A Magyar Nemzeti Galéria képei izgalmas mesékben és gyönyörű illusztrációkban elevenednek meg a Pagony Kiadó összművészeti kötetében. A Képtelen képrablás párbeszédre és önfeledt játékra hívja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Fedezzék fel a képekben és a szövegekben önmagukat és a világot. A csodaszép, különleges könyvről Kovács Eszter szerkesztővel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin januári számában olvashatjátok.

A Képtelen képrablás egy különleges kötet, amelynek az előzménye egy összművészeti sorozat. Tudnál erről mesélni?

Évekkel ezelőtt indította el a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria a Textúra összművészeti programsorozatot felnőttek számára. A Textúra nem más, mint képzőművészet, irodalom és színház találkozása, ahol a kortárs írók a múzeumban található képekhez minijelenteket írnak, amelyeket aztán a színészek helyben, a múzeumban adnak elő. Ennek a programnak a továbbfejlesztett, gyerekeknek szóló változata a Mini Textúra, amelyben a Magyar Nemzeti Galéria partnere a Pagony Kiadó és a Budapest Bábszínház, és 6-12 éves, kisiskolás gyerekeknek szól. A Mini Textúra keretében mindig fölmegyünk a szerzőkkel a Galériába, ahol ők az ott dolgozó művészettörténészek segítségével kiválasztják, hogy melyik kép tetszik nekik legjobban, melyik szólítja meg őket úgy, hogy abból végül tudjanak egy kis jelenetet írni. Az íróknak mindig szabadkezet adunk, egyedül arra figyelünk, hogy vegyesen jelenjenek meg a képek a programban, azaz legyen benne XIX. századi mű, de akár még régebbi, XX. századi és természetesen kortárs is. Törekszünk rá, hogy változatos művek kerüljenek a programba. Eddig három Mini Textúrás-kör ment le, hatalmas sikerrel. Ez azt jelenti, hogy aki látta a Bábszínház előadásait az írók által írt jelentekből, az nagyon élvezte. De ezek egyszeri megismételhetetlen alkalmak voltak. 

Ekkor jött a könyv ötlete?

Igen, én, mint egy könyvkiadó vezetője, nem vagyok hozzászokva a múlékonysághoz. Úgy gondoltam, ha eddig tizennégy szerző írt tizennégy szuper jelenetet, akkor azokat ne hagyjuk veszni. Maguk az írók is szerették volna, hogyha megmarad, amit kitaláltak. Biztos voltam benne, hogy könyvben is tud működni, hogy képekből kiindulva mesék születnek. Mert ez történt: a szerzőknek a saját kis színdarabjukat kellett átírniuk mesévé. Lett tizennégy fantasztikus mesénk, tizennégy gyönyörű képpel. Az egyetlen probléma az volt, hogy a Bábszínház, mint közvetítő közeg, amely segít befogadni ezeket a meséket, kiesett.

De ekkor lépett be Rubik Anna, mint illusztrátor.

Igen, ekkor kértem fel Rubik Annát, hogy készítsen rajzokat a kötethez. Úgy ítéltem meg, hogy ahhoz hosszúak ezek a mesék, hogy mindegyikhez csak egy-egy kép legyen, másfelől ezek a képek nem gyerekképek (még ha itt épp arról is van szó, hogy a gyerekeknek IS szólhatnak). Anna remek munkát végzett, pedig nagyon nehéz feladata volt. Antológiát rajzolni eleve mindig nehezebb, hiszen nem egy karaktert kell megtalálnia, amelyet aztán kibont, hanem tizennégy festőhöz és tizennégy szerzőhöz kellett alkalmazkodnia. Azt kértem Annától, hogy lépjen párbeszédbe nemcsak a szövegekkel, hanem a festményekkel is. Legyen nyugodtan bátor, szemtelen. Nem kell tiszteletben tartania a festőket, játsszon nyugodtan. Végül nagyon izgalmas módon mindig az adott festmény szín- és formavilágával dolgozott, mintha megelevenednének a festménybeli figurák. A gyerekkönyv készítésnek pont ez az egyik lényege, hogy hogyan tud együttműködni kép és szöveg. A Képtelen képrablás ennek az együttműködésnek egy extrán megcsavart, fantasztikus változata.

Szerkesztőként számodra mi volt a legizgalmasabb a kötet elkészítésekor?

