Mintha csak ráléptem volna egy lépcsőfokra, ami nincs ott. Így, ilyen nehéz ürességgel a gyomromban bolyongok a házban mindig, amikor befejezek egy regényt. Egy történet, amely hetekig meghatározta minden napomat, véget ért. Én azonban nem tudok elszakadni tőle még, minden gondolatom körülötte forog. Terrárium, árulás, aszalt szilva és szökés kavarog a fejemben, miközben szórakozottan helyére teszem végre a Karácsonykor megnézett filmeket.

Szabó Magda Abigél című regényét most olvastam másodszorra. Az egyetemi tanulmányaim miatt angolul olvasok, nyelvgyakorlásképpen franciául. Bármennyire jó érzés is, hogy képes vagyok erre, azért kellett valami magyar. Valami, amit igazán ízlelgethetek. Nem sokat tétováztam, az Abigélt nyitottam ki. A könyv 1970-ben jelent meg először a Móra Kiadó gondozásában, népszerűsége máig töretlen. (2005-ben a Nagy Könyv elnevezésű országos programsorozatban Magyarország harmadik legnépszerűbb regényének választották az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk mögött.)

Első rész. Ma este. 21 órakor. Az HBO-n.

Ford Madox Ford brit író Parade's end c. regénye alapján a BBC és az HBO közösen készített sorozatot. A sorozat öt részes, a magyar címe: Az utolsó angol úriember.

Már nagyon készülök rá, hogy írjak Nektek Az utolsó angol úriemberről - megjelenésének minden formájáról. Sajnos erre a vizsgaidőszak miatt egy kicsit még várnom kell. Addig is következzen néhány szó a sorozatról a port.hu ismertetője alapján: A minisorozat az Edward-korabeli Anglia végnapjaiban játszódik, közeledik az első világháború jelentette őrület és káosz. Christopher Tietjens (Benedict Cumberbatch), a konzervatív arisztokrata feleségül veszi a társasági életért rajongó Sylviát (Rebecca Hall). Syliva terhes, és egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek Christopheré. A férfi ennek ellenére kész kitartani a hűtlen asszony mellett. A sors azonban közbeszól. Egy nap Christopher találkozik Valentine Wannoppal, a bájos és félelmet nem ismerő fiatal szüfrazsettel.

Az ne tévesszen meg senkit, hogy a port.hu-n valamiért az akciófilmek közé sorolják a sorozatot. (Update: Oké, közben már kijavították a hibát.) Az utolsó angol úriember gyönyörű, különleges hangulatú sorozat, kiváló színészekkel, de "akció" nem sok van benne. Egy biztos, én tényleg szívből ajánlóm mindenkinek. Természetesen azoknak is, akiknek nincs HBO csatornájuk. Milyen jó, hogy van internet!

De azért ne feledjük, Az utolsó angol úriember 1. része ma este 21 órától látható az HBO-n. Utána még 4 héten át követhetjük Christopher Tietjens sorsának alakulását, hétfő esténként. A sorozat ismertetése az HBO honlapján is megtalálható. Valamint természetesen az imdb oldalán is.

A fenti videó a magyar HBO előzetese a sorozathoz. Most nézzétek meg, milyen előzetest készített a BBC. Most nézzetek meg egy jelenetet a sorozatból. Benedict Cumberbatch hangja és játéka... Tényleg ne hagyjátok ki Az utolsó angol úriembert!

Ugye, milyen szép lett a blog? Én biztos, hogy nem tudok betelni vele! Nagyon köszönöm Szabó Leventének a gyönyörű napfényes rajzot, Toth Petrának a rengeteg, rengeteg segítséget és a vidám e-maileket! És természetesen köszönöm mindenkinek, aki már most olvassa a blogot, az őszinte biztatást! Nélkületek ez a blog sosem indult volna el!

Mivel nekem minden élethelyzetre van egy-két szuper A bit of Fry and Laurie jelenetem, következzen most Stephen Fry egyik szuper monológja. A címe egészen egyszerűen: Hogyan legyünk nagyszerűek?  A monológban Stephen Fry elmondja nekünk a nagyszerűség titkát. Úgy mondja el, ahogy csak ő tudja. A titok egyébként az, hogy az embernek hinnie kell benne, hogy ő nagyszerű. Persze az sem árt, ha sokat mondják neki mások, hogy ő nagyszerű. Úgyhogy, Petra, Levente, Kedves Olvasóim, aki biztattatok és biztattok, én most elmondom nektek: nagyszerűek vagytok! Köszönök mindent!

