Hogyan készül egy társasjáték? Mit csinál egy játék tervezője, és mit a szerkesztője? Pontosan hogyan lesz egy ötletből játék? Az ünnep közeledtével leülhettem Bojti Annával, a Pagony Játékkiadó vezetőjével beszélgetni és játszani. Mesélt új trendekről, népszerű játékokról, és arról, ő milyen játékokat ajánlana nekünk karácsonyra. A beszélgetés végére mindenkinek játszani támad majd kedve. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin decemberi számában olvashatjátok.

Hogyan indul egy játék tervezése? Úgy képzeljük el, mint amikor valaki történetet ír?

Ez egy nagyon jó kérdés. Belegondolva, én előbb kezdtem játékokat tervezni, minthogy történeteket írtam volna. Egy jó író nagyon sokat olvas, egy jó játéktervezőnek pedig nagyon jól kell ismernie a játékokat, rengeteget kell játszania. Nekem pedig plusz erős motivációt adott az, hogy én az első játékomat akkor terveztem, amikor a gyerekeim három és ötévesek voltak. Éppen abban a korban, amikor reggel korán felkeltettek, hogy játsszunk velük. Az jutott eszembe, milyen jó lenne, ha akadna egy játék, ami leköti őket, és hagynának minket aludni. De valahogy a meglévő játékok közül egyik sem jött be a gyerekeknek, ekkor döntöttem úgy, hogy nekem kell valamit kezdenem a helyzettel, és terveznem egy játékot. Így született meg az első játékom a Titkok szigete, amelyet be is adtam egy játékpályázatra, ahol első helyezett lett. Később pedig a Pagony Kiadónál talált otthonra, Kuflinyomozók néven. Hogy hogyan zajlik a tervezés? Erre nehéz válaszolni. Az biztos, hogy én olyan játékot szerettem volna, amely minden alkalommal egy kicsit más és mesealapú. Amelyben mozoghatunk egy táblán, találkozhatunk különféle lényekkel, akiktől megtudunk valamilyen információt, és így jutunk el a megoldásig. Elég sok zsákutca után találtam rá a végső játékra, de végül sikerült.

Így kerültél tehát kapcsolatba a Pagony Kiadóval?

Igen, először úgy volt, hogy a játékomat a Gémklub kiadja, mert az általuk kiírt pályázatot nyertem meg, végül azonban átengedték a játéktervet a Pagonynak, mert a Gémklub akkor nem foglakozott gyerekjátékokkal. Így kezdtem el dolgozni Győri Hannával, a Pagony Kiadó munkatársával, aki a játékomnak a szerkesztője volt. A Pagony 2015-ben indította el a játékkiadóját, ezt 2019-ben szerették volna bővíteni, hogy ne csak nagyon egyszerű játékok jelenjenek meg. Ekkorra már kiderült, hogy Hanna és én nagyon jól tudunk együtt dolgozni, így kértek meg, hogy vezessem a bővülő játékkiadót. Meg kell mondanom, először megijedtem a feladattól, mert egy teljesen új irányt jelentett az életemben (előtte a Prezinél készítettem prezentációkat), de nagyon jól is jött, és nagyon szeretem csinálni. És persze, amikor a gyerekeimet megkérdezik, hogy „anyukátok mit dolgozik?”, ők azt felelik: „ő nem dolgozik, csak otthon játszik!”.

fotó: Pásztor Ádám

A Pagony Kiadónál csak saját fejlesztésű, hazai játék jelenik meg, vagy van licenc is?

Minden Pagony játék valamelyik hazai fejlesztőnek a terméke. Ez az egyik célkitűzésünk is, hogy csak ilyen játékokat adjunk ki. Emellett, csak úgy, mint a Pagony könyvei esetében, a játékoknál is igényes, egyedi, jó minőségű és szép termékeket szeretnénk megjelentetni a magyar piacon. A magyar játékfejlesztőknek pedig utat adunk az érvényesüléshez. Eredetileg egyébként a Pagony Játékkiadó úgy indult, hogy a Pagony könyvuniverzumát szerették volna bővíteni. De ugye általában úgy szokott ez lenni, hogy a játékok szerzőinek van egy jó ötletük, csinálnak hozzá egy játékmakettet, beküldik, és azt mi megvizsgáljuk. A legtöbb esetben mi aztán társítunk ezekhez a játékmechanikákhoz pagonyos könyveket. Mostanában azonban egyre gyakrabban előfordul, hogy nincsen pagonyos brand a játékok mögött. Ezekben az esetekben általában az köti a játékot a Pagonyhoz, hogy pagonyos illusztrátor rajzolja. De például az Árnyékmókus nevű játékot konkrétan az egyik – a Pagonynál megjelent – Maszat és Sári mese kapcsán alkotta meg Marosvári Tamás, és küldte be hozzánk, mert a kislánya nagyon szerette azt a mesét. A játékban Sárinak és barátainak egy kirándulás után kell megtalálniuk a hazavezető utat, de közben már besötétedett, ők pedig szörnyen elfáradtak. A játékosoknak tapintás és formafelismerés segítségével kell megtalálniuk az utat, hároméves kor felett kiváló szórakozás.