Azt hiszem, a két kulcsszót már kimondtam: játék és párbeszéd. A Textúrának eredetileg is szerintem ez a lényege: a színház, a képzőművészet és az irodalom párbeszéde. Én az olvasókat, a gyerekeket és a szülőket egyaránt, arra biztatom, hogy miközben olvassák ezt a kötetet, játsszanak, engedjék el a fantáziájukat! Fantasztikusan érdekes figyelni, hogy melyik szerző mit hozott ki a képekből, hányféle megközelítési mód létezik. Van, aki belemegy a képbe, van, aki csak kivesz egy alakot a képből. Van, akinek éppen csak egy kiindulópont volt a kép, és aztán teljesen máshová került. Néha annyira lehet érteni, hogy a szerző miért éppen ezt írta, néha pedig nem lehet érteni, hogy hogyan juthatott valakinek erről a képről pont ez az eszébe. Ez az izgalmas benne. Számomra még az volt érdekes kérdés, hogy hogyan rakjam sorba a meséket. Eredetileg a képek keletkezési ideje szerint szerettem volna sorrendet felállítani a legrégebbitől a legújabbig. Végül ezt elvetettem, mert a szövegek ilyen sorrendben nem illetek egymáshoz. Az lett a megoldás, hogy a rövidebb, könnyebben befogadható meséktől haladunk a hosszabbak és különlegesebbek felé.

Amikor én elolvastam a kötetet, az volt az érzésem, hogy mindegyik mese azt kutatja, hogyan találhatjuk meg a saját hangunkat, célunkat az életben. Ez tudatos koncepció, vagy csak én látom bele, mint olvasó?

Érdekes, teljesen igazad van! Pedig ez nem volt tudatos, de igen, nagyon sok mesére igaz ez a kötetben. Szerintem amiatt lehet ez így, mert a mesék kiindulópontja egy alkotás, egy festmény. Ezért sok mese a kötetben arról szól, hogy a művészet, az alkotás, segít abban, hogy megtaláljuk magunkat, elfogadjuk magunkat. Örülök, hogy ezt fölvetetted.

Kedvencet választani nem lehet, nem is kérnélek rá, de van olyan mese, amelyet kiemelnél a kötetből?

Ha most el kellene mondanom, milyen mesék vannak a kötetben, először biztosan Jeli Viktória A varázsló kertje című története jutna eszembe, amely Bogdány Jakab Gyümölcsök madarakkal és tengerimalaccal című, az 1710-es években készült csendéletéből indul ki. A mesében a csendélet valamennyi szereplője megelevenedik. A címadó Képtelen képrablás című mesét is kiemelném, Gimesi Dóra írta, a főszereplője Ferenczy Károly Plakátumok előtt (1891) című műve. Az a mese nagyon jól középpontba állítja a múzeumot magát, mint helyszínt. Molnár T. Eszter Most az egyszer én mesélek című története is nagyon szép, amely Paizs Goebel Jenő Aranykor (Önarckép galambokkal, 1931) című festményét kelti életre, illetve nagyon különleges Gévai Csilla szövege Gulácsy Lajoshoz – tőle nem megszokott módon egy rap-költeményt írt Gulácsy Rózsalovagjához.

Ha a jövőbe tekintünk: mik a Pagony Kiadó tervei a 2023-as évre?

Idén izgalmas folytatások jönnek hozzánk. Kiss Judit Ágnestől érkezik új Babaróka-kötet, amit már sokan várnak. Kertész Erzsinek jön egy könyve, amely a négy alapérzelemről szól, érzelmi intelligenciafejlesztő mesekönyv. Folytatódik az Abszolút töri-sorozat, amely számomra most a Pagony egyik legizgalmasabb sorozata. 2023 Petőfi-emlékév, három különböző Petőfi-témájú könyve is lesz a Pagonynak. Megjelenik egy izgalmas novella-antológia kamaszoknak, Berg Judit az Abszolút töri-sorozatba ír Petőfiról, és Nényei Pál nagysikerű irodalomtörténeti sorozata (Az irodalom visszavág) is kap egy külön Petőfiről szóló részt. Szuper kiadványokkal várjuk az olvasókat, lesz miből válogatni!

Kapcsolódó bejegyzés:

„A jó sztorikat újra meg újra el kell mondani” - interjú Lackfi Jánossal

A bejegyzésben szereplő képeket a Pagony Kiadó munkatársa, Pais Andrea bocsátotta rendelkezésemre. Illusztráció: Rubik Anna

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.