1776. július 4-én kimondta a Brit Birodalomtól való függetlenségét az a tizenhárom gyarmat, amelyet Észak-Amerikában hoztak létre. A dokumentum aláírásával pedig egy új nemzet született. Létrejött az Amerikai Egyesült Államok.

Az Amerikai Függetlenségi Háború 1775-ben kezdődött, és hosszú harcok után 1783-ban ért véget. A háborúzó felek Párizsban és Versailles-ban kötöttek békét. A békeszerződésben a Brit Birodalom elismerte Amerika függetlenségét. 

 John Trumbull portréja Alexander Hamiltonról, amely már Hamilton halála után, 1806-ban készült

11 évvel ezelőtt, 2015-ben bemutattak egy musicalt, amely talán minden eddiginél közelebb hozta hozzánk azt a korszakot, amelyben Amerika megszületett. Lin-Manuel Miranda amerikai színész dalszerző és szövegíró alkotta meg a Hamilton című musicalt, amely Alexander Hamiltonnak, az Egyesült Államok első pénzügyminiszterének életét mutatja be. A musical bemutatása óta töretlen siker, mert fantasztikus dalokkal, elképesztő rapbetétekkel meséli el egy kivételes ember életét egy olyan korszakban, amikor a világ a feje tetejére állt.

Alexander Hamilton 1755-ben vagy 1757-ben született egy karibi szigeten, hatalmas szegénységben. Árva gyerekként került New Yorkba, ahol egy tehetős kereskedő vette szárnyai alá. Kitartóan tanult, szorgalmával és éles eszével is kitűnt. A Függetlenségi Háború alatt a hadseregben szolgált, majd George Washington kormányában a pénzügyekért (a pénzügyi rendszer kialakításáért) felelt. Életét éles politikai konfliktusok és egy hangos szerelmi botrány (az amerikai politika első szerelmi botránya) kísérte. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy ő maga végül nem lett Amerika elnöke. 1804-ben egy párbajban szerzett sérülés miatt vesztette életét. 

Jelenleg is Alexander Hamilton arcképe látható a 10 dolláros bankjegyen. És életét ma már mindenki dalban mondja el. Én azt ígérem, hogy írni fogok róla még. Addig is a "tovább" mögött megmutatom nektek a Hamilton musical előzetesét, valamint egy dalt belőle. Utána pedig még ajánlok két könyvet az életéről. Kattintsatok!:)

Tóth Eszter szerzőt gyerekkora óta foglalkoztatja a retelling, azaz már ismert történetek újramesélése egy (vagy több) csavarral. Beszélgetésünkben az újramondás mellett szóba került az ifjúsági regények és a fantasy könyvek világa, a kikapcsolódást nyújtó krimik, sőt, még az egészséges táplálkozás is. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júniusi számában olvashatjátok.

Hogyan kezdtél el írni, történeteket kitalálni?

Nekem az írás, a történetek kitalálása mindig is az életem része volt. Négyéves koromban például anyukámnak diktáltam már egy Pocahontas újramondást. A saját fantáziámmal újrameséltem a Pocahontas mesét. Neki le kellett írnia, én pedig rajzoltam hozzá. Ahogy pedig megtanultam írni, már én írtam a saját kis történeteimet. Az első regényem tizenkét éves koromban született meg, de azt természetesen még nem publikáltam. De az biztos, hogy én mindig is történeteket meséltem, egészen kicsi koromtól kezdve.

Én nem tudom, hogy van ez, de valahányszor kitalálom, hogy szeretném a blogon megmutatni egy film, sorozat, bármilyen műsor előzetesét, biztosan abban a pillanatban elém kerül/találok még 3-4 érdekes, filmet, sorozatot, műsort, amelynek az előzetesét megmutathatom.:) Ez történt most is, úgyhogy kezdjük is el!

1. Ennek a dokumentumfilmnek valóban az a címe, hogy Hogyan éljünk a Földön? Benedict Cumberbatch keresi benne a választ arra kérdésre, hogy visszafordítható-e még az a folyamat, amelyben jelenleg élünk, és amelyben pusztítjuk és kizsákmányoljuk a Földet. Benedict Cumberbatch szerint van még remény, ha mindent újragondolunk. Csak remélni tudom, hogy igaza lesz.