A Pagony játékai tehát egészen kicsi gyerekeknek is jók?

Igen, itt fontos megemlíteni, hogy a játékainknak általában nemcsak egyféle játékmódja van. Mindig gondolunk arra, hogy a kisgyerekek először megismerkedjenek a játékkal. Majdnem minden játékunk szintezhető, kezdhetik a kicsik egy könnyű alapjátékkal, és amikor az már megy, onnan haladhatnak tovább. Annak pedig külön örülök, hogy van több olyan pozitív visszajelzés, hogy a gyerekek így nem unják meg a játékot, mert feljebb tudnak lépni. Még azt is hozzátenném, hogy a legtöbb játékunk kooperatív és versengő formában is játszható, mindenki eldöntheti, hogy neki mi a jó.

Egyébként milyen kritériumai vannak a játékkiadásnak? Mi alapján döntötök egy játék kiadása mellett?

A folyamat többlépcsős. Először is van egy online kitölthető formanyomtatványunk. Ott azt kérjük, hogy írják le a játék lényegét, a játékszabályt, illetve csatoljanak fotókat. Ez az első szűrő. Itt Győri Hanna, Szendrei Bella és én döntjük el, hogy a leírtak alapján mi az, ami működhet, már hatalmas tapasztalatunk van. Érdekességként említem, hogy sokszor megesik, hogy például grafikusok beküldenek gyönyörű dolgokat, tényleg lélegzetelállító a grafika, de a játék mögötte nem működik, el kell utasítanunk. De az nagyon örömteli, hogy segíthetünk olyan szerzőknek, akik előtte soha nem voltak játékszerzők. Pedagógusok vagy történészek, akik megtalálnak minket egy kiváló ötlettel, és végigvihetjük a játékukat a megjelenésig.

Amelyik játék tehát túljut az első szűrőn azoknak a szerzőivel fölvesszük a kapcsolatot, megkérjük, hogy hozzák el a játékmakettet, és közösen játszunk. Amelyik játék ezen a körön is túljut, az a fejlesztők elé kerül. A fejlesztők megnézik a játék esetleges buktatóit, azt, hogy van-e hasonló játék a piacon, nem koppintás-e: az az, hogy mennyi eredetiség van a játékban. Amelyik játék ezt a kört is „túléli”, az megy a „pagonyos körbe”, a Pagony munkatársai elé, ahol azt nézik meg a kollégák, hogy mennyire piacképes a játék, tetszik-e nekik, megvásárolnák-e ők maguk a gyerekeiknek. A játékok a fejlesztői és a pagonyos körön természetesen anonim módon mennek át, a szerzőket csak hárman ismerjük. A játékokat végig pontozzák, a legmagasabb pontszámot elért játék végül megjelenik.

Mi ma trend a társasjátékoknál? A kooperatív vagy a versengő játékok hódítanak?

A kooperatív játékok térhódítása elég erős. De ez a folyamat szerintem már jó ideje tart. Az az igazság, hogy elképesztően sok játék van a piacon, hatalmas mennyiség, és már szinte mindent kitaláltak. Nagyon ritka az, hogy valami igazán új szülessen. Az utóbbi évtized nagy újítása a „legacy-játékok” megjelenése. A legacy forma azt jelenti, hogy nemcsak egy játék van a dobozban, amit ismételhetünk újra és újra, hanem a társasnak több játékon átívelő története van. Ez persze azt jelenti, hogy ezek a játékok általában egyszer játszhatók végig, mert a történet végére érünk. Összességében egyébként az mondható el, hogy a legújabb játékok a régi mechanikák okos keverékei, amelyekből mégiscsak valami új adódik.

Elárulhatjuk, hogy mi itt most társasjátékok között ülünk. Mutatnál pár játékot, mit ajánlanál a karácsony közeledtével?

