Kiskoromban volt egy batmanes tréningruhám. Műanyag volt és suhogott, ahogy kell. Egy balatoni nyaralás alkalmával azonnal beleszerettem, jó sokáig le sem vettem. Batman a felsőrészén volt látható, és én nagyon vagánynak éreztem magam benne. Magam sem értem, hogy miért varázsolt el ennyire. Meséltem már nektek, hogy a képregények sosem érdekeltek igazán, sokáig pedig méltóságomon alulinak tartottam, hogy képregényfilmeket nézzek. Aztán jött Loki, és szerencsére minden megváltozott.

A DC Univerzum azonban ezután sem fogott meg igazán. Azt természetesen tudtam, hogy Christopher Reeve felülmúlhatatlan Superman, ő igazi hős, a filmvásznon, és azon kívül is. De a batmanes tréningemet már rég kinőttem, a DC hősei nem igazán mozgattak meg. Egészen mostanáig. Egy júliusi estén megnéztem ugyanis a Christopher Reeve-ről szóló Super/Man című dokumentumfilmet. A film megható, inspiráló és izgalmas: megmutatja Christopher Reeve igazi hősiességét. Azt, ahogy a balesete után szembenézett a helyzetével és tovább küzdött. De a film természetesen azt is megmutatta, milyen zseniális Superman volt Christopher Reeve. Alakítása a mai napig meghatározza, hogyan gondolunk Supermanre. Ezekután nem volt más választásom: meg kellett ismernem Supermant.

Superman alakját Jerry Siegel író és Joe Shuster illusztrátor alkotta meg. Superman 1938-ban jelent meg először képregényben és azóta töretlen népszerűségnek örvend. Tulajdonképpen ő a szuperhősök archetípusa: feltűnő ruhában repül (köpenye van), különleges képességei vannak, álnevet használ, harcol a gonosz ellen, katasztrófákat hárít el és védi a Földet. Előtte is voltak már szuperképességekkel rendelkező hősök, de Superman volt az első, igazi és igazán népszerű szuperhős. Alakja az évtizedek alatt sokat változott, de egy alapvető dolog változatlan: Superman a remény és a lehetőségek megtestesítője. Kisbabaként érkezett a Földre az elpusztult Krypton bolygóról, a Kent házaspár befogadta és szeretetben fölnevelte. A világ előtt Clark Kentként mutatkozik, egyetlen szemüveggel el tudja rejteni, hogy ő az acélember. Felnőttként Metropolisba költözik, ahol csetlő-botló, kicsit talán túl lassú újságíróként dolgozik, és természetesen beleszeret Lois Lane-be.

Superman idegen a Földön, földönkívüli, aki mégis itt talált szerető otthonra. Számára épp olyan fontos, hogy egy bajba jutott macskának (vagy mókusnak) segítsen, mint az, hogy megakadályozza az elvetemült bűnözőket gonosz tervük megvalósításában. Superman védelmezi a Földet és szeretteit.

Superman már az 1940-es évektől kezdve megjelent más médiumokban is, nemcsak képregényben. Bud Collyer rádiójátékban adta Superman hangját. Kirk Alyn volt az első, aki filmen eljátszotta 1948-ban. Az ’50-es években George Reeves játszotta el egy tévésorozatban. Ezután érkezünk el ahhoz az alkotáshoz, amely a mai napig meghatározza azt, ahogy Supermanre gondolunk: az 1978-as filmhez, Christopher Reeve főszereplésével. Richard Donner alkotása az első igazi, nagy költségvetésű szuperhősfilm, a műfaj elindítója.

Christopher Reeve színházi színészként indult, klasszikus színészképzésben részesült a neves Juilliard Schoolban. Ez látszik is azon, ahogy Superman szerepét megközelítette. A köpeny, a röpködés és a fémet megolvasztó hőlátás izgalmai mögött megbújó igazi érzelmekből indult ki. Abból, hogy Superman elvesztette a családját, az otthonát, árvaként érkezett a Földre és itt kellett megtalálni a helyét. Így lett Christopher Reeve Supermanje képregényfigurából szerethető szuperhős, akivel tudunk azonosulni. Emellett nincs még egy színész, aki olyan mesterien meg tudta volna alkotni, és el tudta volna választani Superman és Clark Kent karakterét, mint Christopher Reeve.

Az 1978-as Superman-filmben van egy jelenet, amely ebből a szempontból (is) mestermű. A jelenetben Clark el akarja mondani Loisnak (Margot Kidder), hogy ő Superman, de aztán az utolsó pillanatban meggondolja magát. Az egyik percen Christopher Reeve szálfa egyenesen áll, a hangja mély és határozott. Arckifejezése, egész megjelenése erőt sugároz. A következő percben azonban már összeesik a válla, fölteszi a szemüvegét, hangja félénken dadogó lesz, kicsit éles, az arckifejezése bizonytalan. Hirtelen az aranyos, de jelentéktelen Clark Kent áll előttünk. És ebben a pillanatban lehet tudni, hogy Christopher Reeve az igazi. Nála jobb senki nem lesz, soha.

A Brandon Routh főszereplésével készült Superman visszatér (Superman Returns, 2006.) ezért sem lehetett sikeres. A forgatókönyv eleve gyenge volt, de emellett a színésztől nemcsak azt várták el, hogy Supermant hozza vissza, hanem azt is, hogy valamilyen módon Christopher Reeve-et és az általa teremtett hőst is. Ez pedig lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Nem is csoda, hogy várni kellett egy kicsit, mire Superman visszatért a mozivászonra: 2013-ban, a DCEU részeként, Henry Cavill alakításában. Henry Cavill fizikailag teljesen megfelel Supermannek és semmiképp sem tehetségtelen színész. Az ő acélembere azonban a karakter teljes kifordítása. Kelletlen istenség, aki dühös, szomorú, kétségbeesett, tud bosszút állni és kíméletlen gyilkosságra is képes.