A film nálunk egyelőre nem került mozikba, de remélem, hogy az év második felében mi is megnézhetjük youtube-on. Ez volt tehát az első előzetes. A "tovább" mögött még négy inspiráló műsor vár rátok. A maga módján tulajdonképpen mindegyik arra keresi a választ, hogy hogyan éljünk a Földön. Kattintsatok!:)

Milyen a magyar gyerekek fogának állapota? Hogyan ápolhatják jól a fogukat? Használhatnak-e elektromos fogkefét, és vajon jó-e, ha rágóznak? Mi az, amire a szülőknek kell odafigyelni? A szájhigiéniával kapcsolatos kérdésekről dr. Juhász Aida Laura fogszakorvossal és Oravecz Katalin klinikai fogászati higiénikussal beszélgettem. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Alapítvány szakemberei fogászati szűrőbusszal járják az országot, és ellenőrzik a gyermekek fogait. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júniusi számában olvashatjátok.

A szűrőbusz szolgálatban

Mit jelent, mire ad lehetőséget, hogy fogászati szűrőbusszal járjátok az országot?

Katalin: A fogászati busz egy működési engedéllyel rendelkező fogorvosi rendelő, annyi különbséggel, hogy egy kamionban van elhelyezve, így oda tudunk vele gurulni, ahová hívnak minket. A fő szponzorunk az OTP Bank, a bank hív minket bizonyos helyszínekre az OTP Roadshow keretében.  Megyünk például egészségnapra, focikupára, városi rendezvényekre. Emellett már vannak olyan települések, intézmények az országban, ahová rendszeresen visszajárunk. Ilyen például Darány vagy a Pilisi Gyermekotthon. A Gyermekotthon lakóit már évek óta kezelik az orvosaink. Az weboldalunkon is meg lehet minket találni, és meg lehet rendelni a buszt. Elsősorban szűrővizsgálatot szoktunk végezni, ilyenkor tömeges vizsgálatról van szó. Napi 150-200 gyereket tud az orvos megvizsgálni egy helyszínen. Természetesen a vizsgálatokat dokumentáljuk. Egyrészt a szülők felé, hogy értesüljenek a gyermek állapotáról, másrészt statisztika készül a vizsgálati eredményekből, és természetesen az EESZT-be is kötelezően felkerülnek a vizsgálat megállapításai. Ha van rá lehetőség, akkor kezelünk is a buszon, akkor napi 15-20 főt tudunk ellátni. Fontos még, hogy szájhigiénés motivációs előadást, oktatást is tartunk. Klinikai fogászati higiénikus munkatársak tartanak előadást, leginkább iskolákban, óvodákban. Hívnak minket települési önkormányzatok vagy különböző szeretetszolgálatok is. A fő célterületünk egyébként mostanában Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Somogy megye. Ebbe a négy megyébe nagyon sokszor megyünk, Nyugat-Magyarországra viszont alig.

Idén még meg kell találnom a blogolás ritmusát, de azt már tudom, hogyha sikerül, Andrew Scottról sokat szeretnék írni. Idén októberben lesz 50 éves, és igazán megérdemli, hogy odafigyeljünk rá. Kezdjük most azzal, hogy megmutatom a legújabb filmjének előzetesét. 

A Pressure című film a normandiai partraszállás egy olyan aspektusát mutatja meg, amelyre általában nem is gondolunk: az időjárást. A filmben James Stagg (Andrew Scott) skót meteorológus valós idejű adatokra hivatkozva azt mondja, hogy a partraszállás tervezett napján, 1944. június 5-én hatalmas vihar várható, így a műveletet halasszák június 18-ára. Stagg-gel szemben Irving P. Krick (Christian Messina) amerikai meteorológus múltbeli időjárási mintázatokra alapozva állítja, hogy az eredetileg tervezett nap tökéletes a támadásra. A végső döntést, hogy mikor legyen a támadás, Dwight D. Eisenhowernek (Brendan Fraser) kell meghoznia. A vihar közeledik, a nyomás egyre nő.

A filmet az amerikai mozik már bemutatták, de az Egyesült Királyságba például szeptemberben érkezik. Az eddigi kritikák dicsérik, remélem, hozzánk is hamar eljut. Addig is a "tovább" mögött vár titeket egy rövidke interjú Andrew Scott-tal és Brendan Fraserrel és még egy előzetes a filmhez.

