Úgy tűnhet, hogy belecsapok a közepébe, pedig pontosan így kezdődött: Karin Boye nevét először a Young Royals című sorozat 2. évadjának 5. részében hallottam. Egy fontos és szép jelenetben, amelyben Wille és Simon kezdi megérteni egymást, és azt, hogy hogyan látják a kapcsolatukat. Természetesen rögtön meg kellett néznem, kicsoda is Karin Boye, és pontosan mit írt. Hamarosan kiderült, hogy Karin Boye (1900-1941) a mai napig ismert és szeretett svéd költő, író, esszéista. Alig negyvenévesen tragikus módon öngyilkosságot követett el. Költeményei és rövidebb prózai művei mellett két fantasztikus, máig ható regényt hagyott hátra.

A Young Royals említett epizódjában Wille és Simon a Kris (Válság, 1934) című művéről beszélget. A Válság önéletrajzi ihletésű, egyszerre realista és lírai regény, amelyben Karin Boye azt tárja föl, milyen hitbéli válságot élt át, miután elfogadta és fölvállalta vonzalmát saját neméhez.[1]

Karin Boye másik, nemzetközileg is ismert és elismert, és így magyarul is elérhető regénye a Kallocain (1940). Nem kellett hozzá sok idő, már olvastam is a Kallocaint.[2] A felkavaró disztópia azért is érdekes, mert George Orwell könyvóriását, az 1984-et majd’ egy évtizeddel megelőzve hozta el a gondolatbűnt. A regény szereplői a Világállamban élnek, életük minden mozzanatát szabályozza és ellenőrzi az állam[3], csak egyetlen területre nem férkőzött még be: az emberek gondolataiba. Leo Kall vegyész, a 4. sz. Vegyiváros elhivatott, az államhoz a legteljesebb mértékben lojális kutatója azonban hatalmas felfedezést tesz. Kifejleszti a Kallocaint, egy ártalmatlannak tűnő világoszöld folyadékot, amely az emberi szervezetbe fecskendezve előidézi, hogy az alany a legbelsőbb gondolatait, a legféltettebb titkait is kimondja.

Leo a Világállam tökéletes fogaskerekeként először határtalanul boldog, hogy kifejlesztette ezt az új vegyületet. Hiszen ez azt jelenti, hogy „ellenőrizhető, mi mozog a fejekben”. Bárkit el lehet ítélni, akár egyetlen kósza gondolatáért is. Mámorító érzés. Ám amint a mámor múlni kezd, Leo arra is rádöbben, mekkora hatalom van a kezében: a Kallocain révén a magánélet, a szabadság utolsó tere vész el, ez pedig kétségbeejtő és félelmetes érzés. Leo figyelni kezdi a körülötte lévő embereket: a feleségét Lindát, aki pengeéles ajkával és félelmetesen csillogó szemével mindennap az államért dolgozik. És a főnökét, Rissent, aki kiváló tudós, de mindig van benne valami különös lazaság, ami nyugtalanítja Leót. Most mindkettőjüket könnyedén följelenthetné, látszólagos szorgalmuk és elhivatottságuk mögött biztosan rejlenek államellenes gondolatok…

Karin Boye szobra a göteborgi Városi Könyvtár előtt

Mit tesz vajon Leo? Följelenti a hozzá közel állókat, vagy szembefordul a saját találmányával? Ráébred-e vajon, mennyi fájdalmat és tragédiát rejt a Kallocain? Egy biztos, ahogy figyeli a körülötte élőket, Leóban is változás indul el, és a szöveg gyönyörűen követi ezt. Ahogy a férfi látni kezdi a világban és önmagában is az egyediséget, a törékenységet, a költőiséget, a regény is úgy válik tudományos precizitású, személytelen leírásból érzelemgazdag, személyes, ihletett szöveggé. Azt, hogy ez a változás elég lesz-e ahhoz, hogy Leo hőssé váljon, vagy pedig gyarló ember marad, nem árulom el. El kell olvasnotok.

A Kallocainból készült már svéd tévésorozat, és inspirált már amerikai filmet is.[4] De minden kétséget kizáróan olvasni a legjobb. Szerencsés vagyok, mert én úgy olvashattam, hogy közben, ha föltekintettem, egy napfényes udvarra láttam rá, nézhettem a diófám. Ott volt velem a kutyám és a macskám, átélhettem minden gondolatot és érzelmet, a szabadságot. Megtapasztalhattam mindazt a költőiséget, egyediséget és szépséget, amelyet Leo Kall keres (és amelyet Karin Boye át akart adni). És ezért nagyon hálás vagyok, fantasztikus érzés.

                                                                                              Bori

[1] Miután elvált férjétől, Karin Boye 1934-től haláláig Margot Hanellel élt együtt.

[2] Karin Boye: Kallocain, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022., 234 oldal, fordította: Tótfalusi István (Kapszula Könyvtár 48.)

[3] Karin Boye az 1930-as években Berlinbe látogatott, ez az utazás adta az ihletet a regényhez.

[4]Svédországban 1981-ben mutattak be egy, a regény alapján készült, kétrészes tévéfilmet/minisorozatot. Sajnos az interneten még csak részletet sem találtam belőle. 2002-ben mutatták be az Equilibrium c. amerikai filmet, Christian Bale főszereplésével. A filmben az emberek olyan szert fecskendeznek magukba, amely elnyomja az érzelmeket és a művészi kifejezés vágyát. Ezzel megszűnnek a háborúk és konfliktusok, de az élet értelme is elvész, a puszta létezés marad csupán. A film akciójeleneteire egyértelműen hatott a Mátrix, a történetére pedig a Kallocain mellett a Fahrenheit ​451, az 1984 és a Szép új világ. Bár Christian Bale kiváló, mint mindig, és mindent megtesz, hogy a főszereplő, John Perston izgalmas karakter legyen, a film így is felejthető. A sok hatás mellett éppen az eredetisége vész el.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.