Hogyan fejlődik egy kisgyerek lába? Mi a fontos a láb fejlődésében? Kell-e figyelnünk a cipőre? S vajon mennyire fontos a mozgás? Dr. Mező Róbert ortopéd szakorvossal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin februári számában olvashatjátok.

A fotón látható kép története: egy lány festette, aki két évig kerekesszékben élt, de a műtéteknek és rehabilitációnak köszönhetően megtanult járni. A képet önállóan, BKV-val vitte el a hátizsákjában, hogy átadja a doktor úrnak. 

Hogyan fejlődik egy kisgyerek lába, mire kell figyelnünk?

Azzal kezdeném, hogy egy egészséges gyerek lábát nem lehet elrontani. Tudom, hogy a szülők ezen rettentő sokat aggódnak, de meg kell, hogy nyugtassam őket. Mindenki ismeri azt a képet, sokan átélték már, amikor puszit adnak egy kisgyerek talpára. Egy kisgyerek talpára puszit adni nagyon jó érzés. Ennek a jó érzésnek egyszerű oka van: a gyerekláb körbe van burkolva zsírral. A talpon kis cellákban találhatók a zsírcsomócskák, azért, hogy a talajjal való ütközést megfelelő módon kiküszöböljék. Durvának hathat, de érzékletes kép: ekkor még a láb csontos boltozata zsírban úszik. Ebben az időben a gyerekeknek még nincs is boltozata, teljesen telitalpasak. A boltozat sokkal később alakul ki, az izmok hatására. A kengyelizmok alakítják ki, a hosszboltozatot és a keresztboltozatot is. Ezeknek az izmoknak az a fő feladata, hogy a lábat – és ortopédiai szempontból a boka alatti részt tekintjük lábnak – a bokában járás során megfelelő pozícióban tartsák.  

Nem kell aggódni tehát, ha a gyerekek először úgy járnak még, mint a kiskacsák?

Nem, ettől nem kell megijedni, amikor még nincs boltozat, akkor még teljesen természetes, hogy kifelé állnak a lábak. Egyébként, ha a gyermekek arányait megfigyeljük, egy kisdednek, aki már elkezd tipegni, arasznyi alsó végtagja van, és nagyon hosszú felsőteste. Amikor három-négyéves lesz a gyermek megnyúlik az alsó végtagja. Ilyenkor még telitalpasak, ettől még mindig nem kell megijedni, mert a boltozat még ekkor sem alakult ki. Ami nagyon érdekes, hogy az ember úgy nő, hogy mindig csak a csontja nő, csak a csontoknak van növekedési zónája. Az izomnak nincs, csupán utána nyúlik a csont növekedésének. Pontosan ezért kell egy növésben lévő gyereknek sportolnia, sokat mozognia. A mozgás hatására nyúlik meg az izom a gyermekek lábában. Ha nem biztosítjuk a gyermekek mozgását, akkor a lábukban izomegyensúly-zavar alakulhat ki.

Van olyan izom a lábunkban, amire különösen oda kell figyelni?

Amire rettentően oda kell figyelni, az az Achilles-ín hossza és ereje. Az Achillest másképp úgy hívják, hogy háromfejű lábszárizom. Ha ez túl rövid, akkor a lábat kitéríti a középvonalból, és egyben be is fordítja. A kisgyermekeknél a hirtelen növekedés során gyakran Achilles rövidülés alakul ki, mert az izom nem tudja követni a csont gyors növekedését. Ebből az is következik, hogy azokban a periódusokban, amikor a gyerekeknek hirtelen növekszik az alsó végtagja, akkor „kinövik” az izomzatukat, ami az előbb említett rövidülést okozza, és a lábat furcsa, lúdtalpas pozícióba hozhatja.

Ilyenkor mi a megoldás?

