A terápia nem varázslat. A pszichológus vagy más segítő szakember csak azzal tud dolgozni, amit kliensei elé tesznek. A Pszichokanyar – Terápiás tévedések egy egyedi hangvételű, sodró lendületű, reflexív kötet a terápiás folyamat kanyarjairól és az emberi esendőségről. A kötet szerzőjével, Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk írásról, tabutémákról, az önsegítő könyvek veszélyeiről és arról, valóban tévedés-e egy terápiás tévedés. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin szeptemberi számában olvashatjátok.

Könyved, a Pszichokanyar érdekes műfaji elegy: pszichológiai esetleírásokat tartalmaz, közben izgalmas regény is, hiszen Hannát, a pszichológust követjük benne. Hogyan alakult ki ez a kettősség?

Ez nem egy tudatos választás volt részemről. Nem választottam műfajt. Nem tudom, hogy egy szerzőnek mennyire feladata, úgy általában, hogy stílust, műfajt válasszon. Én nem választottam, egyszerűen megírtam egy könyvet. A folyamat ezen részében nem volt semmi tudatosság. Annyi talán mégis, hogy biztosan nem akartam száraz esetleírásokat közölni. A Pszichokanyar nem egy szakkönyv, és véletlenül sem önsegítő könyv. Az önsegítő könyv megnevezés ellen kézzel-lábbal tiltakozom. Ez a könyv nem mondja meg, hogy mit tegyünk. Tulajdonképpen örülök neki, hogy nehezen besorolható.

Izgalmas dolgok jönnek a következő hónapokban, olyan sorozatok, amelyeket egyszerűen nem lehet kihagyni. Alább igyekszem őket összeszedni, és mindegyikből mutatni egy kis ízelítőt! Kezdjük Harry Potterrel.

Az ifjú varázsló tanonc kalandjai ezúttal sorozat formában térnek vissza az HBO-ra, mindegyik kaland egy teljes évadot kap. Az első, a Bölcsek köve, karácsonykor érkezik:

Fentebb a szinkronos előzetest osztottam meg, de én mindenkinek javaslom, hogy eredeti nyelven nézze. Én is úgy fogom, szaloncukorral körülvéve, egy bögre kakaóval a kezemben.:)

A "tovább" mögött még négy sorozat érkezik, kattintsatok! :)

Hanitka varázslatos hely. Lili királylány számára biztosan. Minden reggel elmeséli, mit álmodott, és délután minden, amiről beszámolt, valósággá válik. De vajon mi történik, ha foszlani kezdenek az álmok, és mögéjük láthatunk? Kiderül például, hogy a 10 éves Lili és barátai, Tarek és Bori sokkal bátrabban hoznak döntéseket, mint a felnőttek… Győri Aliz elsőkönyves szerzővel beszélgettem titokzatos és varázslatos meséjéről, a Hanitkai álmokról. A beszélgetés nyomtatott változatát a magazin szeptemberi számában olvashatjátok.

fotó: Raffay Zsófia

Mi volt az a kiindulópont, amelyből megszületett a Hanitkai álmok?

Hét-nyolc évvel ezelőtt meséltem el egy álmomat a páromnak, eredetileg az ő fejéből pattant ki az alapötlet a királyról, aki egy félreértésből adódóan a kislánya minden álmát valóra váltja. Ő ezzel aztán semmit nem akart kezdeni, én viszont igen. Sokáig én sem foglalkoztam vele aktívan, de a történet dolgozott bennem valahol, néha leírtam apróságokat, gondolatokat. A kislányom születése és az otthon töltött idő hozta el végül azt az időszakot, amiben ez a történet aztán úgy tudott megszületni, ahogy szerettem volna. Maga a történet és a forma is rengeteg lehetőséget adott ahhoz, hogy egy csomó mindenről írjak, ami foglalkoztat.

„Emily Brontët egyetlen regénye, az Üvöltő szelek egymagában a tizenkilencedik századi angol irodalom legnagyobbjainak sorába emelte. Józan ésszel szinte felmérhetetlen teljesítménye, titokzatos lénye mindmáig megragadja az olvasókat. És ez áll az egész családra, hiszen a Brontëk életük végéig egymással álltak a legszorosabb kapcsolatban, s látszólag szürke, egyhangú, szűk, belterjes világukból sarjadtak ki nagy hatású műveik, a képzelet hatalmát példázva.” (N. Kiss Zsuzsa)

A híres oszlopos festmény - Branwell Brontë 1834 körül készítette, és eredetig magát is ráfestette. Saját arcékpével azonban nem volt elégedett, így azt végül elfedte egy oszloppal. A képen Anne, Emily és Charlotte Brontë látható.