Megint csak azt mondhatom, hogy nem csoda, hogy a DCEU összeomlásával, most, hogy új korszak vette kezdetét, teljesen új Supermant kaptunk. A James Gunn rendezte 2025-ös Superman-filmben már David Corenswet alakítja az acélembert. Érdekesség, hogy David Corenswet éppúgy a Juilliard School diákja volt, mint Christopher Reeve, és az ő Supermanje újra reményteli és kedves, aki védelmezi a Földet, a gondjaira bízott kutyáért pedig bármit megtenne. Zack Snyder durva és sötét tónusú filmjei után James Gunn kicsit talán túlságosan is a szánkba rágja, hogy Superman a remény és a szeretet jelképe, de az biztos, hogy amikor a film végén felhangzik, hogy „‘Cause I'm a punk rocker, yes, I am”, az az életöröm maga, nem lehet nem mosolyogni. Remélem, hogy ez az irány marad, és David Corenswetnek még sok lehetősége lesz megmutatni, hogy milyen hős is Superman.

Itt azonban még nincs vége. Miközben egy nyárestén látott dokumentumfilm miatt kutakodni kezdtem a DC Univerzumban, hogy legalább egy kis szeletét megismerjem, a legváratlanabb helyen találtam meg a tökéletes Supermant: egy sorozatban. Tyler Hoechlin a tévében játszotta el az acélembert, így megbújt a bombasztikus mozifilmek mögött, mégis: Christopher Reeve után szerintem ő az eddigi legjobb Superman. Eredetileg csak pár epizód erejéig öltött volna köpenyt a Supergirl című sorozatban, végül azonban egy egész saját sorozatot kapott 2021 és 2024 között. A Superman & Lois című sorozatban Superman csak egy átlagos fickó és ez a lehető legjobb dolog, ami történhetett vele.

A sorozat kezdetekor Lois (Elizabeth Tulloch) és Clark már házasok, mindketten újságíróként dolgoznak Metropolisban, és nevelik ikerfiaikat Jonathant (Jordan Elsass, a harmadik évadtól Michael Bishop) és Jordant (Alex Garfin). A fiúk 15 évesek, jó testvérek, de különbözőbbek nem is lehetnének. Jonathan könnyen barátkozik és mindenben kitűnik, Jordan ezzel szemben magába zárkózik, pánikrohamai vannak és szorongással küzd. Szülei ezért is döntenek úgy, hogy a zajos várost hátrahagyva visszaköltöznek Clark gyerekkori otthonába, Smallville-be, a Kent család farmjára. Ez eleinte jó döntésnek bizonyul, hamar kiderül azonban, hogy Jordan rosszulléteit nem egyszerűen a kamaszokat sújtó szorongás okozza, hanem az, hogy neki is kezdenek kifejlődni a szuperképességei. Eljön az ideje, hogy Clark elmondja a fiainak, ki is ő valójában…

Innen indul a sorozat, és mind a négy évadjában a családi kapcsolatokat és kihívásokat helyezi középpontba. Még a Smallville-t (vagy épp az egész világot) fenyegető gonoszok motivációját is a család adja. Morgan Edge (Adam Rayner) a testvérét keresi, Bruno Mannheim (Chad L. Coleman) a feleségét akarja megmenteni, miközben nagyon sok emberrel kegyetlen. Lex Luthor (Michael Cudlitz) pedig a lányával való kapcsolatát szeretné rendbe hozni, miközben Lois és Clark családját tönkre tenné. Tyler Hoechlin mindvégig szerethető és átélhető alakítást nyújt. Leginkább Clark Kent ő, jó szándékú, csetlő-botló, a családjáért mindenre kész férfi, akiről azonban elhisszük, hogy Superman is tud lenni. Ez a hangsúly eltolódás frissítően hat Superman történetére.

A sorozat harmadik évadja környékén már tudni lehetett, hogy James Gunn új Superman-filmet forgat, és a két produkció nem érhet össze. Superman és Lois történetét be kellett fejezni, így kapott egy negyedik évadot, amelyben Superman szembenéz az elmúlással. Gyönyörű megoldás, hogy ebben a történetben Krypto nem szuperkutya, hanem érzelmi segítőkutya, aki hosszú sétákat tesz Clarkkal (majd jókat szunyókálnak együtt).

Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz Superman számára a jövő, de abban is biztos vagyok, hogy én még jó darabig Christopher Reeve és Tyler Hoechlin alakításához térek majd vissza, ha Supermanre vagyok kíváncsi. Christopher Reeve megmutatta, hogyan lehet egy képregényfigurából valódi szuperhőst teremteni, Tyler Hoechlin pedig megmutatta, hogyan lehet egy szuperhősből komplex karaktert alkotni. Egy embert, aki ugyan a felhők felett száll, de mindig visszatér a Földre és a földre is.

                                                                     Bori

A második, a harmadik és a negyedik képre kattintva galéria nyílik.:) Igyekeztem minden, a bejegyzésben ellőforduló névhez képet rakni, ha valaki mégis kimaradt, kérlek, szóljatok!

A Christopher Reeve főszereplésével készült klasszikus Superman-filmek elérhetőek például a youtube-on. A 2025-ös filmet még játsszák a mozik, de már az elérhető online, a youtube-on is. A Super/Man: Christopher Reeve története c. dokumentumfilm és a Superman & Lois valamennyi évadja elérhető az HBO Maxon.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.