A blog tehát nagyon szép lett. Gyönyörködjetek benne, olvassátok, lájkolátok, osszátok meg, szóljatok hozzá a bejegyzésekhez, hogy élő is legyen! De mindenekelőtt hallgassátok meg Stephen Fryt! A monológ szövegét a tovább mögött megtaláljátok angolul. Ígérem, ha egyszer leszek olyan nagyszerű, hogy le tudom fordítani, feltétlenül fölteszem a fordítást a blogra! De addig se felejtsétek el, hogy tényleg nagyszerűek vagytok!

                                                                                                   Bori

Ti tudjátok, hogyan született meg Hamlet leghíresebb monológja? Richard Curtis és Ben Elton – két híres brit forgatókönyvíró – elképzelte, hogy hogyan. Shakespeare Sketch néven ismerté vált jelenetükből kiderül, hogy Shakespeare és menedzsere (vagy ügynöke), Feketevipera között komoly „kreatív ellentétek” feszültek Hamlet hosszas elmélkedése kapcsán. Shakespeare és menedzsere komolyan vitatkozik, ez nem is kérdés, de éppen így lesz a jelenet a nézők számára nagyon vicces.

Az alig 6 perces Shakespeare Sketch 1989 szeptemberében egy jótékonysági esemény keretében került színpadra, Stephen Fry rendezésében. Feketevipera, azaz Blackadder szerepében természetesen Rowan Atkinson látható. (A Feketevipera című sorozatról még biztosan lesz szó itt a blogon.) William Shakespeare-t, irigylésre méltóan csodás szőke parókában, Hugh Laurie alakítja.

A tovább után elolvashatjátok a jelenet szövegét magyarul, angolul és franciául is. Magyarra Csillával közösen fordítottuk a szöveget. Csilla látható (valamennyire) az előző bejegyzés egyik fényképén. A francia fordítás az én munkám. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki átolvasta. Ami a jelenetben tényleg minden változtatás nélkül a Hamletből hangzik el, az természetesen magyarul Arany János, franciául pedig François-Victor Hugo fordítása. Azt egy percig sem vonjuk kétségbe, hogy a Hamletet angolul valóban maga William Shakespeare írta. De a Shakespeare Sketch attól még zseniális! Nézze meg mindenki, hogy mennyire! Én már nem is zavarok tovább, csak még annyit: Nagyon Boldog Új Évet Kívánok!

Idén is, mint mindig, rengeteg szuper karácsonyi ajándékot kaptam, nagyon köszönöm mindegyiket. A csoki halomból igyekszem hagyni jövőre is, de a pizsamát le nem veszem. A regényeket és filmeket gondosan a tankönyvek alá pakolom majd, a mézeskalács Doktor House-t (vicodinnal a kezében, természetesen) közben igyekszem nem megenni. Egy ajándékról pedig muszáj részletesen megemlékeznem itt, a blogon is. Méghozzá a gyönyörű teáskannámról!

Nézzétek meg, hogyan készült az én egészen egyedülálló ’Where is the lid?’-feliratú kannám. A csodálatos ajándékot innen is köszönöm az én csodálatos barátnőimnek, Csillának, Vikinek és Erzsinek!

A „tovább” után megtekinthető a végeredmény, és persze az, a minden részletében zseniális és megunhatatlan A Bit of Fry and Laurie jelenet, amely a kannát ihlette!

Én mindig nagyon várom a Karácsonyt. Várom a pillanatot, amikor végre átadhatom az ajándékokat, amelyeket mindaddig rejtegettem. (S igen, várom, hogy megkapjam végre mindazt, amit előlem rejtegettek.) A legjobban azonban azt, a semmi máshoz nem hasonlítható nyugalmat várom, amely a Karácsonyt körülveszi. Karácsonykor csak olyan, abban a pár napban mindennél fontosabb döntéseket kell meghoznom, mint: hány mécsest gyújtsunk meg és hol, hogyan rendezzük el a szaloncukrokat a tálban, milyen sütit együnk, mikor és hova menjünk sétálni és természetesen, hogy melyik filmet nézzük meg este. A szerelem hálójában egyike azon kevés filmeknek, amelyet a családom és én is akárhányszor meg tudnánk nézni, főleg narancs, bejgli és karamella mellett, miután egy jót sétáltunk és meggyújtottuk a mécseseket.