Csepelyi Adrienn különleges kötete nyelvjárásgyűjtéssel, hangfelvételek alapján készült. A Nagymamám magyaráz című könyvet olvasva szinte halljuk az idősek hangját, azt, hogy mikor nevetik el magukat, vagy mikor csuklik el a hangjuk. De a legtöbbet mégis saját magunkról tudhatjuk meg. A kötet kapcsán Csepelyi Adrienn szerzővel nemcsak nagymamákról, de tetoválásokról és a depresszió stigmájáról is beszélgettem.  beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin májusi számában olvashatjátok.

Könyved, a Nagymamám magyaráz bevezetőjében leírod, hogy először magad sem láttad mekkora vállalkozás ez a könyv. Mesélnél arról, hogyan született meg végül a kötet?

Az elején valóban magam sem láttam, hogy mi lesz ebből a könyvből. Húsz évvel ezelőtt az egyetemen dialektológia órán kellett nyelvjárásgyűjtéssel foglalkoznom. Akkor készítettem többórányi hangfelvételt idős nőrokonaimmal, nagymamámmal, nagypapám testvérével, a falubeli nénikkel. Ezeknek a hangfelvételeknek aztán kalandos útja lett: őriztem őket, eltűntek majd megkerültek újra. Azt mindig tudtam, hogy valamit szeretnék velük kezdeni egyszer, de azt nem tudtam, hogy mit. Ettől teljesen függetlenül a covid járvány ideje alatt az anyai nagymamámmal nagyon sokat beszélgettünk telefonon. Nagyon jó humora van, és a vicces beszólásaiból indult el a #nagymamámmagyaráz sorozat a facebook-oldalamon, aminek elképesztő sikere lett. Nagyon sokan tudtak kapcsolódni hozzá, és nyomokban már a tájszólás is benne volt. Ekkoriban halt meg a nagypapám testvére, akinek megvettem a házát. Azt a pici vályogházat, amit az én őseim építettek, mert nem szerettem volna, hogy idegen kézbe kerüljön. Ekkor már egyértelművé vált számomra, hogy van itt egy olyan érzelmi csomag, amelyet nekem fel kell tárnom. Nem titok, a könyvben is leírom, hogy ekkor már terápiába jártam, mert volt egy súlyos major depressziós epizódom. Minden mindennel összefügg: az utolsó láncszem az volt, hogy a vályogház felújítása közben találtam olyan hangfelvételeket, amelyeket a nagypapám másik testvére készített. Ezeken a felvételeken olyan rokonaim voltak hallhatók, akik ekkor már nem éltek. A saját gyűjtésem, a nagymamám szavai és a régi házban talált anyagok, így együtt azt erősítették bennem, hogy ebből kell készítenem egy kötetet, csak még nem tudtam, hogy hogyan. Mindenesetre elkezdtem leiratozni a szövegeket, és amikor végül egyben láttam a több mint száz oldalt, akkor vágott mellbe, hogy ez egy sokkal mélyebb, komolyabb, felkavaróbb kötet lesz, mint ahogy azt eredetileg terveztem.

Kedves Kihagyhatatlan Olvasók!

Hamarosan érkezik egy vadonatúj ajánló, csak kell még némi előkészület. :) Addig is itt van pár új információ két kedvenc sorozatomról, a Maxton Hallról és a Heartstopperről. 

Mint láthatjátok, a Sorozatjunkie információi szerint a Maxton Hall harmadik - befejező - évada idén ősszel érkezik az Amazon Prime-ra. Kedvenc lektűrömről és annak sorozatváltozatáról már sokat írtam, ITT egy jó összefoglaló bejegyzés.

Damian Hardung és Harriet Herbig-Matten, a Maxton Hall főszereplői. A képre kattintva galéria nyílik!

A "tovább" mögött pedig jöjjenek a szerelmes kamaszok. :)

Mit nevezünk tikknek? Mikor beszélünk Tourette-szindrómáról? Elmúlhatnak-e a tikkek? Idegrendszeri vagy pszichés állapotról beszélünk-e tikkelés esetén? Hogyan befolyásolja az érzelmi állapotunk a tikkelést? A tikkek és a Tourette-szindróma régóta benne van a köztudatban, nemrég pedig egy díjátadó kapcsán a figyelem középpontjába került. Dr. Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvost, a Bethesda Gyermekkórház főorvosát kérdeztem a témával kapcsolatban. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin májusi számában olvashatjátok.

Pontosan mit nevezünk tikknek?

