J. Kovács Judit drámapedagógus 15 éve indította el baba-mama mondókás foglalkozáshálózatát, és ebben a másfél évtizedben megalkotott 21 mondókás kötetet is. Az évforduló kapcsán beszélgettünk a kezdetekről és arról, mit adhatnak a mondókák a gyerekeknek és a szülőknek. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júliusi számában olvashatjátok.

fotó: Léderer Anita

15 éves a Kerekítő, mesélnél a kezdetekről?

Amikor a legkisebb, harmadik gyerekem is elkezdte az óvodát, akkor nem angoltanári pályára léptem, ahogy terveztem, hanem a drámapedagógiai és a Hagyományok Házában eltöltött tanulmányaimhoz nyúltam vissza. A gyesen töltött 9 év során a mondókázás a mindennapjaim része volt, bújtam a népi forrásokat. Nemcsak a saját gyerekeimet varázsoltam el a bábozással, ölbeli játékokkal. Amikor a legkisebb is elkezdte az óvodát, baba-mama foglalkozásokat indítottam, ekkor még nem Kerekítő néven. Addigra már mondókáskönyv gyűjtővé váltam és azt tapasztaltam, hogy nincs olyan szülő- és gyerekbarát mondókáskönyv a könyvkínálatban, ami kifejezetten szülőkhöz szól, gyerekkézbe is való, és nem „ömlesztve” találhatók benne a játékok. Ezért a Kerekítő-könyvek egy gyerekkézbe való, kisméretű, korosztályhoz illő, vidám hangulatú, igényesen illusztrált, egy oldalpár- egy ölbeli játék, játékmód leírásával kialakított tematika mentén készülnek. Benne Kerekítő manóval, aki a baba-mama foglalkozásokon, bölcsikben, óvodákban is életre kelhet. Ez a tematika a mai napig egyedülálló.

Hogyan érzed, hogyan változtak a szülők és gyerekek az eltelt időben, van, ami örök?

A szülőknek továbbra is a baba a fontos és hogy minél jobb szülők legyenek. Tudatosabbak lettek, többen mondókáznak a könyveinkből, vagy mondókákat tanulnak a Kerekítő internetes csatornáiról, amiket utána eljátszanak a kicsivel. Ebben persze segítenek a foglalkozásaink, amelyeknek lényege, hogy otthon is folytathatók. Mottónk: Kerekítő, a mondókázó mindennapokért!

Talán a gazdasági, egészségügyi bizonytalanságban több a szülői szorongás, és a túlzott mobil használat mellett kevesebb a szemkontaktus. Nagyobb a kísértés a digitális eszköz megnyugtatásra való használatára, miközben a WHO nem véletlenül írja, hogy kétéves korig nem szabad képernyő elé ültetni a gyerekeket. Ami állandó, hogy a szülők ma is nagy örömmel kötnek barátságokat, beszélik meg a babás mindennapokat a foglalkozások után.

A babák kapcsán örömmel mondhatom, hogy pont úgy nevetnek az ölbeli játékokon és pont úgy igénylik a testközelséget, mosolyt, ölelést, szeretetteli érintést, mint korábbi a évszázadokban!

Mi inspirál még mindig a Kerekítőben?

Élethivatásom. Lelkesedéssel teszem meg mindig a következő lépéseket. Most viszont a továbbkerekedést az szolgálja, hogy 18 év után átadom a megmaradt csoportjaimat is kiváló kollégáimnak, hogy az óvodákba, bölcsődékbe, még több helyre eljuthasson Kerekítő manó és a könyvek. Könyvötleteimet hatalmas örömmel görgetem előre a jövőben is. Ezen kívül újabb szenvedély talált utat bennem: 26 évvel ezelőtt, első gyerekem születésekor kezdtem el érdeklődni a babamasszázs fortélya iránt. Sokan azt hiszik, hogy ez csak valamiféle kényeztetés, szeretgetés, amiből úgyis eleget kap a kicsi, pedig a lélektani hatásokon túl hihetetlen élettani hatásai is vannak, magukhoz képest jobban gyarapodnak, alszanak, fejlődnek és kiegyensúlyozottabbak a rendszeresen masszírozott babák.

Kállai Nagy Krisztinával, a kötetek illusztrátorával milyen az együttműködésetek? Mi az az egyediség, amit ő hozzátesz a Kerekítőhöz?

Viccesen szólva könyvesházastársak vagyunk. Megvannak a kialakult szokásaink, munkamódszerünk az együttműködésre nézve is. Csoda illusztrációk születnek, amiért nagyon hálás vagyok. a könyvsorozat sikeréhez nagyban hozzátesznek a bájos, vidám rajzok. Egy könyv akkor tud sikeres lenni, ha a szöveg és képi világ egyszerre tetszik a kiadónak, szerzőnek, illusztrátornak. Ezt az egyensúlyt kell minden könyvnél elérnünk. Az olvasók megérzik, hogy mekkora gonddal és szeretettel készülnek a kötetek.

fotó: Bulla Bea 

A következő 15 év tervei között szerepel, hogy az édesapákat segítsed a baba első félévében. Mesélnél erről, miért fontos ez?