Patrick Brontë ír lelkész és Maria Branwell 1812-ben kötött házasságot. Maria hat gyermeknek adott életet nagyon rövid idő alatt: Maria (1813), Elizabeth (1815), Charlotte (1816), Branwell (az egyetlen fiú, 1817), Emily (1818) és Anne (1820). A család a haworth-i lelkészlakban telepedett le, a yorkshire-i lápmező szélén. Maria Brontë, az édesanya 1821-ben hunyt el, hosszú betegség után. A gyermekek anyai nagynénje, Elizabeth érkezett a házhoz, hogy a nevelésüket segítse, de az anyai szeretet melegségét már nem tudta nekik megadni. 1824-ben a lányokat a Cowan Bridge nevű, szegény lelkészek lányai számára fenntartott intézménybe küldték tanulni. Szörnyű helynek bizonyult, ahol a lányok nagyon sokat nélkülöztek. (Ez az intézmény jelenik meg a lowoodi árvaházként a Jane Eyre-ben.) Maria és Elizabeth Brontë tüdőbetegségben halt meg az iskola falai között. Charlotte-ot, Emilyt és Anne-t apjuk ekkor hazahozatta, otthon éltek Branwellel soros kötelékben.

Az Így születtél csapatmunka eredményeként létrejött könyv. Beszélgetésre hív, hogy a könyvet olvasó apuka, anyuka, nagyszülő mesélje el a saját történetét is. A könyv születéséről Fodor Katával beszélgettem. A kötet középpontjában az ő illusztrációi állnak. Minden vonalnak, színnek és üres térnek jelentősége van, miközben egy kisgyermek megszületik, egy kisfiú és egy kismacska pedig barátságot köt. A beszélgetés nyomtatott változatát a magazin augusztusi számában olvashatjátok.

Az Így születtél egyszerre személyes és olvasóját beszélgetésre hívó történet. Hogyan született meg?

Fontosnak tartom, hogy az Így születtél ötlete nem egyedül az én fejemből pattant ki. Létrejötte közös munka eredménye. A Pagony Kiadó főszerkesztője, Kovács Eszter régóta ösztönzött arra, hogy kísérletezzek, gondolkozzak, hozzak történeteket, és én először egy teljesen más típusú ötletet küldtem neki. Szerkesztőtársa, Csobod Luca mondta ki azt, hogy a képeim egy születéstörténetre emlékeztetik őt. Eszter is egyetértett ebben, így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a születés témájáról hoznék történetet. Ennek nagyon megörültem. Továbbá szeretek egy könyvbe kétféle formanyelvet sűríteni, egy történetet kétféleképpen megmutatni. Így jött, hogy egy anya hétköznapjait, és emellett egy kisfiú és egy kiscica barátságának történetét mutatom meg egyszerre. Ez igazán tetszett Eszternek, innen folytatódott az ötletelés, hogy mi lenne, ha ez végül egy beszélgetős könyv lenne, és nem is lenne benne leírva szó szerint minden. Inkább ösztönözzük arra az olvasót, hogy tegye hozzá a saját történetét. Itt már homályos a határ, hogy melyikünk melyik ötletet hozta. Közös munka volt, Eszterrel inspiráltuk egymást. Az biztos, hogy a formanyelvet én hoztam, a többi pedig alakult magától.

Miközben a jegyzetfüzetemben egyre csak gyűlnek az ötletek, hogy miről írhatnék Nektek, az izgalmas előzetesek is gyűlnek sorban. Hármat most meg is mutatok:

1. 2026. szeptember 3-án csütörtökön érkezik a Netflixre az Úriemberek 2. évada. Guy Ritchie sorozata ezúttal is izgalmasnak és véresen szórakoztatónak ígérkezik, itt a hosszú előzetes:

A "tovább" mögött jön még Az aranykor és a Vészhelyzet Pittsburghben folytatása is, kattintsatok.:)

Hogyan hat idegrendszerünkre, és ezáltal mentális egészségünkre, mindennapi teljesítményünkre a digitális eszközök használata? Mi lesz a tanórán azzal a diákkal, aki előtte órákig rövid videókat pörget? Függőség-e a túlzott eszközhasználat? Hogyan lehetünk tudatosak eszközeink használatában? Dr. Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvost, a Bethesda Gyermekkórház főorvosát kérdeztem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin augusztusi számában olvashatjátok.