1998-ban New Yorkban a Fox könyváruház-lánc megnyitja legújabb, hatalmas üzletét. Ennek következtében Kathleen Kelly gyerekkönyveket árusító „sarki könyves kuckó”-ja  veszélybe kerül. Joe Fox és Kathleen Kelly pedig egymással kerül szembe. Minden személyes találkozás alkalmával parázs vitát folytatnak, hogy bebizonyítsák a másiknak, az ő boltjuk ér többet az olvasni vágyók számára. Miközben elszántan harcolnak és látványosan gyűlölik egymást, nem is sejtik, hogy a világhálón éppen egymással leveleznek, és lassan egymásba szeretnek...

A Tudor – dinasztia uralkodása alatt Anglia virágzásának fő oka az uralkodók és a parlament jó kapcsolata volt. Stuart I. Károly hatalomra kerülésével 1625-ben a kapcsolat romlani kezdett, mert Károly abszolutista módszerekkel próbált kormányozni.

Pár napja egészen meghatódtam, amikor kezembe akadt érettségi előtt álló diákként írt dolgozatom, amely a fenti sorokkal kezdődik. Furcsán jó érzés volt olvasni régi munkámat az angol forradalomról. Ma már másképp fognék hozzá, ennek ellenére nagyon örülök, hogy nem veszett el. Kusza soraiból süt a lelkesedés, az izgalom és az igyekezet, hogy minden ismeretemet papírra vessem 45 perc alatt.

Mindezt azért meséltem el nektek, hogy el tudjátok képzelni, mit éreztem, amikor beléptem az egyik Múzeum körúti antikváriumba, hogy megvegyem Samuel Pepys naplóját. Ha az örömet okoz számomra, hogy írhatok a csonka parlamentről, gondolhatjátok, mekkora élvezet volt kézbe vennem valaki olyannak a naplóját, aki megélte, hogy létrejött.

Na, jó, bevallom, tegnap nem véletlenül jutott eszembe Timothy Forrest. Jó oka van annak, hogy már tegnap a Kiválasztottak jártak a fejemben. Íme.

Van egy kanalam. Kecses, csillogó teáskanál, rajta felirat: „Ez csak a látszat!” Nagyon megörültem, amikor 2009 februárjában megkaptam ezt a kanalat a születésnapomra. Hiába, még mindig rendületlenül imádom a Mátrixot. El se hiszem, de ma van napra pontosan 13 éve és 1 hete, hogy először láttam. Bizony, ez egy igazán különleges évforduló. Azt hiszem, ma este meg is nézem. Addig nem is tölthetném jobban az időt, mint azzal, hogy írok róla. Nektek.

1999-ben, aki csak látta a Mátrixot, elámult. Engem decemberben ejtett foglyul, már rögtön az első percben. Keanu Reeves Neo szerepében arra döbben rá, hogy mindaz, amit érzékelünk és megélünk nem valóság; csupán „számítógéppel generált álomvilág.” Börtön az elme számára. S ha a prófécia igazat szólt Neo az egyetlen, aki képes fölszabadítani az emberek tudatát a gépek uralma alól... Én meg arra döbbentem rá azon a bizonyos decemberi estén, hogy a Mátrixot még nagyon-nagyon sokszor látni akarom. Részleteiben semmi eredeti nincs benne, de ahogy ezek a részletek összeállnak, az nagyon is eredeti.

Mi kell ahhoz, hogy az ember tökéletes Kiválasztott legyen? Nos, mindenekelőtt nem árt, ha az ember egy teljesen hétköznapi árva fiú, vagy legalábbis teljesen hétköznapi és magányosan él. Aztán természetesen egy napon (ha lehet, éppen a születésnapján, vagy ahhoz nagyon közel eső napon) ezzel a teljesen hétköznap fiúval valakinek közölnie kell: Ő a Kiválasztott. El kell indulnia, hogy teljesítse küldetését, különben világunkban a Sötétség erői átveszik a hatalmat.