A babák, mamák első fél évét szeretném segíteni a kispapák bevonásával. 2020-ban végeztem el az indiai babamasszázs oktatói képzést. Babamasszázs képzéseket indítok, ezúttal online formában, hogy az eddig kevésbé elért kispapák is megtanulhassák. Az érintés az ölbeli játékok esszenciája is. A baba-mama foglalkozásainkra, ahogy az nevében is rejlik, rendszerint anyukák jutottak el, mert munkaidőben tartjuk. Eljött az apák ideje, méghozzá a legérzékenyebb korban tudják segíteni ezzel nemcsak a babákat és saját kapcsolatukat velük, hanem az anyukákat is. Apukák is sokat forgatják a köteteinket és ki többet, ki kevesebbet játszik a kicsivel. Kezdeményezésem azt fogja magával hozni, hogy kezdettől fogva szorosabb lesz a kapcsolatuk és így a közös játékidő magától kialakul, még több mondókával fogják meglepni a kicsiket, hiszen a babamasszázs kurzust kísérve népi mondókákat, egyszerű dallamokat csempészek be a kispapák fülébe, szívébe is. Az onlinebabamasszazs.hu honlapon blogot is indítok motivációs céllal.

Lackfi János is közreműködött már Kerekítő-könyvben, egy igen érdekes vállalkozásban: modern korunkhoz írt mondókákat. A mondókákkal is haladnunk kell a korral?

Nem kell haladnunk, de mióta világ a világ, születnek mondókák, játékok, melyek a mindenkori világot tükrözik. Hogy ezekből mi marad fent, mi válik igazi kinccsé, az a jövő zenéje. A két Kacagtató lapozó, majd a Százérintő kötet részemről egy kísérlet volt arra, hogy versekből varázsoljak ölbeli játékot. Így Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Illyés Gyula, Zelk Zoltán sorait kerekítettem ki játékleírással, mozdulatkinccsel, hogy a babákkal eljátszhatók legyenek. Például a Haragosi soraira döcögtetni tudjuk őket. Emellett ott van a címadó versünk Kányádi Sándortól a „Kerekítő”, amiben minden kerek, ebből egy cirókázó kerekedett. Azóta vallom, hogy a kisbabák számára a világ első ízben édesanyjuk ölében kerekedik ki. Ez a meghitt, szeretetteli kapcsolódás egy életen át kíséri a kicsiket.

A Kacagtatókon felbátorodva fordultam Jánoshoz, hogy készítsünk a népi ölbeli játékok mintájára mai játékokat, amelyek tükrözik a kicsik körüli világot, tevékenységeket. Így születhetett a „Százérintő” könyvben a mobilozós játék is. Megnéztem, mi az, ami a mai világban fellelhető és annak idején még nem volt, például már nem lovon megyünk, hanem buszozunk, autózunk, liftezünk. Erre születtek, skandálható szövegek, melyeket mozgatás kísér, legtöbbször csattanóval, ami lehet hanyattdöntés, csiklandozás… Lackfi János humorával átitatva igen üdítő kötet lett!

Az „Évkerék” kötetben és egy külön lapozóban is az „A part alatt” kezdetű dalt adod közre. Mi ennek a különlegessége, amely miatt külön kötetet is szántál neki?

Az „A part alatt” rendkívül közismert, ami nagy kincs: egy közös pont generációkon át. A mai szülők és kicsik is fújják. Ez nem minden népi kincsre igaz. Az is érdekes, hogy épp a kenyérsütést járja körbe, mint mindennapi eledelt. A kenyeret tisztelték és szentelték, nem illett játszani vele, vagy kidobni. Személyes okból is beválogattam ezt a dalt, a gyerekeim az esti szertartás részeként mindennap ezt kérték az apukájuktól. Pedig a férjemet gyerekkorában arra kérték, ne énekeljen az iskolai ünnepségeken, elég, ha tátog… Ennek ellenére jól tette, hogy némi dallamnyomokkal „énekelte” a gyerekeknek. Jöhettem a sokféle altatódalommal, a nagy sláger mégis ez maradt. Ezzel a történettel biztatnám azokat, akik úgy gondolják „nem elég jó a hangjuk”, a kicsi számára a szülei hangja a legszebb, legmegnyugtatóbb.

Hogyan ünnepled az elmúlt 15 évet? Lesznek különleges programok?

Változatos programokkal készülünk: országos útjára indult „Kerekítő manó világa” című vándorkiállításunk és ősszel megnyílik Sződön a Kerekítő Mondóka Tanya is. De a legfontosabb egy különleges kötet, a Kerekítő Mondókás Babanapló megjelenése. A mondókás tippeken túl rendhagyóan a dédszülőktől indul, és a szülőkről is több minden feljegyezhető, mint megszokott. Mindenki életében eljön a pillanat, amikor szeretné megismerni a gyökereit. A napló egy évig kíséri a babát, és később kapaszkodót nyújt, erőt ad egy kiszámíthatatlan, folyamatosan változó világban, ahol a gyökerek, a jól működő családi kapcsolatok jelentik az igazi kincset.

Kapcsolódó bejegyzés:

„Szerveztem egy randit a firkáimnak” - interjú Dániel Andrással

A bejegyzésben szereplő képeket J. Kovács Judit bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

fotó: Léderer Anita

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.