Rolli – teljes nevén Kovács Karolina – energikus, tehetséges, tizenhétéves lány, aki nagyon szeretne végre megállapodni valahol az édesapjával és az öccsével. Most egy váratlan örökség talán megoldást kínál. Mihálytemplomon egy villa várja őket. Az új otthon azonban kihívások elé állítja a családot. Lehet, hogy a házat szellemek lakják? És az új ismerősök vajon mind jószándékúak? A Karácsonyi kísértetek és a karamellás kalács vidám, misztikus karácsonyi krimi, izgalmas fordulatokkal és ínycsiklandó sütemény illattal. A szerzővel, Schwerteczky Adrienn-nel beszélgettem.

Az új könyvedben nem Csengettyűvárosba tértünk vissza. Hogyan jött az ihlet egy teljesen új környezethez, történethez?

Egy történetnél nekem mindig a közeg van meg először, az a környezet, amiről írni akarok. Ehhez hozzá tartozik a kor is, amelybe a történetet helyezem. A Csengettyűváros meséi 100-120 évvel ezelőtt játszódik. A Karácsonyi kisértetek és karamellás kalács kortárs történet, napjainkban játszódik. Először tehát mindig a háttér van meg, az a helyszín, ahol jó eltölteni egy kis időt írás közben, utána jelennek meg a figuráim, és kezdenek el élni az adott környezetben. Az új regényem esetében is először Mihálytemplomot képzeltem el, majd a főszereplő lány, Rolli jelent meg. Hiszen a főszereplő az, akinél a legkíváncsibb vagyok arra, hogy az elképzelt környezetben és helyzetben hogyan reagál, hogyan veszi kezébe a dolgokat.

Hogyan mutatnád be Rollit?

Meg kell mondanom, amikor elkezdtem írni, a főszereplő, Rolli esetében egy kicsit aggódtam. Ennyire pozitív karaktert nem mindig szeretek írni, mert valószínűtlennek tűnik. De rá kellett jönnöm, hogy butaságot beszélek saját magamnak, hiszen Rollinak is millió hibája, bizonytalansága, problémája van. De az ő szemén keresztül éljük meg az egész történetet, és a saját szemében mindenki pozitív. Szerintem Rolli egy nagyon szerethető karakter, akivel kellemes eltölteni azt a pár órát, amíg olvassuk a regényt. Jó dolog az ő szemén keresztül nézni a világot. Érdekesen és szeretetteljesen látja a környezetét. Jó dolog a bőrében lenni, dacára annak, hogy igen, neki is van egy rakat bizonytalansága és kishitűsége.

Most először írtál kamaszokról?

Igen, ez abszolút újdonság volt számomra. De Rolli egyértelműen ebben a korosztályban jelent meg előttem. Ha valaki történetet ír, előbb-utóbb rájön, hogy a szereplők úgyis átveszik az irányítást. Próbálhattam volna Rollit 34 évesnek írni, rettentő furán vette volna ki magát. Nem, Rolli 17, és nagyon 17. A könyvben egyébként ugye, két testvérpár szerepel, és azt hiszem, testvérpárokról gyakrabban írok. Valószínűleg saját tapasztalatomból indulok ki. Van egy nővérem, nagyon jó testvérek vagyunk, számomra nagyon fontos a testvéri kapcsolat, ezért azt könnyen és szeretettel meg tudom jeleníteni a történeteimben.

Ki a kedvenc szereplőd még, a négy kalandvágyó kamaszon kívül?

Az őszhajú elegáns szomszédasszonyt, Yvonne-t még feltétlenül kiemelném, ő a szívem csücske. A boltosokat is nagyon szeretem, jó páros. A flörtölős pincérlány is nagy kedvenc, és meglepő módon a kicsi, szürke polgármester is. Igen, vannak karakterek, akiknek mindig megörülök, mikor szembejönnek.

Az hogyan lehetséges, hogy Rolli, amikor megismerjük, még nem nagyon tud sütni? Tudom rólad, hogy te imádsz, és nagyon is tudsz sütni.