A Kiválasztott ekkor ritkább esetben rögtön lelkesen elindul, hogy teljesítse, amit kell. A gyakoribb eset az, amikor a Kiválasztott hitetlenkedik: olyan nincs, hogy ő bármiben is különleges legyen. Ezután elindul, hogy teljesítse, amit kell. Én igazán szeretem a Kiválasztottakat. Tizenhárom éve drukkolok kitartóan Neónak és Harry Potternek, hogy mindketten megmentsék a világot. És mégis. Illetve mégsem. Mégsem Neo vagy Harry a kedvenc Kiválasztottam. A kedvencem ugyanis egyértelműen Timothy Forrest.

Timothy a 25. születésnapját megelőző napon tudja meg (nevelő)apjától, hogy Ő a Kiválasztott. Le kell győznie a Szörnyeteget, a Sötétség Urát, kinek neve Pewnack, a Pusztító. A küldetéshez Timothy fegyvert is kap. A fegyver neve: Berwhale, a Bosszúálló. Berwhale egy többfunkciós bicska, egyébként. Timothy egy ritka, lelkes Kiválasztott, a bicskával a kezében csillogó szemmel vág neki a küldetésnek.

S igen, jól sejtitek, Timothy az egyik zseniális A Bit of Fry and Laurie jelenet szereplője. A 4 és fél perces jelenetben fölvonul minden klisé, ami egy jó „a Kiválasztott megmenti a világot” történet elindításához kell. Majd jön a Stephen Fryhoz és Hugh Laurie-hoz méltó csattanó. Természetesen nem árulom el, hogy mi az. Mint ahogy azt sem, én kaptam-e már bicskát. Inkább jöjjön végre Timothy és 4 és fél perc hangos nevetés!

Sajnos a BBC szépen lassan minden ilyen videót eltávolíttat a youtube-ról, de a jelenetet ITT elolvashatjátok!

Pulit a Holdra! Juj, ezt már olyan régen le akartam írni! Puli egy holdjáró. Méghozzá egy magyar holdjáró. A Puli Space Technologies nevű magyar szakemberekből álló csapat fejleszti éppen. Puli, a magyar holdjáró ugyanis részt vesz a Google Lunar X Prize versenyében. A cél az, hogy Puli 2014-ben följusson a Holdra és onnan információkat küldjön vissza a Földre.

Szóval, ismerjétek meg Ti is Pulit, aztán ha kedvetek támad, olvassátok el, amit Az ötödik elemről írtam, majd természetesen nézzétek is meg a filmet! Azt még tudnotok kell, hogy Az ötödik elemről 2009 októberében írtam, és a francia szókincsem azóta fejlődött. Az ajánlóm szövegén most mégsem változtatok, az évek alatt megszerettem, úgy, ahogy van. Úgyhogy még egyszer, hajrá Puli! Most pedig jöjjön Az ötödik elem ajánló, 2009-ből.

„Ez már tarthatatlan!”- gondoltam magamban egy hűvös szeptemberi estén. Négy éven át heti hat órában tanultam franciát, és mennyit tudok ma? Biztosan körülbelül ennyit: cinq (öt), salut (szia), déçu (csalódott, hangzása alapján az egyik kedvenc szavam a megszámlálhatatlanból, amit valaha tanultam), la baguette és la cicatrice (varázspálca és sebhely – igen, az a fránya Harry Potter hatás). Ez az öt szó nem sok, még ha nagyon szépek is. De, ami még ennél is fontosabb: hiányzott a francia nyelv. Azon a hűvös szeptemberi estén elhatároztam hát, hogy újra belevágok, franciául fogok tanulni. Persze mivel mással ünnepelhettem volna ezt meg, mint filmnézéssel? Végül nem is akármilyen filmet választottam a francia nyelvre való ráhangolódásra. Az ötödik elem Luc Besson francia rendező alkotása -  így még az olyan egyszerű DVD kiadásra is rákerült franciául, mint amilyen nekem van - a főszereplője Bruce Willis. 1997 őszén nagy várakozással mentem a moziba, hogy megnézzem, és nem is csalódtam. (Je n’étais pas déçue.) Az élmény máig megmaradt, a film pedig a gyűjteményem része lett.