táj, netán nyelvészeti remekmű. Egy aranyos mondaton kívül (ami rögtön a legelején elhangzik) azonban ezek a mentsvárak nem épültek fel a filmben. A legjobban azonban az idegesített, hogy az élet (a fizika) alaptörvényét, a hatás - ellenhatás törvényét is nélkülözte a film. Tehát történt egy-két érdekes dolog, ami értelmet adott volna a filmnek, de ezek a történések senkire semmilyen hatással nem voltak. Csak lógtak a levegőben. 

Ezek után nem tudom, hogy belemenjek-e a történetbe egyáltalán, kíváncsi-e rá bárki. Az alapötlet jó, és a könyv, amiből készült, biztosan jól meg is van írva. Fiatal szülők elvesztik a gyermeküket: az apuka elhagyja a kislányt egy boltban. Sajnos már ott leakadtam, hogy miért nem nézette meg a biztonsági felvételeket. De betudtam annak, hogy ezt nem mutatták a filmben. 

Ezután rövid snittekben bemutatják, hogy hidegülnek el egymástól a szülők. Személytelen marad az általános szituáció: egyikük nem adja fel a keresést, másikuk tehetetlen depresszióba süllyed, nem bírja elviselni a másik folyamatos keresését, így különköltöznek. 

Ezután egy izgalmas történetkezdemény van benne: szüleihez látogatóba menet az apa megpillant egy fogadót, aminek az ablakán benézve egy 40 évvel ezelőtti ruhába öltözött nő mosolyog ki rá. Szüleinél megkérdi édesanyját, hogy járt-e már ő ott, mert ismerős volt neki a hely. Ekkor kiderül, hogy az a nő az anyja volt. Valahogy kapcsolódtak az időben. Az anyja biztatja, hogy valahol az eltűnt gyermeke is "ott van". Valami remény csillan bennem ekkor, hogy talán ebben a különleges idő-összekapcsoló térben találkoznak majd apa és gyermeke, vagy legalábbis keresni fogja őt. Azonban ez a szál itt megszakad. Semmi folytatása nincs ennek a szálnak. 

Megismerjük az apa egy parlamentben dolgozó barátját, xy-t, aki írói karrierjében támogatja az apát. Túlhajszolt életét feladva feleségével vidékre költözik. Itt jön egy izgalmas csavar: xy bekattan. Minden idejét a közeli erdőben tölti, ahol gyerekes játékossággal ide-oda rohangál, bunkert épít, úgy tesz, mint aki ellenséget kerget. Mindenki megrökönyödik, a feleség hűségesen nem adja fel a reményt. Itt én várnék valamiféle feloldozást, vagy legalább annyit, hogy kiderült, miért történik ez vele. De csak annyit látunk a végén, hogy az apa megtalálja őt felakasztva az erdőben. Értelmetlen brutalitás, ahol még a néző sem tudja meg, mi történt: gyilkosság, öngyilkosság? Mire volt ez jó? Mi volt benne az a pici jó, ami miatt nem vesztem el az élet igazságosságába vetett hitemet? Miért kezdett el máshogy viselkedni? Milyen hatása volt? Ezen a ponton ugyanis véget ér a történet. 

Én nem elrettenteni akarom az olvasókat a film megnézésétől, csak hát ugye... 

A The Child in Time c. könyv sajnos még nem jelent meg magyarul, de Ian McEwan számos műve elérhető nálunk, erről a Moly oldalán tájékozhattok. 

Nem ez az első alkalom egyébként, hogy Benedict Cumberbatch Ian McEwan regényének feldolgozásában játszik: feltűnt már a nagy sikerű Vágy és vezeklésben is.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)