Egy kisbabának arra van szüksége, hogy saját élettempójában, biztonságban, békességben fejlődhessen. Dr. Felkai Mária fejlődésneurológussal (SOTE Gyermekklinika, Fejlődésneurológiai Ambulancia) beszélgettem arról, mi a feladata a védőnőnek és a gyermekorvosnak a baba megfelelő mozgás és értelmi fejlődésének elősegítésében. Elmaradás észlelése esetén hogyan tudják a legjobban segíteni őket. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin januári számában olvashatjátok. 

Az Ön álláspontja szerint a különböző fejlesztések, tornáztatás, manuál terápia nem mindig jó a babáknak. De egyáltalán, hogyan indul el ez a folyamat, hogyan kerülnek a babák fejlesztésre?

Általában a védőnők veszik észre az eltéréseket.  Ők azok, akik kérdőívek alapján felmérik a babák korhoz kötött fejlettségi szintjét. Például, hogy három hónapos korában hason fekve alkarra támaszkodva tartja-e már a fejét, négy hónaposan nyúl-e már a játékért stb.  Ha valamilyen rendellenességet, az átlagostól eltérő fejlődést vesznek észre, akkor azt a gyermekorvos felé jelezniük kell. A gyermekorvos, ha indokoltnak látja, fejlődésneurológushoz, gyermekneurológushoz utalja. Ők tudják megítélni, hogy a kisbabánál tapasztalt eltérés kóros, és további kivizsgálást igényel, vagy csak egy normál, a későbbiekben eltűnő csecsemő reflex, vagy egyéni mozgásfejlődési variáció, amelyek semmilyen terápiát nem igényelnek.  Sok esetben a kismamák saját elgondolásuk alapján (barátnő javaslata, internetes ajánlások, stb.) viszik a babát különböző, - sokszor felesleges, ám megterhelő - fejlesztésekre.  

Milyen hatásai lehetnek egy olyan fejlesztésnek, ami nem szükséges?

Az egészséges csecsemők “beprogramozva” születnek, minden baba megtanul forogni, kúszni, mászni, felállni stb. Gondoljunk csak nagyszüleinkre, dédszüleinkre, akik felnőttek, dolgoztak, családot alapítottak minden “fejlesztés” nélkül. A mai szülők azonban, időt pénzt és energiát nem kímélve, mindent meg akarnak adni gyermeküknek. Azt gondolják, hogy nem ártanak vele, biztosan a hasznára fog válni. Pedig a kezelések sokszor félelmet, alkalmanként fájdalmat okoznak a babának, hétről hétre. Amennyiben egészséges, mindez teljesen feleslegesen történik. A rendszeres testi és lelki traumák azonban károsan befolyásolhatják lelki állapotukat: szorongást, vagy akár agresszivitást alakíthatnak ki. Mindez hatással lehet a későbbi lelki fejlődésükre is.

Milyen tüneteknél nincs minden esetben szükség fejlesztésre?

Nagyon gyakori, hogy a csecsemő izomtónusát túl lazának (hypotonia), vagy ellenkezőleg, túl feszesnek találja a vizsgáló. Amennyiben az akár lazább, akár feszesebb izomtónusú baba teljesíti az ő korában elvárható mozgásformákat (forog, kúszik, négykézlábra áll, stb,) úgy semmilyen terápiát nem igényel. Ezekben az esetekben általában valamelyik szülő is hasonló izomtónusú csecsemő volt.

Mit kellene tehát tenni, ha a védőnő vagy az orvos valamilyen rendellenességet tapasztal?

Amennyiben a védőnő vélt, vagy valós elmaradást, tünetet észlel a csecsemő testtartásában, mozgás és értelmi (pszichomotoros) fejlődésében, ne javasoljon semmilyen fejlesztést, hiszen nem tudhatja, hogy az adott tünet mögött milyen kórok húzódik meg. A lehetséges tévedésekre példaként megemlíteném az egyik esetemet: egy 11 hónapos csecsemőt hoztak vizsgáltra, aki 4 hónapos kora óta, függőleges helyzetben mindig ferdén tartotta a fejét. Hét hónapig, hetente kétszer kapott Dévény manuál terápiát (!), de a helyzet nem változott. Szemészeti vizsgálata során fénytörési hibára derült fény - emiatt tartotta ferdén a fejét, ugyanis csak így látott élesen. Megkapta a megfelelő szemüveget, ettől kezdve fejét egyenesen tartotta.

