2009 májusának valamelyik szép napján született egy kismacska. Ez a kismacska 2009 júliusában aztán hozzám került. Mondhatnám, hogy az én kismacskám lett, de minden macskás ember jól tudja: a macskák esetében ez fordítva van. Nem a gazdája lettem Lucinak, hanem a szolgálója. Én lettem az ő embere.

Tíz évvel ezelőtt Luci választott engem és a családomat, hogy lessük minden kívánságát. Cserébe pedig ő egy igazi macska: misztikus, védtelen és csodálatos. Tíz éve mindennap szebbé teszi az életünket.

Amikor hozzám került, Luci pehelykönnyű volt, és a tenyeremben elfért. Éjszakánként nem hagyott aludni, napközben szorgalmasan rágcsálta a könyveim sarkát. Ma már mellettem dorombol esténkét, az ételeimet rágná meg nagy lelkesen, és jelenleg is nehezen tudok gépelni, mert teljes súlyával pihen kedvenc helyén: a jobb karomon.

Luci január óta hősiesen gyógyul egy súlyos betegségből: már nagyon jól van, de hogy műtét utáni sebeit védjük, és gyógyulását segítsük, január óta a legkülönfélébb kötéseket, és külön neki szabott pulóvereket hordja, amelyekben természetesen nagyon csinos, egy igazi stílusikon. Magától értetődő  hát, hogy rengeteget fényképeztem Lucit az elmúlt hónapokban. Születésnapja alkalmából ezekből a fényképekből válogattam Nektek egy galériára valót. Fogadjátok szeretettel!

Azt, hogy hogyan lehet házilag, könnyen és gyorsan, csinos macskagarbót készíteni, én is egy blogról tudtam meg: INNEN.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.