Bármilyen furcsa, ilyenkor nem az a megoldás, hogy lapos sarkú cipőt adunk a gyereknek. Ha végiggondoljuk, az Achilles a középvonalból, ha kitér, akkor bebiccenti a bokát. Az előbb említett kengyelizmok pedig akkor tudják megfelelően kifejteni a hatásukat, ha a lábat középvonalban tudják tartani. Ha ilyenkor lapos sarkú cipőt hord egy gyerek, akkor még jobban megfeszül az Achilles, és még rosszabb helyzetbe kerül a láb. Ilyenkor nem a lapos sarkú cipő vagy a lúdtalpbetét a megoldás, hanem a sport, a mozgás. És bármilyen furcsa, segítségül azért adhatunk egy kis cipősarkat is. Mert bizony a kissé megemelt sarkú cipő hatására jó irányban fogja kapni a dinamikus igénybevételt az izomzat, megfelelő módon fognak működni a kengyelizmok. A kisgyerekeknél szoktak szupináló cipősarkat alkalmazni. Az ilyen sarokkal rendelkező lábbeliknek az az érdekessége, hogy a cipő kérge tartja egyenesen a sarokcsontot, mert a cipő sarkát kívülről megbiccenti, ezáltal kifelé dől a láb, a sarokcsont pedig a középvonalba kerül. A cipő így biztosít megfelelő pozíciót a kengyelizmok számára, segítve a láb boltozatos szerkezetének a kialakulását. Olyan hét-nyolcéves korra alakulnak ki a láb boltozatai. És bármilyen furcsa, ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy a szülők vegyenek egy trambulint. A trambulinozás szuper mozgásforma, mindent megerősít. Óvatosan kell csinálni, mert balesetveszélyes, az kétségtelen, de nagyon jó mozgást biztosít az Achillesnek és a kengyelizmoknak is. Ezenkívül nagyon jó a láb izmainak a futás, a labdajátékok. A sport lesz az, ami végül a láb boltozatos szerkezetét létrehozza.

Mi a helyzet akkor, amikor egy gyerek kamaszodik?

A kamaszkor a láb fejlődése szempontjából is kellemetlen időszak lehet. Szerintem mindenkinek megvan az az élménye, amikor egy kamaszgyerek nem tudja, hogy hol van a végtagja, nem találja a helyét a térben. Nyakigláb, összeakadnak a lábai. Érdekes módon ez lányoknál különösen gyakori. A gyerekeknél először mindig az alsó végtag nő meg, akkor lesznek nyakiglábak. Utána az alsó végtaghoz hozzá nő a törzs. Bakfis lányoknál nagyon gyakori az, hogy megnő az alsó végtagjuk, „szépen” befelé fordul az egész lábuk, és keresztülesnek a saját lábukon. De aztán a következő szakaszban, amikor nővé serdülnek, és kiszélesedik a medencéjük, máris középvonalban lesz újra a lábuk. Ilyenkor tehát nem kell megijedni, hogy „jaj, de csámpás ez a gyerek”, végül nagyon szép gyerek lesz, a természet vissza fogja fordítani a lábát. A fiúknál még gyorsabb szokott lenni a növekedés, és gyakran telitalpassá válnak. Ilyenkor sem az a cél, hogy lúdtalpbetétet adjunk.

Van olyan eset, amikor hasznos a lúdtalpbetét a gyerekeknek?

Azt mondhatom, hogy a lúdtalpbetét gyerekek esetében legtöbbször káros. Mert miről van szó? A betéttel a lábat megtámasztjuk, rögzítjük. És ebben az esetben a rögzítéssel az izmot semmittevésre kényszerítjük. Ha egy izom nem mozog, akkor nem fog megerősödni és megnyúlni.  Egy gyerek inkább menjen el focizni vagy táncoljon egy nagyot, minthogy lúdtalpbetétet kapjon. Nagyon-nagyon kevés az a gyerek, akinek valóban erre van szüksége, de ott általában más baj is adódik.A lúdtalpbetét az orvos megfontolt döntése kell, hogy legyen. 

Tehát a sok mozgás nagyon fontos. Emellett mire figyeljenek a szülők a megfelelő cipő kiválasztásánál?

A jó gyerekcipő ismérve, hogy jól szellőzik, hiszen a gyerekek lába izzadékony. Ez fontos szempont. Ezenkívül pedig legyen a cipő stabil, amely a sarokcsont helyzetét jól beállítja, ezáltal engedi a boltozat fejlődését. Ami ezt még elősegítheti, az az említett szupináló cipősarok, de arra az esetek nagy részében nincs szükség, mert a mozgás mindent megold. A cipő igazából civilizációs ártalom, amit azonban mindannyian hordunk. A mai modern cipők egyébként sajnos szinte semmilyen védelmet nem nyújtanak. Leginkább talpas zoknik. Nem segítik a láb fejlődését, de nem is akadályozzák. A betonon járásnál viszont nem védik a lábat. Összességében fontosnak tartom újra hangsúlyozni, hogy a legfontosabb a mozgás. Az egészséges lábat nem lehet elrontani.

Kapcsolódó bejegyzés:

Felesleges fejlesztések? - interjú Dr. Felkai Mária fejlődésneurológussal

A bejegyzésben szereplő képet Dr. Mező Róbert bocsátotta rendelkezésemre. Kiegészítő képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.