Úgy gondolom, ez az eset is rávilágít a diagnózis nélküli, egy kaptafára történő kezelések veszélyeire.

A védőnő tehát jelezze a gyermekorvos felé az észlelt eltérést, lemaradást, aki fejlődésneurológiai vizsgálatra tudja utalni a csecsemőt. Így elkerülhetővé válik az egészséges babák felesleges vegzálása, ill. a probléma esetén időben hozzá tudnak jutni a megfelelő terápiához.

Manapság sokan viszik a csecsemőjüket csontkovácshoz. Erről mi a véleménye?

A csontkovácsok tevékenysége többnyire igen hasznos, de nem veszélytelen. Az elgörbült gerincek, a kötött, zsugorodott inak által rossz tartásban rögzült ízületek mozgástartományának növelésében, tartásának javításában segíteni tudnak. Csecsemők esetében azonban más a helyzet. Náluk még semmi sem rögzült, nem zsugorodott, hiszen ahhoz hogy ilyen elváltozások létrejöjjenek, évek, évtizedek kellenek. Mégis, néhányuk a csontkovácsnál köt ki. Ennek leggyakoribb oka az, hogy bizonyos normál, csecsemőkori fejtartási reflexek, amelyek hat hónapos korra spontán megszűnnek, a gyakorlatlan   vizsgálókat megtévesztik. Szakorvosi vizsgálat (orthopédus, neurológus) nélkül csigolya elcsúszásnak “diagnosztizálják”, és minden kompetencia nélkül csontkovácshoz küldik csecsemőjével a laikus szülőt. Szerencsére a csontkovácsok náluk nem alkalmazzák a felnőtteknél szokványos, erőteljes nyomásokat, rándításokat. Helyette egy teljesen ártalmatlan (és hatástalan) fém rudat tartanak egy adott terület fölé néhány percig. Erre a kezelésre rendszerint hetente kétszer visszarendelik a csecsemőket, akik csodák csodájára hat hónapos korukra tünetmentessé válnak. Pontosan úgy, ahogy a semmilyen kezelést nem kapott csecsemők is, hiszen az egyre érettebbé váló idegrendszer erre a korra képes felülszabályozni ezt a szokványos csecsemőkori reflexet.

Mi várható el a szülőktől a fejlesztésekkel, kezelésekkel kapcsolatban?

A fentiek értelmében, saját szakállára senki ne vigye semmilyen “fejlesztésre” a babáját. Ha a szülő valamilyen eltérést, elmaradást vél látni, mutassa meg a védőnőnek, aki jelzi a problémát a gyermekorvosnak. Ő szakorvosi vizsgálatra utalja a csecsemőt, ahol eldöntik, hogy van-e szüksége valamilyen terápiára, esetleg kivizsgálásra a babának. Természetesen az anyukák hangulatát javító, bezártság érzetüket csökkentő baba-mama tornák, ringatók, dúdolók stb. bátran igénybe vehetők. A lényeg, hogy a babának és a mamának is örömet okozzon, és a kialakított napirend se boruljon fel.

Összegzésül mit mondana még el beszélgetésünk végén?

Magyarországon, világviszonylatban is kiemelkedő a csecsemők fejlesztésének lehetőségei.  A legtöbb módszernek van létjogosultsága, sok esetben igen hasznosak. Hogy kinek milyen terápiára van szüksége, azt viszont a szakember döntse el ugyanúgy, mint a felnőttek esetében: ők sem mehetnek fizikoterápiára, gyógytornára, masszázsra, csak szakorvosi javaslatra. Így a legkisebb az esélye az esetleges félrekezeléseknek. Eszerint kell gondolkodnunk a csecsemők esetében is.

Dr. Felkai Mária fejlődésneurológus (SOTE Gyermekklinika, Fejlődésneurológiai Ambulancia)

Kapcsolódó bejegyzések:

„Szerettük volna a könyvek univerzumát bővíteni” - interjú Bojti Annával

„Nemcsak kezelést, biztonságot is kell adnunk" - interjú Dr. Schultheisz Judittal

A növényke bárhol megállja a helyét, csak egy kis segítség kell neki - interjú Bejczi Erikával

Kiegészítő képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.