Először a Pizsamaparti Babarókánál nevű játékról mesélnék. Kiss Judit Ágnes meséje alapján tervezte Győri Hanna, illusztrálta Egri Mónika. Ez egy memóriaalapú társasjáték. Memória és szerencse kell hozzá, így a kicsik általában nemhogy nincsenek hátrányban, de nagy előnyben vannak a szüleikhez képest, amikor ezt játsszák. Az a játék sztorija, hogy Babarókánál pizsamaparti van, az összes barátja eljön, de aludni senki nem akar, mindenki elbújik a takarók alá. A játékosok feladata az, hogy megtalálják, ki rejtőzik a pokrócok alatt. Ezt is lehet együttműködve vagy versengve játszani, a haladóknak már különböző nehezítések vannak, nagyon izgalmas. Népszerű játék egyébként még a Babaróka karácsonya is, amely tavaly jelent meg. A játékot én terveztem, és azt tartottam szem előtt, hogy a legkisebbek is tudjanak vele játszani, élvezzék. A játékban egy fenyőfát kell feldíszíteni. Vannak szabályok, de itt még az sem baj, ha egy hároméves kisgyerek mondjuk nem követi őket, hanem egyszerűen csak földíszíti a fát. Minden kicsiknek szóló játéknál azt tanácsoljuk, hogy a szülők is legyenek nagyon megengedőek. Egy idő után a gyerek úgyis érdeklődni fog, hogy hogyan lehet rendesen játszani.

Itt van előttem a Yunka nevű játék, aminek már a doboza is gyönyörű.

Igen, ezt a játékot Kruppa Gergely tervezte. Pagonyos brandhez nem kötődik, de az illusztráció Horváth Ildi grafikus munkája. Szuper családi játék. A játékosok lelkes természetvédők, akik a dél-amerikai dzsungelben kihalófélben lévő állatoknak a lábnyomait találták meg. Minden játékosnak saját, átlátszó, letörölhető térképe van, ahol mindig új kombinációban rajzolhatja fel a tereptárgyakat. Az nyer, aki először pillantja meg a ritka állatot. Építenünk, védenünk kell a dzsungelt, hogy megtaláljuk. Szerencse, éles ész és előrelátás szükséges.

Fantasztikusak a játékhoz tartozó térképek, filcek, segédlapok, minden pontosan kidolgozva.

Igen, a játékszerkesztő feladata is lenyűgöző. Amikor a Yunkát a játék tervezője behozta, csupán egy A4-es lap volt. Azt a szerkesztő találta ki, hogy milyen elemek legyenek benne, hogy végül ilyen gyönyörű játék legyen. Egy játék szerkesztése nagyon összetett dolog.

A Pitypang és Lili gondolom társasjátékként is nagyon népszerű.

Igen, a Gondos gazdik Pásztohy Panka mesesorozata nyomán készült. Puskás Tibor tervezte és természetesen Pásztohy Panka készítette az illusztrációkat. A játék során ideiglenes örökbefogadó gazdik lehetünk, így segíthetünk az állatokon, hogy a végén gondos gazdit találjanak. A játékot négyéves kor felett ajánljuk, de itt is több szint van, én is nagyon szeretek vele játszani például.

A Lokomoto vonatrajongóknak készült?

Mi minden vonatrajongónak ajánljuk, de igazából azt látjuk, hogy egyáltalán nem kell vonatrajongónak lenni, ahhoz, hogy élvezzük. A Lokomoto nagyon okos játék, nyolc év felett ajánljuk. A játék lényege, hogy mi legyünk a legügyesebb vasúthálózat-építők, és még kedvenc mozdonyainkat is beszerezzük. A játékban erős interakcióban kell lennünk, amit én nagyon szeretek. A játékot egyébként egy 14 éves gyerekvasutas kislány, Pásztor Emma tervezte, a grafika is az ő munkája, nagyon büszkék vagyunk rá.

Már nagyon sokat játszottunk, de van még olyan társasjáték, amelyet megemlítenél?

Nem hagyhatjuk ki Marék Veronikát, aki maga tervezte az Adj egy pacsit, Boribon nevű játékot, és hozzá méltóan tündéri. Különböző instrukciók alapján lufikat kell gyűjteni, és egyszerűen öröm nézni, ahogy a gyerekek játszanak vele. De remélem, bármelyik fentebb említett játék örömet hoz a családoknak. Kívánom, hogy mindenki nyugalomban, szeretetben játszhasson karácsonykor.

Kapcsolódó bejegyzés:

A MáSzínház világa - interjú Bakonyvári Krisztinával és Perényi Andreával

A bejegyzésben szereplő képeket Bojti Anna bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.