Hogyan hat a digitális eszközök használata az idegrendszerre?

Az egyik legfontosabb dolog, amit néznünk kell, az az alvásra gyakorolt hatás. Ahhoz, hogy az idegrendszerünk, az agyunk működni tudjon megfelelő funkciókkal, ahhoz az agynak regenerálódnia kell. Felnőtteknél ez legalább hét óra alvást jelent. Ha tartósan hét óránál kevesebbet alszik valaki, az kevés, és biztosan hat az idegrendszerére. Gyerekeknél a szükséges alvásidő változó, és kortól is függ, de 7-10 órát mindenképpen kellene aludniuk. Az alvásigény serdülőkorban megnövekedhet. Az alvásidőt jelentősen csökkenti a képernyőhasználat. Konkrétan időt is elvisz, hiszen az ember már aludna, és helyette néz valami izgalmasat a Tiktokon. A képernyő kék fénye pedig gátolja az agy melatonintermelését, ami szükséges az alváshoz.

Ian Charleson (1949-1990) skót színészt a nemzetközi közönség a Tűzszekerek című filmből ismeri. A Vangelis zenéjével legendássá vált filmben ő alakította Eric Liddell futót. Ian Charlesont hazájában, Nagy-Briatanniában azonban nemcsak a Tűzszekerek miatt szerették. Elismert, sőt, legendás Shakespeare-színész volt. Életéről most film készül, amely a legendás Hamlet alakítására fókuszál. 

Ian Charleson portréja (forrás: IMDb)

Ian Charlesont 1986-ban diagnosztizálták HIV-fertőzéssel, halálát AIDS-hez köthető betegség okozta 1990 januárjában, 40 éves korában. Hamlet dán királyfit 1989. október 9. és november 13. között játszotta el még egyszer utoljára, a londoni Nemzeti Színház színpadán. 

A tervek szerint idén év végén mozikba kerülő Elsinore [Helsingør dán város angol neve, itt játszódik a Hamlet] című film erre az utolsó előadásra koncentrál, és arra, hogy Ian Charleson a próbafolyamat során hogyan nézett szembe a betegségével és az elmúlással. 

A filmhez, ami remélem, hozzánk is eljut majd a mozikba, még nincs előzetes, egyetlen képet viszont már láthatunk belőle. A "tovább" mögött meg is mutatom.

Barker Karcsi egy elkóborolt cirkuszi elefánt, aki egy napon Amálka kiskertjében a tyúkok között találja magát. A Barker Karcsi színre lép, és ott is marad című könyv főhőse mindig jót akar, de mindig galibát okoz. A dinamikus és friss történet kapcsán Molnár T. Eszter szerzővel beszélgettem elfogadásról, nagyszülők és gyerekek kapcsolatáról, egy színes világról és arról, vajon mi tartja frissen az írót. Ez a beszélgetés a Baba Patika magazin számára készített 120. interjúm, amelynek nyomtatott változatát a magazin júliusi számában olvashatjátok.

Barker Karcsiról szóló meséidben egy komplex világot teremtettél. Hogyan indult az alkotás, a világot láttad meg előbb vagy a benne élő szereplőket?

Elsőkét a világ jelent meg a fejemben. Pár évvel ezelőtt autóval jártam a Kerka-vidéket Zala megyében, és egyszerűen elvarázsolt a táj, a gyönyörű hegyes-dombos vidék. Ködös őszi idő volt, varázslatos vörös és sárga színekkel. Izgalmasak voltak a helységnevek, például Csömödér, Bázakerettye, Gutorfölde. Az egész utazás rendkívül mesei volt. Azt éreztem, hogy mennyire jó lenne ebbe a tájba egy mesét írni. Már csak azért is, mert a legtöbb mesében a szereplők „lemennek falura”. Elhagyják a várost, és meglátogatják a romantikus falut. Én olyan könyvet akartam írni, amelyben a vidéki táj, a falvak alapértelmezett helyszínként jelennek meg. Technikailag fejlettek, van traktor és telefon, de valamilyen egyszerűséget képviselnek. Baker Karcsi meséiben ilyen falvakat írtam meg.

2026. szeptember 3-án érkezik a Netflixre Guy Ritchie erőszakos, elegáns és ellenállhatatlan sorozatának, az Úriembereknek a 2. évada. 

Ármány, gyilkosság, rivalizálás, kábítószer és kegyetlen humor. A második évad előzetesét megmutatom a "tovább" mögött, utána pedig jön még egy sorozat. Kattintsatok.:)