Ez megint csak olyan ötlet, amelyet a karakter követelt meg magának. Rolli helyzete, ez nem titok, a könyvborítón is olvashatjuk, elég bizonytalan: milliószor költözött az édesapjával és a testvérével. Ebből kézenfekvően következett, hogy a gyerekek, bár a konyhában elboldogulnak, a sütés nem kerül náluk a középpontba. És az is fontos volt, hogy lássuk: Rolli otthont keres, nagyon szeretne végre tartozni valahova. Számomra a sütés otthonteremtő aktus. Ha egy házban süteményeket sütünk, átjárja az illat, akkor otthonná tesszük. Szerettem volna, ha Rolli bejárja ezt az utat. Aztán majd a történetből kiderül, hogy sikerül-e ott maradnia a házban és a konyhában, amelyben sütött.

És ne felejtsük, hogy a ház ugyanolyan fontos szereplője a történetnek, mint az emberek: hogyan mutatnád be?

Meg kell mondanom, hogy a ház annyira előttem van, hogy simán le tudnám rajzolni neked. Megvan a fejemben az alaprajza. A ház egy szép régi, zöldre festett villa. Háromszintes, elegáns, csinos, nem túl nagy, már ahhoz képest, hogy villa. Az 1700-as években épült, de az 1900-as évek elején felújították, így leginkább szecessziós és art déco elemek díszítik. Nagyon szép, nagyon barátságos és sok különös részlettel ékesített, igazán szerethető ház. Ezért is örül meg a történet elején Rolli és a testvére, hogy ide költöznek, és szeretnének maradni. Az épületnek nincs olyan fenyegető aurája, mint amilyennek egy kísértetháznak lennie kellene. De nem minden az, aminek látszik.

Milyenek az eddigi visszajelzések, szeretik az olvasók a könyvet?

Hála istennek nagyon szeretik. Sokan veszik is, és nagyon jó visszajelzéseket kapok. Elképesztően boldog vagyok. Az abszolút kedvenc reakcióm – és ezt már két-három ember is írta – az, hogy megveszik ajándékba, hiszen ez a könyv tökéletes ajándék az ünnepek közeledtével kamasznak is, felnőttnek is. A történet karácsonyi is, krimi is, kísértethistória is. És aki megveszi, mielőtt csomagolná, beleolvas, hogy biztosan jó lesz-e. És nem tudja letenni. És vesz egyet magának is. Ez hihetetlenül aranyos, és nagyon jólesik.

 A könyvet te magad adtad ki. Mennyire volt ez bonyolult folyamat?

 Az az igazság, hogy nem terveztem a könyvet most kiadni. Boldogan megírtam, szerettem a történetet, elküldtem néhány ismerősömnek, hogy nekik tetszik-e. Úgy gondoltam ahhoz, hogy kiadjam, majd később szedem össze a lelkesedést, időt, energiát és pénzt. Azonban az egyik barátnőm – aki akkor még csak a könyv felénél tartott – fölhívott, hogy „nem vagy te normális, azonnal adjad ki, hát ez nagyon édes!”. Össze is kötött megfelelő ismerőseivel, akik magánkiadással foglalkoznak. Így kerültem a Könyvmentorok csapatához. Végeznek előszűrést, megnézik, hogy mihez adják a nevüket, de szerencsére ők is azt mondták, hogy a történetem kalandos és magával ragadó, úgyhogy adjuk ki. Hálás vagyok a Könyvmentorok csapatának, profin dolgoznak, és a megjelenés óta is nagyon jól menedzselik a regényemet, hogy eljusson az emberekhez.

Szerinted miért van az, hogy a karácsony, ami a fény, a születés ünnepe és a kísértetek ennyire illenek egymáshoz?

Karácsonykor különösen előtérbe kerülnek az itt maradt hagyományok, ugyanakkor az eltávozott emberek, akikre gondolunk, mert valamikor együtt ünnepeltük velük a karácsonyt, de már nem tehetjük. A karácsony sok olyan régi dolgot előhoz és felelevenít, ami a múltra utal. Valami pedig itt maradt ebből a múltból, és ehhez a hangulathoz teljesen jól illenek a kísértettörténetek. Az én történetemben először kedves kísérteteket ismerünk meg, de azt csak remélhetik a kedves olvasók, hogy ez végig így is marad. Hiszen a regényem egy karácsonyi krimi kísértetekkel, és ahogy már mondtam, nem minden az, aminek látszik…

A bejegyzésben található fényképeket Schwerteczky Adrienn bocsátotta rendelkezésemre. A Karácsonyi kísértetek és a karamellás kalács című regényt megrendelhetitek a Könyvmentorok oldalán.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.