A tikk azt jelenti, hogy az embernek akaratlanul összerándulnak az izmai. A vokális tikk azt jelenti, hogy az ember akaratlanul hangot ad ki. Tehát két fő jellemzőről beszélünk: az első a mozgás és a hangadás, a második pedig, hogy az ember ezt nem akarja csinálni, nem szándékos, hanem jön egy késztetés és csinálnia kell. Általában egyszerű mozgásokról vagy hangadásról van szó. Egy izom vagy egy kisebb izomcsoport összerándul. Ez a gyerekeknél leggyakrabban azt jelenti, hogy erőteljesebb pislogás vagy szemösszeszorítás jelentkezik. Lehet még tikk az oldalra, fölfelé tekintés, a fejnek, a vállnak vagy a karnak a megrándulása, de gyakorlatilag bármelyik izomban vagy izomcsoportban megjelenhet akaratlan összerándulás. Vokális tikk esetében is legtöbbször egyszerű hangokról beszélünk: például sikkantás, torokköszörülés, krákogás szipogás, esetleg hangosabb levegővétel. Lényegesen ritkábban jellemző az, hogy a tikkek egészen komplexek. A médiába sokszor ez kerül be. Filmekben, sorozatokban a tikkek bemutatásánál gyakran láthatjuk. hogy a Tourette-szindróma ritka tüneteit hangsúlyozzák. Az ilyen összetett tünetegyüttes azonban kifejezetten ritka. Előfordul valóban, hogy az embernek késztetése van, arra, hogy akaratlanul mondjon bizonyos szótagokat vagy szavakat, akár csúnya szavakat. A Tourette-szindrómának lehet az is tünete, hogy az embernek arra van késztetése, hogy megérintsen tárgyakat, végigsimítsa a haját, esetleg csúnya dolgokat mutogasson. De hangsúlyozom, ez nem gyakran fordul elő.

Kedves Kihagyhatatlan Olvasók!:)

Május elején néhány napot Londonban tölthettem, és nem is tétlenkedtem. Meglátogattam a házat, ahol Jane Austen élete legboldogabb éveit töltötte, és regényeit írta. Utána pedig elmentem a londoni Nemzeti Színházba, és megnéztem a Veszedelmes viszonyok új színpadi változatát. 

Jane Austen háza, a Chawton Cottage vonattal körülbelül egy óra alatt elérhető Londonból. Ma már múzeum, amely mindenkit vár. Nyugalmat és derűt árasztó hely, amely már akkor is sokat ad, ha csak a kertjében üldögélünk. A fenti képen Jane Austen eredeti íróasztala látható, amelynek érdekessége, hogy mérete miatt hordozható, az írónő bárhol letehette, ahol kedve volt írni. Készítettem még pár képet a múzeumban, a "tovább" mögött egy galériában megmutatom őket nektek.

A Bestiarium Hungaricum első ízben kísérli meg áttekinteni a magyar népi kultúra csodás (és olykor félelmetes) lényeit. Csodaszarvas, turul, bányarém, prikulics és még sok más misztikus és izgalmas lény vonul fel ebben a - Cser Kiadó gondozásában megjelent – gyönyörűen illusztrált kötetben. A Bestiarium Hungaricumról Magyar Zoltán néprajzkutatóval, a könyv szerzőjével beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin áprilisi számában olvashatjátok.

El tudná mondani, mit is jelent a bestiarium?

A bestiarium egészen az antik időkig visszanyúló kultúrtörténeti műfaj. Főként a középkorban volt nagyon divatos, számos kódexet készítettek, amelyek bestiarium lett a neve, jobban mondva a tematikája. Egy bestiariumban mindazokról a csodás, elképzelt, fantasztikus lényekről írnak – sokszor illusztrálják is – amelyek megjelentek az emberiség kultúrtörténetében, képzeletében. Gondoljunk itt különféle szörnyekre, atipikus lényekre, kettős lényekre, mint például a kentaur. De említhetném példaként a sárkányokat, sellőket is, a sor nagyon hosszú és nagyon színes. Németh Gyula, P. Szathmáry István és én egy bestiariumnak a magyar változatát próbáltuk megalkotni. A nagyvilágban, a XX. századi folklorisztikai irodalomban, képzőművészeti irodalomban rengeteg példa van bestiariumra, de a magyar tudományban, magyar kulturális irodalomban valamiképpen ez elmaradt, senki nem csinálta meg még előttünk.