Veronikának és Vikinek, szeretettel

2019 májusában voltam legutóbb Londonban (és remélem, nem legutoljára). Amikor elindultam, még nem is sejtettem, hogy ezalkalommal valami egészen újat fogok felfedezni magamban, amíg a brit fővárosban vagyok. Képes leszek valamire, amiről soha nem is gondoltam volna, hogy megteszem.

Május 17. estéjére színházjegyünk volt. Szuper társaságban mentem megnézni Harold Pinter Árulás című darabját, Tom Hiddleston főszereplésével. A nővérem pedig szólt, hogy ennek a már egyébként is különleges és izgalmas napnak a délutánjára szervezett nekem egy különleges és izgalmas programot: elmehetek falat mászni.

Tudnotok kell, hogy én két bottal közlekedem, az egyensúlyérzékem nem tökéletes, tériszonyom van, egy járdaszegélytől képes vagyok megijedni, oké, általában ügyesen, de látványosan nagyot tudok esni és profimódon szorongok mindentől. Ugyanakkor hároméves korom óta tudom, hogy élni a legjobb dolog a világon, és ha a nővéremmel vagyok egyébként sem érhet semmi baj.

Úgyhogy remegő lábakkal ugyan, de azon a délutánon elindultam a The Castle Climbing Centre-be. A valóban kastélyszerű, rejtélyes-tornyos mégis hívogató épület az 1800-as évek közepén épült, egykor London vízellátásában játszott szerepet, mint szivattyútelep. Az 1970-es években le akarták bontani, de végül megmenekült, és 1994-ben megnyitotta kapuit, mint mászóközpont. Olyan mászóközpont, ahova mindenkit várnak, bármilyen nehézséggel is néz szembe a mindennapokban.

És ott, ebben a különleges épületben, életemben először én is fölmásztam a falra. Létraszerű fal volt, nagyon könnyű lépésekkel, és én természetesen teljesen ki voltam biztosítva. De akkor is csodálatos érzés volt. Legyőztem a tériszonyomat és minden más félelmemet, és ott voltam: Londonban, a világ tetején. Így aztán aznap este még fantasztikusabb élmény volt Tom Hiddlestont figyelni a színpadon, mint egyébként lett volna. Pedig egyébként is elvarázsolt volna, ebben egészen biztos vagyok. De aznap én is véghez vittem valami egészen elképesztőt, és ez megemelt minden pillanatot.

Nem is csoda, hogy Londonból hazafelé jövet már tudtam, hogy a falmászást folytatni akarom. Így jöttem rá arra, hogy Budapesten is remek lehetőségei vannak annak, aki falat akar mászni, bármilyen problémával néz is szembe. A Spider Clubban ismertem meg Vikit, aki gyógytornász és fizioterapeuta, ezenkívül lelkes falmászóoktató, aki nem riad vissza a kihívásoktól. Viki immár két éve irányít engem a falon, szinte minden héten. Nekem pedig van mászócipőm, magnéziám és kitartásom. Mert már nem létraszerű felületen mászom ám, hanem egyre bonyolultabb falakon. És néha bizony megcsúszom, nem tudom elég magasra emelni a lábamat, elfárad a karom, mégis megyek tovább. Mert a mászás annyira jó, minden félelmem ellenére hatalmas szabadságot ad, és tudom, hogy be fog épülni a talajon töltött életembe is. Mert, ha falat tudok mászni, akkor előbb-utóbb mindennel szembe tudok nézni. Addig is tovább inspirálódom, most éppen egy fantasztikus dokumentumfilmmel.

Aki falat mászik előbb-utóbb biztosan rátalál Alex Honnold amerikai sziklamászóra. Amit Alex Honnold megtett, az egyszerre lenyűgöző, rémisztő, őrült és csodálatos. Megnyugtató tudni, hogy a vakmerő hegymászó ma él, jól van, már felesége és kisgyermeke van, de még így is izzadt a tenyerem, és néha elakadt a lélegzetem, miközben megnéztem, mit vitt véghez. 2017 júniusában Alax Honnold, a világon elsőként biztosítás nélkül megmászta Földünk egyik legnehezebben meghódítható sziklafalát, a kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban található gránitmonolitot, az El Capitant.

Alex Honnold tehát szóló szabadmászást hajtott végre: úgy mászott meg egy 914 méter magas függőleges falszakaszt, hogy nem bízhatott semmi másban, csak a saját erejében. Nem tartotta kötél, nem segítette senki. Teljesítményéről a National Geographic forgatott szó szerint lélegzetelállító dokumentumfilmet, amelyet méltán jutalmaztak Oscar – és BAFTA-díjjal is. A Free Solo – Mászókötél nélkül című film Alex Honnold felkészülését és példanélküli mászását dokumentálja. A film azt a fizikai és pszichikai utat mutatja be, amelynek végén a fiatal sziklamászó megvalósította őrülten lenyűgöző tervét.

A nagy mászást csaknem kétéves felkészülés előzte meg, amelynek során Alex Honnold megismerte az előtte magasodó szikla minden darabkáját, pontosan kigyakorolta kötéllel, hogy hova tegye a lábát és a kezét, hogy amikor majd eljön az idő, és mindezt kötél nélkül csinálja meg, ne zuhanjon a mélybe. Mindeközben az őt kísérő stábtagoknak is meg kellett küzdeniük azzal, hogy a film főszereplője, a barátjuk akár meg is halhat. És bizony mi, nézők is nagy küzdelmet folytatunk miközben nézzük a Free Solót. Mert a feszültség jóformán kibírhatatlan. Tényleg izzad a tenyerünk és nem kapunk levegőt. Mégis, ki akar kötél nélkül mászni egy olyan helyen, ahol egyetlen rossz lépés, egy apró megcsúszás az életébe kerülhet?

De ahogy Alex Honnoldot figyeljük, és egyre inkább megismerjük, világossá válik, hogy amit csinál az nem eszement és felelőtlen dolog, hanem nagyon is átgondolt, minden részletében kidolgozott vállalkozás. Alex Honnoldnak nincs bizarr halálvágya, és a veszélyt is pontosan föl tudja mérni. Extrém mászásával azt mutatja meg nekünk, hogy milyen szédületes teljesítményre képes az ember, ha valamit szeret, és azzal kapcsolatban kitűz egy célt. Pontosan azt mutatja meg, hogy nem kell szélsőséges helyzeteket kereső hegymászónak lennünk ahhoz, hogy valami fenomenálisat vigyünk véghez. Így lesz minden kihagyott lélegzet és letörölt izzadságcsepp után a Free Solo végül lélekemelő és lelkesítő film.

Ezért én most, ebben a pillanatban nemcsak arra vagyok büszke, hogy egy májusi délutánon elindultam falat mászni, hanem például arra is, hogy A Kihagyhatatlan blog már kilencéves, és még mindig kitartóan írom.

Köszönöm, hogy itt vagytok velem, köszönöm, hogy olvassátok! Maradjatok továbbra is itt, tűzzünk ki együtt új célokat, érjünk el együtt új magasságokat!

                                                                                                          Bori

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.